Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-04 / 258. szám
2000. november 4., szombat HÉTVÉGÉ 9. oldal ALKOTÓINK A mesék birodalma Bodnár István A csodák, a mesék birodalmában született Krupiczer Antal szobrászművész. A romániai Máramarosban, az arany lelőhelyén, Kapnikbányán. Ez a táj — a történelem fintorai ellenére —, még ma is őrzi az ősi népi kultúra hagyományait. A fa a bölcsőtől a koporsóig elkísérik ezen a vidéken az embert. Csodálatos alkotások születtek errefelé évszázadokon át. Krupiczer Antal első, gyermekkori faragásai ismerőseinek, tanárainak is tetszettek, és ennek köszönhetően még katonáskodása alatt is kapott némi kedvezményt. Aradon tanult. Aztán a hatvanas években már kiállításokon is bemutatkozhatott. Egyértemű volt a siker. Cseresznye-,-körte- , tölgy- vagy gyertyánfa, mind, mind meg- juhászodik erős, értő keze alatt, és a fa új értékkel gyarapodik. A művész az évek során egész gyűjteményt hoz létre, amelyet aztán Nagybánya legszebb helyén, ott ahol Petőfi sétálgatott hajdan Szendrei Júliával, valahol a Fokhagymás völgyben szabadtéren felsorakoztathatott. Egy hektárnyi területen 25 monumentális szobor dicsérte Krupiczer kezemunkáját. Vitézek, betyárok, állatok és mondák ihlették meg a faszobrászt. Az erdő mélyén található állandó bemutatónak híre ment, és ha valamilyen külföldi delegáció érkezett Nagybányára, a vendégeket a szabadtéri kiállításra gyakorta elvitték. Ám a sok szekatúra miatt a művész mégis 1988-ban gondolt egyet, és csapot-pa- pot maga mögött hagyott, beült a Daciájába, és átköltözött Magyarországra. Nyíregyházán, az erdő mélyén kapott az Erdészeti Vállalattól egy lakást, ahol ma is lakik. Faóriások, csivitelő madarak és kíváncsi őzek alkotják többnyire a társaságát. Magyarországon, bár eleinte kapott megbízatást, mégis úgy érzi, az itteni művészkörök nem igazán fogadták be. Volt néhány sikeres kiállítása Nyíregyházán, Budapesten, Székesfehérváron. A nagy lehetőség mégis külföld felől csillant meg inkább. Olaszországban többször is rendezhetett kiállítást Pádovától Velencéig. Az is előfordult, hogy tárlatát Olaszország több városában is körbevitték. Az egyik olasz műkritikus ezt írta róla: Krupiczer Antal tudatos művész, aki a fát és a bronzot a maga személyes módján használja. Eredeti művész. Tudatos kezelője az anyagnak, a tér érintetlen törvényeinek, a plaszticitásnak és a kreativitásnak. Szobrai a harmónia, az idő, a történelem, az élet végtelen énekei, amelynek a művész tolmácsa és résztvevője egyben. Szobrai a végtelen, a földi, a történelmi élet, a kozmoszhoz való kapcsolódás produktumai. A történelmi létezést tolmácsolják. Mágikus művek. Egy másik olasz, velencei műkritikus pedig Krupiczer Antalt Közép-Európa expresszionistájának nevezte el, és elmélyült humanizmusát hangsúlyozza. Olaszország után aztán Finnország, Svájc, Németország, Svédország következett. Nyíregyháza finn testvérvárosában, Kajaaniban elhelyezik a Magyarok hangja című szabadtéri alkotását. Kanadába pedig mint afféle régi művész, világvándor jutott el. A táskájába tette néhány művét, és ismeretlenül bekopogtatott néhány kiállítóterembe. Sikerült. A millennium évében nagy vállalkozásba fogott. Tíz darabból álló, hatalmas méretű kollekciót készít, amelyet valahol szabadtéren szeretne kiállítani. Szülőföldemtől kaptam az erőt... Dr. Pénzes János korábbi megyei tanácselnöktől kérdeztük: most hogy érzi magát? Marik Sándor Veresegyház (KM) - Dr. Pénzes János a közelmúlt megyei vezetőinek egyik markáns egyénisége volt, 1972-1981 között a megyei tanács elnöke. Ereje teljében, ötven évesen távozott posztjáról, a Fővárosi Tanács egyik vezetője lett. Veresegyházi otthonában beszélgettünk.- Szabolcs és Pest megye, valamint a főváros volt az életem fő színtere, sokszor költöztünk - emlékezik. - Kislétán születtem, tizenegyen voltunk testvérek. Nagy szó volt, hogy tanulhattam, Nyíregyházán a hajdani kertészeti gimnáziumban, majd Pesten az Agrártudományi Egyetemen. Agrárközgazdászként a kor szokásainak megfelelően vidéken kezdtem. A szülőföldemen, Vencsellőn lettem a gépállomás igazgatója. Ide már nős emberként érkeztem a feleségemmel, Cirikével közel Pénzes János névjegye • 1931: született Kislétán • 1955: agrárközdász diploma • 1955-60: vencsellői gépállomás • 1960-72: Pest megyei tanács • 1972-81: megyei tanácselnök Szabolcsban • 1981-91: fővárosi tanácselnök-helyettes • 1991- nyugdíjas ötven éve vagyunk házasok. Aztán újra elkerültem. A hatvanas években Pest megyében dolgoztam, a megyei tanácson általános elnökhelyettességig vittem, amikor visszahívtak Szabolcsba; előző munkám miatt tanácsi vonalra. így lettem negyvenegy évesen a megyei tanács elnöke. □ Tíz év pesti, Pest-környéki élet után milyennek találta a megyét?- Mély vízbe kerültem. Sajnos, akkoriban sem volt egység a megyében. Nekem szokatlan volt a tok felügyeletét kaptam a Fővárosi Tanács elnökhelyetteseként. 1991 októberéig sok nagy munkában és örömben volt részem. A rendszerváltozást követő önkormányzati választások idején mentem nyugdíjba - 20 500 forinttal. Életút - kéziratban Pénzes János veresegyházi otthonában a szerző felvétele frakciózás, a vezetők szinte pank- rációs csatákat vívtak. A megye mindig 2-3 lépéssel volt lemaradva a jobb helyzetben lévőktől. A munkahelyteremtés látszott a legfontosabbnak. A hetvenes évek elején mindössze 35, a nyolcvanas évek elején pedig már 100 ezer ipari munkahely volt a megyében. Sok ingázó hazajöhetett. Jól kezdtünk az ezer szakmunkásképző iskolai hely létesítésével is. Nagy csatákat vívtunk a fővárosi cégekkel. Szép emlékek □ Mire emlékszik legszívesebben, mi állt különösen közel önhöz?- Sok ilyen volt. Például a színház önálló társulattal, az NB-I-be jutott focicsapat, a nyíregyházi kis- és nagykörút beruházásainak indítása, a kórházi pavilonok, a közművesítés. A gyü- mölcskamevál is szívügyem volt, sokat dolgoztunk érte, sajnálom is, hogy utóbb nem sikerült megtartani. A legfontosabbak mégis a fejlesztési koncepciók voltak. Azok hosszú távon határozták meg a jövőt. Bárhová mentünk tárgyalni, be tudtuk mutatni, hova akarunk elérni. Megsokszorozta az erőmet, hogy a szülőföldemért dolgozhattam, mert hittem abban, hogy az itteni emberek is vannak legalább olyan tehetségesek, szorgalmasak, mint az ország gazdagabb részein, csak itt mindenért többszörösen kell megdolgozni. □ Aztán mégis elment...- Ártatlanul indult a dolog. Az egyik budapesti vezető megkérdezte: szerintem lealacsonyító volna egy megyei tanácselnöknek elnökhelyettességet ajánlani a fővárosban. Azt mondtam, szerintem egyáltalán nem volna az. Mire ő: jó, hogy egyetértünk, mert rólam lenne szó. Ez persze váratlanul ért; öt nap múlva mondtam igent. Nem a munka vette ki az erőmet Szabolcsban, hanem a körülmények. Tulajdonképpen örültem, hogy azelőtt' kaptam új feladatot - bár nem kerestem -, mielőtt felőrlődtem volna. Békési László utóda lettem, a pénzügyi, közgazdasági, munkaügyi felada□ Most is kiváló kondícióban van, abba tudta hagyni az aktív életet egy évtizede?- Szerencsére volt egy testhezálló feladat: A Magyar Energia Hivatalban főtanácsadói munkát vállaltam a főigazgató mellett, egyben én lettem a Fogyasztóvédelmi Energetikai Tanács titkára. Ez is érdekes feladat volt, 1996-ig tartott. Akkor költöztünk ki Veresegyházra. A környéken él szűkebb családom. János fiam a szomszédos Szadán és Mogyoródon állatorvos, Laci fiam itt, Veresegyházon lakik, de feleségével együtt Pesten dolgoznak. A két családban öt unoka van, a legidősebb egyetemista, a legkisebb négyesztendős, sok örömünket leljük bennük. □ Akkor közeleg a tényleges nyugdíjas élet?- Valóban kevesebbet megyek el itthonról. A heti két teniszezésről azért nem mondtam le - vonattal járok be Pestre, néha vadászok. Egyébként megpróbálom behozni az olvasásban felgyülemlett lemaradást. Néha írok is. Papírra vetettem vadászélményeimet és egy rövid önéletrajzi írást is, ilyen címmel: Ami a feledés rostáján fennmaradt. Kisléta díszpolgára Pénzes János: - A megyével laza és inkább személyes kapcsolatot tartok.. Büszke vagyok arra, hogy szülőfalum 1993-ban díszpolgári címmel tisztet meg - számos kitüntetésem körül erre vagyok a legbüszkébb. Ha haza megyünk, általában először szüleim sírját keressük fel Kislétán, de voltam Nyíregyházán focimeccsen és sportünnepen is. Tetszik, szép a város. A megye az én időmben is a legek megyéje volt, most is az, sok szempontból szerencsétlen. Megint nagyon sok a munka- nélküli, sok a megműveletlen terület, a kistérségek többsége nem tudja vonzani a tőkét, a nemzeti vagyont széthordták. Ennek a megyének jobban fáj az értékvesztés, mint a kedvezőbb helyzetben lévőknek. Pedig az itt élők megérdemelnék, hogy sorsuk tartósan jobbra forduljon végre. A KM VENDÉGE Legény a gáton Györke László Tizenkét éves volt, amikor Náb- rádot elvitte az árvíz. Mindenük odaveszett. Ezerkilencszázhet- venet írtunk. Ez a tragikus esemény döntő szerepet játszott később a pályaválasztásban. Nábrádon született, az iskolát azonban Uszkában kezdte.- Ez az iskola olyan volt, hogy egy tanterembe járt négy osztály, összesen voltunk vagy húszán - emlékszik vissza a kezdetekre Kerti Andor. - Míg az elsősök a betűvetéssel ismerkedtek, a negyedikeseknek környezetismeret órájuk volt, a harmadikosok meg éppen matekpéldát oldottak meg. Egy kedves pedagógus házaspár, Csűrös Andorék ezt nagyon jól meg tudták oldani. Másodiktól már Nábrádon járt iskolába, ott is fejezte be az általánost. Elvégezte az ÉVISZ-t, majd a vízügyi igazgatóság ösztöndíjasaként 1982-ben befejezte a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítő mérnöki szakát. A pálya azonban sokkal korábban kezdődött, hiszen már középiskolásként részt vett az árvíz utáni helyreállítási munkálatokban, 1974 és ’75 között a töltésépítésben. Általános iskolás korában a nyári vakációban a rizstelepek felmérésében vett részt. A Túr mentén rizstermesztésre szolgáló telepeket létesítettek, de később a Nagykunságba, a Kisköréhez vitték el az ágazatot. Még az ÉVISZ-ben, tizenöt évesen ismerkedett meg azzal a lánnyal, Ilonával, aki később felesége lett. Harmadikos egyetemista volt, mikor összeházasodtak. Az esküvő azonban nem csak azért maradt számára emlékezetes, amiért általában szokott.- Fehér- gyarmaton voltam gyakorlaton - meséli. - Az esküvő meg Debrecenben volt. Már megérkeztem, keresem a személyimet. Nincs. Telefonálok Gyarmatra, hát persze, hogy ottmaradt. Ne kérdezze, mit éreztem. Még szerencse, hogy idejében utánam hozták. A házassága azóta is kiegyensúlyozott, boldog. Három gyermekük született - Andor, Andrea és Anna -, akikben sok öröműk telik: mindnyájan jól tanulnak, s a sportban is jeleskednek.- Az egyetem után hívtak Pesten a kutatóintézetbe, de hát én innen kaptam ösztöndíjat, természetes, hogy visszajöttem. Felső-Szabolcsban akkor folytak a nagy meliorációs beruházások, ott kezdtem a pályát, később pedig mint termelésirányító, a termelési osztály helyettes vezetője kivitelezéssel foglalkoztam. 1987-ben több cég a vízügyi igazgatóság gesztorságával létrehozta a Meliorációs Közkereseti Társaságot. Ennek lettem az ügyvezetője. 1990-ben i vízügynél a vízkárelhárítási osztály vezetője lettem. 1999 januárjától vagyok a Fetiviz Kft. ügyvezetője, mely a vízügyi igazgatóság tulajdona, s alapvetően mélyépítéssel foglalkozik. Az idén a gáterősítési beruházások egyik legjelentősebb kivitelező cége volt a Felső-Tisza mentén. Kerti Andor részleteiben is jól ismeri az 1996-ban elkészített árvízvédelmi fejlesztési programot, hiszen részt vett annak kidolgozásában. A három árvizes év felgyorsította a program megvalósítását.- Amit ’96-ban papírra vetettünk a tanulmányban, azt a ’98- as árvíz igazolta. Bár a fejlesztés egy évvel korábban indult, igen forró napokat éltünk át az elmúlt három évben. Kerti Andor ugyanis 1999-től a vízügyi igazgatóság száztagú védelmi osztagának vezetője. Ha úgy tetszik, ár- és belvíz idején ott vannak, ahol legmelegebb a helyzet. Speciális eszközökkel rendelkeznek és speciálisan kiképezett emberek a tagjai ennek az osztagnak. Kilencvennyolc novemberében például igen meleg volt a helyzet a Tisza jobb partján, Badalónál.- Ehhez tudni kell - magyarázza -, hogy a Tisza jobb parti töltése még magyar terület, ám a lábától már ukrán. Éjszaka fél kettőkor rendeltek ki a kinti munkálatok segítésére, ahol tizenöt méter hosszan a töltés rézsűje megcsúszott. Este hat órakor szűnt meg a közvetlen veszély. Valóságos népünnepély kerekedett a töltésen. Volt mit ünnepelni. Kerti Andor az árvízvédelemben kimagasló szakmai munkát végzett az idén Szolnoknál is. Ezt a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetéssel jutalmazták.- Nem egyedül az én érdemem - teszi hozzá.
