Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
2001. március 14., szerda Kelet# árvíz 9. oldal Árvízi krónika Március 3.: A Kárpátokban átlagosan 60 milliméter csapadék hullott, Oroszmokrán 114 mm. Ehhez 40 milliméternek megfelelő hó is elolvadt. Március 4.: A Tisza egyik kárpátaljai mellékfolyója, a Borzsa elöntötte Ilosvát és környékét. Március 5.: Rahónál a Tisza 575 (500 volt a maximum). Reggel 9-kor Nyíregyházán összehívják a védelmi bizottságot. Az azt követő sajtótájékoztatón Fazekas László védelemvezető közli: a helyzet több mint kritikus: a Kárpátokban szakad az eső. A Tisza Tiszbecsnél vasárnap reggel és hétfő reggel között több mint öt métert emelkedett. Ugyanaznap este tizenegykor újra összehívják a védelmi bizottságot. Újabb rekordok várhatóak a Tisza felső szakaszán. Helmeczy László, a védelmi bizottság elnöke azt kérdezi a szakemberektől: ekkora víztömeget meglehet-e egyáltalán fogni. A válasz nem túl optimista. A továbbiakban már az esetleges kimenekítés a téma. Rendkívül kritikus a helyzet Tiszabecs és Kisar között. Március 6.: Hajnali ötkor tetőzik a Tisza Tiszabecsnél 719 centiméterrel (+11). A reggeli órákban a ponton eléri a víz a gátkoronát Tiszabecs és Kisar között. Mindenfelől érkeznek vízügyesek, katonák, határőrök, hogy segítsenek a helybelieknek. A Túron nyolc körül a sonkádi híd közelében két helyen is átömlik, Kispalád egy- harmadát pedig néhány óra alatt elönti a víz az országhatár, azaz a Batár felől. Délelőtt Túrricse és Csaholc közelében két su- vadás keletkezik a Túr gátján. Délután fél kettőkor átszakad a gát Tarpánál. Nem sokkal később ettől pár száz méterre újabb gátszakadás. Ekkor Tivadarnál 1014 centit mérnek, 56-tal többet, mint valaha. A víz Tarpának tart. A 41-es főút déli oldalán még hét településnek, Tákosnak, Csarodá- nak, Hetefejércsének, Gulácsnak, Jándnak és Tivadarnak kell menekülnie. A tarpai gátszakadás Március 7.: Hajnalban a védelmi bizottság elnöke közeli: a 41-es út északi oldalán is haladéktalanul meg kell kezdeni a kimenekítést Vámosatyáról, Tiszaadonyból, Ti- szaszalkáról, Tiszavidről, Lónyáról, Má- tyusról, Tiszakerecsenyből, Gereglyiugor- nyáról, Gelénesről, Beregdarócról, Bereg- surányból és Barabásról. A kimenekített településekről lehetőség szerint elhajtják a jószágot. A szárnyasok maradnak. Vásá- rosnaménynál a Tisza 941 centiméterrel 12 órakor tetőzik. Kora délután a naményi polgári védelmi központban Jüttner Csaba térségi védelemvezető közli: valószínűleg át fogják vágni a 41-es főutat. Március 8.: Éjfélkor az egyik, háromkor a másik ponton (Tákostól keletre és nyugatra) átvágják a 41-est. A víz délelőtt 10 óra körül Vámosatyára ér. Veszélybe kerül Gergelyiugomya is. Március 9.: A Tisza Záhonynál nyolctól 752 centiméterrel tetőzik nyolc egész órán át. A mentés folytatódik a Beregi-öblözet- ben, még mindig másodpercenként 100 köbméter víz zúdul a tájra. Tiszamogyo- rósnál két helyen átszakad a nyári gát, lakóházat nem érint. Március 10.: Végre hozzáférhetnek a tarpai gátszakadáshoz, megkezdődhet a terep előkészítése a szádfalazáshoz. Tiszaszalká- nál megnyitnak egy zsilipet, mely visszavezeti a víz egy részét a Tiszába. Március 11.: Tovább folyik a víz északi irányba: Tiszaadony, Tiszakerecseny került veszélybe. Kárpátaljai településeket (Haranglábot, Hetyent, Csonkapapit) is fenyegeti az ár. Beregsurányba, Tivadarba, Márokpapiba, Beregdarócra visszatérhetnek az emberek Március 12.: Nagy erőkkel folyik a tarpai gát helyreállítása, a szakemberek szerint csütörtökig végeznek vele. A Kárpátokban újra esik. A víz átlépte az országhatárt: elöntötte Haranglábot. A Túr gátját meghágta a víz Balázs Attila felvételei Akkor csak jött és jött a víz... Györke László Amikor hétfőn (március 5- én) reggel ránéztem az aznapi vízállás-jelentésre, nem akartam hinni a szememnek. Tiszabecsnél huszonnégy óra alatt több mint öt métert emelkedett a vizszint. Éjfélkor már drámai volt a védelmi bizottsági ülés: valószínűleg mindenki érezte - bár a kincstári optimizmus még azt mondatta a vezetőkkel, amit ilyenkor ülik: „pánikra semmi ok, urai vagyunk a helyzetnek” -, hogy nagy a baj. Búcsúzóul az ügyeletesnél ránéztem a monitorra: már akkor rekord közelében volt a víz Tiszabecsnél. És még emelkedett... Őzike Kedden hajnalban Vásárosna- ménynál, már látható volt: igen gyorsan és megállíthatatlanul hömpölyög a víz. Tivadarnál akkor alig volt fél méter a homokzsákokkal magasított gátkoronáig. A pislákoló fáklyák fénye jelzi a pirkadatban: végig az egész szakaszon - Naménytól fölfelé Tiszabecsig - egész éjszaka a gáton voltak. Kisar, Nagyar olyan e hajnali órán, mint a megbolydult méhkas. Szatmár- cseke közelében egy hosszú, egyenes gátszakaszon a helybeliek mellett kék és piros ruhás vízügyesek Szolnokról, Budapestről. - Négy óra óta vagyunk itt, de csak most kezdték folyamatosan szállítani a homokzsákokat. A nap éppen most kezdi rendes nappali sétáját a makulátlan égbolton. A gát tetején a víz. A Kárpátok magas hegyein a hó mintha kajánul vigyorogna ránk: „várjatok csak, ha majd mi is ott leszünk...”. Bent a vízben egy őzike vergődik: szeretne kimenekülni, de nem kap segítséget. Kiss Péter lemondóan mondja: - Ki fog hűlni. Egyik társa szerint ezt a vizet ezzel a gáttal nem lehet megfogni.- Ha téged kell beépíteni, akkor is megfogjuk - mondja. Tiszakóród, Tiszacsécse, Milo- ta, Tiszabecs. Ezek a kis szatmári települések közvetlen a gát alatt vannak. Ha itt szakad, menekülni sem marad idő. Meglep: ezekben a falvakban Kisarhoz képest nyugalom van. Ki-kivil- lan a töltés zsákoktól fehérlő koronája. Egy nyírbátori tűzoltótól megtudjuk: éjfél és kettő között - helyenként négy-öt sorral - magasították a régi gátszakaszokat. Lőrincz Gusztáv tiszabecsi polgármester laposakat pislog: egy percre sem hunyta le éjjel a szemét. Reménykedik. Alig mondja ki, máris jön a hír: Sonkádnál a Túr áthágta a gátat. Sonkádnál két oldalra ömlik a víz. Próbálják megfogni, de úgy tűnik, már késő. Gyorsan terjed a még rosszabb hír: Kispaládnál nagy a baj. Tíz óra sincs még, de a kis szatmári település jó egy- harmada már víz alatt.- Erre senki sem számított - mondja Lukács Miklós, akinek az Új utcában van a háza. - Tizenhét ház van ott, mind víz alatt. Meg a többi. Az állatokat szabadjára engedtük, azt mondták, az állatok mentésére nincs mód. Egész éjszaka odavoltunk Kisarban, meg Tiszakóródon zsákot rakni - folytatja. - Mikor reggel hazajöttünk, már itt volt a víz. A mi utcánkban egy portára sem lehet bemenni. Ottmaradt mindenünk: ház, autó, bútor. Egy idősebb férfi, akit a helybeliek Jóska bácsinak szólítanak, zaklatottan magyarázza: - Meg lehetett volna menteni ezt a kis falut, ha a helyükön vannak a gátőrök és idejében intézkednek. A Batár látogatott ide a határon túlról. Az a Batár, mely „békeidőben” épphogy csörgedezik. A helyszínen az egész védelmi bizottság. Pár percre leszáll a miniszterelnök helikoptere is. A hegyre menekültek Mintha csak egy szimfónia nyitánya lenne a kispaládi tragédia. Ezután, ha lehet, még jobban felgyorsulnak az események. Előbb a Túr gátján keletkezik két suva- dás a túrricsei erdőnél, fél kettőkor pedig bekövetkezik az, amitől mindenki a legjobban félt: gátszakadás a Tiszánál. Miért épp Tarpánál? Később a szakemberek törvényszerűnek mondják, hisz egy 1700 méteres szakasz kimaradt az elmúlt évek fejlesztéséből, erősítéséből. A víz pedig tudja a fizikát.- Itt folytattuk volna az idén a gáterősítést - mondta néhány nappal később Fazekas László védelemvezető. Szerdán reggel a miskolci mentőcsoport jóvoltából sikerül bejutni Tarpára. A Jókai utca szü- gyig vízben. Magyar Elemér portája majdnem az utca végén van.- Nyolcvan birka, küenc tehén, tizenegy borjú rekedt benn - mondja. - Meg két kutya. - Vele tartunk a szentesi honvédek katonai kétéltűjén. Ötven birkát, bárányt raknak fel tűzoltók, katonák segítségével. Közben az egyik vályogház megreccsen meüettünk. Kifelé jövet a szembe szomszéd kiabál: nálam is van tizenegy kétszáz kilós borjú, meg disznó is. Mikor jönnek? Urbán Ferenc és családja a tarpai hegyre menekült.- Vannak ott vagy ezren a présházakban. Annyi jó hírem van, hogy kiharcoltuk: ne kapcsolják ki a villanyt. Olyan most Tarpa, mint egy kísértettelepülés. Csak egy-egy rendőrautó, tűzoltó, mentőcsoport vonul néha végig az utcán. Az egyik szép, még vakolatlan ház előtt ácsorog Kiss István.- Maga nem menekül? - kérdezem.- Hova? Ez a falu legmagasabb pontja. A pincémben sincs víz. A hegyet száraz lábbal már nem lehet megközelíteni. A bekötő úton egy felborult traktor. Jándon fél egykor töri át az utat a víz az emlékműnél. Pillanatok alatt eléri a Tisza gátját - a másik oldalról. Toldi Ferenc kocsijára kéredzkedünk fel, mert egy fél óra alatt csizmaszár felettire emelkedik a vízállás. Kiderül: 300 tehene rekedt a telepen, még harmincat kellene kimenteni, de olyan magas a víz, hogy a sofőrök nem vállalják. Közben felsóhajt: Miért mindig a szegény embert veri az Isten? Halász György csak egy a sok közül, akik úgy gondolták, itt a helyük. Hívás, invitálás nélkül. Vele Baktalórántházán találkozom. A mezőkövesdi vállalkozó elhatározta, hétszázezer forint értékű rétest süt a menekülteknek munkatársaival. Sorsok Rohodon az iskolában gulácsia- kat szállásoltak el.- Az ellátással nincs gond - mondja Berki Károly, - csak hát olyan sebtiben kellett összepakolnunk, hogy sokan még pénzt se hoztak magukkal. Kedden délután fél háromkor még a gáton voltunk, ötkor meg már jönni kellett. Csak pár óra volt a remény. Nagy köszönettel tartozunk a rohodiaknak. Szeretnénk már látni valamit abból, amit a kormányfő ígérget napok óta. Bihari Ferencné szinte csak magának mondja:- Két Süldő, egy kecske meg ki tudja hány tyúk maradt otthon. Vajon mi lehet velük? - Szeme mindent elárult... Hajdú Zoltánnak Tákos keleti végén hatvanhét évesen kellett megélni élete legnagyobb tragédiáját. Mikor meglát, nyakamba borul. Az összeroskadt házát mutatja:- Látod, mivé lettem. Kihoztunk ezt-azt, de már nagyon recsegett. Ötmillió érték odavan. Az életem. Nem volt biztosítva. Miből? Nyírmadán az iskolában elszállásolt tarpaiak és lónyaiak vasárnap már nagyon elcsigázottak. És egyre türelmetlenebben. Sőt, ennél aggasztóbb jeleket is tapasztalni. Varga Balázsnét, akit Tarpáról menekítettek ide, el kellett vinni a pszichiátriai intézetbe. Azt sem tudta, hol van. Egy idős bácsi az iskola előtt a fal felé fordul. Motyog valamit, de nem értjük. Aztán vannak, akik a szesztüalom ellenére felöntenek a garatra, meggondolatlan kijelentésekkel fokozzák a feszültséget. Grec Jánosnét az idegesíti legjobban, hogy semmi hírük Lónyáról. Dr. Szöllősy Tibor Técsőről jött meglátogatni rokonait. Ittrekedt. Tóth Miklós három szép süldőjét hagyta Tarpán, az udvaron.- Van ott a vashordóban takarmány is. De hát eszébe jutott- e valakinek, hogy enni adjon nekik? Meg milyen vizet találnak. Lehet, a fertőzött víztől fordulnak fel. Értelmi fogyatékos kis- húgomat is magammal hoztam. Tudja, édesanyám örökbe fogadta. Halála előtt megígértem neki, hogy gondját viselem. Adott szavam nem szeghettem meg. Mentik, ami menthető
