Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-19 / 296. szám

2000. december 19., kedd Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal Ev végéhez közeledve lázas számolgatás­ba kezd mindenki, akinek gondjára ilyen vagy olyan kasszát bíztak. A családi pénztár­cából ki kell szorítani az ajándékokat és az ünnepi asztalra valót, a nemzet költségveté­sét pedig jócskán megterhelik az egymást érő követelések. A rendszerváltástól eltelt tíz évben megszokhattuk: a jövedelmükkel elé­gedetlen munkavállalók könnyen beszünte­tik a munkát, sőt, szinte már hiányozna, ha mondjuk a vasútnál elmaradna az év eleji, menetrend szerinti sztrájk (bocsánat, termé­szetesen nagyon is meg lennénk nélküle...). A közlekedés megbénítása lehet bosszan­tó, okozhat kisebb-nagyobb anyagi károkat, válthat ki hangos ellenérzést vagy szimpá­tiát, ez megítélés kérdése. De vannak olyan szakterületek, ahol a munka megtagadása, akár két órára is, csöndes töprengésre kész­tet. Mélyen gyökerezik ott a baj, ahol már az orvos is leteszi a sztetoszkópot, miköz­ben betegek várnak vizsgálatra, ahol a ta­nár is a gyerekek oktatása közben nyomja meg az iskolacsengőt, jelezve: türelmének határához ért. Jogos igények, elmaradt jut­tatások lógnak a levegőben, de nem árt emlékeztetni: ama mély gyökerek nem egy vagy két, de még csak nem is négy vagy nyolc évre nyúlnak vissza. Sokan felejtették el: egy életképtelennek bizonyult rendszer dollármilliárdokban mért adósságot, veszteségesen működő gazdasá­got hagyott maga után tíz évvel ezelőtt, mi­közben a munkára kész emberek többség­ben kialakította az alkalmazotti szellemet. Aki nem az üzleti szférában dolgozik, az a mai napig a gondoskodó állam illúziójában ringatja magát, ezt kéri számon. Tény, a ha­talom mindenkori gyakorlóinak (a „kassza­felelősöknek") tisztességes megélhetést kell nyújtaniuk azoknak, akiknek munkájára a közszférában nagy szükség van, de önámí­tás lenne azt hinni: a honi viszonyok köze­pette a gondoskodás nyugat-európai szintje máról holnapra elérhető. A kemény alkuk létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, a demagóg megtévesztéseknek viszont nem szabad teret engedni. Nevelés Egyik fülükön be, a másikon ki... Ferter János rajza , □ A jövő kisvárosa Rakamaz önkor­mányzatának képviselő-testülete a december 21-i, csütörtöki ülésén dönt a 2001. évi kon­cepcióról, amely hosszú távra meghatároz­hatja a település fejlődését. □ Ráköthetnek A hónap elején átadták Biriben, a község életében az utóbbi évek legjelentősebb beruházásának számító, mintegy félmilliárd forintba került szennyvíz- hálózatát. Eddig nyolcvan ház csatlakozott a közműre. □ Virágos Napkor Az erős és virágot sze­rető emberek hírében élő Napkor az idén a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­rium különdíját érdemelte ki. Jövőre ötezer darab egynyári virágot kapnak a Tulipa Kit­től, amelyektől még szebbek lesznek a nap­kori utcák. Álmuk a kötetlen munka? Nem szívesen élnének a hagyományos szakmákból (2.) Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Romának nevezzük őket a közbeszéd­ben, holott magukat szeretik cigányoknak hívni. Kétszáz nyíregyházi, ugyanannyi vá­rosban élő, és hatszáz me­gyénk falvaiban élő romát kérdeztek meg a kutatók a Megyei Területfejlesztési Ta­nács megbízásából több té­mában. Egy program során dr. Fónay Mihály, a kutatás vezetője elő­adásban ismertette az eredmé­nyeket. Az arány jól reprezentál, azt jelzi, hogy megyénk 572 ezres lakossága 12 százalékos roma ki­sebbségének nagyobbik része vi­déken él - mondta a szakember. Hogyan élnek? A felmérés célja az volt, hogy ki­derüljön: hogyan élnek ők, mi­lyennek ítélik saját helyzetüket, milyen véleményt alkotnak jövő- | jükről. Az is a kíváncsiság kö- 1 zéppontjában állt, milyen a réteg f iskolázottsága, gazdasági aktivi- | tása, mit tanulnának, s milyen s munkát vállalnának szívesen, hogyan képzelik el gyermekeik érvényesülését. Az is kiderült a tényekből, hogy a megyénkben élő romák élete néhány terüle­ten rosszabb, mint az ország más régiójában lakóké, de az az or­szágos átlagtól lényegesen nem tér el. Az a felmérés megállapítása, hogy minél kisebb egy település, annál több roma él ott. A telek- és a lakásárak miatt vándorol­nak vidékre. Az országos átlag roma háztartás 5-6 fős - me­gyénkben ez a szám 4,65 (a me­gye teljes népességét tekintve az adat 2,6 főt takar). A Szabolcs-Szatmár-Bereg me­...................... Magát a meg­oldást kívül­ről, főleg felül­ről várják. Fónay Mihály gyében élő romák hatvan száza­léka elvégezte az általános isko­lát, míg 10 százalékuknak a nyolc osztályuk sincs meg. Hat százalékuk (az országos adat 10 százalék) szakmunkásbizonyít­vánnyal, 1,5 százalékuk érettsé­Anya gyermekével - a megyénkben élő romák élete néhány terü­leten rosszabb, mint az ország más régiójában lakóké givel rendelkezik, s csupán 0,2 százalékuk diplomás. Ezek a szá­mok nemcsak önmagukban, ha­nem az életkeret, a szubjektív és társadalmi esélyek összefüggésé­ben is elgondolkodtatóak. Arra a kérdésre, hogy ha lehe­tősége volna a választásra, mi­lyen bizonyítványt szerezne, minden harmadik roma felnőtt azt válaszolta: jogosítványt. Ma­guk számára vonzó megélhetési forrásnak is tartanák ezt a tu­dást. A romák egy negyede szí­vesen adna számot szakmai vég­zettségről, egytizedük érettségiz­ne, hét százalékuk vágyik a dip­lomára. Az a következtetés, hogy minél fiatalabb a válaszadó, an­nál magasabb papírosra vágyik, sőt a törekvése is annál határo­zottabb. Vonzó munka A 18 év alattiak például egyértel­műen az érettségit tartják elérendő célnak. Ebből az a konklúzió vonható le - mondta Fónay Mihály -, hogy a fiatalok­nál minden remény megvan a társadalmi felzárkózásra. A kö­vetkező generáció sansza sem annyira rossz. Elérhető és elérni kívánt társadalmi státusznak a szülők gyerekeik számára első helyen a szakmunkásképzőt je­lölték meg. Minden ötödik meg­kérdezett rokkantnyugdíjas, minden negyedik roma nő a megkérdezés időpontjában épp gyeden, gyesen volt, zömük jöve- delempótlós, az 1005-ből 68-nak volt állandó munkája. Szabadban dolgozni A munkaügyi szervezetek ko­moly állami pénzt használnak arra, hogy kurzusokat szervezze­nek a hagyományos roma szak­mákban, pedig a Milyen szakmát tanulna szívesen? kérdésre csak elenyészően kevesen válaszol­ták, hogy hagyományos cigány­szakmát. A cigányok kedvelik a mező- gazdasági napszámot, az építő­ipari, a szabadban végzett mun­kát, ma ezt nemigen veszik fi­gyelembe a felelős szakmai szer­vezetek, kivéve egyet, a kőmű­ves tanfolyamot. Fő gondjuknak nem is a meg­különböztetést tartják, hanem az elhelyezkedés akadályait. Egy- hatoduk különösen pesszimista: úgy vélik, a kenyérkeresettel kapcsolatos problémáik soha nem oldódnak meg. Pedig ebben látják helyzetük változtatásának kulcsát. Magát a megoldást kí­vülről, főleg felülről várják. Befejező rész: A romaügy nem magyar sajátosság Megszólalt a csengő Nyíregyháza (KM) - A Pe­dagógusok Szakszerveze­te szándéka szerint hét­főn tizenegykor ország­szerte megszólaltak a csengők az oktatási in­tézményekben. Információnk szerint a me­gyében vegyesen reagáltak a szakszervezet felhívására. Volt, ahol megszólalt a csen­gő, de sok helyen a normális rendben folyt a tanítás, kez­dődtek az órák, tartottak a szünetek. Béres Jánost, a Pedagógu­sok Szakszervezete megyei titkárát az akcióról kérdez­tük.- A megye közoktatási in­tézményei is bekapcsolódtak az akcióba. A szervezés idő­szakában minden tagszerve­zetünkhöz elküldtük a felhí­vást, abban részleteztük a célokat, a lebonyolítás mód­ját. Voltaképpen figyelmez­tetésnek szántuk az elma­radt béremelési kompenzá­ció miatt. Ezzel az Oktatási Minisztérium egyetértett, csak a Pénzügyminiszté­rium gördített akadályt a két-két és fél százalék kom­penzáció elé. A telefonokból azt érzékeltem, hogy Mán- doktól Vásár osnaményig voltak akciók, tehát szerin­tem sikeresnek tekinthető a figyelmeztetés. Hétfőn egyébként megkezdődtek a tárgyalások az érintett felek között, de a kifizetésre már csak a következő esztendő­ben kerülhet sor. Már kapható a parkolóbérlet Nyíregyháza (KM) - Közeleg az év vége, lassan lejárnak az idei parkolóbérletek. Nyíregyházán, a Városüzemeltetési Kht.-nál de­cember 15-étől már megváltha­tok az új bérletek és parkolókár­tyák a Hősök tere 9. szám alatti zöld irodaház ügyfélszolgálatán. Az iroda hétfőtől csütörtökig 8-14.30-ig, pénteken 8-12 óráig tart nyitva. Jó hír, hogy nem emelkedtek a bérlet- és kártya­árak, illetve nem árt tudni: a 2000-re váltott parkolókártyák 2001. január 31-éig érvényesek, míg a bérletek január közepéig, vagyis 15-éig. A jelenlegi helyzetem­ben huszonötezer fo­rintnál többet semmikép­pen sem tudok költeni. Holott ennek a háromszo­rosát is el tudnám képzel­ni, hogy ajándékvásárlá­sára fordítok, hogy min­den hozzám közel álló embert meglepjek valami­vel. Azonban a keret szű­kös, ezzel kell beérnem. Megpróbálok mindenki­nek valamilyen praktikus ajándékot találni, s remé­lem azzal is örömet tudok majd szerezni. Borbás Róbert AUTÓFÉNYEZŐ C saládunk összefogott, s a nagymamának köszönhetően idén sike­rül egy számítógépet is a karácsonyfa alá tenni. A gyerekeknek az iskolai felkészülésükhöz szinte elengedhetetlen ma már egy számítógép. Én is ta­nulok, így bízom benne, használni tudom majd. Amúgy inkább hasznos, célratörő ajándékokat vá­sárolunk. Ha ölembe hul­lana egy zsák pénz, ak­kor is megfontolnám mi­re költeném. Ignáczné Puskás Judit MUNKANÉLKÜLI H a tehetném, legalább a dupláját költeném ajándékvásárlásra, mint amennyire pillanatnyilag lehetőségem van. Hóna­pok óta figyelem, próbá­lom kitalálni, mire van szükségük a hozzátarto­zóimnak, s ennek megfe­lelően járom a boltokat, hogy valóban meglepe­tést szerezzek az ajándé­kommal. A karácsony a legszebb ünnep. Már a hangulata is varázslatos, ahogy összegyűlik a csa­lád. Hajdú Sándor BETANÍTOTT munkás M ivel nyugdíjas va­gyok, nagyon meg kell néznem, mire adom ki a pénzt. Ez vonatkozik az ajándékvásárlásra is. Százezer forintot könnye­dén el tudnék költeni a meglepetésekre, hogy öt unokámnak és két gyer­mekemnek minél na­gyobb örömet szerezzek. Ettől szerényebb mérték­ben tudok vásárolni.Törő- déssel, szerettei pótolom a hiányzó anyagikat. Az, hogy együtt lehetünk, mindennél többet ér. Tóth Józsefné nyugdLias pedagógus N agyon sokat költe­nék, de a lehetősé­gek végesek. Amit az em­ber ki tud szorítani, gaz­dálkodni, azt a pénzt de­cemberben mind ajándé­kokra költjük. Unokám még nincs, remélem, ha­marosan lesz. Gyerekek­nek, közeli hozzátarto­zóknak veszünk ajándé­kot. Nemcsak a drága ajándékoknak lehet örül­ni. Hiába december a leghidegebb hónap, a ka­rácsony a legmelegebb, legszebb ünnep. BArtfai Imre ' NYUGDÍJAS Kérdezett és fényképezett: Horányi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents