Kelet-Magyarország, 2001. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-17 / 41. szám
2001. február 17., szombat 9. oldal «t« HÉTVÉGI A HÉT SZTORIJA Kamerával a föld mélyében M. Magyar László Aki életében először járt barlangban, az utána két lehetőség közül választhat: vagy elismerően bólogat, s örök élményként elraktározza magában, vagy pedig erős késztetést érez arra, hogy újra és újra leereszkedjen a föld gyomrába. Ez utóbbiak közé tartozik Feigel Lóránd, akinek már nemcsak hobbija, hanem immár szenvedélye a barlangjárás. A föld alatti nyugalom, a csend, a sok gyönyörű cseppkő oly vonzerővel rendelkezik, hogy akarva-akaratlanul is visszavágyik oda. A nyolcvanas évek elején a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium diákjaként tagja lett az Országjáró Diákok Körének, hiszen a természetet mindig is szerette, szüleivel sokat kirándult. A barlangokkal Izsépi Béla tanár úr ismertette meg, s általa került kapcsolatba a Denevér barlangjáró csoporttal, amelynek ma is lelkes tagja. Vannak olyan föld alatti járatok, ahol már húszszor, harmincszor is megfordult, de minden egyes alkalommal más-más szépségekre figyel fel. Társaival szívesen tér vissza az ismert helyekre, hiszen felidézhetik a régi történeteket, emlékeket. Mikor arról Feigel Loránd egy szlovákiai barlangnál Amatőr felvétel faggatom, számára melyik a legkedvesebb barlang, így válaszol: Évszakonként más- Mindegyik hely, ahol eddig jártam, kedves a számomra, közel áll hozzám. Vagy azért, mert nyakig érő vízben, combig érő sárban kellett haladni, vagy azért, mert olyan szűk járatokon kellett áthaladnunk, hogy alig tudtam magam átpréselni. Mindegyik barlanggal másképpen kell megküzdeni. Előfordult Erdélyben, hogy mi bontottunk ki egy járatot, s mi adtunk nevet a barlangnak. Ha mégis választanom kell egyet, akkor a jósvaföi Kossuth-bar- langra szavaznék. A szeptemberi nyílt barlangi napokon odavezetek túrákat, szinte minden kövét ismerem, de mégis tartogat újat. Évszakonként más-más arcát mutatja: van, amikor áradással kell számolnunk, máskor sárban haladunk, olykor pedig szárazon megússzuk a kirándulást. Amikor éppen nem a munkájával foglalkozik Feigel Lóránd - a nyíregyházi városi televíziónál vágóként dolgozik a barlangok töltik ki idejét. Újságokat, könyveket olvas róluk, vagy pedig tervezi és szervezi a következő utakat. Az egyik ilyen általa szervezett expedíció éppen holnap indul Ausztriába: a Denevér csoport 17 tagja a világ legmélyebb barlangjának, a Lamprecht- sofennek a meghódítására készül február 19. és 25. között. A barlangászok körében csak „Lampo”-nak becézett járatra szigorú előírások vonatkoznak, közel egy év kellett például, mire a nyíregyháziak megkapták az összes engedélyt. Állóképesség, erőnlét-Van egy kiépített szakasz, ahová az átlagember is betekinthet. Aztán következik egy vasajtó, ahová már csak a képzett barlangászok léphetnek be. Ott vár ránk vízesés, kötélhíd, kötéllétra, a „zöldtavon” csigarendszerrel kiépített tutaj. Egyszer azonban ezek is elmaradnak, s már csak maga a barlang marad. Akkor már csak a kezünkre, a lábunkra és az egyéni mászótechnikákra hagyatkozhatunk. Természetesen igyekeztünk alaposan felkészülni az expedícióra. A Bükk barlangjaiban gyakoroltuk a kötéltechnikát, a függőleges járatokban a mászást. Az állóképesség és az erőnlét fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektettünk. Lóránd hátizsákja egy picivel nehezebb lesz, mint a többieké, hiszen ott lapul majd egy digitális kamera is. Több barlangról forgatott már filmet, ebből a sorból a Lampo sem maradhat ki. Ma is hódít őseink virtusos tánca A Gyöngyösbokréta nyomában a millenniumi visszaemlékezéskor Tánc közben az ököritófülpösi Fergeteges Táncegyüttes felnőtt csoportja Berki Károly felvétele A millenniumi ünnepségek lázában illő, hogy a Gyöngyösbokréta örökségéről is megemlékezzünk. Igen, Paulini Béla műve a magyar élet szempontjából feltétlenül a század egyik legjelentősebb kulturális cselekedete volt. Kevés mozgalom van, amelyből annyi erkölcsi és anyagi haszna lett volna a nemzetnek, mint Paulini bokréta mozgalmából. Győz a hagyomány Paulini hívó szavára az öregek eleinte szó szerint restelkedve mutatták be táncaikat a gyűjtőknek és a fiataloknak. Ha ez a mozgalom nem jön, régi szép népdalainkat, táncainkat, szokásainkat már rég halottnak könyvelhettük volna el. Utolsó percekben kerültek elő a régi népviseletnek szebbnél szebb darabjai. A bokrétamozgalom nagyon sok közösséget megérintett. Hatással volt sok falunak a belső életére, erkölcseire. A táncosok utazgatásaikkal nemesedtek, látókörük bővült, ítélőképességük fejlődött. Bár nagy lendülettel indult e mozgalom, a 30-as évek elején nem mindig volt sima az útja. A negyvenes évek elején a jubiláns Gyöngyösbokréta nyomában két-három cikk is megjelent, hogy a Gyöngyösbokrétát végre ráncba szedje. Amire sokan felhördültek és a vádakra feleltek. A hagyomány pusztításáról is beszéltek. A hagyománymentés végül is győzedelmeskedett. A mozgalom elindítója hozzánk igen közel került. A szatmárököritói Gyöngyösbokréta a Margit-szigeten lázba hozta az egész publikumot. A tánckar produkciójához mind gyorsabb ritmust húzott a zenekar, a táncosok egyre tüzesebVincze István A régióknál a formális-informális (statisztikai) rendszert elfogadhatónak tartom, amennyiben az így kialakított struktúrák a legnagyobb regionális haszon elvét tükrözik, ha az európai támogathatóság szempontjából viszonylag homogének, ugyanakkor a tartós támo- gathatóságra épülnek. Természetesen lehet olyan helyzet, hogy a fejlett és elmaradott párosítása éppen a támogatások miatt kerül előtérbe. Ezzel sem lenne semmi baj, ha a megyék munkamegosztása és a válságkezelés a tényleges helyzetnek megfelelő. Ezért dolgoztam ki korábban olyan együttműködési elveket, melyek nagyobb garanciát jelenthetnek a területi kiegyenlítődésre. Röviden a következőkről van szó. A forrásokról A megyék tiszteletben tartják területi önkormányzataik döntéseit. Az önkormányzati és fejlesztési intézményrendszerekben a szubszidiaritás elve működik. A regionális intézmények súlyuk és számuk szerint legyenek elosztva. Egy-egy regionális (A szerző megyei főépítész) ben járták a szatmári táncukat, és amikor vége lett, Paulini Béla, a kor ismert néprajzosa Kodály Háryjának szövegszerzője, a Gyöngyösbokréta atyja földhöz vágta a kalapját és felkiáltott: Hát ez igazán fergeteges! Göröngyös úton így történ meg a szatmárököritói táncosok keresztelője Budapesten 1938-ban. Nagyszerű emlék: 1937-ben Németh Lili vezetésével alakult meg az ősi magyar táncokat előadó tánckar. Lányok, asszonyok, kisbokrétások saját maguk szőtte és varrta népviseletben, a férfiak darutollas kalapban utolérhetetlen eleganciával ropták a Németh Lili által gyűjtött és koreografált szatmári csárdást. így lett az együttes évtizedeken keresztül a falu büszkesége. Tudtunkkal az ország egyetlen folyamatosan hagyományőrző együttese. A mi együttesünknek sem volt központi szerepkör az adott megyében ne gátolja más megyék intézményfejlesztését, ha azok egyébként területi érdekeket szolgálnak. A kívülről kapott források a területi kiegyenlítés elve szerint legyenek elosztva. Regionális szinten csak regionális döntéseket lehessen hozni, de itt is minden esetben vizsgálva az eltérő szintek (régió, megyék, kistérségek) érdekeit. Hierarchikus monitoring elemek legyenek úgy, hogy a kistérségeknek településeikről, a megyéknek kistérségeikről, a régióknak megyéikről legyenek ellenőrző, követő információik. Meg kell akadályozni az egyoldalú koncentrációk létrejöttét (pl. közművállalatok, pénzintézetek). Egyik megye sem hozhat döntést a másik regionális hátrányára. A regionális tervek alsóbbszintú tervekre épüljenek. Célszerű az eltérő alapú kistérségek egységesítése. A megyék egymást segítik a források megszerzésében. Fontos a meglévő rendszerekre építkezés. Végül is ezek az elvek alapvetően nem térnek el az 1997- ben az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazottaktól, legfeljebb a területi lebontás miatt konkrétabbak. Láthatjuk ugyanakkor, hogy milyen fontos kérdések merülhetnek fel, ráadásul olyanok, melyek egy adott térség, megye helyzetét alapvetően befolyásolhatják. A régiók változtathatóságáról jutott eszembe, hogy sokféle ilyen alakulat létezhet. A teljesség igénye nélkül üyen lehet a professzionális (valódi), a közigazgatási-hatalmi, a funkcionális vagy más néven programrégió, statisztikai-tervezési (informális). Ezek sima az útja. Az ötvenes évek kultúrpolitikai viszonyai között nem volt illendő beszélni róla. Harsogva cikkeztek akkoriban: Szatmárököritó egy falu, amely még nem heverte ki a fasiszta kultúrmunka nyomait. Később arról szólt a fáma, hogy ez a falu még mindig nem heverte ki a Horthy Magyarország tőkéseinek és földesurainak zsoldjában álló népbutítók uralmát. A hagyományok őrzését itt-ott lenézték. Az egyik fesztiválon a zsűri elnöke imigyen nyilatkozott: Mit akarnak még az ököritóiak báró Németh Lili elavult munkájával? Miért nem bíznak meg egy-egy fiatalt modernebb tánc leírásával, és azokkal jönnének versenyre? Rábai méltatta Úgy kellett a zsűri tagjait meggyőznöm, hogy hagyományőrző fesztiválon vagyunk. így kiemelt díjjal jöttünk haza. között van egy, amit kiemelnék, ez pedig a programrégió. Számomra ez a legracionálisabb együttműködés, mert konkrét célokra és a céloknak megfelelő struktúrákra épül. Idegesítő sablonok Felfigyelhettek rá, hogy a statisztikaiak létrehozását nem sokkal később követték a határ menti régiók, a Tisza-programrégió megalakulása, és az talán nem is véletlen, mert gyakran nem az együttműködési szándék hiányáról van szó, hanem az adott formális keretekről. Hasonló volt a mi szándékunk is, amikor előtérbe került a Kárpátok-eurorégión belül megvalósítható programrégió (együtt a romániai Szatmár, az ukrán Kárpátalja megyével). Ez jobban kezelhető nagyságrendjével és a határ mentiségben rejlő komparatív előnyök kölcsönös hasznosításával összefüggésben, nem beszélve a körvonalazódó státus tv. harmonizációs törekvéseiről. így tehát nem egyszerűen csak a tradíciókhoz való ragaszkodásról van szó. Európában számtalan példa van az EU-komform normatív sablonok elkerülésére (megyényi, vagy attól kisebb régiók), bizonyos sajátosságok megtartására. Számomra a sablonok idegesítő- ek tudnak lenni még olyan összefüggésekben is, mint az adórendszer, intézményrendszer, vagy ami a szakmámhoz közel áll, a településtervezés átvett rendszerei. Arról vagyok meggyőződve, hogy képesek lennének a mi egyéniségünknek, adottságainknak legjobban megfelelő rendszerek alkalmazására is, azok talán időtál- lóbbak is lennének. Persze lelkesítettek bennünket Rábai Milós szavai, aki azt mondta: Az Állami Népi Együttes már lassan balettot jár, de a hagyomány ott van a maguk táncaiban. A hagyományőrzés szerencséje, hogy a mellőzés időszakában is voltak lelkesítőink, tánc és zeneértő szakemberek. A hozzánk közel állóra mindig szeretettel gondolunk: Paulini Bélára, Volly Istvánra, Vásárhelyi Lászlóra, Vass Lajosra, akik dédelgették a hagyományőrzést. A millenniumi évfordulókon az öregek híres táncai, népdalai, szokásai stb. szintén előkerültek. A sláger uralma mellett így kedvelte meg a fiatalság őseink tisztes és mégis virtusos táncait. Paulini Béla a magyar néprajz ügyének évtizedek múltán is szolgálatot tett. Bálint István nyugalmazott igazgató Ököritófülpös Az elmúlt évben elkészült a megye területrendezési terve. Jelenleg az FVM-ben van azzal a kéréssel, hogy a kormány előzetes álláspontjának kialakításához készüljön előterjesztés, mert enélkül nem lehet jóváhagyni. Nagy szükségünk lenne rá, hiszen az adott terv is foglalkozik regionális összefüggésekkel, többek között a megye határain túli területekkel, valamint az európai infrastruktúrákhoz történő csatlakozás kérdéseivel. Ez utóbbi legfontosabb része az európai korridorok, mint korszerű közlekedési, szállítási, információs csatornák ügye, ami bennünket elsősorban az V. korridor révén érint (Triest-Lyubljanak-Buda- pest-Záhony-Kiev). Ennek a projektnek az előkészítésében megyénk aktíven közreműködött és ami az olasz Friuli-Venetia-Giu- lia és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között létrejött, testvérrégiós együttműködés jelentős produktumának számít. A megye esélye Azt mondanom sem kell, hogy a folyosó magyarországi szakasza autópályákhoz, így az M3-hoz kapcsolódik és megyénk számára ezáltal rendkívüli jelentőségűvé vált a pálya, mert a megye esélye az európai szintű felzárkózásra, szinte kizárólag ettől az infrastruktúrától függ, de megkockáztatom azt is, hogy az ország tranzit szerepe is, amiről olyan előszeretettel beszélünk. Én a kormány helyében minden lehetséges lépést megtennék annak érdekében, hogy a V-ös folyosó minél gyorsabban aktivizálódjon, mert vannak más K- európai alternatívák is, ami már kedvezőtlenebb lehet az ország számára. Az említett terv egyébként más korridor kapcsolat lehetőségeivel is foglalkozik. VENDÉGSOROK A programrégió
