Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-21 / 298. szám
2000. december 21., csütörtök Kelet*» GYERMEKSZEMMEL 8. oldal Drága Nagymami i i A szerző neve: Lakhelye: Az írás címe: Szavazólap Keleti» Magyarország l^———.----------------------------Éjjel hallom Az én kedves nagymamám, angyalok közt van talán. Onnan figyel, néz le rám, őriz az én nagyikám. Sokszor látom arcodat, éjjel hallom hangodat. Szelíden szólsz, hívogatsz, bizony néha csókot adsz. Virággal a kezemben, emlékkel a szívemben, megállók a sírodnál. Nagyon korán itthagytál. Anyukámat te adtad, nem kímélted magadat. Köszönöm ezt tenéked. Mindig őrzöm emléked. Szűcs Anikó, Gyüre Én is voltam unoka Most egy régen élt nagymamáról egy mai nagymama ír önöknek levelet. Az újságban megjelenő nagymamákról szeretettel írt leveleket olvasva gondoltam az én régen élt drága nagymamámra, akitől mindig a gondoskodás, a család szeretete, az összetartás jut eszembe és vésődött belém egy életen át. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna nevetni vagy szívből örülni valaminek, mégis úgy éreztem, szíve tele volt szeretettel az övéi iránt. Mint egy filmet, ma is elevenen látom őt magam előtt, ahogy jön hozzánk a falu másik végéről a barna nagykendőjével, kezében a bedencével, melyben friss tejet hozott és a fehér vászon kezdőbe kötött finom derelyére. Fájós lábával de sokszor megtette ezt az utat. Emlékszem a dugiban adott zsíros kenyerekre, ha nem ízlett a krumplileves, vagy a rossz álmok ébredése után a hozzábújásokra, vagy hogyan gyógyította fülemet a fokhagyma kinyomott levével. Határtalan fájdalmat éreztem, amikor meghalt. Sajnos, ezt a fájdalmat meg kellett éreznem drága szüleim halálával is. Az élet már csak ilyen, hol két marékkai szórja a kegyet, hol elvesz tőlünk, nehogy elbizakodottá váljunk. Egy életen át kell a fájdalmat és az örömöt megélni, hogy értékelni tudjuk az életet. Az emlékeket pedig a szívünkben őrizzük, és mikor nagyon vágyunk rá, elővesszük. Visszapereg a nagymamám alakja, ahogy dagasztotta és sütötte a kenyeret, ahogy főzött vagy finom kalácsot sütött a kemencében, ahogy fekete ünneplőbe felöltözve ment a templomba. A legendás imakönyvére, melytől szebbet még nem láttam s a különleges bögrére, melyből mindig a friss tejet ittam. Eszembe jut, mikor rám szólt, ne fütyülj, nem illik egy lánynak, mert sírnak az angyalok, vagy ne lóbáld a lábad, mert az ördögöt hintáztatod, vagy ülj szépen, mert egy lánynak szépen, összezárt lábbal kell ülnie... Hát ilyen volt az én nagymamám, ki akkor volt nekem, mikor nagy szükség volt rá a nyüadozó gyermekkorban. Tudom, hogy onnan föntről elégedetten tekint rám, s ott is szeretettel fogja össze az idők elteltével hozzátért családtagjait. SZIKSZAY ANDRÁSNÉ, SÓSTÓGYÓGYFÜRDŐ Várjuk szavazataikat! Ezzel befejeződött lapunk játéka, a Drága Nagymami. Most már a szavazólapokat várjuk 2000. december 30-áig. Több száz levelet közöltünk az eltelt közel három hónapban - és maradt is még sok-sok levél, azok, amelyek a határidő után érkeztek. A gyürei iskolásoknak külön elismerésünk: szinte valamennyien elküldték iskolai fogalmazásukat, amelyek közül válogattunk. Haragszom a csillagokra Nézem az égen a csillagot, melyik az én drága nagymamám, mert más magyarázatot senki sem tud adni nekem, hogy hol van Molnár mama, csak azt mondják, keressem az égen a csillagát. De a csillag nem tud engem hazavárni, megölelni, megpuszilni és én csak ennyit kérek, semmi mást. A játék és a finom ebéd, a rádióasztal alá dugott édesség, ami mindig várt és csak az enyém, mikor mentem mamához. Néha haragszom az égre, a csillagokra, talán azért, mert más vagyok, mint a többiek és Visszavárlak, Molnár Mama! nem értem, miért lopták el az én drága nagymamámat. Legféltettebb kincse én vagyok neki, nagymamám Krisztiánt a mennyből féltve öleli. Ezért ha hallod mami, megköszönöm neked a szeretetedet és hogy a világ gazdagságát hagytad énreám az egyetlen édesanyát, mert nélkületek elveszett volna a te kis unokád. Gyetkó Krisztián Nyíregyháza (Krisztián gondolatait lejegyezte édesanyja, Gyetkó Lászlóné) Nagyi új hintaszéke és a „betörők" Idei nyaralásunkból nagymamánknak hintaszéket hoztunk ajándékba. Azon törtük a fejünket, hogy lepjük meg. Tudtuk jól, nagyi, ha teheti, vasárnap délelőttönként templomba megy. Ezt az időt használtuk ki, hogy a hintaszéket becsempésszük a lakásba. Izgatottan vártuk, hogy nagyi megjöjjön a templomból. Megbeszéltük, hogy elbújunk a szomszéd szobába, onnan lessük majd az eseményeket. Az ablakba őrt állítottuk, jelezzen, ha mama a láthatáron. Végre megjelent a kapuban, Iszkiri a búvóhelyre. Nagymamánk mit sem sejtve lépett a lakásba, ment a szobába, ahol a hintaszék várta. Megtorpant és felkiáltott: ó, hogy került ez ide? Mondanom sem kell, hogy rejtekhelyünkön alig tudtuk visszatartani a nevetést. így aztán mama gyanakvó pillantásokat vetett hol a székre, hol pedig a búvóhelyünk felé. Végül megnézte, mi lehet a zaj forrása. Jaj, hát ti vagytok? Úgy megijedtem, azt hittem betörő! Mami, a betörő nem hoz ajándékot! - kiáltottuk. A hintaszék egyébként nagyon tetszett neki, rögtön kipróbálta és megígérte, hogy délutánonként abban fog szunyókálni. Rozs László, Nyíregyháza Ő nevelt fel Mamám olyan nekem, mintegy édesanya, mert ő nevelt fel. Lehettem négyéves, amikor szárnya alá vett engem, dédelgetett és etetett és szeretettel vett körül. Mikor beteg vagyok, mellettem van, amit sok édesanya nem pótolhatna. Nekem ez sokat számít. Engem ő nevelt fel. Amikor felnőtt nő leszek, meghálálom. Édesanyám helyett édesanyám volt és bepótolta mindazt, amit egy édesanya nem adott meg nekem. Nagyon jól érzem magam az én kedves, aranyos mamámmal. Keservesen dolgozik, hogy nekem legyen meg mindenem, és így számomra minden nap boldogsággal és szeretettel telik el. Az én mami- kám most nagyon beteg és nekem nagyon fáj, hogy nem tudok ellene semmit tenni, hogy a régi mamám legyen: boldog és vidám asszony, mert az unokája vagyok és gyönyörködik bennem. Bara Alexandra, Gyüre Születésnapján könnyezett Egyformán szeret Mi születésünktől kezdve lakunk vele. Mivel ikrek vagyunk, egyikünket ő fogta az ölébe. Legtöbb mindent vele beszélünk meg. Anyukám és apukám dolgozik, ő otthon van. Anyák napján is olyan verssel köszöntöttük, hogy milyen jó, hogy anyukánknak is van édesanyja. Láttuk, hogy a mosoly könnyei hulltak a sze- mébpl. Legnagyobb élményünk az volt, mikor az Ikrek hava pályázatra elküldte fényképünket, amit mellékelünk. Együtt izgultunk, hogy nyerünk-e. De sajnos, nem kaptunk díjazást. De ő megnyugtatott, hogy semmi baj. Még előttünk az élet. Hisz még csak most vagyunk első osztályosak. Mivel napközisek vagyunk, esténként a nagymamánkkal tanulunk írni, olvasni, számolni. Látjuk, hogy milyen boldog, hogy ügyesek vagyunk. Mi ketten vagyunk testvérek és nagyon- nagyon szeretjük az Erzsiké mamánkat, aki júliusban volt 48 éves. Reméljük, még sokáig szerethet, óvhat, nevelhet bennünket. Ezt a levelet is ő írta, mivel mi még csak most tanulunk írni. Kopezda Enikő és Edith, Pap Betegágyunknál virraszt Az én nagymamámat mi csak kicsimamának hívjuk. 52 éves, tízen voltak testvérek és sajnos már kétévesen árván maradt. A dédmamám egyedül nevelte fel őket. Ő tudja a Világon a legjobban, mi a szeretet. Mert ők a tíz testvér szerétéiben élnek ma is. Tőle tanultam meg tisztelni és szeretni. Édesanyámék hárman vannak, illetve voltak testvérek. Őket is szeretetre, tiszteletre tanította. Az én drága kicsimamám nekem a legdrágább kincs a világon. Az én sokat megpróbáltatott fáradhatatlan nagymamám, aki minden kívánságunkat teljesíti és a legjobban szeretett ételeinket főzi, süti a kedvenc sütinket. Ha beteg vagyok, éjszakákat nem alszik, mert aggódik értünk. Sajnos, márciusban lesz két éve, hogy édesanyánk meghalt. A mi drága kicsimamánk magához vett bennünket. Apa sajnos nem tud nevelni, mert neki dolgoznia kell. Hárman vagyunk testvérek, három fiú. A bátyám 15 éves, elsőéves szakmunkástanuló. Én negyedikes vagyok és négyéves a kisöcsém, akit imádok. Velünk együtt az én kicsimamám nyolc gyereket nevel. Mindenről lemondott, csakhogy mi ne kerüljünk állami gondozásba. Nagyon nagy szeretettel nevel bennünket. Mos, főz, vasal, takarít, éjt nappallá téve, hogy mi ne érez- zünk hiányt. Nem is tudom, mi lenne velünk nélküle. Bármilyen fáradt, nem érezteti velünk. Játszik, mesél vagy tanul velünk. Záhonyi Csaba, Kótaj Megjött a Mikulás A mi nagyapánk 63 éves, egy éve nyugdíjas. Azelőtt kamionsofőr volt, beutazta egész Európát. Ezekről az utakról rengeteg élménye van és mi akárhányszor kérdezzük, mindig tud valami érdekeset mesélni nekünk. Szerintem nagyapa szeretné, ha valamelyikünk ugyanúgy kam ionos lenne, mint ő, mert én például nagyon sokszor kaptam tőle játékkamiont. Nagyon szigorú is tud lenni, az öcsém például nagyon eleven gyerek, de amikor Dodi papánál vagyunk, olyan, mint egy kisangyal. A nagymamánkat sajnos nem ismerjük, mert már kilenc éve meghalt. Anyukám szerint nagyon kedves, aranyos és jóságos volt, sokat mesél róla. Ezért mikor kimegyünk a temetőbe, én is szomorú vagyok, mert olyan, mintha ismertem volna. Nagyapámat egyszer láttam nagyon sírni, amikor 60. születésnapja volt. Anyukám a testvéreivel és családjukkal együtt vett neki egy Az én dédnagymamám özv. Péter Bertalanné sajnos már nem lehet köztünk, ugyanis tavaly októberben meghalt. Nagyon szerettük és szeretjük most is. Szinte ő nevelt fel minket, mert apukánknak sokat kellett dolgozniuk. Mindig nála nyaraltunk, s ha tehettük minden időnket vele töltöttük. Hiába egy régi házban lakott, melyben nem volt víz, sem gázfűtés, mégis mindig jól éreztük magunkat, mert vele lehettünk. A kútról együtt hordtuk a vizet, ő egy nagy vödörben én pedig egy kicsiben. A spórba a fűtéshez, a melegedéshez fát hasított, szenet hozott be. Ha átmentünk hozzá Jándra és látta apukám, hogy nincs víz, vagy valami más, mindig hozott neki. Mi négyen... festményt, egy 60 szálas virágkosarat és egy kamion formájú tortát. Mikor nagyapa kijött a szobából és meglátta a szülinapi ajándékokat, végignézett az ő kis családján és sírva fakadt. Azt mondta: a boldogságtól. Buzga Bence, Máriapócs Bár később bevezettük a gázt, emlékeimben a régi emlékek élnek igazán. Mikor már nagy lettem és ő mindig korán kelt, egy cédulára írta fel nekünk, hogy hová ment. Ha átmentünk, mindig kivirult, akkor nem volt beteg. Mikor megtudtam, hogy gyógyíthatatlan, egy egész világ omlott össze bennem. Soha nem panaszkodott a fájdalmaira. Én még most is azt kérdezem, miért éppen ő? Amikor már ilyen beteg volt, sokat vigyáztam rá. Emlékeket idéztünk fel és olvastam neki a Bibliát. Annyira szeretném, ha még itt lehetne velem és elmondhatnám neki minden örömömet, bánatomat. Vezse Péter, Vásárosnamény Ha még mindig itt lehetne Nekünk ő a legdrágább kincsünk! Ki lehet üyen nagymama, aki szívből érzi, hogy van három unokája. Mi csak mamikának szólítjuk, mert olyan kis aranyos, szíve akkora, mint az óceán. Mindenki belefér, de a legnagyobb szeretetét, rajongását mi, az unokái élvezhetjük. Hárman vagyunk unokák, én a tesómmal és az unokatestvérünk. Olgi mama, ha csak teheti mindennap eljön hozzánk, s ilyenkor valamelyik rejtett zsebből mindig előkerül valamüyen finomság. Nagyon jó, hogy közel lakunk egymáshoz, így nincs annál nagyobb boldogság, ha láthatjuk. Ezt azért írom, mert mami nagyon beteg volt és sokáig távol volt tőlünk. De tudta a kórházban is, hogy neki meg kell gyógyulnia miértünk, és bizony csoda történt, mami visszajött hozzánk. Nagyon szeret bennünket, ő köti a legszebb pulcsikat mindhármunknak, már nem is kérdezik honnan van, azonnal tudják, hogy csakis mami lehetett ilyen ügyes. Ami pedig a tanulásunkat illeti, előle nincs menekvés. Ő a kis nyugdíjas tanító néni minden iskolai problémánkon sikeresen átsegít. Ha kell, a nap huszonnégy óráját ránk áldozza. Mamival mindenről lehet csevegni, megérti kamaszodó problémáinkat, de az öcsém csínytevéseit is képes helyrehozni. Legjobban azt szeretjük, amikor mami a buksijában kitalált meséket meséli, ilyenkor megszűnik körülöttünk a világ, elrepít bennünket a mesék országába. Nagyon sokáig sorolhatnám a jobbnál jobb, szebbnél szebb tulajdonságokat, de azt amit a szívünkben érzünk, sem elmondani, sem leírni nem lehet. Én gyermeki fejjel minden pillanatot amit vele tölthetek, mélyen bevésem a szívembe, nekem ő a példaképem s egyben a legnagyobb támaszom. Minden gyermeknek ilyen nagymamát kívánok. Mi elmondhatjuk, hogy nagyon büszkék vagyunk a nagymamánkra. S amit mi tudunk neki nyújtani, az kézzel nem fogható, mégis neki a legdrágább kincs: a tőlünk kapott sok-sok szeretet. Fekete Tímea, Tarpa
