Kelet-Magyarország, 2001. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

2001. február 3., szombat 9. oldal HOGY MIK VANNAK? Megáll a (kert)ész! Lefler György Fejszét neki! - dünnyögte magában, s már indult is nagy rössel, hogy a fészerből előhozza a fényes élüt. A szomszéd porta sarkán párat suhin­tott vele, és a borostyántörzs ketté­vált. A tulajdonos nem értette: az utcafronti falat takaró borostyánleve­lek hirtelen mitől sárgulnak? Aztán hamar rájött a dolog nyitjára. Volt is csetepaté, harag, no és persze: per! A fej- szés, egyébként rokon, és az itókát meg nem vető szomszéd a kocsmából hazakere­kezve - kerítés hiányában - mindannyi­szor az említett borostyántörzshöz támasz­totta kerékpárját. Aznap valahogy „csú- szósabb” volt a kétkerekű, sehogyan sem állt meg. Aztán, hogy a sokadik próbálko­zás sem járt eredménnyel, döntött kapatos barátunk a fejsze mellett, megleckéztetve ekképp a borostyándücskőt. - Ahhoz kel­lett szakértői véleményt mondanom: a kérdéses borostyán milyen messze volt a telekhatártól, mekkora a kárérték, lehet- séges-e a pótlás, stb. - mondta Keczkó Zol­tán okleveles kertészmérnök, igazságügyi szakértő, aki e minőségében igen sok fur­csasággal találja szemben magát. Amint sorjázta, tennivalója akad bőven. Nagy helyett kicsiket Az újfehértói templomkertet gyönyörű óriás platán díszítette, amely fa mindenki­nek a szívéhez nőtt. Aztán, amikor a terü­let rendezését végezték, a kivitelező cégtől a több száz éves famatuzsálem megóvását kérte a környezetbarát városi építész. A templomkert földmunkái, a tereprendezés folytán viszont a platánfa gyökerei beful­ladtak, majd lombját vesztette. - Ez eset­ben meg kellett határoznom, hogy milyen kárpótlás lehetséges. Annyi kisfa ültetésé­re tettem javaslatot a munkát végző cég kötelezettségeként, amelyek annyi körö­mit adnak ki, ahány köbméter koronája vóTt az elpusztult platánnak. így eresztett gyökeret 26 kis platán. Nyulak a rácson- Mezőgazdasági támogatás igénybevételé­vel megvalósuló ültetvénytelepítésnél kö­telező a terület körbekerítése, arról vi­szont nincs rendelkezés, hogy a drótháló milyen rácsozatú és átmérőjű lyukakból álljon. A három gazda, talán pénzkímélés miatt az olcsóbb vadhálót húzta ki, amely alul fél méternyire sűrű szövésű, ám afö­lött csak az őzet tartja távol. A szóban for­gó perben a triumvirátus a vadásztársa­ságtól kért kártérítést az igen jelentős összegű, 22 millió forintos pusztításra, amit a harminchektáros ültetvényben a nyulak végeztek. Ott, tavaly télen, mond­hatni tarrá rágták az ültetvényt a tapsifü­lesek. A nagy hóban ugyanis a nyulak kedvükre jártak a távoltartásukra ily mó­don alkalmatlanná vált kerítésen ki-be. A jogszabály egyedi és területi védelmet ír elő. A vadásztársaság azzal védekezett, hogy a kerítés e formájában nem képzett zárt kertet, sőt a telepítésről a tulajdono­sok még csak nem is értesítették őket, ráadásul az ültetvény éppen a vadjárás irányába létesült. Végül a tulajdonosokat marasztalta el a bíróság. E platán örök Laskodon A szerző felvétele Az életet falun ismerni meg Beszélgetés Usztics Mátyás író-színművésszel a határőrségről és a szülőföldről Nyírbátor (Tanyik József) - Határőrárváknak adott át nemrég ajándékot Usztics Mátyás színművész, mint a Határőrökért Alapítvány egyik létrehozója. Ez alka­lomból beszélgettem vele. O Mi adta az ötletet, hogy létre­hozza az alapítványt?- Nem is tudom. Az olvasók által ismert Kisváros című film­sorozatnak voltam az egyik szer­vezője, ötletadója és főszereplője. Megfordultam néhány laktanyá­ban. Akkor 1991-et írtunk. Már megtörtént, az, amit rendszer- váltásnak szoktak nevezni. Már előrevetítette az árnyékát a ha­tárőrségnél történő átszervezés lehetősége, melynek áldozatul eshet a kulturális élet, a szabad idő, a sport. Már nem azokat az összegeket kapta a határőrség ilyen irányú tevékenységre, mint korábban. Ez adta az ötle­tet, hogy próbáljunk meg létre­hozni egy alapítványt. Ha tehetem, jövök- A bejegyeztetésével nem volt probléma, viszont a számlán elhelyzett összeg nagyon szeré­nyen kamatozott, majd fogyni kezdett, mert nem jött semmi pótlás. Egészen addig, míg fel nem állt a határőrség új vezeté­se, és nagyjából ugyanabban az időben szerveződött újjá a kura­tórium. A megújult és megerősö­dött vezetésben oroszlánrészt vállalt Kunos Sándorné, nekünk csak Magdi, aki maga is főtiszt, gazdasági szakember. Ő aztán - ahogy mondani szokták - gatyá­ba rázta az alapítvány pénzü­gyeit. A szerző felvétele hoz köt, és ehhez a magam mód­ján hűséges is maradok. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, hogy egy picikét vissza tudjak adni abból, amit itt kaptam. Bármi­kor hívnak, én jövök.- Elkényeztetett a sorsom, mert éreztem és érzem, hogy sok helyen - nem kerülöm meg a szót - szeretnek. Ez az, amit nem adhat egyetlen főiskola sem. Nem tehetik oda a diploma mel­lé, hogy kérem, önt szeretni fog­ják. Én ide hazajövök és erre büszke vagyok. ü Egy ideje már nem szerepel a Kisvárosban. Miért?- Jó kérdés! Határőrként szol­gáltam a produkcióban hat évig. De ott változtak a belső értékek. Én ennek nem kívántam hívéül szegődni, hát eljöttem. Most egy újabb saját produkción dolgozom. Usztics Mátyás, Tanyik József és Kunos Sándorné ü Ugye, nem véletlenszerű nyírbátori látogatása?- Ha arra céloz, hogy a kör­nyék szülötte vagyok, akkor nem. Persze, ez nem tegnap volt. A családi helyzetünk úgy ala­kult, hogy édesapámat a munká­ja Budapestre szólította, és mi követtük. Ez is régen volt, 1952- ben. Én azóta számítok fővárosi illetékességűnek. De hát mit is beszélek, nem a fővárosban la­kom. Nem is akarok ott lakni. Egy faluban élek, mely közel van a városhoz, nem úgy mint Pe­nészlek. Amíg csak tehettem, minden nyáron jöttem. Mert az igazi titkokat, az igazi életet, az igazi romantikát, az ízeket, a fé­nyeket, az illatokat, a szerelmet falun ismeri meg az ember. Mert a falu az emberi közösség igazi formája, a többi mesterkélt.- Ennek az országnak az adottsága a mezőgazdaság. Ezt nem lehet letagadni és kár is lenne erőlködni. Legyen akármi­lyen a politikai helyzet, a földet meg kell művelni. Mert élni kell. Ez az a parancs, ami a paraszt- ember életét áthatja és diktál: a környezetünket védeni kell és nem lerombolni. Mert akkor el­pusztulunk mi magunk is. Minden a tájhoz köt- Na, hát ilyen élmények és tör­vények irányítják ma is az élete­met. Az én számomra nem jelent másodosztályú állampolgárt az, ha valaki vidéki. Ne adj’ isten, paraszt. Mert tudja, ezt olyan hangsúllyal is lehet mondani, hogy az sértő, bántó. Az én sze­memben kitüntetés.- Engem minden ehhez a táj­VENDÉGSOROK Két tudomány határán Hajnal Béla Egy neves gondolkodó szerint, amennyiben mérni tudjuk, ami­ről beszélünk, és számokban ki tudjuk fejezni, tudunk róla vala­mit. Amennyiben nem tudjuk mérni, és számokban kifejezni, a róla alkotott ismereteink szegé­nyesek és nem kielégítőek. Ez esetleg a tudás kezdete lehet, de aligha jutottunk el gondolataink­ban a tudomány szintjére. A fen­ti idézet mottója lehetne a sta­tisztikusok tevékenységének, mert legfontosabb feladatuk a mérés és az összehasonlítás. Mi a CDP? Az emberek sokat beszélnek, vi­tatkoznak a gazdaság fejlettségé­ről, változási irányairól, regio­nális differenciálódásáról, de igazán pontosan csak a statiszti­kus lát a dolgok mélyére és elő­ször ismeri meg a gazdaságról és a társadalomról szóló igazságot. Kevéssé ismert, hogy a huszadik század egyik nagy találmányáért a bruttó hazai termék (GDP) számbavétele terén végzett úttö­rő munkájáért a Harvard Egye­tem egyik tanára Nobel-díjat ka­pott. Noha tudjuk, hogy ma már ez a mutató sem fejezi ki tökéle­tesen a valóságot - mivel az em­bereket már az foglalkoztatja: nehogy a puszta növekedés az élet és a környezet minőségének rovására valósuljon meg -, de még mindig a legjobb. A GDP az anyagi javaknak és szolgáltatá­soknak az a tömege, amelyeket a (A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója) társadalom a rendelkezésre álló földdel, munkával, tőkeforrások­kal és technológiai ismeretekkel előállít, és amelyeket pénzmoz­gás követ. Furcsa, de a GDP-t pl. növelte a nagymarosi gát építése és lebontása is. Ha a háziasszony otthon mossa ki az ágyneműt az nem része a GDP-nek, de ha elvi­szi a tisztítóba kimosatni és fizet érte, akkor igen. Területi eltérések Az 1998. évi GDP adatok szerint nem történt lényegi változás az ország regionális fejlettségbeli állapotában. Budapest egy főre jutó GDP-je több mint három­szor, Fejér, Győr-Moson-Sopron és Vas megyéké pedig több mint kétszer akkora, mint a legkisebb jövedelemtermelő képességű Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nóg- rád megyében. A differenciáló­dás nem nőtt tovább, ami az első Budapest és az utolsó Nógrád egy lakosra jutó GDP-jét illeti. Némileg fokozódott, ha a máso­dik legfejlettebbet, Fejér megyét a második legkevésbé fejlett Szabolcs-Szatmár-Bereggel ha­sonlítjuk össze, de ez annak kö­vetkezménye, hogy abban az év­ben az egész országban Fejér me­gye mutatta fel a legnagyobb üte­mű növekedést. A területi GDP számítások kezdetétől, 1994-től 1998-cal bezárólag ezen értékek az országos színvonal százaléká­ban kifejezve Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében egy monoton csökkenő függvényt írnak le (rendre: 62., 61., 59., 58., 57. száza­lék). Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye és az észak-alföldi régió te­hát évről évre veszít gazdasági súlyából, a relatív összehasonlí­tás eredményeként, noha abszo­lút értelemben a megye is lassú fejlődési pályára állt. Mind a közvéleményben, mind a területfejlesztésselfoglal- kozók körében nagy a várakozás az európai uniós csatlakozás iránt. Közismert, hogy az új tag­államok csatlakozása az EÜ egy főre jutó GDP-jének átlagát (becslések szerint mintegy 12-14 százalékkal) csökkentené, azaz az új átlag 75 százaléka a régi át­lag mintegy 65 százaléka lenne. Ez azt jelentené, hogy az EU je­lenlegi 56 elmaradott régiója kö­zül 29 nem lenne többé jogosult a támogatásra. Ez a fejlemény ter­mészetesen elfogadhatatlan a je­lenlegi kedvezményezett orszá­gok számára. Az új tagországok valamennyi régiója - a fővárb- sok esetleges kivételével - jogo­sult lesz a támogatásra, de ez nem növelné, hanem csökkente­né az elmaradottság mérséklésé­re szolgáló koncentrációt, ami az EU elveinek is ellentmond. Az Európai Unió országainak átlagához viszonyított egy főre jutó bruttó hazai termék 1998- ban Magyarországon 48 száza­lékra tehető, ami Budapesten mintegy 90 százalék, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben pedig alig több mint 27 szá­zalék. Az észak-alföldi régió egy főre jutó GDP-je alig múlta felül az Európai Unió átlagának egy- harmadát (34 százalék), amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 27 százalékos ráta és a régiót al­kotó Hajdú-Bihar és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei 37-37 száza­lékos arány átlagaként adódik, így nincs veszélyeztetve majdani felzárkóztatásunk pénzügyi alap­ja. Ilyen veszély egyedül a közép­magyarországi régiót fenyegeti, ahol Budapest 90 százalékos és Pest megye 38 százalékos aránya együttesen megközelíti a kriti­kus határt jelentő 75 százalékot (73 százalék). A jelenlegi szabályozás mellett még a legjobb helyzetben lévő nyugat-dunántúli régió (51 száza­lék) és annak minden megyéje is hosszú éveken keresztül számít­hat az EU területfejlesztési támo­gatására. A magyarországi 48 százalékos egy főre jutó GDP aránytól a csatlakozni kívánó or­szágok közül csak Szlovénia (68 százalék) .éé Csehország (ffe szá­zalék) ért el jobb eredményt. Regionális központok A megye illetve régió kérdése nem területszervezési, területfej­lesztési, igazgatásszervezési, mé­retgazdaságossági, hanem alap­vetően politikai, a hatalom cent­ralizációjának vagy decentrali­zációjának kérdése. A nyugat-eu­rópai példák azt mutatják, hogy a politikai régiók kialakítása hosszú időt igényel, sikere nagy­mértékben a befogadó közeg hoz­záállásán, a konkrét nemzeti fel­tételrendszeren múlik. Amíg a regionális központok kijelölése nem történik meg, és a városok között verseny folyik a funkciók letelepítéséért, addig nem tud megszilárdulni a regionális szer­vezetrendszer sem. A területfe­jlesztési régiók és az erős önkor­mányzati megyék együttesen elégíthetik ki a regionális poli­tikával szembeni hatékonysági és a decentralizált államisággal szembeni demokratikus követelményeket. Az önkormányzati régiók va­lószínűleg majd csak egy új vá­lasztási szisztémával együtt jön­nek létre, netán az alkotmány módosításával együtt, hiszen mindaddig, ameddig a megye megjelenik a választásokon a maga listájával a Parlamentben, érdekkifejezést kap, források elosztójává válik, súlya van. Amennyiben a választójogi tör­vény netán a régiókra vagy a kistérségekre helyezné az érdek­érvényesítés súlypontjait, akkor nyilvánvalóan egészen más érde­kek fejeződnének ki, másfajta módon jelennének meg. Ez azon­ban már nem szakmapolitikai, hanem abszolút pártpolitikai kérdés. Ha az olvasónak egyszer lehe­tősége adódik a statisztika és a regionális tudomány izgalmas világának megismeréséhez, olyan élmény részesévé válik, amelyet az ember sajnos, csak egyszer élhet át az életben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents