Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-18 / 295. szám

2000. december 18., hétfő Kelet*» HÁTTÉR 3. oldal S------­Együtt, közösen ^ Irak M. Magyar László IVIegérkeztünk a karácsony célegyenesébe, hiszen néhány nap múlva már valóban itt lesz ez a csodálatos és varázslatos ünnep. A sport­ból vett kifejezés nem véletlen, hiszen a cso­magok cipelése, a bevásárlókosár tologatása, a boltokban való tülekedés és tolakodás felér egy-egy keményebb edzéssel. Azonban nem­csak állóképességből vizsgázunk ezekben a napokban, hanem matematikából is. Osztunk és szorzunk, hogy vajon mi mindenre is jut majd a forintjainkból. A nagymamák, nagypa­pák az év közben a szerény nyugdíjból lecsip­pentett összegekből igyekeznek olyan játéko­kat vásárolni, hogy felragyogjon a kicsiny unokák tekintete. A bérből élő dolgozók na­gyon várják a 13. havi fizetést, hiszen ezt a pénzt szánják a bevásárlásokra. Bevásárolni márpedig kell, hiszen a hétvégi munkaszüneti napokkal együtt az idén négynaposra duzzad az ünnep. Remélhetőleg lesz tehát alkalom pi­henésre, a feltöltődésre, s talán ami a legfon­tosabb: a hosszú beszélgetésekre. IVIert valljuk be őszintén: annyira felgyorsult körülöttünk a világ, hogy szinte észrevétlen suhannak el egymás után a napok. Csak azt rögzítjük magunkban, hogy már ismét elkez­dünk egy hetet, egy hónapot, avagy egy évet. A szülőkhöz, a rokonokhoz éppen csak beugrunk, mert már várnak reánk valahol, vagy a gyermeket különórára kell vinni, s még be is kell vásárolnunk. Ugyanakkor ott­hon a kicsikkel sincs időnk foglalkozni, hiszen takarítani, főzni, mosni kell. Bűntudatot ér­zünk emiatt, s drága ajándékokkal igyekszünk szeretteinket kárpótolni. Hadd érezze a gyer­mek, hogy a szülei szeretik, ezért megkapja majd a robotkutyát, vagy a televíziós mesék­ből jól ismert beszélő, éneklő figurákat, az áruk nem számít, bármennyibe is kerüljenek. Lehet, először örülnek nekik a kicsinyek, mit érnek azonban ezek a játékok, ha a szülők nem ülnek le gyermekeik mellé játszani. Egy- egy közös kártyacsata, társasjáték sokkal több élményt ad, mint a divatőrületet kifejező kaba­lák. Gyermekeink felnőtt korukban már rég el­felejtik a bábukat, a robotokat, de a közös él­mények, a közös nevetések, a szeretet sugár­zó együttlétek emlékei egész életükben végig­kísérik őket. Csak rajtunk, felnőtteken múlik, hogy valóban így legyen! Tétmeccs Ferter János karikatúrája □ Ünnepség a plébánián A Keresztény Értelmiségek Szövetsége karácsonyi ünnep­séget tart a nyíregyházi római katolikus fő­plébánián december 20-án 18 órától. Ünne­pi köszöntőt Pregun István püspöki helynök tart, a műsort a Szent Imre Gimnázium nö­vendékei adják. □ Összejövetel A mozgáskorlátozottak megyei egyesülete értesíti tagtársait, hogy karácsonyi összejövetelt tart az újfehértóí gimnáziumban december 22-én 15 órától. Várják a tagtársakat. Jövőjük garanciája az iskoláztatás Vannak nagyon segítőkész nem cigány emberek, de lehetnének többen is (1.) Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Háromré­szes cikksorozatot indítunk la­punkban ma a romákról. írá­sainkban a nyíregyházi Hu­szár lakóteleptől Brüsszelig villantjuk fel a „romakérdés" egy-egy elemét.- Nem felülről, nem kívülről, csakis helyben és együtt, kisebb­ség és többség közösen képes megoldani a romaproblémát. - Ez a határozott véleménye az Ózdról Nyíregyházára költözött Pongó Károlynak. A nyíregyházi Huszár lakótelepen működő Tehetséges Romákért Egyesület elnöke még hozzáteszi: - Nem nélkülünk és nem helyettünk. Pénzt az oktatásba Kérdésemre, ha rajta állna és esz­közei is lennének hozzá, mi lenne a legfontosabb teendője a kisebb­ség felzárkóztatása érdekében, nem töprengett sokat a válaszon: pénzt fektetnék a romaoktatásba. Hosszú távon ez lenne az igazi, fe­szültségenyhítő megoldás. Felolda­ná a konfliktusokat és felszámolná a cigányok eltartotti státusát. Az » ......................... A romaságon belüli előítélete­ket nagyon ká­rosnak tartom. Pongó Károly Hagyományos „szak' -munka: kosárfonás Balázs Attila felvétele egyesületi elnöknek a képzésre az óvodától az egyetemig vannak el­képzelései, amelynek még a to­vábbgondolásához sem elég ő meg a szerencsére egyre több (ám még műidig kevés) csatlakozó partner. Különösen igaz ez a gyermekek családjára, a szülőkre. Kiemelésre méltó a sorban a telepi, 13-as szá­mú általános iskola, mely a civil szervezet megalakításának is kez­deményezője volt, s jelenleg is a programok motorja. Abból indul­nak ki, hogy ha az idősebbeket kö­zelebb hozzák az iskolához, meg­változik a szemléletük. A tradí­ciók megőrzése mellett az ősi kul­túrát is támogatják, ösztönzik a középiskolai beiratkozásokat, tánc- és népzenei fesztiválon lép fel az együttesük. Az önkormány­zat (az anya és a kisebbségi) is melléjük állt. Most ösztöndíj-alapí­táson törik a fejüket, és azt szeret­nék, ha minél több partnerre lel­nének. Meggyőződésük, hogy azok a roma gyerekek, akikkel foglal­koznak, de szociális-kulturális hátrányaik miatt kisegítő osztály­ba járnak, három hónap alatt el­jutnak a normál csoport szintjére. Céljuk, hogy ezt bebizonyítsák. Tanulásra serkentenek Meg kell értetni az érintettekkel - hangsúlyozza Pongó Károly -, hogy a következő nemzedékek jö­vője az iskoláztatáson múlik. Van azért sikerélmény a tevékenysé­gükben, mind több roma törekszik ugyanis arra, hogy képeztesse, vagy tanulásra serkentse gyerme­két. Ez is valami, de a leghatáso­sabb a személyes példamutatás, a minta. Ezt ő így fogalmazza meg:- Nálunk, romáknál azt csinálja a gyermek, amit lát. Mindent el kell követni, hogy bekerüljenek és bent is maradjanak az oktatási rendszerben. Fontosnak tartom, hogy ismerjék a nyelvet, a saját kultúrát is, a hagyományos fogla­latosságokat, de annak is híve va­gyok, hogy megismerkedjenek kö­zelebbről is új, modem, esélyte­remtő szakmákkal. Csak ez utób­biból tudnak ugyanis megélni. Mert a kosárfonáshoz és a többi mesterséghez menedzselés, piac és minőség kell. A romaságon belüli előítéleteket, a belső csoportokra gondolok, nagyon károsnak tar­tom. Én mindig nyíltan beszélek, s most azt mondom: a romák min­dig párton kívüliek voltak, marad­janak is azok! A másság elfogadása Nemtetszéssel fogadja Pongó Ká­roly azt (ami részben különben öröm), hogy tanítanak romológiát több felsőoktatási intézményben, de olyanok (vagy olyanok is), akik egy szál cigányt nem láttak életük­ben. Mint az egyesület atyja, a szo­kásos szervezeti koldulás során nem egyszer találkozott nagyon segítőkész nem cigány emberek­kel. Akik azonban nem eléggé szo­lidárisak a cigánysággal, fontolják meg, amit kér a népcsoport nevé­ben: fogadják el a mi kultúránkat! Mit kell tudni Pongó Károly­ról? 36 éves. Tanul cigányul, van szótára is. Családja Ózdról költö­zött Nyíregyházára, s noha neki nincs „magasabb iskolája”, há­rom gyermeke közül a legna­gyobb középiskolás, a másik kettő nyolcadikos, illetve negyedikes. Eleinte a lakásukon, mely a lakó­telepen van, tartották az összejö­veteleket. (Következik: Álmuk a kötetlen munka?) Karácsonyi játszóház Nyíregyháza (KM) - Karácso­nyi játszóházat szervez a Váci Mihály Művelődési Központ és a Móra Ferenc Általános Iskola hétfőn, december 18-án. A programban gyékényezés, csuhézás, só-liszt kerámia ké­szítés, valamint fenyőfa és asz­tali díszek készítése szerepel természetes anyagokból. Köz­reműködik a Móra Táncegyüt­tes. A játszóház az iskolában 9 órakor kezdődik és 16 óráig tart. Halat az asztalra Törő István ^Bertalan minden évben elha­tározza, hogy megfogja magá­nak a karácsonyi halat. Min­den adottság megvan hozzá. A széles folyó ugyanúgy locsog, szinte hemzsegnek köves part­ján az úri, passziós horgászok. Kinyújtóztatja a felszerelés­től elzsibbadt tagjait, az enyhe földből még kukacot is ás. Ed­dig mindig az idővel volt baja, mert karácsony előtti utolsó nagy roham elvitte. Az idén ez­zel sem kell törődnie, mert már ott mosolyog zsebében a saját könyve, melyet oly keveset lá­tott eddig. Hát most lapozhatja, meg kínálgathatja, hogy mások is belenézhessenek. Mégiscsak felvillan a Nap korongja a párából, megkönyö­rülve a parton állókon. Csak a hal alszik nagyon mélyen. Úgy kell előcsalogatni. Szép, kerek évfordulóját ünnepelve már olyan bölcs mondásokat ismert rá, hogy maga is meglepődött. De itt, a cúgos vízparton egé­szen más, meg ezek a halak nem is ismerik, nincsenek egy hullámhosszon, még a kukaco­kat is megválogatják. Aztán vé­gigéli a profi horgászok kiokta­tásának széles skáláját. Hal persze semmi, csak a leszakadt horgok, a hajók által felkorbá­csolt víz, meg a nyirkos hideg. Ez utóbbi a legfájdalmasabb, mert a kerek évforduló után egyre jobban érzi hol vannak a forgók, merre leledzik a derék, majd a nyak, mellyel az egész törzsnek fordulni kell, ha oldal­ra akar nézni. Végül megunja a sok kiokta­tást, elmegy a meleg vízzel döf- ködő csatornanyiláshoz, amelyhez rajokban jönnek az apró halak is. Szakavatott moz­dulattal összefogdos néhányat. Boldogan emeli ki a zsákmányt rejtő hálót.- Adok darabjáért egy tízest! - szól rá valaki, ahogy kihúzva magát ballag fel a kövek közül. Elereszti a füle mellett, a ha­lakat is elrakja egy nejlon zacs­kóba. Viszi a fogást. A villamo­son mindenki odébb áll, leülni senki sem akar a környékére. Az asszony otthon van, gyanú­san szimatolja körbe.- Defektes lett a gatyád? Be­leestél valami latrinába? Bertalan boldogan csomagol­ja ki a halakat. Minik ugyan, de egy halászlé talán összejön belőle. Ekkor legyinti meg őt is a csatornákra jellemző kloáka szaga. Most bánja igazából, hogy lenézte az ajánlatot tevőt. Egy kárászt talán vehetett vol­na az árán. Hirtelen eszébe jut: visszamegy, s odaadja a licitá­lónak. De a parton már mások toporognak, s ők kínálgatnak: Eladó halam van! Nem vesz jóember? Tizenötért odaadom... Támogatások közfeladatokhoz Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - Holnap még fogadják az önkormányzatok, azok in­tézményei és a nonprofit szervezetek közhasznú fog­lalkoztatási támogatásra irányuló kérelmét a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központnál. A közfeladatok ellátásához közhasznú foglalkoztatási tá­mogatás kérhető szociális programokra, pályakezdő fia­talok pedagógus pályavá­lasztásának elősegítésére, te­lepülések belvízrendezési, il­letve környezetvédelmi fel­adatainak ellátására, közin­tézmények felújítási, karban­tartási munkáinak elvégzésé­re. A kérelmeket a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Mun­kaügyi Központ Szolgáltatási Osztályán és a területileg ille­tékes kirendeltségeken lehet beszerezni. A támogatás alapja a foglal­koztatási költség (munkabér és annak járulékai), mértéke a foglalkoztatási költség 70 százaléka, cigány etnikumhoz tartozók, pályakezdők és 12 hónapon túli tartós munka- nélküliek foglalkoztatása ese­tén 90 százaléka. Előnyt élvez­nek azok, akik a támogatást kistérségi fejlesztési progra­mokhoz kapcsolódó feladatok­hoz igénylik. A kérelmek beadásának ha­tárideje 2000. december 19., a támogatás vissza nem téríten­dő, mely 2001. január 1. és 2001. április 30. közötti időben megvalósuló foglalkoztatásra vehető igénybe. 50 éve együtt Lakatos István és felesége 1950. december 16-án kötött házasságot. Az azóta boldogságban és egészségben el­telt ötven évet szombaton ünnepelték meg családtagjaik társasá­gában a nyíregyházi Unió étteremben Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents