Kelet-Magyarország, 2001. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-20 / 17. szám
2001. január 20., szombat Kelet« HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Pórias kincse A jó háziorvos is holtig tanul- mondja dr. Bódis Gyula, aki négy évtizede gyógyítja Mérk betegeit Marik Sándor Kovács Éva A nagykövet búcsúzni jött.- Hivatalosan nem is volna szabad ilyet mondanom, de most mégiscsak megteszem: ez a vidék a szívem csücske volt, és marad - így kezdte mondandóját Hannes Pórias budapesti osztrák nagykövet, amikor a héten helyet foglalt Helmeczy Lászlónál, a megyei közgyűlés elnökénél a tiszteletére eljött közéleti személyiségek körében. Az ember nem is gondolná, hogy egy nagykövetnek tényleg lehet szívecsücske egy országban, hiszen legfeljebb háromnégy évet tölt egy állomáshelyen. Aztán következik az újabb megbízás, esetleg a föld másik oldalán. Inkább a megbízólevél ceremoniális átadása, a vörös protokollszőnyeg, fogadás, netán - kellemetlenebb esetben - a „bekérették a minisztériumba és szóvátették...” formula rémlik a tévéképernyőkről. Sokan megirigyelhetnék Hannes Pórias nem ilyen volt. Négy éve úgy érkezett Budapestre - és nem sokkal később Nyíregyházára -, hogy már tudott egy kicsit magyarul; készült itteni küldetésére. Most, búcsúzásakor már csak akkor igényelte a fordítást, ha valami szakmai szövegről volt szó. Sok embert ismert megyénkben személyesen. Beszélgetés közben felhozta, hogyan lehetne fejleszteni a burgenlandi kapcsolatot, amit „Zilahi Jóskával” hoztak össze, tudta, hogy Csabainé Judit asszonynak az ipartelepítés, a nyíregyházi repülőtér a szívügye, és közbeszólt, ha valaki a megye lemaradását hozta szóba: „Helyben nem tűnik fel, milyen szépen fejlődik Nyíregyháza, vagy például Mátészalka, pedig sokan megirigyelhetnék.” Saját számítása szerint legalább nyolcszor járt megyénkben, a keleti országrész közel állt hozzá. Jött, ha fiatalok hívták, s Nyírbátorban, Záhonyban legalább olyan jól megtalálta a közös hangot a tizenévesekkel, mintha pedagógus lenne a foglalkozása. Amikor a főiskolán az Európai Tanulmányok Központját létesítették, nemcsak könyvekkel segített, hanem előadás tartását is felajánlotta, és - el is jött, amikor hívták. Elintézte, hogy Nyíregyházán is legyen országának tiszteletbeli konzulja - beiktatására hamarosan sor kerülhet. Hat nyelven Akikkel a megyében találkozott, hamar felismerték értékeit; az évek során egyre többet tudtunk meg róla. Az hamar kiderült, szereti a nyelveket: angolul, franciául perfekt, a magyart, a törököt, a szlovént, a szerb-horvátot beszéli. Ezek részben tanulmányaival és munkájával függtek össze: a bécsi francia líceumban, majd Amerikában és Angliában tanult. Eredetileg jogász volt, húsz éve lépett külügyi szolgálatba, Bonnban és Ankarában volt diplomata. A vele kapcsolatba került magyaroknak talán mégis az jelentett legtöbbet, hogy a bécsi Ballhausplatzon, az osztrák külügyminisztériumban ő volt az egyik magasrangú diplomata, aki Ausztria európai uniós csatlakozási tárgyalásait összefogta. Amit tehát ő tud, Magyarországon kincset ér, hiszen ugyanazokat a stációkat járja most hazánk, mint Ausztria korábban. S a tapasztalat megosztható. Hiszen a két ország kapcsolata igazán jószomszédi, amelyben a búcsúzó nagykövet sok jelképes építőkockája van. Itt, a keleti végeken is. Frissdiplomásként, fiatalon került első, s mindmáig egyetlen munkahelyére. Dr. Bódis Gyula, Mérk háziorvosa 1961 óta gyógyítja a település betegeit.- Piricsén születtem, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett diploma kézhezvétele után hegyvidékre vágytam. A vágyak helyett azonban a valóság döntött: mivel szinte semmim nem volt, ott kellett munkát vállalnom, ahol lakást is adtak. Anyám húga itt volt tanítónő, gyakran nyaraltam Mérkvállajon. Igaz, akkor még nemigen gondoltam, hogy ez a hely lesz az, ahol leélem majd az életemet. Bódis doktor nemcsak lakásra és munkahelyre, de elődje, a megbecsült idős orvos, Schmidt Félix személyében igazi tanítómesterre is talált a faluban. Idős kollégája szeretettel fogadta, sok mindenre tanította a frissen végzett doktort, akit sokan, sokfelé, sokféle pozícióba csábítottak az elmúlt évtizedek alatt. Ö azonban maradt, s mint mondja, döntését ma is helyénvalónak látja. Hivatástudatból- Ismerem a falu apraját-nagyját, generációk nőttek fel, mióta itt vagyok. Én hivatástudatból lettem orvos, talán apám hatására, aki pap volt ugyan, de füvekkel gyógyított, sebeket kötözött. Számomra mindig első volt a beteg, s az, hogy aki bármely bajával hozzám fordul, ne érezze magát kiszolgáltatottnak. Azt, hogy orvos lettem, soha nem bántam Dr. V incze I stván Hazánk EU-csatlakozásának időpontját még nehéz lenne meghatározni, mert az országnak fel kell készülnie arra, hogy teljesítse a brüsszeli feltételeket. A kérdésre adandó választ célszerű az európai összefüggésből kiindulva megadni. Ennek legegyszerűbb formája néhány kiemelés az integráció feltételrendszereiből. Essék szó most az uniós prioritásokról. A programozást azért kell kiemelni, mert a támogatandó térségek fejlesztéseihez meghatározott programokkal kell rendelkeznie (ilyen megyénk területére is készült, a Fejlesztési Tanács jóvoltából, melyet időnként aktualizálni kell). Egy jó program fontos része az, hogy a hatékony területi fejlődéshez alkalmas prioritásokat tartalmazzon. A nagykövet búcsúsorokat ír megyénk emlékkönyvébe a szerző felvétele Minimális feltétel Ugyanakkor van legalább három buktatója. Az első: az érintettek közvetlen állami feladatokat (pl. nagy infrastruktúrák, a foglalkoztatás generális megoldása) nem tudnak felvállalni, holott az adott térség fejlődésének gyakran ez a minimális feltétele, mert enélkül csak lassú és látszólagos eredményeket lehet elérni. Másodszor: a területi kiegyenlítődésre fordít (*A szerző megyei főépítész) Dr. Bódis Gyula, a kitüntetett orvos meg. A helyzet nálunk sem más, mint az ország bármely más településén. A munka mára nem kevesebb, hanem sokkal több lett, s bár egyes betegségek kihaltak, jöttek helyettük újak. A magas vérnyomás, a cukorbaj nálunk is a leggyakoribb, s akár más falvakban, itt is sok a gondozásra szoruló öreg, a krónikus beteg. Szerencsére a rendelőben megjelenők 85-90 százalékának nincs olyan súlyos betegsége, amely itthon megoldhatatlan lenne. Sajnos, a lakosság egyre fogy, mind kevesebben vagyunk. Amikor idejöttem, Mérkvállajnak 3300 lakosa volt, most alig 2400- an vagyunk, s ebbe a szociális otthon 250 idős lakója is beletartozik. Ráadásul egyre több az öreg, egyedülélő ember, hiszen a fiatalok mind nagyobb számban vándorolnak el a faluból. A munkalehetőség kevés, a határ VENDÉGSOROK Fejlesztési ható állami források messze nem érik el a hatékonysághoz szükséges mértéket. Harmadszor: a térségi döntések nem ritka spontaneitásai, az esetenként túldifferenciált prioritások, bonyolult érdekérvényesítési mechanizmusok keretei között. Az addicionalitásról is gyakran hallani, ami a források összeadódását jelenti, amikor egy adott célhoz, annak megvalósításához különböző szinteken társulnak. Az állam is inkább kiegészítő funkciókat vállal, kiegészíti a kezdeményező, pályázó saját forrásait. Szólnunk kell a négy szabadságjogról: a munkaerő, a tőke, az áruk szabad mozgásáról és a versenyről. Az áruk (termékek) szabad mozgásánál érdemes megjegyezni: kedvezmény, hogy az unióba tartozó ország áruit szabadon értékesítheti más tagállamokban, a vámunió, illetve szabadkereskedelmi elvek, megállapodások szerint, ami nem minden esetben pozitív hatású. Gondoljunk arra, hogy pl. elárasztják az országot jó minőségű agrártermékekkel és olyanokkal, melyeket mi is meg tudnánk termelni. A személyek szabad mozgása szintén kétélű szabadságjog és különösen veszélyes akkor, ha egyirányú mozgásokat indukál két eltérő fejlettségű, jóléti viszonyú pólus (ország) között. Magyarul: ez a jó kvalitású szakemberek jelentős jövedelemkülönbség okozta negatív migrációja. Szokás még említeni „kemény témákat”, melyek röviden a következők: külföldiek ingatlantulajdona, agrárpolitika, környezetvédelem, tranzitforgalom, határvédelem, infláció-államadósság, részesedés az EU-alapokból stb. Anélkül, hogy részletezném, közelsége miatt akár azt is gondolhatják, innen már sehová sem vezet az út. Pro Sanitate Dr. Bódis Gyula a közelmúltban az egészségügyben adható egyik legmagasabb elismerésben, a Pro Sanitate kitüntetésben részesült, melyet éppen a születésnapján vehetett kézbe. A hivatalos indoklás szerint az egészségügyi ellátás érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként. Bódis doktor tisztában van azzal is, hogy akár a jó pap, a jó orvos is holtig tanul. A szakma, az egészségügy folyamatosan fejlődik, új eljárásokról és gyógyszerekről szinte naponta hallani. A lépéstartás nem könnyű, de a beteg érdekében nem lehet lemaradni. Érthető és természetes volt tehát, hogy több évtizedes esetleg moziba elmenni. kihívások azokat emeltem ki, melyek a területi fejlődés szempontjából meghatározóak és azért, mert ezekben nemcsak a megye, régiónk még nem felkészült, de az ország sem. Ismert, hogy az Európai Unióban a strukturális alapok korábbi támogatási területeit szűkítették, így jelenleg három kiemelt terület van. Az egyik a fejlődésben elmaradott területek fejlesztése, a másik a gazdasági és szociális átalakulás ösztönzése, a harmadik a humán erőforrások fejlődésének támogatása. Elsőként nálunk Ha számvetést készítenénk, kitűnne, hogy országos szinten kialakult a felkészülés, csatlakozás központi intézményrendszere. Regionális szinten a tervezési-statisztikai régiókban egyelőre a fejlesztési programok, koncepciók készítése van folyamatban. A megyei fejlesztési koncepciók, programok - tudomásom szerint - léteznek, de megyei területrendezési terv az országban elsőként és csak nálunk készült el (18 megyében még nincs). Látható tehát, hogy messze nem áll jól az ország ahhoz, hogy megfelelő fejlesztési források esetén a tervszerű terület és településfejlesztési folyamatok elindíthatok legyenek. Kétségtelen, hogy Budapest és a kormányzat készül az EU-csatlakozásra, a vidéknek pedig esetenként halvány fogalma sincs arról, hogy ez mit fog jelenteni a számára. Azok az országos programok (pl. Nemzeti Fejlesztési Program, Széchenyi-terv,...), melyek alapját fogják jelenteni az ország forráshoz jutásának, nem alulról építkeztek, perifériális bázisaik elvi jellegűek. Az Európai Unióban felismerték, hogy a régiók közötti társamunka után, illetve mellett kezdett ismét tanulásba, háziorvosi szakvizsgát tett. Pártnak soha nem volt tagja. Egyházában, valamint a települési önkormányzatban azonban mindig szívesen vállalt szerepet. Előbbi neveltetéséből, hitéből következik, utóbbi pedig abból az igényből, hogy részese legyen a falu életének, irányításának. Ezt sem önmaga, sokkal inkább betegei miatt tartja fontosnak, hiszen egy-egy önkormányzati döntés befolyásolja valamennyiük életét. Támasz a család- Milyen terveim vannak? - mosolyog a kérdésemen. Az egészségem megfelelő, épp most végeztettem el a kötelező alkalmassági vizsgálatot. Nem érzem magam öregnek, - szeretnék dolgozni, amíg bírok. Azt gondolom, ezt addig tehetem, amíg becsületesen, a magam mércéje szerint gyógyíthatom betegeimet. Munkám mellett számomra a családom jelenti a legnagyobb örömet. Feleségem nemcsak az életben, de a rendelőben is a legfőbb támaszom, neki sokat köszönhetek.- Két gyermekünk van, mindketten a debreceni Kossuth-gimnáziumban érettségiztek, majd elvégezték a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Fiam egy holland cég hazai vezetője, lányom újságíró lett. Önállóak, Budapesten élnek. Két unokánk a legnagyobb boldogságunk, ha tehetjük, utazunk hozzájuk, hogy velük találkozzunk, pár napot együtt tölthessünk. Ilyenkor jut idő a kikapcsolódásra is. A huszonnégyórás szolgálatok után jó egy kicsit pihenni, színházba, dalmi-gazdasági egyenlőtlenségek károsak az unió egészére. Szerintem már az előcsatlakozási alapokat (Phare, Ispa - infrastruktúra, környezetvédelem - Sapard - mezőgazdaság és vidékfejlesztés) is arra kellene felhasználni, hogy ezen a helyzeten gyökeresen lehessen változtatni. A járható út Vallom, Magyarországon nincs szükség regionális önkormányzatokra. Ezzel a lépéssel konzerválnák azt a spontán (kényszertársulásos) regionális alakulatot, ami messze nem az ország regionális szerkezetét tükrözi vissza, így a fejlesztések nem is lesznek képesek a tényleges regionális szerkezetek potenciális forrásait mobilizálni. A jelenlegi beosztás másik nagy hibája, hogy a bruttó haza termék (GDP) szempontjából indifferens rendszert jelent. Ez ki is derült, mert pl. a központi régió (Közép-Magyarország) már a csatlakozás időpontjában elérheti az unió GDP-jének 75 százalékát, ami gyakorlatilag a támogathatóság felső határa. Ezzel szemben a megyék szintjén a fejlesztési intézményrendszer és a területi önkormányzat között célszerű nagyobb összhangot létrehozni. Ennek egyedül járható útja az, hogy a választott képviselői rendszerrel rendelkező területi önkormányzatok (közgyűlés) prioritását el kell ismerni olyan módon, hogy ezek az intézmények feladatmeghatározók a legfontosabb kérdésekben. Regionális szinten két fontos dologra kellene koncentrálni. Arra, hogy az itt hozott döntések csakis és kizárólagosan regionális döntések legyenek (a megyék képviseletével), békén hagyva a megyék kompetenciáját, a másik pedig az, hogy az európai források elosztásánál a területi kiegyenlítés legyen a legfontosabb szempont.
