Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-03 / 53. szám
2001. március 3., szombat 3. oldal KeMw HÁTTÍR NÉZŐPONT Elegáns háttér Angyal Sándor Nagy érdeklődéssel vártam az új egészségügyi miniszter bemutatkozását, első intézkedéseit. Elődjével ellentétben ő nemcsak beszélt, hanem határozott volt, cselekedett. Különösen kedvemre volt az a szándéka, hogy ő végre rendet kíván tenni az egészségügyi gazdálkodásban. Mindent elkövet majd - mondta - a párhuzamosságok megszüntetésére, a felesleges költségek kiszűréséért, rendet és fegyelmet vár az intézményekben. Ami mindezek anyagi részét illeti, bizony-bizony éppen ideje volt, hogy jöjjön már valaki, aki szerint - bár kevés mindig a pénz az egészségügyre, de - átgondoltabb, céltudatosabb költséggazdálkodással még ilyen körülmények között is lényegesen jobb állapotot lehet teremteni. /\ héten viszont némi csalódás ért. Kamerák kereszttüzében a tárca új rádió- és televíziós stúdióját nyitotta meg a miniszter, elvágván a jelképes nemzeti színű szalagot. Mint a tudósítások hírül adták, több mint 6 millió forintért sikerült tető alá hozni ezt a helyiséget, ahol a falak és az ablakok több- rétegűek, s amely helyiséget speciális hang- és hőszigeteléssel borítottak. Színpadi lámpák nyújtanak majd profi világítást, a hangminőséget a sarokba állított keverőpult garantálja... Az ember eltöpreng rajta: amíg számos egészségügyi intézményben alapvető ellátási gondokkal küzdenek, több százmilliós hiányok halmozódtak fel, addig mi szükség ilyen reprezentatív, önálló minisztériumi stúdióra? Új miniszterünk eddig kapásból, - hogy azt ne mondjam, csípőből - tudott válaszolni a legrafináltabb újságírói, riporteri kérdésekre is, asztalnál és menet közben. Akkor miért most ez a nagy parádé, a különböző színű függönyök, amelyek a változtatható hátteret is lehetővé teszik majd egy- egy nyilatkozat alkalmával. Meglehet, hogy demagóg a felvetés, de hát az utóbbi időben arra is rájöhettünk már, hogy jó néhány demagóggyanús felvetésben igazságok rejlenek. IVIost már csak az maradt hátra, hogy kívánjam miniszterünknek, ebből a stúdióból minél több, az embereket megnyugtató hírrel szolgálhasson, - amihez megfelelő díszletet ad majd az elegáns háttér. HÍREK □ Felvételi e Zrínyiben A Zrínyi Ilona Gimnáziumban a haladó angolra március 5- én 14 órától, a haladó németre 6-án 12 órától, a speciális franciára (kezdő), angolra és németre egyaránt március 7-én 11 órától felvételiznek a jelentkezők. □ Adásszünet Az UPC értesíti előfizetőit, hogy március 6-án 9 óra és 9.30 között a fejállomás karbantartása miatt a nyíregyházi rendszeren adásszünet lesz. Megértésüket köszönik. Mintha máshol sohasem éltek volna Állampolgári vizsgát és esküt tettek a minap a hazájukba visszatelepülő magyarok Kozma István és felesége, Erzsiké Kiss Béla és családja a szerző felvételei CSERVENYÁK «ATAUN Nyíregyháza (KM) - A Szózat felcsendülő hangjai alatt a kívülállónak is összeszorul a torka. Arcukon egyszerre megilletődés és büszkeség. Szinte hallani, ahogy némán ismételgetik magukban a két szót: állampolgársága - magyar. Anyanyelve? Magyar. Születése óta. Több mint kéttucatnyian tettek a minap állampolgári esküt a nyíregyházi anyakönyvi hivatalban. A befogadó város nevében Tukacs István alpolgármester köszöntötte őket. A meghitt ünnepség után né- hányukkal beszélgettünk. Kozma István és felesége Beregszászból költözött át Nyíregyházára. A gyerekeik és unokáik után jöttek, akik már 11 éve itt élnek: nagyobbik fiuk a megye- székhelyen, a kisebbik Vácott. A nagyszülők 1996-ban települtek át.- Azt akartuk, hogy együtt legyen a család, ne válasszon el minket egymástól a határ - magyarázta Erzsiké néni, akinek nagyszülei hajdan Milotán éltek. Kozmáék már mindketten nyugdíjasok, ő korábban könyvelő volt, István bácsi művezető majd gépkocsivezető. Jakab Mária Mikor megtudom, hogy a házaspár mellett ülő Davidovicsné Molnár Ilona 41 évig volt magyar nyelv- és irodalomtanár Munkácson, arra gondolok, kevesen lehetnek, akiket nem ő tanított meg a szép versekre. Neki egyébként három fia van, kettő már magyar állampolgár, s szeretné, ha a legkisebb is mihamarabb megkapná.- Boldog vagyok, kimondhatatlanul boldog. Nem is lehet ezt szavakba önteni - mondja csillogó szemekkel. - Olyan ez, mintha férjhez ment volna az ember. Mikor kérdezem, milyen érzés magyar állampolgárnak lenni, kedvesen elmosolyodik: Három hete tudja- De hát azok is voltunk mi mindig, magyarok. Változott sokféle rendszer, de mi maradtunk. Megtudom azt is: édesapja, Molnár Vilmos Erdélyben volt református pap. Nyíregyházán rengeteg ismerőse, volt kollégája él Ilonka néninek, akikkel rendszeresen találkoznak. Elárulta azt is: három hete tudja, mikor lesz az eskütétel. Előtte legalább háromszor eljött megnézni a helyszínt, a házasságkötő termet. A jelenlévők közül talál a legfiatalabb a 25 éves Jakab Mária, aki 1994 óta él a megyeszékhelyen. A háziipari szövetkezetben dolgozik, előmeós. S most már nincs egyedül sem, mert nemrég áttelepült nyugdíjas édesanyja. Ahogy sok másikat, ezt a családot is kettéosztotta valamikor a határ: ők Beregszászon laktak, míg a rokonság nagy része megyénkben. Máriának van egy bátyja is, ő viszont Kárpátalján maradt. Ingáznak Az egyik oszlop tövében ülő három hölgy le sem tagadhatná a rokonságot. Annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy kérdezés nélkül látni: anya, lánya és unokája. Név szerint pedig: Gaár Katalin (ő a nagymama), dr. Kiss Béláné Johanna és Kiss Nikolett, mellette pedig a papája, dr. Kiss Béla. Hiányzik a nagyobbik lány, Johanna, aki iskolában van. A kilencéves Nikinek is ott lenne a helye, de ő nem akart lemaradni a nagy eseményről. A család úgymond részletekben érkezett Ungvárról Nyíregyházára. Elsőként, 1992-ben az orvos édesapa, aki nyolc évig dolgozott a nyíregyházi kórházban, másfél éve pedig a szálkáiban kapott állást. A hölgyek egy évvel utána, 1993-ban érkeztek. Johanna pedagógus, a szálkái Esze Tamás Gimnáziumban tanít. Perceken belül kiderül: az egész család kétlaki. A lakásuk Nyíregyházán, a szolgálati lakásuk Mátészalkán van. Hétfőtől péntekig tehát a szatmári „fővárosban” találjuk őket, hét végén viszont a megyeszékhelyen. Természetesen velük ingázik a nagymama. Sőt, a család három macskája is, ami már önmagában figyelemre méltó, persze, ha tudjuk, hogy a cicák házhoz (és nem gazdához) kötődnek. Búcsúzkodás közben Katika azonnal a lelkemre köti, ha arra járok, el ne kerüljem a házukat, egy kávéra mindig szívesen lát. És persze azt is hozzáteszi: nagyon jól érzik itt magukat. Mintha máshol soha nem is éltek volna. Davidovicsné Molnár Ilona LETKEPEK Estézés Oláh Gábor____________________________ ,A.zok az emberek, akiknek a történeteit gyermekkoromban hallgattam, már régen meghaltak. De gyermekeik és azoknak a gyerekei még élnek. Öltözködésük, hanghordozásuk, szemük tisztasága, viselkedésük olyanok mint apáiké voltak. Következtetésük a máról is ugyanolyanok. Ugyanúgy elítélik a becstelenséget, a mocskot, mint apáik tették. Ezért megyek közéjük legalább egyszer, ilyenkor télvégén feltöltődni. Vártak most is. Korábban etették meg a jószágokat, raktak rendet a házban és a ház körül, átjöttek a szomszédok is. Hamarosan igazi estéző hangulat alakult ki. Hát István bácsi nem jön, csináltam gyors leltárt. Ő már nem, meghalt, elmúlt nyolcvanöt, odavaló volt, válaszolta valaki. Nem döbbentem meg a közlés módján, mert a falusi ember az elmúlást még ma is ilyen természetességgel kezeli, legyen az állat vagy akár az ember is. Egy kicsit elhallgattunk, hogy emlékezzünk rá és a többiekre is. Mintha a gondolatomban olvasott volna valamelyik, azt mondta, a haláltól nem kell félnünk, csak attól, ha túl korán jön. Aztán amúgy milyen az élet most a faluban, próbáltam visszajönni a mába. Jobb volt régen, mert igaz, hogy elvették a földünket, elszegényedtünk, de legalább egy ideig fiatalok voltunk. Derűsen helyeseltek valameny- nyien. Nem változott itt semmi, úgy van minden, mint régen volt, mondta a szembe szomszéd. Aki csutakolt, az sohasem lovagolt, aki lovagolt, sohasem csutakolt. Mert mindig és ma is az a lényeg, hogy ki áll a létra tetején. S ha az el is dőlt olykor, mi az alsó fokon állók nem estünk nagyot. A házigazda türelmetlenkedni kezdett, de hova lett ez a vénasszony, nem hozza a bort. Egyfolytában őröl a szája, mint a járó malom, a lába meg nem halad. Tán nem leli a kamarakulcsot, mert azt is eldugta előlem. Próbáltam a beszélgetést a napi politika felé is terelni. Nem sok sikerrel. Úri huncutság ma is az egész, legyintettek, ne foglalkozzunk vele. Ezek az újhitű politikusok ideülnek, odaülnek, reméljük, majd a földre ülnek. Nem kis kárörömmel nevettek. A pénzből már mil- liárdokat lopkodtak, de erkölcsi tőkéből semmijük sem maradt. A. hold már jó magasan járt, gurult láthatatlan spárgáján, tisztán, fehéren ragyogott, mintha kifaragták volna. A legtávolabbi szomszéd állt fel először. Nyújtózkodott, elköszönt, majd sorra a többiek is. Eltették magukat holnapra. Alakul a fodrász tagozat Nyíregyháza (KM) - Megirigyelték a fodrászok is a megyei Kereskedelmi és Iparkamarában működő szakmai tagozatok eredményességét, ezért elhatározták: ők is megalakítják a magukét. A hétfőn délelőtt feltehetően létrejövő kamarai Fodrász Tagozat elsődleges célja a szakma minőségi továbbfejlesztése, teszi közzé az értesítés, amelyet Luko- vics György ezüstkoszorús mesterfodrász jegyez. Ebben a megye fodrászait invitálják a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Nyíregyháza, Széchenyi úti székházába március 5-én 9 órára. Várépítők Gondtalan várépítés a nagykállói Szivárvány Óvodában Elek Emil felvétele
