Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-02 / 282. szám
2000. december 2., szombat Kelet* HÉTVÉGE 9. oldal GÉRET Ildikó álomvilága Bodnár István Furcsa mesevilág Kátai Ildikó iparművész világa. Tűzzománcain királyok, kukták, hercegkisasszonyok, lovak és unikornisok kelnek életre. Más világ ez, művein harmóniát, szépséget láthatunk, csöppnyi humorral, megértő kedvességgel fűszerezve. Rendkívül finom vonalak, millió apró részlet gazdagítja alkotásait. Ildikó műveit egyébként is az alapos munka jellemzi, sokáig bíbelődik az anyaggal. Kedveli a festett zománcokat, amelyeken sokkal több a kifejezési lehetőség, festői, grafikusi tehetségét is kiélheti a művész. Ugyanakkor a munkák plasztikusabbaknak tűnnek. Vannak, akik fanyalognak a festett zománcok hallatán, mondják, mert ez nem a legtisztább formája a műfajnak. Ildikó nem véletlenül került művészi pályára, hiszen a családban több ismert művész is található. A nagybácsi, Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész, sőt a nagypapa is sikeres festő volt. A mama, Feketéné Kun Ildikó pedig Nyíregyházán ismert balettmester. Kátai Ildikó hét évig tanulta édesanyja kezei alatt a baléttmű- vészetet. Ez nem volt könnyű dolog - nevetgélünk, mert a mama kicsit szigorúbb volt vele szemben, mint másokkal. Ahogyan az lenni szokott az ilyen családokban, a pedagógus szülőktől dicséret alig- alig, inkább nagyobbak az elvárások. A tánc ideje elmúlt, ám a balettből mára is sok minden megmaradt, olyannyira, hogy Ildikó ma a Primavera együttes jelmeztervezője. Sok tehetséggel, szíwel-lélekkel végzi ezt a munkát, s bizonyára jól is, ezt jelzik a külföldről érkező visszaigazolások is. Ám Ildikót igazából a tűzben született művészet, a tűzzománckészítés igézte meg. Boldog emlékezetében őrzi most is a kecskeméti Nemzetközi Zománckészítő Alkotótáborban töltött heteket, ahol a nagybácsi vette szárnyai alá a fiatal lányt. Persze ott mások is igen segítőkésznek bizonyultak, az idősebb mesterektől sok mindent ellesett a pályakezdő. A mesterségről így vall:- Különös művészet ez, hiszen az embeKátai Ildikó Egy kiállítás képei Elek Emil felvételei rek örök éltetőjével, a tűzzel kell megvívni, meg kell szelídíteni, az alkotói szándék számára meghódítani. Többszörösen is át kell gondolni, meg kell tervezni, hogy milyen is legyen a megszülető mű, hiszen az más lesz, mint az útnak indított anyag. Nem könnyű manapság a művészek élete, hát még azoknak, akik a pálya elején állnak. Mindenesetre nem hiányoznak Ildikó életéből az elismerések, a sikerek sem. Nagy öröm volt az életében, hogy néhány éve felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének tagjai közé. Ez a folyamat - mint meséli, felért egy diplomavédéssel, ugyanis féltucatnyi munkáját nézték meg, és vették tüzetesen szemügyre. A tagság ugyan nem jár sok előnnyel, enélkül a művészi életben viszont nemigen számít az alkotó. Kátai Ildikó alkotásaival gyakran találkozhatunk. Nyíregyházán sokan nézték meg a Fortuna Kávézóban rendezett minitárlatát. A közelmúltban pedig Nyírbátorban a millecentenárium alkalmából meghirdetett pályázaton az első díjat nyerte el a Báthory család ábrázolásával. Szívesen nyúl egyházi témákhoz is, több templomban megtalálhatók művei. így például a nyíregyházi kertvárosi templomban láthatók stációi, a tabernákulum pedig Kál- mánházán, de már Egerbe, az Angolkisasszonyokhoz es elkerültek munkái. Nagy dolgok cselekvő részese A Magyar Demokrata Fórum első megyei elnöke a rendszerváltozás eseményeiről Marik Sándor Takács Péter egyetemi docens, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) első megyei elnöke, parlamenti képviselő 1 990-98 között. Az utóbbi években elsősorban tudományos-oktató munkával foglalkozik, a politikát jobbára érdeklődőként követi. Hogyan eresztett gyökeret megyénkben az MDF, mit tudott adni megyénknek az első szabad választások után megalakult kormány, s hogyan alakult személyes élete 1994-től, amióta nem szerepel a nyilvánosság előtt - ezekről beszélgettünk a szerkesztőségben. Életút 1941-ben született Tiszabü- dön (ma Tiszavasvári) 1965: történelemtanári diploma a KLTE-n. Pályakezdőként Nyírbátorban tanít. 1968: a Nyíregyházi Rádió munkatársa, 1971-től a nyíregyházi tanárképző főiskola oktatója, 1979-től a KLTE tanára. Doktori disszertáció: 1978, kandidátusi: 1983.- Én 1987-re teszem az indulást. Akkor alakult meg a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A TDDSZ égisze alatt szervezett beszélgetéseknek kétségtelen politikai színezete volt. Sokan gyanúsan nézték, de bizonyos intézmények nem zárkóztak el, hogy helyet adjanak ezeknek a találkozóknak - megyénkben a Népfront. Lakitelek volt az igazi nyitás, amikor egy keresztény konzervatív csoport deklarálta: felelősséget érez az országért, és bele akar szólni annak életébe. Nagy dolog, hogy Pozsgay elintézte: a Magyar Nemzetben megjelenhessen egy szelvény, amelyen lehetett kérni a felvételt. Akik beküldték, az MDF alapító tagjai lehettek. Az új tagok felvételéhez két alapító ajánlása kellett. A mi megyénkben jobbára főiskolai oktatók és fiatal, főleg jogvégzett értelmiségiek képezték a kezdő csapatot. 1988 karácsonyára érett meg a helyzet, hogy az első országos gyűlés kinyilváníthatta a Fórum legális mozgalommá szerveződését. Átalakulás □ Mit tart az MDF-kormány legnagyobb eredményeinek?- Nagy dogok történtek. ’90 őszére nemcsak megszületett az önkormányzatokról szóló törvény, hanem meg is történtek a választások, minden településen megalakult a képviselőtestület. Az új rendszerű költségvetésben megszűnt a különbségtétel, hogy a falvak lakosonként 52, a városoknak 84, a fővárosnak 156 forintot juttat. A települések mindegyike önálló apparátust hozott létre, a kormány ezen úgy kívánt segíteni, hogy a helyi ön- kormányzatoknak egy, majd másfél millió forintot juttatott ilyen célra. Jelentős volt a köz- tisztviselői és közalkalmazotti törvény megalkotása, amely komoly munka mellett politikai kurzustól független egzisztenciát kínált. 1991 májusára beérett az erős megyei MDF képviselőcsoport igyekezete: kihelyezett ülést tartott megyénkben a kormány; határozata következtében felgyorsultak az útépítések, a vízvezeték-, a telefon és a gázhálózat építések. Végülis a közlekedési infrastruktúrán (lényegében az autópályán) kívül sikerült megteremteni azokat az alapokat, amelyeken egy gyorsabb fejlődés indulhatott volna el. Nyugat, kelet A továbbiakban a magántőkére számítottunk, ami helyben nem volt elég erős, máshonnan pedig az autópálya hiánya miatt nem jött. Időközben elveszett a keleti piac, amelyre megyénk termelt, nyugatra viszont nem voltunk Takács Péter A szerző felvétele elég jók. A mezőgazdaságba, amely itt mindig domináns volt, nemcsak akkor, hanem azóta sem sikerült annyi tőkét pumpálni, hogy lábra álljon. Hazajöttek az ingázók is, akik helyben nem találtak munkát. Volt/van a megyében 8-10 százaléknyi olyan réteg, amely iskolázatlansága, felkészületlensége miátt nem tudja magát fenntartani, képtelen váltani. A fellendüléshez minőségi munkaerő kell. Mindezek valóra váltásához a négy esztendő - amely az MDF-kormánynak megadatott - kevésnek bizonyult. Reménnyel tölt el azonban, hogy a mostani kormány képes lesz az országot az európai integráció útján vezetni. Jó látni, hogy ebben a hangos mai politikában most is az MDF a nyugodt erő. A szakmában □ A választásokat követően visz- szavonult a közélettől. Mivel foglalkozik most?- Főállásban 1989-től vagyok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója. Történeti forráselemzéssel, a történelemkutatás módszereivel foglalkozom és tanulmányokat publikálok, könyveket szerkesztek. Változatlanul Nyíregyházán lakunk, heti két alkalommal vannak programjaim az egyetemen Debrecenben, a kutatómunkámhoz kiváló hely a Nyíregyházi Levéltár. Pedagógus feleségem már nyugdíjas, két gyermekünk, három unokánk van már. A politikát érdeklődéssel figyelem, de közéleti szerepet nem vállalok, a szakmámnak élek. Megyénkben is politikai erő □ Mikortól számított megyénkben politikai erőnek az MDF? Takács Péter: - Megyénkben a fordulópont az 1989. május 27-i, néhány száz embert megmozgató tüntetés volt, amelyet a megyeháza és a megyei pártbizottság épülete elé szerveztünk. Nem sokkal utána tárgyalások kezdődtek, az országos minta alapján itt is megszerveztük az MSZMP-el- lenzék kerekasztalt. A követelések hasonlóak voltak az országoshoz. A következő lényeges időpont az MDF 1989. őszi, harmadik országos gyűlése volt, amelyen deklaráltan párttá alakult. Ez azzal függött össze, hogy csak pártok indulhattak a választásokon. Az addig együttműködő ellenzéki csoportosulások már egymás ellenfelei is lettek, a Fidesz, a kisgazdapárt, a szabad- demokraták, a kereszténydemokraták külön-külön kampányt indítottak a parlamenti helyekért. Az úgynevezett „négy igenes” népszavazás már markáns különbségeket mutatott. Akkoriban nagyon jó volt az MDF-ben politizálni a megyében, ötven-hatvan nagy alapszerveztünk volt, és szimpatizánsunk minden településen. A ’90-es választáson taroltunk is, mindössze két körzetben tudott más nyerni a megyében. A KM VENDÉGE Aranyba foglalná a karát Galambos Béla Legek karának is mondják a januárban megalakult Nyíregyházi Főiskolán a Gazdasági és Társadalomtudományi Kart. Nem csupán azért mert ez a legújabb, de amiatt is, hogy a helyenként tízszeres túljelentkezésből ítélve itt találhatók a legkeresettebb, a diákok által nyilván legperspektivikusabbnak gondolt szakok. A nem régen elkészült - a millenniumot is idéző - címerében a valaha volt legjobb magyar pénz: Károly Róbert aranyforintjának - a kart mintegy aranyba foglaló - két oldala látható, aminek az elképzelt jövőt a büszke múlttal idéző ötlete mögött óhatatlanul történelmet ismerő embert sejt a képzelet. Nem is alaptalanul. A kar júliusban a többi főiskolai vezetővel együtt kinevezett főigazgatója dr. Láczay Magdolna egy főiskolai és két egyetemi diplomáját, doktori majd kandidátusi címét a magyar mellett pontosan történelemből, illetve levéltári tudományokból szerezte. Hogy mikor, azt nem illik firtatni, így hát elégedjünk meg annyival, éppen az elmúlt hét végén megtartott bensőséges családi ünnepségen születésnapján köszöntötte őt férje, joghallgató Fia, és nyolcadikos lánya. Az egységes főiskolán létrejött négy kar közül pontosan a Gazdasági és Társadalomtudományi az egyetlen, amelyet az alapító előd-tanintézmények közösen alakítottak ki, amelyben így valójában tetten érhető a nyíregyházi mezőgazdasági és a tanárképző főiskolák között létrejött integráció. A karon működő szakok közül legnépszerűbb a közgazdász gazdálkodási, ahol a hallgatók zöme tanul. Hogy pontosan mit, az a szakirányokon derül ki, amelyek között a klasszikus pénzügyi, vállalkozási és marketing or Láczay Magdolna irányultságokon kívül olyan kuriózum is van, mint a közigazgatási gazdálkodás szakirány. Kedvelt a szaknyelvvizsgát is megkövetelő Nemzetközi Kapcsolatok, a Művelődésszervező, no meg a Kommunikációs Szak, amelyen a leendő médiaszakemberek, köztük a jövő újságíróinak képzésében a Kelet-Magyar- ország szerkesztőségének vezető munkatársai is részt vesznek. Azt, hogy hiánypótló a karon folytatott szakképzés, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy négy megye kivételével az ország minden részéből járnak ide hallgatók. Csak egyetlen esetben fordított a helyzet. Beregszászon ugyanis kihelyezett gazdálkodási szakot indítottak, ahová a negyven kárpátaljai magyar főiskolai diákhoz járnak innen a főiskolai oktatók. „Az ország gazdálkodási kultúrájának az ilyen típusú szolgáltatásoknak a fejlesztése múlik majd a következő években a nálunk képzett szakembereken”, mondja meggyőződéssel a kar és a gyakorlati élet kapcsolatának megszervezésére is sok energiát fordító vezető. „Szeretnek is az óraadóink nálunk oktatni, akik közül többen, afféle fejvadászként már maguk csábítják saját cégükhöz végzőseinket a diploma megszerzése után. Ugyanakkor sok diák él a kreditrendszer bevezetése nyomán kialakult továbbtanulási lehetőséggel, például azzal, hogy az itt Balázs Attila felvétele három évet elvégezett diák felvételi nélkül mehet a Miskolci Egyetem közgazdasági karára, ahol folytathatja negyed-ötödéven az egyetemi diplomáig.” Láczay Magdolna a főigazgatói megbízatás embert próbáló feladatát, mint mondja azért is merte elvállalni, mert az új főiskola mindkét jogelődjét jól ismerte. A egyetemek előtt itt végzett a tanárképzőn, ahol az egyik első diákkör titkára volt, s a legelső diákköri konferencia megszervezése is az ő nevéhez fűződik. Később óraadóként tanított is a Sóstói úton. A másik jogelőd „emgén” 15 éve tanít. Ekkor kezdte a társadalomtudományok oktatásának reformját és irányításával alakult ki, milyen alapozó tárgyakat is tanuljon a jövő műszaki-gazdasági értelmisége. Saját bevallása szerint maga is tanult, méghozzá azt, miként kell tisztelnie egymást a látszólag két külön világban élő mérnököknek és a humán tudományok művelőinek. Több cikluson keresztül volt tanszékvezető azon az egykori társadalomtudományi tanszéken, amely mára egy egész főiskolai karrá nőtte ki magát. „Az integrált főiskolán természetesen csak a többi, nagyobb hagyományai rendelkező karokkal együttműködve képzelhetjük el a jövőt, de tudom, számíthatok az ott dolgozó kollégákra. Az biztos, hogy nagy energiákat lekötő, de szép kihívás ez a munka számomra, amelyet megpróbálok úgy végezni, hogy ne menjen a családom rovására.” I
