Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-14 / 62. szám

2001. március 14., szerda Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Újság l* 'T~ a gáton Angyal Sándor _______________/ T"örténelmi tény: 1848-ban, a polgári forra­dalmunk idején szinte egyik pillanatról a másik­ra valósult meg a sajtószabadság. Nem alkot­tak külön törvényt, csupán kinyomatták a 12 pontot, az első cenzori engedély nélküli kiad­ványt s ennek is a legelejére tették a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, a cenzúra örökös eltörlését... Mindennél sokkalta hétköznapibb megfogal­mazás ismeretes napjainkban: jogunk van min­den olyan információhoz, amely eligazítást nyújt gyakorta zűrzavaros életünkben. Nap­jainkban a sajtószabadság nem csupán a véle­mények szabad áramlását jelenti, hanem azok­nak az ismereteknek a birtoklását is, amelyek nélkül tétovák, bizonytalanok vagyunk. így te­hát a sajtószabadság közvetlen összefüggés­ben van a demokrácia egyik alapkövével: csak a tájékozott ember a szabad ember, az, aki a közügyekben jártas. Mivel rálátása van az egész nemzetet érintő kérdésekre, ennek birto­kában véleményt formálhat, kritizálhat, javasol­hat - az állampolgár jogán. A márciusi események kiemelkedő mozzana­tához kötődik a magyar sajtó napja, az újság­írók ünnepe - holott valamennyien tudjuk, hogy az újságírók akkor is dolgoznak, ha ün­nepelnek. Immár nemcsak az írott, hanem az elektronikus sajtóban is szinte pillanatnyi szü­net nélkül ömlik az információs áradat, amit közvetítettünk, továbbítanunk alapvető köteles­ségünk. Különösen nehéz feladat ez napjaink­ban az írott sajtó előtt, hiszen az információs sztrádákon felgyorsult az élet, nehéz megküz­deni az eseményekkel „egyidejű" orgánumok előnyével - de szükséges. Élnünk kell azzal a lehetőséggel, hogy például a Kelet-Magyaror- szág közel 210 ezres olvasótábora - ez máso­dik legnagyobb a megyék között - már kora reggel birtokolhassa nemcsak a régió friss hí­reit, hanem azok hátterét, a további tudnivaló­kat. Kiváltképp feladat ilyenkor, rendkívüli idők­ben, hogy az újság is ott legyen „a gáton", hi­szen az érkező hírek a reményt éltetik és bizta­tást adnak a talpra álláshoz. Ezért történt meg több esetben, hogy az árvízzel körülzárt tele­pülésekre ladikon vitték lapunkat, igazolván a közismert tételt: ahol újság van, ott élet van. /Megállunk egy pillanatra, aztán nyakunkba vesszük a várost, a megyét, Szatmárt és Bere- get, hogy a modern idők hírvivőiként kopog­tassunk szeretett olvasóink ajtaján: megjöt­tünk, jó híreket hoztunk! Magyar gondolkodó Ferter János karikatúrája HÍREK □ Szélenergia Konferenciát rendez ma a Ma­gyar Szélenergia Társaság az Országos Meteo­rológiai Szolgálat székházában. Itt értékelik a szélenergia hasznosítási lehetőségeit a belvíz- mentesítésben. □ Megyeszerte véradás A máriapócsi egészségügyi központban 8-13-ig, a kisvárdai véradó állomáson 8-14-ig és a rozsályi orvosi rendelőben 8-12-ig tart önkéntes véradást szer­dán a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete. □ Ünnepség a laktanyában A nyíregyházi Vay Ádám laktanyában ma 11 órától rendezik a március 15-i ünnepséget melynek keretében Olajos Sándor ezredes, helyőrségparancsnok szónokol, fellép a Honvéd együttes. Most legsürgetőbb az újjáépítés Beszélgetés Helmeczy Lászlóval az árvízi tragédiáról, a megelőzés lehetőségeiről A nehéz órák egyik pillanata: Orbán Viktor kormányfő Helmeczy Lászlóval egyeztet a legfontosabb kérdésekben Kiss Zsolt felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) - Húsz tele­pülés húszezer lakóját sújtot­ta az elmúlt napokban árvíz, s ha el is kezdődött már az apa­dás, ki tudja, mikor élhetik hétköznapi életüket a beregi emberek. Mert a védekezés, a kitelepülés csak az első pilla­natai a tragédiának. Helmeczy Lászlóval, a megyei köz­gyűlés, s egyben a védelmi bizott­ság elnökével az elmúlt tíz napról, s az eljövendő hónapokról beszél­gettünk. □ Az elkeseredett emberek sok­szor mondják: kikerült Isten tenye­réből az országnak ez a része. Ta­lálkozott az elmúlt napokban ezek­kel az emberekkel?- Iszonyatos elkeseredettség és borzasztó indulatok jellemzőek egy ilyen katasztrófahelyzetre. El­képzelni sem lehet, müyen érzés, hogy egyik nap még élem a meg­szokott életemet, a másik nap pe­dig döntés születik fölöttem: hagy­jam el a lakásomat, most azonnal, s meneküljek, mert kitelepítenek valahová egy tornaterembe, egy kollégiumba, s számolnom kell az­zal, hogy vagyontárgyaim esetleg megsemmisülnek, összedőlhet a házam és azt se tudom, mikor ke­rülök vissza. Ha elmegy az ember nyaralni, néhány nap után már vágyik haza. Ezek az emberek nem a tengerpartra mentek, ha­nem a tengernyi víz elől kénysze­rültek menekülni, egy iszonyatos katasztrófa következményei miatt, s olyan szükségszállásokra költöz­tek, ahol ugyanabban a teremben kell összezárva élni mindenkivel, talán a falubeli haragosokkal is. Sokba kerülne □ Az elmúlt években jelentős gát­építés volt a megyében, mégis bekö­vetkezett a tragédia.- Egy gátat jól megépíteni mű­szaki kérdés. Biztos vagyok ben­ne, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Felső-Tisza-vidékének gát­rendszerét is meg lehetne építeni úgy, hogy nyugodtan alhassunk. De ez irtózatosan sokba kerülne. Állítom, hogy a történelemben is ritkán volt példa arra, ami példáid Tiszabecsnél történt: a legnagyobb vízmagasság három év alatt 40 centit emelkedett. Azt mondják a szakemberek, hogy több tíz kilo­méter gát felújítása hiányzik még a megyében, pedig az 1998-as árvíz után a kormány határozata alap­ján nagy ütemben kezdtünk gátat építeni. Sajnos, az ország teherbí­ró képessége nyilván határt szab ennek az ütemnek. Mégis azt gon­dolom, ha egy helyre koncentrál­juk az erőket, s úgy erősítjük a gá­takat, akkor most nincs árvíz, vagy legalábbis kisebb lenne az esélye. Nehéz döntés □ Nem mindenki fogadta egyértel­mű lelkesedéssel a 41-es út átvágá­sát. Számoltak-e azzal, hogy akiket e döntés után öntött el az ár, azok enyhén szólva szidják a döntés meghozóit?- Szerdán vetődött fel először, hogy meg kell nyitni a 41-es utat néhány helyen. Reggel védelmi bi­zottsági ülés volt, de ott még nem hangzott el ilyen javaslat. Délután kaptam egy telefont, hogy két he­lyen át kell robbantani az utat. Ki­számolták, hogy a tarpai gátszaka­dások miatt a beregi öblözetbe 140 millió köbméter viz zúdult a Ti­szából és a talaj természetes lejté­se alapján a 41-es főút irányába fo­lyik. Tudjuk, hogy ez hadi út volt, kiemelték a környezetéből, ezért úgy működik, mint egy gát a víz útjában. Kiszámolták a mérnökök, hogy az út jobb oldali kazettájába 80 millió köbméter víz fér el, 60 milliónak nincs helye, s ez ki fog tömi onnan, mert a gátszakadást addig nem tudtuk megállítani, az apadás pedig még nem kezdődött el. Amikor a víz elérte a 41-est, ahol a terepviszonyok miatt ala­csonyabb volt az út koronája, ott átcsapott a víz az úton, így Tákos- nál, Csarodánál már az úton sem lehetett átmenni. A szakemberek azt mondták: ha nem vezetjük le tervszerűen a vizet a legmélyebb pont felé, akkor átmegy az magá­tól, s elönti azt a területet is, aho­vá egyébként nem menne. Ezért döntöttem az útátvágás mellett. □ Reménykedhetnek-e a károsul­tak, hogy őszre felépül a lakásuk? — Itt járt az államelnök úr, a mi­niszterelnök úr, a belügyminiszter úr, s egyértelmű ígéretet kaptunk arra, hogy a megnyitott ötmilliár­dos keretből haladéktalanul meg­indulnak az újjáépítési munkák. Ha ez a keret elfogy, újabb keret megnyitására is sor kerül. Ezután hívtam fel a polgármesterek fi­gyelmét, ha pénzügyi problémájuk van, keressenek. A mi vis maior keretünk 56 millió volt, ezt már kiutaltuk az önkormányzatoknak, de ígéretet kaptam rá, hogy ezt a keretet folyamatos feltöltik, tehát bármikor, bármelyik település pénzhez juthat, ha a felhasználás­ról szabályos igazolást készítenek. Mindenkin segítenek □ Az elmúlt három év fenyegető ve­szélyei, s a mostani nagy kataszt­rófa után körvonalazódik-e vala­milyen megoldás, ami elkerülhető­vé tenné a menetrendszerű gátsza­kadásokat?- Ez szákmai kérdés, de úgy gondolom, nagyon előrelátóan és bölcsen ki kell dolgozni egy olyan védekezési, gátépítési, vízelvezeté­si konstrukciót, ami garancia len­ne rá, hogy nem érheti ennyire vá­ratlanul a katasztrófa a környé­ket. Most ennél sürgetőbb feladat megszervezni az újjáépítést, még­hozzá úgy, hogy mindenki vissza­kapja a házát. □Az árvíz reméljük, napok alatt elmúlik, a nyomai azonban ott maradnak a ház falán, a kertben, de főképp a lelkekben. Mit tud vi­gasztalásul mondani?- A lehető legtöbb támoga­tást megadjuk, hogy ebből a sze­rencsétlen helyzetből kikerülje­nek az érintett családok. Ha technikát, pénzt, bármit kérnek, jelezzék, szakértőkkel megnéz­zük és amit lehet, megadunk. Ne féljenek azok sem, akiknek nincs biztosítása. Nem tehetnek ők arról, hogy rájuk ömlött egy folyó, amit nem tudtunk vissza­tartani, s jó esélyt adni a mene­külésre. Kurzus után koncert Nyíregyháza (KM) - Koncerttel fejeződik be az a mesterkurzus, amely a Banchieri énekegyüttes nevéhez kapcsolódik. Mint la­punkban is beszámoltunk róla, az angol Tallis Scholars kórus tagjai, Sally Dunkley (szoprán) és Francis Steele (basszus) foglal­kozik március 11. és 16. között a nyíregyházi énekesekkel. A közös munka eredményével a zenebarát közönség is megis­merkedhet, ugyanis március 16- án 19 órától a nyíregyházi római katolikus társszékesegyházban kurzust záró koncertet rendez­nek. A műsorban reneszánsz motetták csendülnek fel, többek között Tallis, Gesualdo, Byrd, Lassus, Palestrina művei. A ter­vek szerint Sally Dunkley és Francis Steele is énekel majd egy-egy műben a Banchieri tag­jaival. A péntek esti hangver­seny belépődíjas, jegyek kapha­tók a Kodály Zoltán Általános Is­kola titkárságán, a Móricz Zsig- mond Színház jegyirodájában, valamint majd a helyszínen is válthatók lesznek. Pusztított a dühöngő ár Az árvíz okozta kár sok mil­liárd, hogy mennyi, még nem tudni. De azt igen, hogy tegnap reggelig az árvizes falvak laká­saiból 209 összedőlt, 668 sérült, 600 pedig veszélyben volt. Ez az összes lakás felét jelenti. El­pusztult a teljes vadállomány, hatalmas az ingóságokban, a középületekben, a közművek­ben, az infrastruktúrában, a jó­szágállományban keletkezett kár. Végeredmény csak a kár­felmérés után tudható. Nagy a kár, de ugyanilyen nagy az ösz- szefogás is a segítségre, amiért ezúton is köszönetét mond a megyei közgyűlés elnöke. ÉLETKÉPEK Oltóvesszők Törő István Be ►ernát Mars istennek tisz­telgett, ahogy eljött a szelek hónapja, március. Mikor a fák levetkezik a tél poros köntösét, s valami új, megmagyarázha­tatlan bizsergés költözik az ember tagjaiba. Az enyhe tél utolsó rúgásaival behavasított mindent. Ha kisüt a Nap, rá­dupláz a szél, s az olvadó hó utolsó csermelyeit is magába szívja a föld, hogy lerészeged- jen, s úgy adja át magát a vete- ményező embernek. Bernát tapogatja a fák ned­ves kérgét, s ekkor eszébe jut, hogy nem szedte meg az oltó­vesszőket. Mi lesz a magoncok- kal, ha eljön gyümölcsoltó Bol­dogasszony napja? Továbbra is vadócok maradnak, mint ez a világ botrányaival, s az ember idegét őrlő magyarázkodásai­val. Aki nem ért a szakmájá­hoz, miért kontárkodik bele? Olyan mint két szomszéddal odébb Józsi. Megbütyköl az mindenkinek mindent. Aztán kis idő múlva újra rossz lesz. Mégis hozzá mennek. Ő bizony nem menne még egyszer sem a Józsihoz, sem a másikhoz. Csak az asszonyhoz, az a biztos pont. Még ha eszébe jut, hogy máshoz is mehetne, csak fél, hogy ő is a kontárok karjaiban köt ki. Gumicsizmával a lábán, csat­togtatja a levegőt a metszőolló­val, s tapogat a fák között. Még a kutya is nézi, hogy mit akar a gazdája az ő birtokán, melyet csak ő csatangol be hónapok óta. Az almafán duzzadnak a rügyek, a barackfán már régóta látja. Még a szilvafa is, a töb- biekről nem is beszélve. Bernát akkor jön rá, hogy elkésett, átaludta a telet, mint valami mormota. Közben megszámol­ták, kifaggatták, s nyugodt le­het: benne van a tízmillióban. Bosszúsan rakja le a metsző­ollót, s talán rúgná utána a csiz­mát is, ha nem nyikordulna meg a kiskapu. Piriké jön haza. Legalább hozza a sörét és ez megvigasztalja.- Nincs oltás. Vége, kirügye­zett. Elfelejtettem megszedni a vesszőket! - legyint lemondóan. Me Legszedtem én, ott van a pincében - bazsalyog rá Piriké. Bernát örül is, meg szomorko- dik is. Lám, megint az asszony­nak kell kiigazítani. Aztán elne­veti magát. A kontár Józsinál ez is reménytelen, mert az asz- szony is kontár. Két kontár együtt teljes csőd és paródia. Nevethetnékje támad, s vissza­tér a jókedve is. Pláne amikor a hálós cekkerben meglátja ked­venc sörét is. Indul a pincébe, megnézni a vesszőt, Még ezzel is bújócskázik egyet, mert el­dugta az asszony. Hiába, az iga­zi vesszőkre is gondolnak, nem­csak a vasárnapiakra, amelyek belelkesednek, s olyan gyorsan meghúzzák magukat. Sokszor még az oltást sem végzik el ren­desen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents