Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-06 / 285. szám

2000. december 6., szerda Keleti HÁTTÉR 3. oldal Maximálisan minimális Nagy István Attila Biztos vagyok benne, hogy decemberben még nagyon sok szó esik a minimálbér felemeléséről. Az már bizonyos, hogy nem lehet a dolgot egyoldalúan megközelíteni. Az tény, hogy minden bérjellegű emelésnek örülni kell, hiszen akiket érint, jobb helyzetbe kerülnek. De máris megjelentek olyan elemzések, amelyek arról szólnak, hogy két-három bérkategória „összecsúszik", ezáltal a végzettség és a munkában eltöltött idő értelmezhetetlenné válik. Másfelől a mi­nimálbérek kifizetése arra ösztönzi a munkáltatók egy részét, hogy elküldjék az idősebb, tapasztaltabb dolgozókat, helyettük minimálbéreseket vegyenek fel, s a felszabaduló pénzből finanszírozzák az ott maradottak magasabb bérét. Általános a megállapítás, hogy a teljes bértáblát hozzá kellene igazítani a minimálbérhez. A kormányzati szándék világos: javítani bizonyos rétegek helyzetén, megfelelni az uniós várakozásoknak, hiszen az ottani átlagbérhez képest mindössze egyharmad a magyarországi. Az EU-ba lépés pedig ebben az esetben nem valami elegáns. Csakhogy ez a mostani döntés minden bizonnyal akaratlanul szembeállít bizonyos rétegeket, leértékeli a szaktudást és a tapasztalatot. A közelmúltban az egyik televíziós csatornán egy heidelbergi középiskolában tanító fiatalember beszélt a munkájáról. Szó esett a fizetéséről is. Több mint nyolcezer márka! Magyar pénzre átszámítva ez egymillió forintot jelent. Hol van ehhez egy magyar középiskolai, egyetemi tanár fizetése? Még az egytizedét sem éri el. Nem a minimálbért sokallom, ez most a maximális, legalábbis a kormány szerint. Inkább a maximális tűnik minimálisnak. Igaz, nem lehet összehasonlítani a fejlett gazdaságú országok teljesítőképességét a miénkkel. Ennek ellenére gyakran halljuk, hogy ez vagy az a termék, szolgáltatás még mindig olcsóbb nálunk egy-két százalékkal, mint Nyugaton. Ezt halljuk, miközben nem esik egy szó sem a bérelmaradásról. Igaz, a tényeket sokféleképpen lehet csoportosí­tani. S ebből az is könnyen kihámozható, hogy a minimálbér mindenkinek jó. □ Fogadóórák Szabó István országgyűlési képviselő csütörtökön 14 órától Ópályiban, a polgármesteri hivatalban. Lakatos András országgyűlési képviselő pénteken 10 órától az ófehértói polgármesteri hivatalban tart fogadóórát. □ Véradás Ma a nagyecsedi általános isko­la tornatermében (9 órától 14-ig), az ilki községi egészségházban (9-13), illetve a szatmárcsekei művelődési házban (8-12) véradást szervez a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete. Anyanyelven Ma már szinte nélkülözhetetlenek a nyelvvizsgák a továbbtanuló diákok számára. Az alapos és gyors nyelvtanulás érdekében anyanyelvi tanárok segítségével, egyetlen magyar szó elhangzása nélkül tanulnak angolul a diákok. Képünkön Gerry O'neill tart órát a nyíregyházi Caledonia iskolában Martyn Péter felvétele Feketemunkára nincs szerződés A multinacionális cégeknél inkább a túlfeszített munkatempó jellemző Nyíregyháza (KM - Gy. L.) - Négy éve létezik a munka­ügyi ellenőrzésről szóló tör­vény. A jogszabályoknak a Munkabiztonsági és Munka­ügyi Főfelügyelőség, illetve a megyei felügyelőségek sze­reznek érvényt. Már 1996-ban kereste a kapcsola­tot a megyei felügyelőséggel, mint első fokú hatósággal a Ke­reskedelmi Alkalmazottak Szak- szervezetének (KASZ) szabolcs- szatmár-beregi szervezete. En­nek célja az volt, hogy megyei fó­rumokon ismertessék a gazdál­kodó szervezetek vezetőivel a törvény előírta elvárásokat. Megállapodás Az országban elsőként Nyíregy­házán kötött együttműködési megállapodást a KASZ és a Me­gyei Munkabiztonsági és Mun­kavédelmi Felügyelőség. Dr. Vassné dr. Kemecsei Hedvig, a felügyelőség igazgatója és Mren- kó László, a szakszervezet me­gyei titkára a napokban össze­gezték az együttműködés tapasz­talatait. Bár lehet javulásról beszélni, a münkáltatók egy része tovább­ra sem tartja be a foglalkoztatás alapszabályait.- A munkáltatók magatartását érthetetlennek tartom - mondja Mrenkó László, - hiszen egyrészt törvénysértő, hogy a dolgozókat jogos járandóságuktól megfoszt­ják, másrészt alkalmasint bír­ságként annak az összegnek akár többszörösét is kifizettethe­tik vele. A multik és a bírság A Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség az év folyamán több ellenőrzést is tar­tott a nemzetközi üzletlánc-háló­zat egységeinél. Nyíregyháza két hipermarketében munkaszüneti napon rendszeresen foglalkoztat­ták a munkavállalókat. A mun­káltató a vásárlói érdekekre hi­vatkozott, az alkalmazottak érde­keit nem vette figyelembe. A sza­bálytalanságok miatt 1,25 millió forint bírságot szabott ki rájuk a felügyelőség. Ugyancsak két munkáltatót a túlmunka felső határásnak négy egymást követő napon történő túllépése, illetve a minimális pihenőidő ki nem adása miatt hétszázötvenezer forintra bírsá­golt a felügyelőség, akik az áru- feltöltés megoldatlanságára és az üzletpolitikai érdekekre hivat­koztak. Egy munkáltató késve fi­zette ki a bért, melyet a közpon­ti elszámolás lassúságára hárí­tott. A multinacionális cégeknél nem jellemző a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás még a pró­baidőre sem. Ez alatt az idő alatt viszont a munkavállalók nagy százalékától megválnak. Ennek háttere, hogy a helyi viszonyok­hoz mért magas jövedelem igen vonzó, sok munkavállalót elcsá­bít más területekről. Az új he­lyen aztán kiderül, hogy az igen feszített munkatempó és a napi -idő hatékony kihasználása mi­att igen gyorsan megválnak munkahelyüktől. A multinacionális cégeknél a nyilvántartás magas színvonalú. Ezzel együtt gyakran megsértik a szabályokat. A vizsgált cégek harminc százalékánál munka­szüneti napokon foglalkoztatták az alkalmazottakat. Ugyancsak a cégek egyharmadánál jellemző volt a munkaidőre, a túlmunká­ra, a pihenőidőre vonatkozó sza­bályok megszegése.- Érdekesség - teszi hozzá dr. Vassné dr. Kemecsei Hedvig -, hogy ezek a szabálytalanságok többnyire az egységek beindulá­sa utáni egy két hónapra voltak jellemzőek. Az árukészlet és a létszám teljes feltöltése után üyenek már csak elvétve fordul­nak elő. Még papír nincs A kisebb kereskedelmi és ven­déglátóipari egységekre még mindig jellemző, hogy a munkál­tató a munkavállalókkal a pró­baidőre csak szóban állapodik meg, mondván: „ha meg leszek elégedve munkájával, véglegesí­tem, akkor majd kötök vele szer­ződést.” Igen ám, de így a próba­időre felvett munkavállaló után sem a járulék-, sem egyéb fizeté­si kötelezettségének nem tesz eleget a vállalkozó. Ennél is durvább szabályta­lanság, ha egyáltalán nincs mun­kaszerződés. Az adóhatósággal közösen végzett ellenőrzéskor a munkáltatók közel 40(!) százalé­ka foglalkoztatott írásos munka- szerződés nélkül alkalmazotta­kat. Megszűnik a támogatás A másik szabálytalanság, hogy megbízási szerződést kötnek a munkavállalókat, hogy ne kell­jen társadalombiztosítást fizetni utánuk. Igaz, ezek aránya el­enyésző, mintegy 5 százalék. Nem ritka eset, hogy a mun­káltatók nem vezetnek nyilván­tartást az alkalmazottak rendes és rendkívüli munkavégzéséről, így nehéz nyomon követni, a mennyit dolgoztak hétvégéken, túlórában. Ilyenkor csak a jelen­léti ív hiánya állapítható meg, s nem tudni, mi van a szabályta­lanság mögött. Az ellenőrzés során olyan ese­tekkel is találkoztak, amikor jö­vedelempótló támogatásban vagy munkanélküli-segélyben részesülőt foglalkoztattak - mun­kaszerződés nélkül. Ilyenkor a felügyelőség értesíti a munka­ügyi központot, az adott polgár- mesteri hivatalt, és javasolja a támogatás megszüntetését. Otthon Pócson Máriapócs (N. L.) - A közel­múltban közmeghallgatást tar­tott Máriapócs önkormányzatá­nak képviselő-testülete, a fóru­mon napirendre került a város .szociális helyzete, az idős embe­rek gondjairól is tanácskoztak. Elhangzott, hogy lakossági igény merült fel a családsegítő központ szolgáltatásainak bővítésére. En­nek megfelelően tervezik, hogy létrehoznak egy szociális ott­hont, amely húsz idős emberről gondoskodik majd. Az otthont a jelenlegi gyógy­szertár és a mellette lévő, a gö­rögkatolikus egyház tulajdoná­ban lévő, de csere után az önkor­mányzat tulajdonába kerülő épü­letben rendezik be. Zászló Bélteken Nyírbélten (KM) - Nyírbélteken december 10-én millenniumi ün­nepséget rendeznek. Ünnepélye­sen felavatják azt a komplex sportlétesítményt, amely 11 mil­lió forintért épült. Az építkezést támogatta az Ifjúsági és Sport Minisztérium is. Ezen a napon adják át a községnek a millen­niumi zászlót is. Az ünnepség ér­dekessége, hogy a zászlóanya a 81 éves Nagy Ferencné Giziké néni lesz, aki a híres Nyirbélteki Népdalkor alapitó tagja. ********** ***^* MM Mézes kenyér Bállá László N, I agy ajándék volt ez akkor. Magyar könyv. Kincs. Kárpát­aljának a Szovjetunióhoz csa­tolása után Magyarországról hosszú ideig nem jöhetett be semmilyen sajtótermék. A fia­talember irodalmi eszmélése pedig épp a háborúvesztés előt­ti időkre esett, csak akkor kezdte darabonként összesze­degetni a könyvtárát; alig pár darabja volt még. Ezért számí­tott nagy ajándéknak a Koszto- lányi-verseskötet. Igaz, csak úgy félig jószántából adta oda a lánynak. Ő akkor Kosztolá­nyival aludt és ébredt. Az idő nem kedvezett a nagy becsvá­gyó fiatalember szárnyas re­ményeinek; mint a legtöbb ve­le egykorú magyar, az élet pe­remére szorult. A szláv nyelveket nem tudta tisztességesen, tanulmányai félbeszakadtak, kis aligfizetett álláskában kuksolt. Törekvé­sei így a realitások világából az álmok bőkezűbb szférájába húzódtak, s itt kiváló kalauza volt a nagy impresszionista költő. Amikor pedig sétáin már ott baktatott vele a nőne­mű Másik, azt is beoltotta egy nagy adag Kosztolányi-imádat- tal. Mikor a fiatalember elsza­valta neki kedvenc Kosztolá­nyi miniatűrjét: Külvárosi kapuban kisgyerek száraz kenyeret majszol, ám - igézet - az édes, ikrás napfény rápereg s ö nyalni kezdi ezt az égi mézet. Szinte eksztázisba jött a lány is; ő sem volt képes ki­vonni magát annak a csöndes varázsnak a hatása alól, amel­lyel a költő egész világot sűrít bele a kis négysorosba. Ám a két fiatal regényének csakhamar vége szakadt. A lánynak módja nyílt szüleivel elköltözni a Szovjetből; el kel­lett búcsúzniuk. Ekkor kapta volna vissza a fiatalember a Kosztolányi-kötetet, de a Má­sik ezekkel a szavakkal nyúj­totta át: „Elvittem volna szíve­sen, de... tessék!” Ő meg nagy­lelkűen: „Legyen a tied!” Teltek az évtizedek. A fiatal (most már nem is olyan fiatal) ember csak kiverekedte magá­nak az őt megillető helyet az életben; tanár lett, megházaso­dott. Óriási késéssel, de nyíl­tak Kárpátalján magyar közép­iskolák. Ő az egyikben ma­gyart oktatott, és szomorúan látta, hogy a tankönyv milyen mostohán bánik Kosztolányi­val. Dekadencia, kiúttalan pesszimizmus... Hanem változ­tak az idők. Magyarországon lezajlott 1956, pozitív irányban fordult Kosztolányi megítélése, s ezt követték a kárpátaljai magyar tankönyvek is. Most már szívesen beszélt tanítvá­nyainak kedvenc költőjéről. S ekkor Magyarország és a Szov­jetunió közt a könyvforgalom is megindult, s a tanár az egyik üzletben rábukkant egy új Kosztolányi-kiadásra. Meg­vette, hazavitte, de bele sem nézett még: azonnal rácsapott a fia. Ő fölhívta leszármazott­jának figyelmét a „Mézes ke­nyérire, majd visszasietett az boltba, vett még egyet a könyv­ből. A fiú már tizennyolc éves. Hadd maradjon a könyvtárban egy példány, ha ezt majd odaadja Valakinek.

Next

/
Thumbnails
Contents