Kelet-Magyarország, 2001. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-13 / 11. szám

2001. január 13., szombat Keleti HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Lap egy emlékkönyvből Ismeretlen Ratkó-vers és egy közöletlen portré Befaragtak a favágók Fullajtár András lool- \-^. Balogh Árpád Jól szervezett illegális fakitermelést leplezett le a hét elején a Nyíregyhá­zi Rendőrkapitányság Demecseri Rendőrőrse. A tolvajok múlt év vé­gén és január elején 6000 köbméter, közel 40 millió forint értékű fát vág­tak ki Nyírbogdány határában. Az ügy vizsgálata még nem zárult le, de már most nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi évtizedekben nem történt megyénkben ekkora méretű falopás. Szervezett favágás A vágásra érett fákat úgy, ahogy elő van írva, a mérettől függően haszonfának vagy éppen tűzifának szabdalták fel és készítet­ték elő szállításra. A laikus szemlélőnek minden szabályosnak tűnt. Erről más a véleménye a nyomozást ve­zető Pál István őrnagynak a Demecseri Rendőrőrs parancsnokának:- Szervezett csapat dolgozott. Ez már abból is kitűnik, hogy a tolvajok a Magyar Állami Kincstár Vagyoni Igazgatóságának tulajdonában lévő erdőt nézték ki maguk­nak és helyrajzi számmal ellátott térkép alapján vágták a fát engedély nélkül. Tisz­tában voltak vele, hogy az állami tulajdon­ban lévő erdőt nem nagyon őrzi senki. A szakszerű felvonulásuk (fűrészgépek, erő­gépek, szállító járművek) és az egész tevé­kenységük is megtévesztő volt. Végül le­bukásukat egy állampolgári bejelentés se­gítette. Egy helyi gazdának feltűnt, hogy éppen azt az erdőrészt vágják, amire a sa­játját elakarta cserélni. Ázonnal a hely­színre mentünk és tetten értük a még ott lévő, brigádokban serénykedő favágókat és a munkavezetőjüket, így a kivágott mennyiségből a helyszínen maradt 700 köbméternyi fa, amit lefoglaltunk. □ Hol tart a felelősségre vonás?- Ez ideig a kitermelést vezető N. Ró­bert tokaji lakos előzetes letartóztatására került sor, ellene jelentős értékre folytató­lagosan elkövetett lopás és más bűncselek­mények alapos gyanúja miatt indítottunk eljárást. A letartóztatott férfi egy olyan en­gedélyt mutatott be, miszerint a fekiter­­meléssel a Mátra-Nyugat Bükki EFAG bízta meg őket. Viszont a dokumentumról hamar kiderítettük, hogy hamisított, ugyanis az említett cég 1994-ben megszűnt. Hajdúba szállítottak □ Mi van a favágókkal?- Megyénkből és Hajdú-Biharból tobo­rozták a brigádokat, akik alvállalkozóként tették a dolgukat. Ők is azt hihették, hogy legális fakitermelésben vesznek részt... □ Sikerült kideríteni, hogy hova szállí­tották a kivágott fát?- A szomszédos Hajdú-Bihar megyében több vállalkozónak értékesítették a ha­szonfát és ipari termékek alapanyagaként megkezdték feldolgozását. Azt hozzáte­szem, hogy a vállalkozók valószínű nem sejthették, hogy lopott áruról van szó, ugyanis napi áron vásárolták fel. A tűzifá­nak való egy részét ugyancsak Hajdú-Bi­har megyébe, egy ebesi vállalkozónak szállították, aki tovább értékesítette. Most ott tartunk, hogy a különféle helyekre el­szállított mennyiségnek egy részét szintén lefoglaltuk és a helyszínen maradt kivá­gott fával együtt a kincstár képviselőjének átadtuk. Pál István őrnagy (civilben) és Támba Ró­bert főtörzsőrmester számba veszi a helyszínen maradt fát Balázs Attila felvétele fordult házamnál, maradjon en­nek valami nyoma. 1968 utolsó hónapjaiban valahogy rájöttem, hogy Ratkó Jóska és Pál Gyula kiváló barátaim személyesen Olykor nem árt, ha az emberben van valamennyi kis romantika: régebben volt egy emlékköny­vem. Oly sok kiváló ember, ki­ket szerettem, becsültem, meg­Pál Gyula rajza Ratkó Józsefről KM-reprodukció Az elmúlt évtized történéseit áttekintve szembetűnő gaz­dasági és társadalmi változá­son ment keresztül Ma­gyarország - benne a felső­oktatás is. Természetesen ezzel nem azt akarom érzékeltetni, hogy a ko­rábbi időszakban nem változtak volna a dolgok, hiszen a több mint 6 évszázada (633 évvel ezelőtt alapították Pécsett az első magyar egyetemet) alapított és elindított felsőoktatás már sok­sok göröngyös utat járt be. Honnan indultunk? Meglehetősen gyakran és elősze­retettel idézik Klebelsberg Kunó (1921-1931 között vallás és közok­tatásügyi miniszter) alkotásait, de ritkábban beszélnek jelentős terveiről, amelyek az akkori vi­szonyok (társadalmi-gazdasági, politikai korlátok, konzervatív gondolkodásmód) miatt nem vál­hattak valóra, jóllehet távlatai­ban nagy jelentőségűnek tűntek. Ezek közül sok ma is megállja a helyét. így például a felsőoktatás intézményhálózata a 20-as évek­ben is meglehetősen széttagolt volt. Klebelsberg meglátta ennek VENDÉGSOROK Képzés felsőfokon a káros következményeit (okta­tás, kutatás terén egyaránt szét­­forgácsolódnak az erők). Többek között ezért 5 jqgi akadémia kö­zül hármat megszüntetett. A ta­nárképzés területén is jelentős összevonásokat, átszervezéseket hajtott végre. Azok a tervei, amelyek nem valósultak azonban meg két ok­ra vezethetők vissza: a) személyi és partikuláris - fenntartói és in­tézményi érdekekre (vagy vélt érdekekre), amelyeket ma érdek­ütközéseknek és szempontütkö­zéseknek nevezünk, b) másik, legtöbbször hangoztatott kifogás az volt, hogy a vidéki egyetemek érdekét látszólag előbbre való­nak tartotta a Budapestinél. Már 1926-ban a Nemzetgyűlés elé terjesztette a természettudo­mányi telep létrehozását Lágy­mányoson (most épül a ELTE­­BME részére egy telep, igen igé­nyes és tetszetős épületekkel, óriási költséggel). Mindezt azért bocsátottam előre, hogy még in­kább alátámasszam: napjainkra igenis megérett a helyzet és szükségessé vált a Magyar Felső­oktatás Fejlesztési Programjá­nak kidolgozása és annak meg­valósítása, melynek kezdete 1991-re datálható. Hol vagyunk? Manapság nem vagyunk szűké­ben azoknak az okoknak a meg­jelölésében, amelyek a változta­tásra kényszerítenek bennünket és számos közismert tényezőre hivatkozunk (EU-csatlakozás, globalizáció, tudásalapú társada­lom). Be kell azonban vallanunk őszintén, hogy folyamatosan ér­ződik a változás. (Ezzel kapcso­még nem ismerik egymást. A hiányt pótlandó, meghívtam őket hozzám úgy december első napjaiban. Mindkettőjük nevét akkor kezdték megismerni az ország­ban. Ratkó Jóskának abban az évben jelent meg a második kö­tete, a Fegyvertelenül. Dubcek párti volt s Szolidamoscs jel­vényt hordott a kabátja hajtóká­ján - ami miatt az elkövetkezen­dőkben kellemetlen napok vár­tak rá, s Darvas József nevezetes A térképen nem található című színdarabjának a miskolci be­mutatójára 1969 januárjában is ő adott jegyet Németh Péternek és nekem. El is mentünk. Egyéb­ként Miskolcon a színház előtt Végh Anti is adott volna jegye­ket, érthető, hiszen végered­ményben a színdarab az ő köny­vének egyik fejezete alapján ké­szült. Szép napok voltak, mintha valami tavaszi szél suhant volna át az országon. Pál Gyula ugyanakkor nem politizált, csak ösztönösen tette a maga dolgát. Már túl volt a kizá­rólagos virágcsendélet korsza­kán, s a demecseri szálkás pasz­­tel-korszakán, beköltözött Nyír­egyházára, de művészetét a vá­rosban még távolról sem kísérte osztatlan elismerés. Kevesen tudták megérteni falusi házait, embereit, főleg a tematikájával koherens színvilágát annak elle­nére, hogy Debrecenben, Hódme­zővásárhelyen nívódíjakat ka­pott s két évvel Budapesten ren­dezett kiállítása teljes szakmai elismeréssel zárult. Megérkezés után Pál Gyula elfogódottabb volt, de nemsokára felengedett. Ekkor megkértem, csinálna egy skiccet Jóskáról. Meglett. Akkor Ratkó nyilvánította véleményét a műről. A verset, a rajzot nem kívá­nom kommentálni, beszéljenek magukért. Koroknay Gyula latban azt szoktam mondani hallgatóimnak, hogy ma egyet­len dolog van, ami állandó, neve­zetesen: minden változik.) A felsőoktatási fejlesztési program stratégiája részben már megfogalmazódott a mögöttünk lévő évtized elején és folyamatos módosításokon (helyreigazításo­kon) átesve teljesül. Az integrá­ciót 2000. január 1-jével hajtot­tuk végre, ahol végeredményben a korábbi 64 állami intézmény­ből lett 31 az összevonások után, köztük a Nyíregyházi Főiskola is. Megmaradt a kétszintű kép­zés (főiskolai, egyetemi) és beve­zetésre került az Akkreditált Is­kolarendszerű Felsőfokú Szak­képzés, amely a közép- és felső­oktatás közé ékelődött be. Ebben a képzésben a középfokú és felső­fokú intézmény azonos szerep­körrel, egy időben vesz részt. Hová tartunk? Szükségessé vált a hagyományos felsőoktatási rendszer átalakítá­sa, melynek következtében nyi­tottá vált a rendszer. Nyitottá vált a társadalom irányába, amely megköveteli a felvételi rendszer folyamatos megváltoz­tatását, a képzésben részt vevők esélyegyenlőségének növelését, a képzési módszerek átalakítását. Úgyszintén nyitottá vált a gazda­sági, üzleti szférával való kap­csolatrendszerben (fokozottab­ban figyelembe kell venni a fel­használói igényeket, szélesebb körű forrásrendszert kell beven­ni a finanszírozásba). A nemzet­közi kapcsolatrendszer tekinte­tében is nyitottá vált (igazodni kell a nemzetközi normákhoz, meg kell felelni a követelmé­A művésznő szabadsága Berki Károly Őszintén mondhatjuk, hogy Kádas Katalin festményei sajátos mű­vészetet tükröznek, a festőművész Kárpátaljá­ról költözött hazánkba, talán ezért ez a sokszí­nűség munkáiban. A gondolatok szabad szár­nyalása közben ceruzát fog és rajzol vagy éppen ecsetet és elkezd festeni, képeiből sugárzik az alkotó szabad­sága, de a másik pillanat­ban már mintha a fájdalom uralkodna a lelkén. Képeire tapad a tekintet, mintha kötelező volna több­ször is megnézni a festmé­nyeit. A festés mellett szer­vezőkészségének is teret enged, hiszen hagyományt teremtett Gulácson, ahol már két ízben találkoztak művészek (festő, írók, fafa­ragók) a képzőművészeti tá­borban. A kis beregi faluba a szí­ve húzza, hiszen itt élnek a rokonai is. öt éve jelent meg az első verseskötete EGO címmel, a második kötetét az idén jelentette meg, melyben egyik oldalon versek, a szemben lévőn pedig a fest­ményei találhatók, a címe is az, Megfestettelek. A kötet hátlapján így ír Kádas Ka­talin: „Azon gondolkodom, egyáltalán van-e jogom be­­lekontárkodni az igazi ma­gyar költészetbe az én szó­kép játékaimmal.” A megyében otthonosan érzi magát sokfelé, ha vala­hol képzőművészeti tábor vagy közönségtalálkozó van ő az, aki általában ott meg­található. nyeknek). Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy a nemzeti tradicioná­lis értékeket nem kell megőrizni. Most készül és hamarosan megjelenik egy fehér könyv, amely a távlati elképzeléseket is megfogalmazza. Ennek egyik alapvető eleme, hogy 2010-ben minden második fiatal lehetőleg rendelkezzen diplomával (felső­fokú szakképzettséggel). Erre a felsőoktatást minden tekintetben alkalmassá kell tenni, mert: tö­megessé válik a képzés, növelni kell az intézmény befogadóké­pességét, továbbá a minőséget, színvonalat a kornak megfele­lően értelmezve emelni kell (in­formációs, tudásalapú társada­lom) és a kutatás és fejlesztési (K+F) tevékenységet fokozni kell. A fentiek úgy értelmezhe­tők tehát, hogy az egyetemekről és főiskolákról a jövőben kikerü­lő szakembereknek sokkal foko­zottabb mértékben kell rendel­kezniük generális képességek­kel, mintsem lexikális ismere­tekkel. Ugyanakkor egyidejűleg meg kell felelni a folyamatos vál­tozásoknak is. Gyakran és szinte minden fó­rumon elhangzik, hogy az okta­tás stratégiai ágazat, ezzel nagy­jából mindenki egyetért. Ha ez így van, akkor azzá! is egyet kell érteni, hogy ebbe az ágazatba be kell fektetni pénzeszközöket. Ez utóbbi nehézség azonban abból adódik, hogy a befektető az azon­nali megtérülésre, a nyereségre koncentrál, holott ez esetben a futamidő sokkal hosszabb. Szá­mos olyan ország van, ahol ezt már végrehajtották, azaz kivár­ták a futamidő végét és elköny­velhették maguknak az ered­ményt (kis tigrisek). (*A szerző egyetemi tanár, a Nyíregyházi Főiskola rektora)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents