Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-14 / 292. szám

2000. december Keleti GYERMEKSZEMMEL 8. oldal Lassan elfogynak az unokák levelei, rövi­desen befejeződik lapunk október elején kezdődött játéka, a Drága Nagymami. Mos­tantól már szavazólapot is találnak olva­sóink ezen az oldalon, ezt kell kitölteniük és szerkesztőségünkbe visszaküldeni vagy behozni. Önök döntenek ugyanis arról, melyik gyermek kapja az Interspar tizen­öt-, tíz-, illetve ötezer forintos ajándékcso­magját. (Címünk: Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6.) I NTERSPAR Drága Nagymami!-------------------------------------------------------------------------------1 Drága Nagymami! A szerző neve: • Lakhelye: Az írás címe: Ő az egyetlen Az én nagymamám Gulácson lakik. Ötven­egy éves. Keresztyén Juliannának hívják. A szomszédok csak Juliska néninek szólít­ják. Nagyon kedves, mindig vigyáz rám, ha anyukámék nem érnek rá. Négy unoká­ja van, három fiú és én egyedül kislány. Ha valakinek a családban születésnapja van, akkor tortával kedveskedik. Nagyon finoman tud elkészíteni mindent, minden­ki nagyon szereti a főztjét. Vasárnapi ebéd­del szokott várni minket. Mi Kisarban la­kunk nem messze Gulácstól. Nyáron na­gyon sokat vagyunk nála. Nekem csak ez az egy nagymamám van, az anyukám anyukája. Sajnos az apukám anyukája már régóta nem él. De ha két nagymamám len­ne, akkor sem változna semmiképpen a szeretetem. Az én nagymamám megérdem­li, hogy nagyon szeressük. Fodor Andrea, Kisar Kistesóm szülinapján a nagyival Megértőén végighallgat Az én nagymamám Gincsai Józsefné a leg­jobb és a legszeretetreméltóbb, aki él a föl­dön. Nyugdíjas, de így is sokat dolgozik. Fő­leg a zöldségesben munkálkodik. Kertes házban él. Kedvenc évszaka a tavasz. Mert ekkor fakadnak rügybe a fák, mama virá­goskertje, ekkor a legszebb és a legápoltabb. De a legjobban azt szereti, amikor megjelen­nek a fecskék és a gólyák. Nagyon szereti az állatokat. Van kutyánk, macskánk, papagá­junk és persze baromfink. Külsejét tekintve közepes termetű, kék a szeme, arca csupa derű. A hófehér hosszú haját legtöbbször kontybán viseli. A főzés­ben utánozhatatlan. Első fánkomat vele csi­náltam, én is ettem meg. Azt szeretem ben­ne a legjobban, hogy bármi gondom, bajom van, ő türelmesen és megértőén végighall­gat. Mert a nagymamám az én szememben az égen ragyogó legfényesebb csillag. Orosz Dóra, Nagycserkesz Kedves Gizi! Én négy hónapos voltam, mikor a szüleim elváltak, édesanyám­mal a nagyszülőkhöz költöztünk. Ők lettek a családom. Éjszaka felsírtam, Gizi már ott is volt, mert én így hívom a nagyit. Pa­pám is segített a nevelésemben, ő volt az, aki óvodába vitt, aki sok verset és mesét mondott. Gi­zi pedig otthon várt a kedvenc ételemmel és a Dühi macskám­mal, aki velem egyidős és sokat aludt velem a babakocsiban. Anyukám dolgozott és így ők ne­veltek sokáig. Ha beteg voltam ő ápolt, féltett és vigyázott rám. Az én nagymamámat Pintye Gábor- nénak hívják és Botpaládon lakik. Én azóta elkerültem on­nan, de hétvégeimet szívesen töl­töm Gizivel és papámmal. Sze­Félt és vigyáz rám retném nekik megköszönni fá­radhatatlan munkájukat, és azt a sok szeretetet, amit nekem ad­tak. Székely Dávid, Tiszabecs Szeme kék, akár a Az én nagymamám nagyon jó asszony. Ha beteg vagyok, ő azonnal szalad hozzám. Ismer minden gyógyfüvet, tehát okos is. _ Ő főzi a világ legjobb menta­teáját. A piacon számomra min­dig vásárol friss akácmézet, ettől új erőre kapok. Ha meggyógyul­tam, rohanok hozzá, mert renge­teg állatot tart. Nagyon sokat dolgozik, ő sze­rettette meg ve­lem a házimun­kát. Kedven­ceim közé tarto­zik a kiskacsa és kisliba. Bözsi mama nem sze­reti a lusta em­bereket, már ko- Bözsi mama... rán reggel tal­pon van. Min­den jószágnak nevet ad. A friss tojásokból ké­szíti el a ked­venc sütemé­nyeimet és a fenséges pala­csintát. Nagyi nem szigorú, mindent megen­ged unokái számára, ugyanis hárman vagyunk. Minden isko­lai rendezvényre elkísér. Büszke az unokáira, mert ha egyszer el­távozik, ő bennünk él tovább. Soha nem feledjük el jóságát. Az első nagymamámról fogal­mazást írtam, a másodikról ver­set: Simkó Csilla, Sényő Dánkuglófot sütött Az egyik nagyon kedves, az anyai nagymamám sajnos, na­gyon messze lakik tőlünk. Túl a Dunán, Tapolcán él már három éve egymagában. Most nyáron mikor ott vol­tunk nála, és a testvéremmel kártyáztunk, bejött a szobába és megkérdezte, melyik a kedvenc sütink. Tesómmal persze rögtön rávágtuk, hogy a dánkuglóf. Az­tán kiment. Kíváncsiak voltunk, hogy mi okból kérdezte. De a já­ték jobban érdekelt, így folytat­tuk a játszmát. Egy kis idő múl­va, mikor éppen vesztésre áll­tam, szólt a nagyi. Kérte, hogy menjünk a konyhába. Amikor bementünk, egy óriási nagy dánkuglóf ott tornyosult az asz­talon. Azt se tudtuk hirtelen, ho­gyan köszönjük meg. Persze, ta­láltunk rá módot. Tapolcától ki­csit arrébb, egy hegyoldalba ha­talmas birtokot tart fenn a nagy­mamám. Van egy szép nagy ház és körülötte rengeteg szőlő. Kora hajnalban mindig felkel és megy kapálni, metszeni vagy éppen amilyen dolog akad. Rengeteg- szer elmondtam neki, hogy pi­henjen, aludjon, legalább nyolc óráig, de nem. Ő akkor is felkelt, dolgozott és ezt mind azért, hogy délután a nagy melegbe levigyen minket a Balatonra. Sajnos, a nagypapám már három éve meg­halt, és halála után hosszú hóna­pokon át nagyon bánatos volt. Egészen addig, míg egy nyugdí­jasklub tagja nem lett. Bejárták szinte az egész országot, és akár­hányszor telefonált, mindig újabb és újabb élményeket me­sélt. Nagyon örülök, hogy végre boldognak látom. Ám ezzel nincs vége. A másik nagymamám kit szin­tén nagyon szeretek, már régóta betegeskedik, hiszen már a nyolcvan felé jár. Szerencsére közelebb lakik mint a másik nagymamám, így ha baj van, mindig tudunk segíteni. Akár­hányszor elmegyünk hozzá, min­dig terülj-terülj asztalkám van. Ünnepekkor, születésnapkor a család mindig nála jön össze. Ilyenkor a lelkét teszi ki értünk, és mi persze segítünk, ahogy tu­dunk. Van egy aranyos kutyája, aki mindig kiszökik a kerítésen és akivel találkozik, jól megker­geti. Nagyi persze ennek nem örül, de a kutya sem, amikor próbálja megmagyarázni neki, hogy nem szabad. Rengeteg min­dent tudnék még mesélni a két nagyiról. Tóth Péter, Nyíregyháza Ő lenne a nyerő Az én nagymamámat Buszlai Antalnénak, leánykori nevén De­res Irénnek hívják. A nagymamám Libabokorban lakik. Szerencsére sok szép hetet töltöttünk együtt a nyáron. Na­gyinál hatalmas kert és sok állat van. Nagyi minden állatnak kü­lönleges nevet ad. A disznóit Mancinak, Pityukának és Peti­nek hívja. Van két házőrző is a családban. Maki és Csuli. A macskák egytől egyig Fánik. A kacsáknak és a tyúkoknak nincs nevük. A nagymamám nagyon megbízható és borzasztóan sze­ret. Ő és az anyukám az akinek minden problémámat elmondha­tom. A nagymamám minden va­sárnap templomba megy. Ilyen­kor gyakran elkísérem. Sajnos az iskola miatt csak szombaton­ként láthatom. De akkor is fino­mabbnál finomabb ételekkel vár minket. Nagyon szeretem őt. Mindig segít, akin tud, bár mos­tanában sokat betegeskedik. Büszkén állíthatom, hogy az anyukám anyukája a második anyukám, a világ legszuperebb nagymamája. Akár a filmbeli szupernagyi­val is felvehetné a versenyt, és merem állítani, hogy biztos ő lenne a nyerő. Hegedűs Ágnes, Kemecse Nehéz meghálálni A legdrágább nagymamáim ne­kem vannak az egész világon. Az anyukám édesanyja a városban lakik, az apukámé egy tanyán. Ritkán szoktak eljönni hoz­zánk, de mi minden hétvégén el­megyünk meglátogatni őket. Ha tudják, hogy megyünk hozzájuk, mindig azt főznek, amit minden­ki szeret. Olyan finom fánkot, túrós batyut és krumplilángost sehol sem ettem még, amilyet mamáék sütnek. Nagyon szere­tek náluk lenni, mert jókat lehet játszani az udvaron, sokat be­szélgetünk, és gyakran nézege­tünk fényképeket. Ilyenkor me­sélnek az ő gyerekkorukról is, ami biztos nem volt olyan jó, mint a miénk. Soha nem fárad­tak, ha értünk kell tenni vala­tó Nagyi Haja fehér, mint a hó, Szeme kék, akár a tó. Ő kedves és rendes leleményes és ügyes. Mindent elkészít és sokat segít. Ő a világ legjobb embere. Szereti őt minden gyermeke. Ha tizennyolc unokája megrohanja, Virággal lesz tele minden szoba. Szereti őt kicsi és nagy, mert ő az, aki mindig ad. Szíve oly jó, hogy ragyog mint égen a csillagok. Kívánom, hogy sokáig éljen míg a világ van, békességben! Ezt kívánom neked, drága Simkó nagymama, unokád: Csilla Van egy jó Nem is tudom, hogy mivel kezd­jem. Nekem is hasonlóan ju­tott mint másoknak, ki nagypa­páját, ki nagymamáját vesztette el vagy egyáltalán nem is ismer­hette. Én például a nagypapámat egyáltalán nem is ismertem, de az én jó nagymamám mindent elme­sélt róla. A rossz hír mellett azon­ban van egy jó is, hogy az én szo­bámtól alig néhány méterre la­kik, vagyis egy házban élek vele. Ez nekem nagyon jó, mert vele mindent megbeszélhetek, akár az iskolai, akár az itthoni dolgokat is. Ő nagyon vallásos ember, nem­rég jött haza Rómából. Rengeteg mindennel elhalmoz bennünket, édességgel, ruhával, de a legjobb és a legfontosabb az ő szeretete, ami nem cserélhető semmire sem édességre, ruhára, semmi másra. Van két lánya, idősebbik a ke­resztanyám, a fiatalabbik pedig az én édesanyám. Nagymama akár még fáradtan is leáll nekünk sütni vagy főzni, amit nagyon szeret és tud is. Igaz mit. Ezért is segítek nekik min­denben, amiben csak lehet, de soha nem tudom meghálálni azt, amit ők tettek értem. Felnevel­ték a szüléimét. Kulcsár Judit, Nyíregyháza Felnevelték nekem a szüléimét Három kívánság Az én mamám 57 éves és be­teg. Olykor nagy fájdalmai vannak, ilyenkor könnyes a szeme. Anya elmondása sze­rint a mamám betegsége előtt sokat dolgozott. Minden ide­jét a munka töltötte ki, azért, hogy a gyermekeinek és az unokáinak a tőle telhetőén mindent megadjon. Soha nem gondolt magára, csak a csa­ládjáért dolgozott. Üdülésről még csak nem is álmodott. Szabad időmben meglátoga­tom, olykor még mosolyt is varázsolok az arcára. Ha le­hetne három kívánságom: ne legyenek fájdalmai, meggyó­gyuljon és még sokáig legyen velünk. Imádkozom, legalább egy kívánságom teljesüljön. Bíró Adrienn, Nyírtelek hírem is Molnár Csaba Amatőr felvételek sokszor megbántjuk, de ő mindig megbocsát nekünk. Ő mindig csak a jóra tanít bennünket, és már rengeteg szép történetet me­sélt nekünk. Nagyon sajnálom azokat, akik­nek ez nem jutott, de nekem sze­rencsére igen. Hát ő az én szerető nagymamám. Molnár Csaba, Ajak Soha nem feledem Sajnos, az én nagymamám na­gyon hamar meghalt. Annak ellenére, hogy már nincs kö­zöttünk, én még ugyanúgy szeretem, és gondolok rá. Eszembe jut, mennyi mindent tett értünk és hogy mennyi sok szeretetet kaptunk tőle. Mivel együtt lakott velünk, hiányát még most sem sike­rült megszoknom. Nagyon szeretett minket és ez a szere­tet mindannyiunk számára sokat jelentett. Voltak olyan dolgok, amit csak egymással tudtunk megbeszélni, és az mindig a kettőnk titka ma­radt. Ha szomorú voltam, ő vidított fel és látott el taná­csokkal. Sajnos, nagyon sokat szenvedett betegségében, és ezt fájó volt látni. Minden ide­jét szerette volna velünk tölte­ni, a szeretete határtalan volt. Ha hosszabb időre voltunk tá­vol, szinte alig várta, hogy ha­zaérkezzünk. Gyakran mesélt gyermekkoráról és az akkori időkről. Nyáron sokat üldö­géltünk a cseresznyefa alatt és jókat beszélgettünk. Soha nem feledkezett meg egyi­künk névnapjáról és születés­napjáról sem. Számára mi voltunk neki a legfontosabbak ezen a világon. Nagyon szeret­tem a nagymamámat, de sze­rintem ezt a szeretetet szavak­kal kifejezni nem lehet, csak érezni a szívünk legmélyén. Kovács Erzsébet, Tiszaszentmárton

Next

/
Thumbnails
Contents