Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-08 / 287. szám
2000. december 8., péntek 3. oldal Országimázs Kovács Éva Hallom, jövőre újabb súlyos pénzeket fordítunk arra, hogy hazánkról minél szebb és részletesebb képet mutassunk a külvilágnak. Az e feladattal megbízott országimázs- központban lázasan dolgoznak azon, hogy hírnevünket szétkürtöljék, velünk az irántunk érdeklődőket megismertessék. Munkájukra nagy szükség van, dolguk is akad bőven. Megfelelő országimázsra, a meglévő javítására azonban nemcsak a külföld, de önmagunk számára is nagy szükség lenne. Különösen akkor mondhatjuk ezt biztosan, ha figyelemmel kísérjük a napi országeseményket, híreket. Most például azt, amely a jelenlegi egészségügyi miniszter távozását jósolja, az új kinevezését forszírozza. Mindkét ember gyakori szereplője emiatt a médiának. Nekem az e tárgyban megjelent híradások közül most leginkább az tetszik, amely arról szól, hogy az egészségügyi tárca várományosát névtelenül feljelentették, ha jól vettem ki a sorok közül, akkor azért, mert részese egy cégnek, ha úgy tetszik, priváté is megél. /\ feljelentő természetesen nem írta alá a nevét, bizonyára nem azért, mert nem tudja, ki fia, borja. Tudja ő biztosan, csak ügyesen titkolja. Nem szeretné, ha kiderülne, ő az, aki a mások magánéletében olyannyira tájékozott. Országimázs - gondolom magamban, mert amíg bosszankodom, addig eszembe jut, hogy az egyéni, mondhatni önkéntes névtelenül jelentgetőkre mostanában nincs rossz világ. Vannak területek, ahol ha nem is bevallottan és direkt módon, de biztatják a hasonló cselekedetekre az erre vállalkozni tudó és akaró embereket. Igaz, ezzel a módszerrel jutnak a nyomára számos olajozónak, kábítószerezőnek, másfajta bűnözőnek, s tény az is, az életnek vannak olyan területei, ahol ez az eljárás hasznos lehet, megengedett. A baj csak akkor kezdődik, amikor már a közéletben is kezd szokássá válni a dolog. Mikola István még nem miniszter. Lehet, hogy az lesz, lehet, hogy nem. A jóakarók azonban már akcióba léptek. Működik az országimázs. Ingyen és önkéntesen. Bűnügyi riport Ferter János rajza □ Véradás A Magyar Vöröskereszt ma 8 órától 14-ig a tiszavasvári ICN HUngary Rt. könyvtárában, 8-11-ig a MÁV RT. komorói állomásán szervez önkéntes véradást. □ Koncert A Jósavárosi Művelődési Ház és a Jósavárosi Görög Katolikus Egyházközség szervezésében szombaton 19 órától karácsonyi koncertet rendeznek, ahol közreműködik a Cantemus gyermekkórus. A Jósavárosi görögkatolikus templomban a belépés díjtalan. Fiókkal előzték meg a befektetőket Nem az a kérdés: az ügyfél külföldi-e, hanem az, hogy szabályos ügyleteket végezzen nyadát is. Ezzel egy időben a többi részvényes is arról döntött, hogy megszüntetik a CIB kon- zorciális jellegét, tulajdonrészüket az olasz Banca Commerciale Italiana vásárolta fel, amely időközben egyesült a Banca Intesa- val. Vagyis 1998 elejétől kezdve a bank az olasz bankcsoport magyarországi leányvállalataként működik, s ez biztos tulajdonosi hátteret teremt. A CIB eredetileg nagyvállalati üzletág kiszolgálására jött létre, s a kezdetektől fogva olyan banküzemi technikákat és üzleti eljárásokat alkalmazott, amelyek az egyszintű bankrendszer idején Magyarországon még ismeretlenek voltak. Ezt az újító képességét folyamatosan megtartotta. Pénz külföldről O Az ország gazdasága ugyan ígéretes növekedést mutat, ám a most még általában véve szerényen élő társadalom nem érti, hogyan élhet meg ennyi pénzintézet ilyen közegben.- Nehezen. A mai nagyon túlbankosított pénzintézeti rendszerben kemény a verseny, s már nemcsak a nagyvállalati ügyfelekért, hanem a kis- és középvállalatokért valamint a lakossági piacért is. Az egyetlen dolog, amivel ügyfélkört lehet megtartani és szélesíteni, az a biztonság elemi feltételén túl a szolgáltatás minősége, színvonala. Az alapszolgáltatások között nem sok eltérés van, a működés módja, a kiszolgálás minősége az, ami igazán különbséget tesz bankok között. O Az országos sajtó előszeretettel röppenti fel időnként a szenzációt: Kelet-Magyarország a környező országok tisztátlan eredetű pénzének gyűjtőhelye. Mennyire számítanak Önök a külföldi ügyfelekre?- Nem jobban, mint bármely más pénzintézet Magyarországon. A kérdés nem az, hogy az ügyfél illetve a pénze honnan származik, hanem csak és kizárólag az, hogy az intézménynél megjelenő ügyfél és az ő tranzakciói, amelyeket nálunk bonyolít, rejtenek-e olyan elemeket, amelyek a pénzmosás gyanúját fölvetik. Ebben az esetben ugyanis egy eljárás veszi kezdetét, de ha nincs ilyen jel, akkor nincs miről beszélni. Hangsúlyoznám azonban, hogy mi azért nyitottunk fiókot Mátészalkán, mert a térség jövőjében, gazdasági fejlődésében bízunk. Nyéki Zsolt Mátészalka (KM) - Ott, ahol a bankárok erőt és pénzt nem kímélve erősítik jelenlétüket, bankfiókot nyitnak, munkatársakat vesznek fel, nos, ott a gazdaság pezsdü- lése várható. A jelek szerint megyénk, annak is a keleti szeglete ilyen hely. A Hoya mátészalkai gyára is a már bizonyítók táborát erősíti Elek Emil felvétele a nyugati országrész már telített, munkaerő gondokkal küzd. Ha a befektetők előtt álló alapvető korlátok (a jó megközelíthetőség, a korszerű közlekedés feltételeinek hiánya) megszűnnek, akkor a térség felértékelődik a tőke számára. Ha mi ennek részesei akarunk lenni, akkor nem az utolsó utáni pillanatban, hanem időben kell megtennünk a szükséges lépéseket. □ A magabiztos tervezésből úgy látszik, ehhez megfelelő kondíciókkal rendelkezik a bank.- Valóban jó évet zárhatunk, a 670 milliárd forint körüli mérlegfőösszegét tekintve a CIB pillanatnyilag a harmadik helyen áll a magyar bankok sorában. Ennél fontosabb szám azonban az eredményesség, amely alapján a CIB évek óta tartósan a második helyet foglalja el. Idén év végére a tervezettnél is lényegesen jobb eredményt várunk. □ Ismerve a bankok közötti versenyt, ez tekintélyt parancsoló összeg. Mennyire tudható ez be az alapításnál szerzett sajátos helyzetnek? Különleges helyzet- Amikor a CIB 1979-ben megalakult, valóban speciális helyzetbe került. Ez volt az első olyan pénzintézet nemcsak Magyarországon, hanem az egész közép- kelet-európai, ha úgy tetszik, a KGST-térségben, amelynek tulajdonosai között külföldi pénzintézetek is szerepeltek. Konzorciá- lis bankként működött, amelyben a Magyar Nemzeti Bank mindössze 34 százalékos részesedéssel bírt. Ez messze a politikai változások előtt történt, 1979-ben ez a különleges pozíció bizonyos előjogokkal társult. A Magyar Nemzeti Bank 1997- ben úgy határozott, hogy eladja a kereskedelmi banki részesedéseit, köztük a CIB tulajdoni hágye második legnagyobb lélekszámú városa, de valójában nem ez a legfontosabb. Lényegesebb szempont az a gazdasági potenciál, ami a városban rejlik. Erről árulkodik az ipari park, az ott jelentős számban letelepült cégek fejlődése, bővülése, nem utolsós- sorban az a meggyőződés, hogy az ország általános gazdasági növekedésének hatása egyre inkább keletre húzódik. Az infrastrukturális nagyberuházások, az autópálya-építési program komoly lökést adhat e térségnek, főként látva azt, hogy A hét közepén Mátészalkán immár második megyei fiókját nyitotta meg a CIB Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt., amely év végéig még Sopronban tervez hasonló átadást. Ennek fényében különösen hízelgő a megkülönböztetett figyelem, amelyet Bodnár Zoltán, a CIB vezérigazgatója inkább mint tényeken alapuló döntést értékelt az esemény alkalmából lapunknak adott interjúban. Gazdasági tartalékok U Mi tette vonzóvá az Önök számára ezt a sokat szenvedett, olykor még az előítéletekkel hadakozó szatmári várost?- Fiókhálózatunk kiépítésének kezdetén alapvető elgondolás volt, hogy valamennyi megyeszékhelyen jelen legyünk. Miután ezeket megnyitottuk, akkor kerestük azokat a másodlagos helyek, ahol érdemes újabb fiókot nyitni. Az egyik ilyen alkalmas pont Mátészalka, a meIsmeretlen banktechnikát honosítottunk meg... Bodnár Zoltán V Estharmat Szilvási Csaba Jól kitalálta Szabó ezt a gyarmati értelmiségi klubot. Ráérzett, hogy a férfiember is tud nagyon macskatermészet lenni. Ragaszkodik egy-egy helyhez. Valaha itt volt a presszó, s mostanában annak a nádkerítéssel körülvett hátsó udvarán, meg a mögötte lévő kis házban jön össze a társaság egy-egy disznóvágással egybekötött zenés, műsoros rendezvény, esetenként pörkölt- vagy halászléfőzés kapcsán, vagy csak úgy trécselni, nosztalgiázni egyet. Ritka hazatéréseim alkalmával én is mindig itt kötök ki. Most nagyon üres a kis klubhelyiség. Csak Szakács Gyuri meg én, a két régi, gyermekkori cimbora ülünk egymás mellett. Mintha a Hortobágyon lennénk pásztorok, s ücsörögnénk nádból készített kerítésű tanyánkon, a cserény- ben, amely kétszemélyessé családiasitja, meghittesiti a végtelen világot. A csutorát, az ibriket és a benne lévő jóízű kancabort itt egy flaska, a benne lévő bíbor hegyleve meg két féliccés üvegpohár helyettesíti. Mind a ketten legalább negyven évet visszafiatalodunk az időben. Látjuk, hogy odakint a régi macskaköves út vájataiban apró kis tócsák csillognak, s hogy Bakó bácsi nagy fiáker kocsija mint lusta nagy bogár gubbaszt odakinn a vén, kopott sárga takaróval leborított ló mögött. Eszembe jut, hogy egy ősszel - vagy húsz éve - kint voltunk Gyurival a Tiszán, az Igonyánál. A magas agyagpartról ugráltunk fejest a sodrásba, a száguldó vízbe. Élveztük, hogy elkap bennünket az áramlat, s visz, repít a hátán, mint szél az ördögszekeret. A sodródó víz a folyó közepén félelmetesen gluttyogó, púpos hátú, tarajos ösvénysárkány farkánál kirepített bennünket, hogy kicsapódtunk mint a karikásostor vége. Barátom meg akarta lovagolni a nagy vízokádót is, megpróbált feljutni rá, de vissza kellett fordulnia, mert nem jutott se előre, se hátra. Egy helyben tempózott egy fél óráig, míg annyira el nem fogyott az ereje, hogy alig tudott kikászálódni, a szó szoros értelmében zöldágra vergődni. Gyuri, aki nagy spíler volt világéletében, aki mindig tele volt életkedvvel, aki minden pillanatnak megtalálta az örömét, legutóbbi találkozásunkkor - tőle szokatlanul - egy kicsit keserűnek tűnt. Most azonban - velem együtt - újra a régi. IVlert lélekben olyanok vagyunk most, olyan szabadok, mint a csikók tavasszal, amikor kieresztik őket, és karikába vágtatnak szakadásig. Érezzük, hogy ez a mostani egy őszinte, felejthetetlen, derűs találkozás. Ünnep. Sokáig találkozunk majd belőle. Amikor elköszönünk egymástól, mind a kettőnknek egy kicsit könnyes a szeme. A bennünk újra kilombosodott barátság és szeretet ágaira lecsapódott az estharmat. Sarmaságról Nagyhalász (KM) - A Csuha Antal Általános Iskola, valamint a helyi önkormányzat meghívására 45 fős delegáció érkezett Nagyhalászba testvérvárosukból, az erdélyi Sarmaságról. A kapcsolat nem újkeletű, azonban román és magyar részről is elevenebbé akarják tenni. Igaz, csak három napra jöttek, de román gyermekek arca nem hazudott, látszott rajtuk, jól érezték magukat hazánkban, megyénkben. Bizonyították, az emberi kapcsolatok között nincsenek határok, csak az országok között lehet. A sarmasági fiatalok színvonalas műsorukkal ámulatba ejtették a magyar közönséget. A verseket olyan átéléssel, büszke magyarságtudattal mondták, hogy még a kemény férfiak is elérzékenyültek. A programból nem hiányozhatott a Székely himnusz közös előadása sem. Korunkban ismét nehéz e néhány sort érzelem nélkül elénekelni. A rövid látogatást követően fájó volt a búcsú, hiszen a fogadó családok sajátjukként búcsúztatták a buszra felszálló diákokat. Azonban a kapcsolat tovább él.
