Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

2000. november 6., hétfő Kelet«# HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Kettős könyvelés Balogh József_____________ T"orgyán vagyona volt a múlt hét nagy té­mája. Mennyi a pénze, hány villája van, hol építkezik? A Magyar Hírlap és a Népszabad­ság arról számolt be, hogy a kisgazda párt­elnök 100-120 millió forintot érő ingatlant épít, holott az 1998-as vagyonnyilatkozatá­ban csak egy 86 négyzetméteres lakás, illet­ve egy Lada Samara szerepel. A miniszter visszautasította a gyanúsít- gatást, mondván: a koholmányokra épülő liberális támadást figyelmen kívül hagyja 68 éves életkorát és 35 éves ügyvédi múltját, továbbá, hogy a felesége neves operettpri­madonna volt. Magyarul: nem az elmúlt két évben kereste meg a családi ház árát. Az SZDSZ lemondásra szólította fel, mondván, vagyonnyilatkozatában hamis bevallást tett, s emiatt a mentelmi és össze­férhetetlenségi bizottság összehívását kérte. Az MSZP a házszabály módosítását javasol­ta, mivel a törvény módosítása hosszadal­mas, a kivizsgálás pedig nem tűr halasztást. Szóval zajlott az élet, mi átlagpolgárok pedig csak hegyeztük a fülünket, vajon miért nem egyszerűsítik le a párbajt, ehhez csak a vagyonnyilatkozatot rejtő borítékot kell felnyitni, abból kiderül az igazság. Aztán erre is választ kaptunk. A parla­ment mentelmi és összeférhetetlenségi bi­zottságának elnöke elmondta: minden kép­viselő két vagyonnyilatkozatot tett. Az egyi­ket a nyilvánosságnak, a másikat titkos borí­tékba zárta és azt a borítékot bizony nem nyithatja fel senki. Sőt. Ha lejár egy képviselő mandátuma, és záró vagyonynyilatkozatot készít, egy hó­nap múlva azt is, meg az előzőt is meg kell semmisíteni, vagyis még az utókor sem tud­hatja meg, kinek volt igaza a sárdobálás­ban. Hacsak... Hacsak maga a nyilatkozat- tevő nem bontja fel és teszi közzé. A adu a kisgazda elnök kezében van. Azt mondja: kitárja lapját, ha azok a szocialisták és szabaddemokraták is színt vallanak, akik a titkolódzó törvényt alkották. Talán így olyan törvények születhetnek majd, amelye­ket nem csak a következő ciklusban lehet számon kérni. Közteherviselés Ferter János rajza □ Véradás A Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete no­vember 6-án 9-től 14 óráig a nyíregyházi Elit Ruhagyárban, 11 -tői 15 óráig a MÁV Rt. Zá­hony Vontatási Főnökségnél a Tisza Szálló­ban szervez véradást. □ Megnyitják A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtár előadóter­mében november 6-án, hétfőn 15 órakor megnyitják Szeifried Zoltán festő-grafikus H-arcok 2000 című képkiállítását. □ Reumaklub A Reumaklub következő foglalkozását november 7-én, kedden 14.30 órakor tartja a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének nyíregyházi székházában (Körte u. 21.). Előadást tart: Dr. Fülöp Imre főorvos az időskori halláskárosodásról. Otthon sérült, beteg gyerekeknek Telt ház van a sóstói speciális csoportos intézményben • Játékok jólelkűektől Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Vagy még magzati korban, vagy szülés közben, vagy világra jöttük közvetlen közelében sérülnek. Életre szólóan. A család vagy nem tudja vál­lalni a velük való veszödést, vagy valóban speciális szak­ellátást igényelnek. Van, akiről már a kórházban formálisan is lemondanak. Nem egyről közülük egyszerűen elfe­ledkeztek. Ők egy állami otthon lakói. Már tud lépegetni A sóstói ÁCSI neve ma így hang­zik: speciális csoportos gyermek- otthon. Hét éven aluli, zömében sérült kicsinyek gondozását irányítja dr. Sárközi Annamária. Vele sétáltunk szobáról szobára.- Ő a gerincvelősérv miatt ilyen mozgásszegény, ő meg ő a magzati életben sérült (édesany­ja alkoholista), az a kicsike alig lát, az a másik tündér halmozot­tan sérült, az a piros ruhás down-os. Ő meg Titi... A valóban parányi, szöszke emberke olyan kórt cipel, amely miatt a szakirodalom és a ta­pasztalat két-három hónap éle­tet jósolt neki. Most két és fél éves. Nagyon ragaszkodik a gon­dozónőjéhez. Kapaszkodik an­nak lábán, s feláll, tipeg, hihetet­len sebességgel kúszik. Ilyenkor lábát maga után húzza, kezére támaszkodik. Ez azért nem lehet könnyű, mert karjai mindössze felnőtt arasznyiak. Fejlődési rendellenessége folytán ugyanis kisgyerekként is törpe. Jól szi­tuált szülei vannak, s egészséges testvérei, akik talán nem is tud­nak létezéséről... A sok foglalko­zás és az életre valóság, a termé­szet, a test küzdelme fantaszti­kus csodára képes- szinte hihe­tetlen, de Titike egészen különös módon megtanult magától felül­ni, felállni, lépegetni. Az igazgatónőtől megtudom: a Hogy is van?... Csak a padló volt enyém... a szerző felvétele negyven férőhelyes gyermekott­hon lakóinak 80-85 százaléka zö­mében sérült (a többség halmo­zottan az) Koraszülöttek voltak, hordozzák azokat a sérüléseket, amik ezzel a ténnyel együtt jár­nak, a retardáltságot, a töré­keny, beteges termetet, az ideg- rendszer zavarait, az érzékszervi károsodást, az éretlenül szüle­tést. Életben tudják tartani azt, aki 24., 25 hétre születik, s test­súlya nyolcvan deka-egy kiló körüli, de nagyon komoly gondo­zást igényel ez a gyerekcsoport. Egyedül boldogulni Az egészséges, óvodaérett na­gyobbacskák úgynevezett több­ségi óvodába járnak, de nekik a „hazamegyünk” a gyermekvé­delmi intézményt jelenti. Minden hely foglalt Sóstón - jelenleg negyven gyereket tud­nak elhelyezni, s tíz hely van az anyás szárnyban. Itt olyan nők érezhetik magukat biztonság­ban, akik maguk is gyermekvé­delmi gondozottakként szülnek, de vállalják a gyereküket - segí­teni kell őket a csecsemők ellátá­sában. Az lenne az optimális, ha mihamarabb saját fedél alá ke­rülnének, s lehetőség szerint tel­jes családban cseperednének fel. De ez sajnos ritkaság számba megy, mint ahogy az itt élők sem igen produkálnak sikersztorikat. Az új gyermekvédelmi törvény értelmében utógondozásra, utó­gondozói ellátásra is van lehető­ség, no és a szakmai korszerűség is azt diktálja, hogy a lakásottho­nos forma bevezetésével a spe­ciális csoportos gyermekotthon meghonosítsa ezzel a ma létező lehető legcsaládiasabb formát. A megvalósítás pénz hiányában várat magára egészen a jövő évig. Csak aki látott már család- talanul felnövő fiatalt, az tudja, hogy ami számunkra természe­tes apróság, az nekik megoldha­tatlan és érthetetlen. Az otthon­ban az anyáknak ezért van kü­lön konyhájuk, hogy megtanulja­nak egyedül is boldogulni. Ezek a lányok, fiatal nők nyugtala­nok, szökdösők, olykor felelőtle­nek, menekülnének a gyerektől is akár - de mitől is lennének mások? Rájuk is külön oda kell figyelni, hiába lépték már át jo­gilag (már akik ott tartanak), a nagykorúság határát. Itt befo­gadják azt, akinek nincs hová mennie, akit bántalmazás, drá­ma várna, aki krízishelyzetbe ju­tott, s egyéb támaszra nem szá­míthat. Segítenek a gyámhiva­talnál eljárni, papírokat kitölte­ni, munkát szerezni. Van, aki amíg itt élt, folyton lázadt („ez egy börtön”, meg „folyton fel kell mosni a folyosót”) aztán ha újra jönnek, mert vannak vissza­térők, akkor csak elsóhajtják, immár megszelídülve: milyen jó volt itt! Panaszos kérlelés A munkatársak közül többen ta­nulnak, gyermekfelügyelői kép­zettséget szereznek. Hiszen fel kell készülni a jövőre. Egyre azonban nem lehet. Arra, mert van, amire születni is kell, ho­gyan bánjon az ember más beteg gyerekével. Mit kell mondani annak a háromévesnek, aki szo­morú, mert érte nem jön senki? Hogy lehet megélni azt, hogy a naphosszat, évekig végzett mun­ka egyetlen eredménye talán csak annyi, hogy egy búzavirág szemű csöppség megtanul fogni? Kellene létszám, játék, pelen­ka, ruha. Szerencsére vannak jó­lelkű emberek, akik adományá­ból futja legalább karácsonykor ajándékra. Van alapítvány is, mely nevében stílszerű - azzal a céllal született, hogy esélyt te­remtsen a családi életet nélkülö­zőknek.- Nekem már van szüleim és mentőautóm - kocogtatja az ab­lakot egy fiúcska. Társa mellet­te, pedig már nem annyira fiatal, még mindig fele akkora mint a kirakati babák, elpityeredik. Ki- hallatszik az üvegen át panaszos kérlelése: □ Nekem mikor lesz anyukám, doktoj néni? Ha van sors, hát korán kezdő­dik. A protektorok Bállá LAszló M ikor a hetvenes években hivatalos látogatásra érkez­tem abba a nem magyarorszá­gi városba, épp akkor volt nagy szenzáció, hogy az otta­ni, műkedvelő alapon indult, de azután országos hírnévre emelkedett zeneiskola igazga­tója Állami-díjat kapott. Igen nagy elismerés, és akit ért, mint mondották, egyszerű, de szíwel-lélekkel a munkájának élő tanárember, vérbeli zene- pedagógus. A programomba azonnal be is iktatták ennek a zeneiskolának a megtekinté­sét, de ez későbbre volt beüte­mezve, addig több helyen is meg kellett fordulnom. S mert a kitüntetés híre még egészen új volt, így vagy úgy minde­nütt szóba került. Soros ven­déglátóm szájából mindig el­hangzott néhány dicsérő mon­dat. De valami más is. Igen, igen, egyik legna­gyobb értékünk az ember - nyilatkozott kötelező udva­riassági látogatásom alkalmá­val a helybeli Nagyfőnök. Az ilyet észre kell venni, meg kell becsülni. Mégis két évig kel­lett az asztalt vernem odafont, hogy adjanak neki legalább az Állami-díjat. Nos, elkönyveltem magam­ban, hogy a nagyfőnök támo­gatása esett itt súlyosan a lat­ba, s folytatva programomat, tovább mentem a főiskolára. Hanem ennek a vezetője is el­dicsekedett: Kérem, az ilyen emberekért mi mindent meg­teszünk. Én, mint a közműve­lődési állandó bizottság veze­tője... És a kórushoz csatlako­zott a szakszervezet funkcio­nárius is: Végeredményben társadalmi kezdeményezésről van szó, s így nekem tennem kellett valamit. Ezek után mi­kor a nagyfőnök helyettesével is összehozott a sors, már ma­gam tettem föl a kérdést: Bizo­nyára nem történt mindez az ön részvétele nélkül. És a vá­lasz: Hát persze. Hisz a kultu­rális kérdések valójában rám tartoznak. De minderre rálicitált új­ságíró kollégám, aki elkísért a zeneiskolába. Egy neves, a po­litikai életben is nagy súlyú akadémikusra hivatkozott: Tudod, itt járt nálunk, és őt is én kalauzoltam. Mikor a ze­neiskolába is elkísértem, mondom neki, hogy ennek a derék embernek igazán kijár­na valami látványos elisme­rés. Például egy Állami-díj. Nem tudná elintézni? Ő akkor ezt meg is ígérte nekem, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan a végére jár. A. kollégám szavaira azon­ban már nem nagyon figyel­tem, mert éppen fékezett a ko­csi, s ott volt előttem teljes nagyságában az igazgató igazi protektora. Maga a zeneiskola. Taxisok engedélye Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - November 1-től a személyta­xis szolgáltatás és a sze­mélygépkocsis személyszállí­tó szolgáltatás engedélyez­tetése a kereskedelmi és iparkamaráktól a közlekedé­si felügyeletek hatáskörébe került. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra által korábban kiadott enge­délyek 2000. november 1. után az első időszakos műszaki vizsgáig érvényben maradnak. A közleke­dési hatóság ekkor végzi el az engedélyek cseréjét, az eljárás díjtalan, csak a pénzügyi fedezet ellenőrzésére kell számítani. Az újonnan beállított gépkocsik va­lamint gépkocsicsere esetében az új engedélyhez kérelmet kell benyújtani, csatolva hozzá az ed­dig megszokott okmányokat. Eb­ben az esetben az engedélyezte­tés már díjköteles, az eljárás gyorsításához a hatóság megfele­lő mennyiségben gondoskodik a kérelmekről és a formanyomtat­ványokról. Megyénkben a szol­gáltatók információkat már az új helyen, a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Közlekedési Felügye­letnél (Nyíregyháza, Lujza u. 7.) kapnak az ügyfélszolgálatnál, hétfőtől csütörtökig 8 és 15 óra között, pénteken 8-tól 13 óráig. Három perc, három nap Az Őszi Nyírségi Autó­szalonon a Carmo Suzuki-játékban a Nagy családnak kedvezett a szerencse és három napig élvezhetik a Wagon R kényelmét Martyn Péter felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents