Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-19 / 296. szám
2000. december 19., kedd GYERMEKSZEMMEL 6. oldal Lassan elfogynak az unokák levelei, rövidesen befejeződik lapunk október elején kezdődött játéka, a Drága Nagymami. Mostantól már szavazólapot is találnak olvasóink ezen az oldalon, ezt kell kitölteniük és szerkesztőségünkbe visszaküldeni vagy behozni. Önök döntenek ugyanis arról, melyik gyermek kapja az Interspar tizenöt-, tíz-, illetve ötezer forintos ajándékcsomagját. (Címünk: Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6.) I NTER5 F*A FR Drága Nagymami! Szívembe zárom őket Szerencsésnek érzem magam, mert nekem két nagymamám és két dédmamám van. Mindegyik ebben a faluban él és naponta látom őket. Dédimama a legidősebb, 82 éves és nagyon szeret minket, mellettünk lakik és ha ott vagyunk, sokat mesél nekünk a gyerekkoráról és az átélt háborúról. Közel harminc éve özvegyen él, és soha nem panaszkodik ha beteg. Szeretném, ha még sokáig köztünk élne. Édesanyám anyukája 54 éves, Ica mamának hívjuk. Őt azért szeretem, mert sok mindent megvesz nekem. Sokat játszik velünk, ha ott vagyok, megengedi, hogy segítsek fánkot sütni. A temetőben mindig ketten szoktuk rendben tartani a sírt. Ica mama tanított meg kiskoromban imádkozni szebbnél szebb imákat. Van türelme ránk vigyázni, ha nála vagyunk, és ha szükség van, számíthatunk rá. Sok szeretetet és törődést kapunk tőle. Édesapám anyukája Kati mama, ő 52 éves. Nála laktunk, mikor megszülettem és ő fürdetett meg először, Dédi mama és három dédunokája: Melinda, Jancsika, Viktória Amatőrt felvételek engem, hiszen én voltam az első unokája és nagyon örült nekem. Szinte minden hét végén nála alszunk, olyankor a kedvenc ételemet főzi nekem. Kati mama vidám és sokat játszik velünk, ha rossz kedvem van, felvidít. Amikor náluk vagyunk, sokszor kibiciklizünk a gyümölcsbe és szedünk szép réti virágokat és szívesen elvisznek minket az iskolába és sokat fáradnak értünk. Pásztor dédi 70 éves és őt is nagyon szeretem. Nemrég volt az 50. házassági évfordulójuk. Amelyen az egész család, rokonság köszöntötte. Tóth Melinda, MAndok Múzeumban A nagyszüleim Baktalóránt- házán laknak. A nagymamám szemüveges, kissé mo- lett, de igen kedves. Én tízéves vagyok és nagyon szeretem őt. Érzem, hogy ő is szeret engem. Kedvenc időtöltése az olvasás, bár az egyik szemére alig lát. Amikor elmentünk hozzájuk két hétre, nagyon jól éreztem magam. Ebéd előtt segítettem az étel- készítésben. Voltunk a piacon, áruházban. Nagymamámmal kirándultunk a kedvenc helyemre, a vajai Vay Ádám Múzeumba. Megnéztük Erzsébet királynő nyári szánkóját. A legeslegszebb egy terem volt, amiben egy hosszú asztal állt, közepén tükörrel. A tükörbe nézve a mennyezeti freskót lehetett látni. Egy csatát ábrázolt. Sok-sok fából készült bútor állt még a teremben feketén, illetve sötét bordó színben pompázva. Toledo DiAna, Nyíregyháza Drága Nagymami! A szerző neve: Lakhelye: Az írás címe: szavazólap Kelet * Magyarország V' .................... Egy nap együtt Egyik nap, nem is olyan régen elmentünk sétálni a parkba. Közben szedtünk sok szép illatozó virágot. Nagyokat sétáltunk és beszélgettünk. Nagymamámat idegenek is megszólították, velük is sokat beszélgetett, én a gyerekekkel játszottam. Mikor hazamentünk, elkezdett varrni. Egy darabig néztem. Utána a kertben játszottunk, de nemsokára eleredt az eső. Szaladvást mentünk be a házba, néztük, mikor fog elállni. Mikor újra kimentünk az udvarra, jót nevettünk a kutyánkon, mert vizes lett a bundája a fűtől. Észre sem vettük, hogy már beesteledett. Nagymama segített megmosakodni, megágyazni. A napot egy szép mesével zártuk, aminek a végére már nem emlékszem. Rinkács Annamária, Mándok Ez én vagyok Jó ember Egy középmagas, barna hajú és szemű, mindig • vidám és mosolygós, most már nyugdíjas korú emberről szeretnék írni, az én nagymamámról. Ésik Máriának hívják. Ugyanabban az utcában lakik, ahol én. Nap mint nap találkozunk. Hol én keresem fel őt, hol ő jön el mihozzánk. Azt szeretem igazán, amikor csak mi ketten vagyunk otthon. Akkor sok fontos dologra tanít engem. Megtanított az illemre, és az olyan dolgokra, amiket egy lánynak tudnia kell. Ilyen például a mosogatás, gombfelvarrás, de már egyedül tojásrántottát is tudok sütni. Az én nagymamám munka közben is mindig vidám. Együtt szoktuk dúdolgatni azokat a dalokat, amelyeket zeneórán tanulok. Mesél azokról az időkről, amikor olyan fiatal volt, mint most én. Nagymamám jó ember, ezt onnan tudom, hogy nagyon sok ember a barátja. Szabó Mária, Mándok Az én nagymamám Annyit szenvedett, el sem mondhatom Hálás vagyok Istennek, hogy megírhatom, milyen is az én na- gyikám. Hálás vagyok, hogy ő szülte az én anyukámat, s van egy nagyikám. Igaz sokat szenvedett, kérges a keze és nehézkes a járása. Sokat mesélte nekünk, milyen sokat dolgozott már kislány korában, summás volt, s alig töltötte be a 16. életévét, cselédként is dolgozott, hiszen tizenegyen voltak testvérek. Mennyit szenvedett, mily sok megpróbáltatáson ment át. Felnevelt három gyermeket, köztük az anyukámat s keresztmamámat, ki most nevel engem, mert meghalt az én drága anyukám. Előtte halt meg a legdrágább nagyapám, kit ápolt huszonnyolc évig nagyikám. Nagyikám nagyon lelki beteg lett, hisz elvesztette ki mellett leélte életét, s kit szívből szeretett a nagymamám. A kisöcsém, a bátyám meg én féltettük őt, hogy bánatába belehal. Hála Istennek, eltelt egy év, s a mi nagyikánk újra mosolyog, s még fontosabbak lettünk neki. Újra jött a szomorúság, megbetegedett az anyukánk, ő is agyvérzést kapott, s lebénult: Nagyikám ápolta őt, s a szemében újra tolultak a könnyek, s mosoly se volt drága ajkán. Egy hónapi ápolás után meghalt az Édesanyukánk. Milyen nagyon fájt, hogy elment ő, itt maradtunk hárman árván, s hála Istennek mellettünk volt a nagyikánk. Sokat, nagyon sokat sirt az én drága nagyikám. Mi intézetbe kerültünk, de hála Istennek, kivett a keresztanyám s ő nevel, s két testvéremet neveli a nagyikám. Ő a legdrágább nekünk, s hála Istennek még mindig megkérdi, hogy vagy kis unokám. Ha ott vagyok nála, sokszor hallom, éjszaka imádkozva sír. S ha eljő a reggel, mosolyogva néz ránk, kedvesen jó reggelt kíván, megölel, s ad egy ölelő puszit, megfordul, s a konyhában teszi a dolgát. S én nézem a nagyikám, hogy tesz-vesz, s hogyan leplezi fáradtságát. A nagyikám Sztankó Jánosné Nyíregyházán, a Nádor utcán lakik. Akai Zsuzsi s két testvérem, Miskolc Gyöngéd karjaidban Te vagy a legjobb nagyi a világon. Mindig focizol, játszol velünk a dombon. Te olyan jó vagy, ha valamilyen bánatom van, gyöngéd karjaidban elsírhatom magam. Segítesz nekem, ha a leckét nem tudom megcsinálni, vagy ha nem megy az olvasás. A főzésben, ha elkel neked a segítség, én örömmel segítek. Olyan megkönnyebbülést okozol, ha velem vagy. Ha edzésre megyek, te mindig csinálsz nekem egy szendvicset, és limonádét. Ha jövök viszsza edzésről, te mindig szeretettel vársz. Ha nem megy a tanulás és apáék megbüntetnek, te megértő vagy hozzám. Lemegyek a játszótérre és ha egy sebbel vagy vérző kézzel, lábbal jövök fel, te leápolod kis beteg unokádat. Ha lent játszom, és te mész valahová, akkor megérted, hogy éppen most melegedtem bele a játékba és nem szeretnék menni. Ha éppen mosogatsz, kezed ragyogásától csillogni fog a tányér. Villás Tibor, Nyíregyháza Te mindig megértesz engem Többet mond egy puszi Az én apai nagymamim a legjobb a világon. Nagy családból származik, küencen vannak testvérek. Az én nagyim nem öregszik, csupán az ősz haja emlékeztet a 65 évére. A tartása, a mozgása mindig fiatalos, zeneszerető és jól táncol. Egy mosoly, egy simoga- tás, vagy egy puszi többet mond minden ajándéknál. Az én nagyim szívesen segít. Bármilyen kéréssel fordulunk hozzá, aki sok tapasztalattal rendelkezik, aki megtanított kötni vagy horgolni. Bármüyen munkában segít. Ha elakadok a tanulással, vagy ha valami bánt, rögtön észreveszi és megvigasztal. A nagyikám sok szép verset tud. El-el- mond belőle, ha ideje van. Megtanított több régi játékra, amit ők játszottak. Szoktunk tollasozni, focizni is. Ezeket a gyönyörű pü- lanatokat sohasem fogjuk elfelejteni. Azt kívánjuk neki, hogy éltesse az Isten még számos éven át erőben, egészségben a legjobb nagymamát! Ezt kívánja a kilenc unoka közül az egyik: Fehér Anikó, Rakamaz Gondoskodunk róla A mi nagymamánkat Németh Jánosnénak hívják és Nyír- gyulajban lakik. Öt lánya, tizenkét unokája és hét dédunokája szereti őt a világon a legjobban. Tavasz óta nálunk lakik, mert beteges. Míg kicsik voltunk, sütött, főzött kedvünkre, mesélt, játszott, énekelt velünk. Neki van a legszebb hangja. Míg fiatal volt, ő volt a faluban a tejcsarnokos. Nagyapánk nagyon régen meghalt, mi már nem is ismerhettük, de ha a mama házába megyünk, a falon van róla egy nagy kép, amiről mosolyog ránk. A mi mamánknak már nem kell sütni, főzni, takarítani, dolgozni, mi gondoskodunk róla. Az ő dolga, hogy pihenjen, olvasson, tévézzen, ücsörögjön a napon, beszélgessen, nevessen, énekeljen és főleg egészséges legyen. Sokáig kell még élnie, hogy meglássa, miMama lyenek leszünk, mire felnövünk. Tudjuk, ha mama ezt olvasni fogja, elsírja magát, de csak örömében. Nekünk azért mégis sokkal jobb érzés írni róla, mint neki olvasni ezt a kis írást. IFJ. László Attila és Mián, NyIrgyulaj Hasonlítunk egymásra Az én nagyszüleim Nagyecseden laknak, de én szerencsés vagyok, mert ha tehetjük minden hétvégén meglátogatjuk őket. Az én nagymamám mindig nagyon vár bennünket, azt szereti, ha együtt van a család. Nem sajnálja az időt, fáradtságot, süt, főz, mindent megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat. Az udvaron nagyon sok háziállata van, ami sok munkával jár. A kedvenceinek nevet is adott. A vietnami malackát Csi- csinek hívják. Úgy szalad a nagymamám után, mint egy kisgyerek. Nagyon jó dolog összeszedni a tyúkok alól a tojást, vagy felmászni a padlásra a cicáért. A náluk töltött idő mindig nagyon érdekes. A nagymamámmal nagyon szeretek beszélgetni. Ő mindig meghallgat és megért engem. A nyári szünetben nagyon sokat vigyázott rám. Ilyenkor mindig meglátogatjuk a dédimamát. Ha a nagymamám ismerőseivel találkozunk, sokat azt mondják: Rózsikám, ez a kislány tisztára olyan mint te. Látom, hogy ő nagyon boldog, én meg nagyon büszke vagyok, amiért ilyen nagymamám van. De azért a nagypapámról sem feledkezek meg, mert úgy vagyok boldog, ha ő is vár engem. Szeretném, ha sokáig köztünk lennének még és sokáig örülhetnénk egymásnak. Fehér Tamara, Gyüre
