Kelet-Magyarország, 2001. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-24 / 47. szám

2001. február 24., szombat Kelet*» hétvégi 7. oldal A HÉT SZTORIJA Pulóverben, télen Bodnár István Nyíregyháza (KM) - Meglehet, hogy Ragnhild Gylver, becenevén Szihla nem ismeri a télikabátot. Legalábbis hetek óta pulóverben járkál Nyíregy­házán, úgy tűnik, nem fog rajta a hi­deg. Persze, könnyű neki. Norvégiá­ból jött, a kemény téli hidegek hazájából. Szihla átmenetileg a Kölcsey Ferenc Gim­názium másodikos tanulója. Cserekap­csolat útján jött me­gyénkbe, hogy meg­ismerkedjen Ma­gyarországgal, az it­teni élettel, szoká­sokkal. Augusztus végétől egy olyan magyar család ven­dégszeretetét élvezi, amelyből az egyik fiú szintén külföl­dön tanul. Noha egyéniség, az iskolában szeretik, sikerült beilleszkedine az osztály életébe. Ahogyan lenni szokott, több min­den tetszik neki, akad viszont, ami nem. Kedvére való a magyar konyha, abból is leginkább a levesfélék, mivel náluk az rit­kábban kerül az asztalra. Különösen a húsleves és a halászlé ízlik neki. (Ezeknek a receptjeit feljegyezte, s bizonyára majd otthon is felkerülnek a család étlapjára is ezek az ételek). Nem az ő ritmusa viszont az állandó rohanás, kapkodás, ami sajnos - valljuk be - a magyar emberek állandó­sult állapota. A skandináv országokban ta­lán ezért is oly nyugodtak az emberek. Vi­szont a diáklány szokásai között olyano­kat is találhatunk, ami ennek ellentmon­dani látszik. Péntekenként többnyire vo­natra ül, és felkeresi Magyarország neve­zetes városait. Járt már Egerben, Eszter­gomban és több alkalommal Budapesten. Az év ifjúsági regénye A hétvégén éppen Mohácsra utazik, hogy a busójárást megnézhesse. Ezt többnyire nem teszi egyedül, van egy kis „klubjuk”, amelybe a Magyarország keleti régiójában tanuló külföldi diákok tartoznak. Példáid egy német fiú Nyírbátorból, egy finn kis­lány Debrecenből és még jó néhányan. A kis kompánia gyakran összejön, és kicse­rélik tapasztalaikat, élményeiket, és ha kell, segítenek egymáson. Persze szükség is van sok tapasztalat- szerzésre. Kiderül ugyanis, hogy a 17 éves Szihla odahaza elismert írónő, mutatja is büszkén azt a múlt esztendőben megjelent keményfedelű, több száz oldalas Knas cí­mű könyvet, amelyet ő írt. (Megtudom, hogy a Knas valami hangutánzó szócska, de hogy mit jelent, még tolmács segítségé­vel sem derül ki pontosan). Mi másról szólna viszont, mint a fiatalok életéről. Ezzel a könyvével Norvégiában elnyerte „Az év ifjúsági regénye” című díjat, ami többek között azzal járt, hogy elvitték Dél- Afrikába. Kicsit irigyen hallgatom, ami­kor kiderül, hogy ezenkívül ennek a könyvnek a honoráriuma tette lehetővé, hogy Magyarországon egy évet tölthessen, tanulhasson. Tessék viselkedni! Ragnhild-nek még nem igazán megy a ma­gyar nyelv. Mint mondja, egy külföldi szá­mára kutyanehéz nyelv a magyar. Még jó, hogy pazarul tud angolul. Magyar iskolai tanulmányai során is igen megörül, ha kap egy-egy angol nyelvű könyvet, mint az iskolában használt angol nyelvű magyar történelem tankönyvet is nagyra be­csüli. Fiúk, lányok figyelem! Tessék viselkedni Szihla társaságában, mert meglehet, hogy egy norvég könyv egyik szereplőjévé váltok. De az is lehet, hogy új­ságcikkben ír­nak majd róla­tok, mert mint kiderül, a nor­vég kislány új­ságíró szeret­ne lenni. Gya­nítom, addig több országban is megfordul, akár egy-egy iskola tanuló­jaként. Püspöki palota: ötven év kálvária Az eladásra szánt épületben működött az ÁVH, a főiskola, a gyermekvédő intézet A püspöki palota épülete a nyíregyházi Sóstói úton Sípeki Péter felvétele Marik Sándor A megyei közgyűlés legutób­bi ülésén felszólalási lehető­séget kért Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök. Az egyházi vezetőt a volt püspö­ki palota eladási szándéká­nak híre késztette a képvise­lők tájékoztatására. Az előzményekről így beszélt a püspök: Nyíregyháza megyei vá­ros képviselő-testülete 1941. ja­nuár 31-én tartott rendes évi köz­gyűlésén köszönetét mondott Du­dás Miklós hajdúdorogi megyés­püspöknek, hogy „a püspökség tényleges székhelyéül Nyíregyhá­zát jelölte ki”, ezért a Hajdúdoro­gi Egyházmegye alapításakor vál­lalt állami kötelezettség végrehaj­tásaként a városmajori telkekből 1500 négyszögöl területet ajándé­kozott az egyházmegyei intézmé­nyek, elsősorban a papnevelő in­tézet részére, amelyhez az egy­házmegye további 1997 négyszög­ölt vásárolt meg a várostól. Bérlet 25 évre Ezen az ingatlanon kezdték el a püspöki palota építését, amely je­lenleg a Sóstói út 4. szám alatt a Gyivi épülete. A püspöki palota a háború után befejezés előtt állt, de a püspökség akkor nem tudta a munkát folytatni, ezért 1950. jú­nius 9-én a Hajdúdorogi Egyház­megye és Nyíregyháza város bér­leti szerződést kötött, hogy a vá­ros az eredeti terveknek megfele­lően befejezi az építkezést, ennek fejében 25i évig ingyenes bérlet­ként használhatja az épületet, amelyet 1975. június 15-én köteles kiüríteni és díjmentesen vissza­szolgáltatni. (Az épületben előbb az ÁVH működött, majd a főisko­la kapta meg, most pedig a gyer­mekvédő intézet használja; körü­lötte a területet teljesen beépítet­ték.) 1975-ben a szerződés lejárta­kor a püspök hivatalosan kérte az ingatlan visszaadását, de arra az ismert politikai okok miatt nem kerülhetett sor. Az ingatlan nagy részét lakóházak foglalják el. Tasnádi Csaba Hogy a színészek miért szeretnek állatkertbe járni, azt már Molnár Ferenc megírta, nevezetesen az Előjáték Lear királyhoz című da­rabjában (most nincs pontosan előttem a szöveg: az örökös ingá­zásra kitalált színházi élet egyik finomsága, hogy az ember és az épp kellő kézirat soha, de soha nincsenek egy földrajzi egységen belül): azért mert egy tigris és egy hiéna látványa megnyugtató egy kollégához képest. Siker és bukás De nemcsak ezért: az állatoktól jócskán van mit tanulni, ellesni egy-egy mozdulatukat, ahogyan a nyakuk at rándítják, ahogy ki­tátják a pofájukat, idegesen do­bolnak a lábukkal, függeszked- nek, vigyorognak, huhognak, ki­ki képességei és az etológusok által kiosztott játékszabályok szerint, adott esetben akár meg is oldhat egy szerepelemzési vagy kifejezési problémát. (Vagy teremthet hatszáz újat, de az is * * A szerző a Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Timkó Imre megyéspüspök 1975- ben kezdte el a püspöki lakásban 1950-ben alapított és más körül­mények között működő Papneve­lő Intézet bővítését és korszerűsí­tését. Ismét szóba került a Sóstói úti palota visszaigénylése, de az illetékesek ezt eleve kizárták, és abba sem egyeztek bele, hogy a püspökség valahol önálló ingatla­non építse fel a Papnevelő Intéze­tet, vagy akár a lelkészi lakásokat is. Csak egy lehetőséget hagytak, a Bethlen Gábor utcai épület átalakítását és bővítését. Ennek engedélyezését azonban ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az egy­házmegye szerződésileg lemond a Sóstói úti ingatlanokról. Az egy­ház tiltakozott a jogtalan eljárás miatt, de a Papnevelő Intézet elodázhatatlan fejlesztése érdeké­ben a püspök a kikényszerített helyzetben hárommillió forintért - az akkori valóságos érték tize­déért -, lemondott az ingatlanról. Keresztes Szilárd hangsúlyozta: amikor 1988-ban átvette a Hajdú­dorogi Egyházmegye vezetését, a Megyei Tanács akkori elnökétől hivatalosan kérte a jogtalanul kialakult helyzet rendezését. inkább hasznos, jóllehet ennek a hasznára először néhány hónap­pal a halála után ébred rá az em­ber.) Miért szeretnek még a szí­nészek állatkertbe járni? Termé­szetesen az állatkert közönsége miatt: az állatkertben mindenki viselkedik, vasárnapi apukák öl­tenek daliás arckifejezést a pá­viánketrec előtt, töltöttgalamb- jellegű démonok pipiskédnek a zsiráf környékén, a hátsó-indiai pettyegetett törpevöcsök röpdé- jénél pedig mindenki a verebe­ket nézi, ahogy eleszik a méreg­drága szerzemény elől a hibrid- kukoricát. Szeretnek továbbá állatkertbe járni a színészek annál a vi­szonylag egyszerű oknál fogva is, hogy állatkertbe járni jó. Olyannyira, hogy időnként for­dítva is érdekes a történet: ami­kor az állat keresi fel a színhá­zat. Gyereket és/vagy állatot lát­ni a színpadon a színházi álmos­könyvek szerint egyszerre jelent egyet a biztos sikerrel és a biztos bukással. Sikerrel, mert nincs az a néző - vagy ha mégis van, ak­kor kritikus az illető - aki ne ha­tódna meg a világot jelentő desz­kákon bódorgó kis szörnyeteg minden lépésén (melyek közül egyet se, ha megfeszül, akkor se koordinál se rendező, se drama­turg, se ügyelő, de még a direk­tornak sincs az állattal szemben több esélye, mint egy hóember­nek a Rio de Janeiró-i marato­nin), ne követné feszült" figye­lemmel Isten teremtményének esetleges anyagcseréjét - és biz­- Biztos vagyok benne, hogy a súlyos értékaránytalansággal kö­tött, politikai erőszakkal kikény­szerített megállapodás független bíróság előtt bármikor érvényte­leníthető lenne - mondta a püs­pök -, ezt mégsem indítottam el, mert meggyőződésem volt, hogy hazánk, megyénk és városunk társadalmi és gazdasági helyzeté­ben ez súlyos nehézséget okozott volna, ami nem kívánt emberi.és politikai indulatokat válthatott volna ki. tos bukás ugyanezért, vagyis hogy a színész megfeketedhet, elmondhatja Lear király mono­lógját úgy, hogy Shakespeare személyesen kel fel a sírjából gratulálni, elénekelheti a Volá- re, voláre című megzenésített költeményt úgy, hogy olasz slá­gergyárosok testületé sírva csó­kol kezet Kodály bronzszobrá­nak, továbbá százas szögeket verhet a szemöldökébe, levitál- hat a proszcéniumpáholy magas­ságában, csinálhat, amit akar, a közönség az állatot fogja figyel­ni. Kiérlelt pillanatok A Pájinkás János, ez a lapzárta tájékán a közönség elé kerülő darab egyik szereplője Linda, a kecske. Első látásra bájos állat - melyik kecske nem az? - tekinte­tében szelíd bölcsesség dereng, léptei kecsesen kopognak a művház talaján, szakállának és szarvának egymásra rímelő ívei a geometria újragondolására hergelnék tán magát a nagy Gausst is. Ráadásul vemhes: és ebben a darabban, amelyben nem kevés szó, gondolat hangzik el a születés megfejthetetlen misztériumáról, Linda finoman, de fél reérthetetlenül domborodó hasa valami különös, meleg bi­zsergés forrása, és egyáltalán, Linda egész lénye körül szinte tapinthatóan ott lebeg a jóság, kedvesség, szépség aurája, akár a középkori szentek feje körül az aranyglória. És ahogy néz! Már- már megszólal, vélhetnénk. De A megyei közgyűlés soron kö­vetkező elnökeinek jeleztem ezt a jogtalan helyzetet, és kifejeztem reményemet, hogy egyszer a kö­rülmények lehetővé teszik a kér­dés rendezését. A Papnevelő Intézet már több­ször kinőtte kényszerű helyét. Ez volt a város első főiskolája, amely azóta a Római Pápai Kele­ti Intézet affiliált tagozataként működik, és rövidesen önálló egyetemmé válhat, mint a térség kiemelkedő intézménye. nem szólal meg. Mekeg. Ami ön­magában normálisnak mondha­tó: mi egyebet várhatnánk egy kecskétől? Csak ne mekegne szét minden próbát a dög! Csak ne hallatszana bele minden színpa­di csendbe, megszenvedett és kiérlelt pillanatba, a felgyülemlő feszültség szikrázó némaságába a rekedt mek-mek-mek! Csak ne kéne látni, ahogy a tragikus pil­lanat márványfényű komolysága a kétségbeesetten visszafojtani próbált vihogás ezer ráncába szalad szét a színész arcán! Csak ne kéne tudni, hogy - mialatt a színész a szerepformálás labirin­tusaiban tévelyeg - Linda épp merre jár! Most az öltözőből hal­latszik, feltehetően épp a súgó­példányt legeli le, most a kellé­kes kuckójába tévedt be, finom patácskáival rendet rak a félho­mályban derengő tárgyak kö­zött, előkészíti a pillanatot, ami­kor a színpadon mennydörgő Cár kezébe jogar helyett krump­linyomó kerül, a díszesen terí­tett lakomázóasztal közepére pe­dig harminchárom egyforma cserépbe szaggatva kerül be a matrónasóhaj-finomságú kínai váza! Csak... Kereszttűzben És akkor arról az estéről, ame­lyen Linda a Pájinkás János kö­zönségének részvevő-irigykedő pillantásainak kereszttüzében hozza világra gidáit, még nem is beszéltünk, és ne is nagyon be­széljünk, őrültek már bele szín­házigazgatók kisebb problémák­ba is. Mindenesetre színháztör­téneti pillanat lesz. De ha fiú lesz a gida, Jánosnak fogják hív­ni, a Pájinkás után. VENDEGSOROK Kérés és nyilatkozat- A megyei közgyűlés most ar­ról határoz, hogy a Sóstói úti ingatlant eladja. Nem akarom ezt ellenezni, hiszen a megye jelen vezetése saját hibáján kí­vül lett ennek a helyzetnek az örököse - mondta püspök a képviselők előtt. - Reményte­lennek tartom azt is, hogy önöktől kérjek kártalanítást, mert ez más fontos területek­ről vonná el a pénzt. Csak azt kérem: ha az ingatlan eladásá­ról döntenek, foglalják bele a határozatba azt is, hogy a me­gyei önkormányzat tudatában van a Görög Katolikus Egyhá­zat ért jogtalanságnak, és ha­tározatban kérjék a kormányt: a törvénytelenül kialakult helyzet rendezéseként jelentős anyagi támogatást nyújtson egyetemi központunk felépíté­séhez. (Mint eseménytudósítá­sunkban megírtuk: ez megtör­tént. A szerk.) Kecske mondja: mek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents