Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-02 / 52. szám
2001. március 2., péntek 3. oldal Kefe*«* HÁTTÉR NÉZŐPONT Hátbatámadás Horányi Zsuzsa Cjyönyörű Magyarország, csak kár, hogy magyarok lakják! - hangzott el a közelmúltban egy holland szurkolótól, aki a gyorskorcsolya-világbajnokságon járt hazánkban. Valószínűleg a Mélyföldről érkezett úriembert lenyűgözte a verseny környezete, s országunk szépsége. Eddig úgy tudtam, a magyarok híresek vendégszeretetükről, s nem utolsósorban tudósaiknak köszönhetően kiváló szellemi képességeikről. Bíztam abban, pozitív kép alakult ki rólunk a nagyvilágban. Lehet, hogy tévedtem? A kijelentés legalábbis elgondolkodtatott. Közép-Európa szívében ugyancsak vitától hangos manapság az élet. Viták, marcango- lások, senkitől és semmitől vissza nem riadó gátlástalan áskálódások, szándékos lebukta- tások. Ami minden bizonnyal a világsajtóban is megjelenik. Politikusaink, úgymond példaként követhető nagyembereink igencsak eltorzított arcukat mutogatják mostanság. Az elmúlt évszázadokban az úri becsületnek, az adott szónak súlya volt. Ma már az aláírt papírt is megmásíthatják. De nemcsak az ország vezetőit sorolhatjuk ide, szűkebb régiónk sem mentes a turpisságoktól. Tudunk olyan önkormányzatról, ahol az előző ciklus polgármestere a pályázati támogatás összegét ugyan felvette, de az elvégzett munkát csak papíron rögzítették, a valóságban egy kapavágást sem végeztek. De ha ez kevés lenne, a volt polgármester mind e mellett még végzi a maga kis aknamunkáját. Na nem szemtől- szembe, egyenesen, ahogyan illene, hanem orvul, hátulról támad. Névtelen feljelentésekkel nehezíti az amúgy sem könnyű önkormányzati munkát. Mivel korábbi kapcsolatai révén ismeri az országos vezetőket, a legilletékesebbhez küldözgeti leveleit. Mindezt miért? Talán irigységből, vagy csak azért: ha nekem nem jó, a másiknak se legyen az. Könnyed repülés Ferter János karikatúrája HÍREK □ Kertész a képernyőn A m2-n pénteken 16 órától az Iskola utca című műsorban Kissné Kertész Katalin megyénkben tűzzománcművészt láthatjuk. □ Könyvtárosképzés A Móricz Zsig- mond Könyvtár és a megyei zenei könyvtárosok munkacsoportja továbbképzést tart március 5-én 10.30-tól a TIT-székházban (Nyíregyháza, Országzászló tér 8., 4. emelet), melynek témája a CD-ROM-ok és a multimédiák könyvtári alkalmazása. □ Karikatúra-kiállítás A kisvárdai Belvárosi Kávéházban a napokban nyílt karikatúrakiállítás a helyi képzőművészeti műhely, a záhonyi Szebecse Alkotókor és a Diák Médiakor tagjainak alkotásaiból, mely március 12- éig tekinthető meg. Kitört a vasfolyam a Vulkánban Csak egy hónapra néptelenedett el a kisvárdai gyár telephelye, már újra termel Nyéki Zsolt Kisvárda (KM) - Forró pillanatokat hozott a tegnapi reggel egy kisvárdai gyárban, ahol ezt mégsem bánták: a teljes felszámolás veszélyét elkerülve újra vasat olvasztottak az öntödében. A hét közepén még kísérteties látványt nyújtott az egykor dicsőséges napokat is megért Vár- da Vulkán Kft. telephelye: mindössze két dolgozó vigyázott a gyárra, egyébként életnek, termelésnek nyomát sem látta a betévedt idegen. A fénykorszak ezernél is több alkalmazottjából a 2001-es esztendő már csak 100- 120 embert talált itt, de január 31-el ők is állományon kívül kerültek. Szerencsére csak márciusig, mert most újra van munka. Vasipari alap Komoly hagyományokat érdemes itt őrizni: a céget 1921-ben alapította Harmathy Lajos, ő a szakmai, míg a Kereskedelmi Hitelbank Rt. az anyagi hátteret adta a vállalkozáshoz. A vasipari profil jó választásnak bizonyult, a '30-as években már öntvények (kályhák) gyártásával is foglalkoztak, utóbbi aztán fő profillá nőtte ki magát, így szürke vasöntvényeket is ontott a gyár. Legismertebb termék volt az öntöttvas radiátor és a vasúti féktuskó, később a Hajdúsági Iparműveknél készített automata mosógépekhez szállítottak innen alkatrészeket. Külföldről, az egykori Nyugat-Németországból is akadt megrendelő, tehát az exporttal sem vallottak szégyent. Az éves termelés a legszebb időszakban elérte az évi 24 ezer tonnát, ezzel Magyarország egyik legnagyobb szürkeöntvénygyártójává lépett elő a cég. Csak félmillió Annál lehangolóbb összevetni ezt az értéket a közelmúlt 1,2-1,3 ezer tonnás adataival. De hogyan jutottak ide? A '80-as évek közepétől a belföldi kereslet csökkenése már jelezte a kedvezőtlen változásokat, de a külföldi megrendelésekkel megmaradt a piaci egyensúly. Mint később kiderült: csak ideig-óráig, s a nagy, 300 millió forintos beruházás,,amelybe ez idő tájt vágtak a cégnél, túlméretezettnek bizonyult. Az új termékből, az elektromos főzőlapból a tervezett 1 millió helyett csak 500 ezer darab fogyott, s a piac folyamatosan szűkült. A hitelek visszafizetése kezelhetetlen teherként szakadt a vállalat nyakába, megkezdődött a létszámleépítés. A saját tartalékokból 1997 januárjáig sikerült felszínen maradni, de ekkor megindult a felszámolás, a cég a működésképtelenség szélére került. A felszámoló csak a minimális szintet tartotta úgy a létszámban, mint a termelésben. Ez jószerével csak az eljárás költségeinek előteremtéséhez és az elbocsátottak végkielégítésére volt elegendő. Régi és új piac- A céget többször is meghirdették, de csak egyes részegységekre akadt vevő, végül ez év január 31-el a központi telephelyen is Újra dolgozhatnak az öntödében bezárultak a kapuk. Más befektetők és pályázók hiányában a menedzsment és a dolgozók maguk vették kezükbe a sorsuk irányítását, és Várda Vulkán Kft. néven szervezték újra az életet. Februárban ugyan teljesen leállt a termelés, de az átvétel átmeneti időszakának végével az új vezetés megteremtette az indulás legszükségesebb feltételeit, így március 1-től ismét vasat olvaszt az öntöde - utal egy új mérföldkőre Fehér Gusztáv ügyvezető igazgató. Kovács Bertalan felvétele Az eredmények, a látványos kohóizzítás mögött azonban szívós munka fekszik: több korábbi vevővel vették fel a kapcsolatot, sőt, új piacokat is szereztek, s folyamatosan érkeznek a további megrendelések. A januárban elküldött közel 120 ember 90 százaléka újra dolgozhat, megélhetésüket kezdetben a megyei munkaügyi központ is segíti. Itt azonban hangsúlyozzák: nem támogatásból akarnak megélni, hanem a piacok visszaszerzéséből. Játszva megelőzni Nyíregyháza (KM - Sz. J.) - Nehezen illeszthető be ugyan a jelenlegi intézményi struktúrába, a megyeszékhely mégis megtalálja annak a módját, hogy még ebben az évben foglalkoztatóhelyet biztosítson a gyerekeknek és információs terepet a szülőknek. Egyebek mellett erről az új kezdeményezésről is szólt a nyíregyházi polgármesteri hivatal szociális irodája által rendezett értekezleten Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat (MSZSZ) budapesti titkára. Ő hozta a hírt, hogy 12 város pályázott és három nyert, köztük Nyíregyháza, azon a közösségi színtér programon, melyet a máltaiak kezdeményeztek és valósítanak meg. Új modell A helyszín még nem végleges, de egy biztos: a város valamelyik lakóövezetében létesül egy olyan modell, melynek célja komplex. Olyan gyerekek számára szeretnének őrzött foglalkoztató házat, játszóteret biztosítani, akik különben csellengenének, s akár az unalombűnözésnek is áldozatává válnának. A 3 ezer négyzetméteren, melyet körbekerítenek, s csak egy bejárata van, egy 110 négyzetméteres épület lesz. Szociális munkás és pedagógus fog ott dolgozni. Három kasszából A beruházás összköltsége 50 millió forint, melyből 10-10 milliót az önkormányzat és a MSZSZ áll, harminc pedig a Szociális és Családügyi Minisztérium hozzájárulása. A szociális program helyi modellgazdája egy civil szervezet, méghozzá az utcai szociális munkában jártas Periféria Egyesület lesz. A Játszva megelőzni projekt még ebben az évben megvalósul. Ötven éve együtt Kukucska János és neje Riskó Julianna Nyírtelek- Felsősóskúton a napokban ünnepelte házasság- kötésük ötvenedik évfordulóját. Az idős házaspárt három gyermeke, öt unokája, családtagok és a közeli rokonok köszöntötték Amatőr felvétel LETKEPEK BHü Az a kispap Baua László A háborús években falun laktunk, és naponta autóbuszon jártam be a városba, gimnáziumba. Eléggé terhes volt ez. Reggel mintegy két órával a tanítás kezdete előtt érkeztem (a későbbi járat csak dél körül ért be), órák után pedig jó három órát kellett agyonütnöm valahol - csak négy körül indult vissza a legközelebbi busz. Különösen az a reggeli üres idő volt kellemetlen. Kivált télen. Alig múlt hat óra. Még nem is virrad. Most hová teke- redjem a nagy hideg elől? Nincs más megoldás: indulok a gimnázium felé. Remélem, sikerül valahogy fellopóz- nom az osztályba. Az iskolakaput ugyanis már kinyitották, de fél nyolcig tilos fölmenni. A pedellus ott áll a lépcsőfeljárónál, és minden próbálkozónak útját állja. De szerencsére, a derék iskolaszolgától nem áll olyan messze a kötelességmulasztás, hogy egy-egy időre el ne hagyja az őrhelyét, különben végig ■M ott kellene rostokolnom a fagyos előtérben. Nos, ezúttal is elcsámbor- gott valahová. Szabad az út. Óvakodva fölfelé a lépcsőn. Benyitok az osztályomba. Olyan kedélyes, megnyugtató hangulata van a sötétbe burkolózó, meleg teremnek. Jó itt most egymagámban ülni. Illetve, nem is egészen egymagámban. A szemközt emelkedő püspöki palotának ide látszik az egyetlen világos ablaka. Érdekes, hogy még az egész város sötét, a palota többi ablaka is, de ez az egy ilyenkor már minden napon idefénylik. És nekem olyan jólesik nézegetni. Úgy érzem, hogy most valahogy mégsem vagyok egyedül. Velem van az a koránkelő valaki. Megformálom magamban az alakját, lélekben megpróbálok kapcsolatot létesíteni vele. Úgy gondolom, munkája fölé hajló kispap lehet, s már látom is őt: valami okból a kódexmásoló középkori barát képében jelenik meg előttem. Napról napra mind jobban a bizalmamba fogadom, már titkos gondolataimat is megosztom vele (csak vele). Arról van szó, hogy szerelmes vagyok, bátortalan, gátlásos, mélyen magamba rejtett kamaszszerelem. Már fél éve érzem ezt egy autóbuszos bejáró társam, egy Kati nevű polgárista kislány iránt. Nem szólok senkinek az érzéseimről - neki sem csak ennek a korán kelő kispapnak, és milyen jó, hogy előtte kitárhatom a szívemet. Már várom minden reggel, hogy ott legyek a sötétlő osztályban, hogy gondolatban megkocogtassam azt a vüágos ablakot, és Katiról áradozzam ennek a legmeghittebb barátomnak. Az tzután... azután az egyik reggelen nem világított az ablak, nem gyulladt ki a következőkön sem. Sivárak lettek a reggeleim. Ki tudja, mi lett az én kispap cimborámmal. Elköltözött? Netán (erre gondolni is rossz) meghalt? Elsirattam magamban, mintha valóban ismertem volna, és közel állt volna hozzám. És néhány nap múlva Kati sem utazott már az autóbuszon. Mint később megtudtam, az apját elhelyezték, és ő most egy másik városban járt iskolába. Teljesen egyedül maradtam. Nagyon keserves volt.
