Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-08 / 57. szám
2001. március 8., csütörtök Kdét« HÁTTÉR 3. oldal I NÉZŐPONT X Nők ' - , f és férfiak * , . J Kovács Éva 836^ A mai nap nőnap. Hosszú évek óta a lányok, asszonyok nevezetes napja. Alkalom arra, hogy kicsit ünnepeljük egymást, ünnepeljenek bennünket. Éppen ez alkalomból invitálta színvonalas esti táncos-zenés programra az érdeklődőket az egyik szabolcsi település női szervezete. Az ötlet nem rendkívüli, ilyenkor megszokott, mindhatni hétköznapi. Csakhogy ebben az esetben nem akármit olvashattak a meghívón a címzettek. A programra ugyanis kizárólag lányokat, asszonyokat invitáltak, a vendégvárók megfogalmazása szerint csakis azokat várták, akik legalább öt óra hosszat kibírják férfiak, férjek, udvarlók, barátok nélkül. Hiszik vagy nem, a kezdeményezés fantasztikus sikert aratott. Perceken belül hetven jelentkezőt regisztrálhattak a szervezők, akik maguk se igen gondolták, ennyire jó, amit kitaláltak. Pedig az. És nem azért, mintha a nők döntő többsége nem a családja, párja közelében éreznéjól magát. Sokkal inkább azért, mert- tartozzunk bármelyik nemhez - néha mindnyájunknak jól esik egy kis csend, némi pihenés, pár olyan óra, amikor csak önmagunkra figyelhetünk. Biztos vagyok benne, a szóban forgó bál vendégei is ugyanígy éreznek, számukra is legfontosabb a gyermek, a férj, a család. Ők is akkor örülnek igazán, ha szeretteik körében mindent rendben tudnak, ha azt látják, boldogok, elégedettek azok, akikért ők felelnek. Nem árulás és nem is ledérség, felelőtlenség tehát, - és főképp nem jelent semmi rosszat, - ha sikere van néha a férfimentes rendezvényeknek. Azt ugyanis mindenki tudja: férfiak és nők kölcsönösen egymásra vannak utalva, nemcsak a házasságban, a párkapcsolatokban, az élet minden területén is. Hányszor olvashatunk nagy karriert befutó nőkről, vezető pozícióban lévő, önállóságukra, függetlenségükre oly büszke lányokról, akik álmaikról, vágyaikról beszélve egyszer mégiscsak kibökik: mindenük megvan, mindent elértek, most már csak a legfontosabbra, megértő társra, férjre, gyermekre vágynak. Soha jobbkor Ferter János rajza HÍREK □ Címerfestő kiállítása A Jósa András Múzeumban március 11-én 11 órakor nyílik Szabadiné Sinkó Ilona címerfestő művész kiállítása. □ Bemutató A Móricz Zsigmond Színház Művész Stúdiójában március 16-án este hétkor bemutatót tartanak. Ladányi Andrea és Gazsó György közreműködésével a Néró, szerelmem című darabot láthatja - kizárólag bérletszünetben - az érdeklődő közönség. □ Csoportgyűlés A mozgáskorlátozottak egyesületének csengeri csoportja március 13-án (kedden) 13 órától csoportgyűlést tart a helyi művelődési központ színháztermében. A résztvevők a helyszínen befizethetik tagdíjaikat, valamint érvényesíthetik az igazolványaikat. Az öreg fát már nehéz átültetni Kézimunka mellett énekelgetnek a megfáradt, fehér hajú asszonyok Győrteleken Szőke Judit Györtelek (KM) - Nem szomszédéinak, hanem minden reggel beballagnak ahogy ök hívják az ÖNO-ba, hogy aztán a kézimunka mellett jót beszélgessenek, majd az ebéd és egy kis pihenés után hazatérjenek otthonukba. Harmadik éve működik Győrteleken az idősek napközi otthona, ahol nappali ellátás keretében egy tucat munkában, gyereknevelésben megfáradt emberről gondoskodnak, 26 rászorulónak pedig otthonába szállítják a meleg ételt. Együvé sulykolva A legfiatalabb mama 66, a legidősebb 81 éves. Szinte valamennyien özvegyek. Sokuk gyermekei nem helyben laknak, hanem szerteszét az országban, de azért a kapcsolat, szerencsére, nem szakad meg. Hogy nem szoktak-e veszekedni - hamar felmerül a kérdés. A válasz szinte kórusban hangzik fel: összeszokik az ember, ha együvé van sulykolva. Ha haragszanak is, csak egy pillanatig tart. Nézik a tévét, amikor kedvük tartja, közösen is - a sorozatokat kivétel nélkül kedvelik, a parlamenti közvetítésekkel kapcsolatban már nem ennyire egyöntetű a lelkesedés, mert - hangzik a magyarázat - abba hiába szólunk, mégis úgy csinálják, ahogy akarják... Ki a szimpatikus pártember? Ezt most úgy hirtelen nem tudják megmondani - sajnálkoznak. Jár a tiszteletes úr a napközibe, tart énekórát, de a fehér hajú asszonyok maguknak is dalolnak. Élménybeszámolóval szolgálnak a parlamenti látogatásról, a koroNekünk nem kell már a cifraság náról - ki volt Írva a kupéra, bizony - hangsúlyozzák -, hogy Györtelek, Idősek Napközi Otthona. Hogy Pest milyen? Biztos zajos, de nem törődünk mi a zajjal - állítják. Á, politikust nem láttak, nem volt ott egy se! A sláger a gyorsétterem volt, a fagyi (ez még hagyján) meg a (most kapaszkodjon meg az olvasó!) a sült krumpli miatt. Ahogy erre visszaemlékeznek, maguk is jól mulatnak. Már csak kevesen tartanak baromfit is, nem érdemes, még csak nem is gyúrnak, megvesznek a boltban mindent, még a zöldséget is. A nyugdíj 25-30 ezer körül van, de inkább alatta. Naponta 151 forintot fizetnek a szolgáltatásért. Nagyon elégedettek a koszttal, reggel-este esznek otthon:- Nem halunk még éhen, sőt kiki vagyunk hízva - kacarásznak egy kicsit. Nem mennének városra lakni (az öreg fát nehéz átültetni, nem fogan az meg), még akkor sem, ha ott nincs is olyan drágaság, hiszen nagyobb a választási lehetőség. A faluban van egy bőt, és vagy megveszi az ember az árut, vagy nem. Ahogy kimondják, úgy kell fizetni. Megtudom az ÖNO-ban Az érdekel, hogy falusiak révén, összezárva ennyi nő, szóval, hogy mennyire pletykásak, mennyire emlegetnek fel régi dolgokat - tíA szerző felvétele zen átlagolva megvannak vagy hétszázévesek.- Nem úgy van, mint régen - világosítanak fel -, hogy a szomszédtól hall valamit az ember. Ha csak sejlik valami hír, mondjuk, megtalál halni valaki, s nem tudni biztosan, akkor elhangzik a varázsmondat: megyek fel az ÖNO- ba, majd ott megtudom!- Elnyűtt nekünk a lábunk már, nincs semmink, csak zárjuk az ajtót - susogja valaki a kötőtű fölött, ezen kapva kapok: □ Mit tetszenek üzenni a fiataloknak, hogyan éljenek?- Egészség legyen, más nem kell, még cifraság sem. Ne bántsák egymást, az élet nagyon rövid. Japán kultúra Tiszavasváriban Egy tokiói cég hirdetett pályázatot Európa országaiban a japán kultúra terjesztésére. A tiszavasvári Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola osztályfőnöki munkaközösségének vezetője dr. Bodnárné Básthi Krisztina és Oleár László igazgató vezetésével az interneten megpályázták ezt a nagyszerű lehetőséget és nyertek. Ez azt jelenti, hogy januártól a távol-keleti országból érkezett Minori Sugimoto tanárasszisztensként dolgozik az iskolában. Osztályfőnöki órákon a diákok a japán kultúrával, az írással, az öltözködéssel ismerkednek Elek Emil felvétele MEGKÉRDEZTÜK: MIT JELENT ÖNNEK A NŐNAP? K ülönleges helyzetben vagyok, hiszen mivel a munkahelyünkön egyetlen férfi sem dolgozik, csakis a családtagok figyelmességére, virágjaira számíthatok nőnapon, ami sosem kötelező penzum, sokkal inkább meghitt jellegű. Persze, én bármikor szívesen veszem, ha virággal lepnek meg... Tatár Anikó, IRODAVEZETŐ N álunk a nő a mindennel egyenlő, a család legközpontibb, összetartó erejének tekinthető. A fiammal választjuk ki az apró nőnapi emléktárgyakat, illetve vesszük meg a kedvenc virágokat: az alkalomhoz illően a feleségemnek gerberát, a lányomnak pedig sárga rózsát ajándékozunk. Kiszely András, ZÖLDSÉGKERESKEDŐ A kislányom, Csenge tizenhat hónapos, így már ez a második nőnap, amikor őt, illetve rajta kívül feleségemet és édesanyámat is meglephetem valami kedves, emlékezetes tárggyal, gesztussal. A nővéremmel alapvetően más a helyzet, ő Németországban él, de gondolatban neki is küldök virágot. Deme Attila, KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜGYELŐ T iszteletben tartom, hogy minden esztendőben van egy nap, amely elnevezésében is a nőket részesíti előnyben. Persze, korántsem csak ilyenkor igyekszek a kedvükben járni, ez pusztán egy hagyomány, össznépi- leg elfogadott szokás. Ezzel együtt nem megyek üres kézzel a hozzám közel álló nőkhöz. Varjasi Tibor, VÁLLALKOZÓ O lyan családban nőttem fel, ahol édesanyámmal, testvéreimmel együtt öten voltunk nők. A nőnapnak nem volt külön jelentősége, hiszen minden nap mi kerültünk „fölénybe” édesapámmal szemben. A férjem, illetve a fiam tulipánnal, vagy hóvirággal szokott kedveskedni ilyenkor a lányomnak és nekem. Bedö Pálné, ÓVÓNŐ Kérdezett és fényképezett: Ladányi Tóth Lajos
