Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-08 / 57. szám

2001. március 8., csütörtök Kdét« HÁTTÉR 3. oldal I NÉZŐPONT X Nők ' - , f és férfiak * , . J Kovács Éva 836^ A mai nap nőnap. Hosszú évek óta a lá­nyok, asszonyok nevezetes napja. Alkalom ar­ra, hogy kicsit ünnepeljük egymást, ünnepel­jenek bennünket. Éppen ez alkalomból invitál­ta színvonalas esti táncos-zenés programra az érdeklődőket az egyik szabolcsi település női szervezete. Az ötlet nem rendkívüli, ilyenkor megszokott, mindhatni hétköznapi. Csakhogy ebben az esetben nem akármit olvashattak a meghívón a címzettek. A prog­ramra ugyanis kizárólag lányokat, asszonyokat invitáltak, a vendégvárók megfogalmazása szerint csakis azokat várták, akik legalább öt óra hosszat kibírják férfiak, férjek, udvarlók, barátok nélkül. Hiszik vagy nem, a kezdemé­nyezés fantasztikus sikert aratott. Perceken be­lül hetven jelentkezőt regisztrálhattak a szerve­zők, akik maguk se igen gondolták, ennyire jó, amit kitaláltak. Pedig az. És nem azért, mintha a nők döntő többsége nem a családja, párja közelében éreznéjól magát. Sokkal inkább azért, mert- tartozzunk bármelyik nemhez - néha mind­nyájunknak jól esik egy kis csend, némi pihe­nés, pár olyan óra, amikor csak önmagunkra figyelhetünk. Biztos vagyok benne, a szóban forgó bál vendégei is ugyanígy éreznek, szá­mukra is legfontosabb a gyermek, a férj, a család. Ők is akkor örülnek igazán, ha szeret­teik körében mindent rendben tudnak, ha azt látják, boldogok, elégedettek azok, akikért ők felelnek. Nem árulás és nem is ledérség, fele­lőtlenség tehát, - és főképp nem jelent semmi rosszat, - ha sikere van néha a férfimentes rendezvényeknek. Azt ugyanis mindenki tud­ja: férfiak és nők kölcsönösen egymásra van­nak utalva, nemcsak a házasságban, a párkap­csolatokban, az élet minden területén is. Hányszor olvashatunk nagy karriert befutó nőkről, vezető pozícióban lévő, önállóságukra, függetlenségükre oly büszke lányokról, akik ál­maikról, vágyaikról beszélve egyszer mégis­csak kibökik: mindenük megvan, mindent elértek, most már csak a legfontosabbra, megértő társra, férjre, gyermekre vágynak. Soha jobbkor Ferter János rajza HÍREK □ Címerfestő kiállítása A Jósa András Múzeumban március 11-én 11 órakor nyílik Szabadiné Sinkó Ilona címerfestő művész kiállítása. □ Bemutató A Móricz Zsigmond Színház Művész Stúdiójában március 16-án este hét­kor bemutatót tartanak. Ladányi Andrea és Gazsó György közreműködésével a Néró, szerelmem című darabot láthatja - kizárólag bérletszünetben - az érdeklődő közönség. □ Csoportgyűlés A mozgáskorlátozottak egyesületének csengeri csoportja március 13-án (kedden) 13 órától csoportgyűlést tart a helyi művelődési központ színháztermé­ben. A résztvevők a helyszínen befizethetik tagdíjaikat, valamint érvényesíthetik az iga­zolványaikat. Az öreg fát már nehéz átültetni Kézimunka mellett énekelgetnek a megfáradt, fehér hajú asszonyok Győrteleken Szőke Judit Györtelek (KM) - Nem szom­szédéinak, hanem minden reggel beballagnak ahogy ök hívják az ÖNO-ba, hogy az­tán a kézimunka mellett jót beszélgessenek, majd az ebéd és egy kis pihenés után hazatérjenek otthonukba. Harmadik éve működik Győrtele­ken az idősek napközi otthona, ahol nappali ellátás keretében egy tucat munkában, gyerekneve­lésben megfáradt emberről gon­doskodnak, 26 rászorulónak pedig otthonába szállítják a meleg ételt. Együvé sulykolva A legfiatalabb mama 66, a legidő­sebb 81 éves. Szinte valamennyi­en özvegyek. Sokuk gyermekei nem helyben laknak, hanem szer­teszét az országban, de azért a kapcsolat, szerencsére, nem sza­kad meg. Hogy nem szoktak-e ve­szekedni - hamar felmerül a kér­dés. A válasz szinte kórusban hangzik fel: összeszokik az em­ber, ha együvé van sulykolva. Ha haragszanak is, csak egy pillanatig tart. Nézik a tévét, ami­kor kedvük tartja, közösen is - a sorozatokat kivétel nélkül kedve­lik, a parlamenti közvetítésekkel kapcsolatban már nem ennyire egyöntetű a lelkesedés, mert - hangzik a magyarázat - abba hiá­ba szólunk, mégis úgy csinálják, ahogy akarják... Ki a szimpatikus pártember? Ezt most úgy hirtelen nem tudják megmondani - sajnál­koznak. Jár a tiszteletes úr a napközi­be, tart énekórát, de a fehér hajú asszonyok maguknak is dalolnak. Élménybeszámolóval szolgálnak a parlamenti látogatásról, a koro­Nekünk nem kell már a cifraság náról - ki volt Írva a kupéra, bi­zony - hangsúlyozzák -, hogy Györtelek, Idősek Napközi Ottho­na. Hogy Pest milyen? Biztos za­jos, de nem törődünk mi a zajjal - állítják. Á, politikust nem láttak, nem volt ott egy se! A sláger a gyorsétterem volt, a fagyi (ez még hagyján) meg a (most kapaszkod­jon meg az olvasó!) a sült krumpli miatt. Ahogy erre visszaemlékez­nek, maguk is jól mulatnak. Már csak kevesen tartanak baromfit is, nem érdemes, még csak nem is gyúrnak, megvesznek a boltban mindent, még a zöldséget is. A nyugdíj 25-30 ezer körül van, de inkább alatta. Naponta 151 forin­tot fizetnek a szolgáltatásért. Na­gyon elégedettek a koszttal, reg­gel-este esznek otthon:- Nem halunk még éhen, sőt ki­ki vagyunk hízva - kacarásznak egy kicsit. Nem mennének város­ra lakni (az öreg fát nehéz átültet­ni, nem fogan az meg), még akkor sem, ha ott nincs is olyan drága­ság, hiszen nagyobb a választási lehetőség. A faluban van egy bőt, és vagy megveszi az ember az árut, vagy nem. Ahogy kimond­ják, úgy kell fizetni. Megtudom az ÖNO-ban Az érdekel, hogy falusiak révén, összezárva ennyi nő, szóval, hogy mennyire pletykásak, mennyire emlegetnek fel régi dolgokat - tí­A szerző felvétele zen átlagolva megvannak vagy hétszázévesek.- Nem úgy van, mint régen - világosítanak fel -, hogy a szom­szédtól hall valamit az ember. Ha csak sejlik valami hír, mondjuk, megtalál halni valaki, s nem tud­ni biztosan, akkor elhangzik a va­rázsmondat: megyek fel az ÖNO- ba, majd ott megtudom!- Elnyűtt nekünk a lábunk már, nincs semmink, csak zárjuk az ajtót - susogja valaki a kötőtű fölött, ezen kapva kapok: □ Mit tetszenek üzenni a fiata­loknak, hogyan éljenek?- Egészség legyen, más nem kell, még cifraság sem. Ne bántsák egymást, az élet nagyon rövid. Japán kultúra Tiszavasváriban Egy tokiói cég hirdetett pályázatot Európa országaiban a japán kultúra terjesztésére. A tiszavasvári Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola osztályfőnöki munkaközösségé­nek vezetője dr. Bodnárné Básthi Kriszti­na és Oleár László igazgató vezetésével az interneten megpályázták ezt a nagyszerű lehetőséget és nyertek. Ez azt jelenti, hogy januártól a távol-keleti országból érkezett Minori Sugimoto tanárasszisztensként dol­gozik az iskolában. Osztályfőnöki órákon a diákok a japán kultúrával, az írással, az öltözködéssel ismerkednek Elek Emil felvétele MEGKÉRDEZTÜK: MIT JELENT ÖNNEK A NŐNAP? K ülönleges helyzetben vagyok, hiszen mivel a munkahelyünkön egyetlen férfi sem dolgo­zik, csakis a családtagok figyelmességére, virágjai­ra számíthatok nőnapon, ami sosem kötelező pen­zum, sokkal inkább meg­hitt jellegű. Persze, én bármikor szívesen ve­szem, ha virággal lepnek meg... Tatár Anikó, IRODAVEZETŐ N álunk a nő a min­dennel egyenlő, a család legközpontibb, összetartó erejének te­kinthető. A fiammal vá­lasztjuk ki az apró nőna­pi emléktárgyakat, illet­ve vesszük meg a ked­venc virágokat: az alka­lomhoz illően a felesé­gemnek gerberát, a lá­nyomnak pedig sárga ró­zsát ajándékozunk. Kiszely András, ZÖLDSÉGKERESKEDŐ A kislányom, Csenge tizenhat hónapos, így már ez a második nő­nap, amikor őt, illetve rajta kívül feleségemet és édesanyámat is meg­lephetem valami kedves, emlékezetes tárggyal, gesztussal. A nővérem­mel alapvetően más a helyzet, ő Németország­ban él, de gondolatban neki is küldök virágot. Deme Attila, KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜGYELŐ T iszteletben tartom, hogy minden eszten­dőben van egy nap, amely elnevezésében is a nőket részesíti előnyben. Per­sze, korántsem csak ilyenkor igyekszek a ked­vükben járni, ez pusztán egy hagyomány, össznépi- leg elfogadott szokás. Ez­zel együtt nem megyek üres kézzel a hozzám kö­zel álló nőkhöz. Varjasi Tibor, VÁLLALKOZÓ O lyan családban nőt­tem fel, ahol édes­anyámmal, testvéreimmel együtt öten voltunk nők. A nőnapnak nem volt kü­lön jelentősége, hiszen minden nap mi kerültünk „fölénybe” édesapámmal szemben. A férjem, illetve a fiam tulipánnal, vagy hóvirággal szokott ked­veskedni ilyenkor a lá­nyomnak és nekem. Bedö Pálné, ÓVÓNŐ Kérdezett és fényképezett: Ladányi Tóth Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents