Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-29 / 279. szám

2000. november 29., szerda Keleti GYEREKSZEMMEL 8. oldal Drága Nagymami! Még mindig nagyon sok szeretett nagyma­mához címzett, hozzánk beküldött levél vár arra, hogy lapunk hasábjain megjelen­jen. Magunk sem számítottunk ilyen fo­gadtatásra, s igyekszünk folyamatosan kö­zölni valamennyit. Ám - miután a bekül­dési határidő már egy hónapja lejárt - azt kérjük, többen most ne küldjenek levelet (ne csüggedjenek, lesz még hasonló ak­ciónk!), mert szeretnénk még az idén lezár­ni a játékot, hogy az ajándékokat is meg­kaphassák a nyertesek. I NTER5PAR Együtt utazunk Egyszer egy szép napsütéses reggelen nagymamámmal és testvéremmel elmen­tünk Budapestre. Mikor megérkeztünk a Keleti pályaudvarra, ott vártak minket a rokonaink. Együtt bementünk a házukba. Egy jó nagyot ebédeltünk, aztán elmen­tünk a nevezetességeket megnézni. Láttuk a Parlamentet, voltunk a Planetáriumban, a Hősök terén és az Állatkertben is. Na­gyon jól éreztem magam a kedves nagyi­val. Noszály Piroska, Nyíregyháza Vigyáz ránk Mi nagyikánknak hárman vagyunk uno­kái, s mivel én még csak 5 éves vagyok, a 12 éves nagybácsimat kértem meg, hogy ír­ja le, amit mondok, ő szokta nekünk az új­ságot is felolvasni. A nagyikám vigyáz ránk, főz, bevásárol, mert most készül a házunk, anyukám a papámmal együtt a házunkon dolgozik. Nagyon szeretek a na­gyival lenni, mert mesét is olvas, és játszik velünk. Fabu Balázs, Pátroha Karácsonykor a nagyinál Verset tanít A nagymamám régen Nyirkércsen lakott, de Nyíregyházára költözött, mert nem bír­ta a sok munkát vidéken. Sokszor járok hozzá, mert közel lakik a sulihoz. Mindig van nála valami finomság: cukor, nápolyi vagy valamilyen süti. Azt szeretem benne, hogy ő mindenben segít nekünk a vásár­lásban, ruhákkal, tanulásban és mással kapcsolatban rögtön ott van, ha érzi, hogy szükségünk van rá. Egyszer verset tanít, máskor horgolni, aztán ruhát készít. Ő is, mint minden más nagyi, azt akar­ja, hogy jó sokat egyek. Hát ami igaz, az igaz, rám férne már egy kis hízás. Jó nála lenni. Ilyen az én nagymamám. Tudom, hogy mindenki más ezt gondolja saját nagyszüleiről, de szerintem az én nagyim a legjobb a vüágon. Farkas Eszter, Nyíregyháza Öröm nekem, hogy róla írhatok Az én nagymamám a legjobb nagymama a világon. Nagyon szeretem. Ő sohasem fáradt, ha az unokáiról van szól. Négy gye­reket nevelt fel. Balkányban la­kik. Ez év március 19-én ünnepel­tük 66 éves születésnapját. Ő megfeledkezett róla, de mi nem. Nagy meglepetés, öröm volt szá­mára, hogy az egész család megérkezett köszöntésére. Mi ketten vagyunk testvérek, de mind az öt unokája ott volt. Mó­nika, Zolika, én Erika, a testvé­rem Kinga és a kis Tamáska. Sajnos, nekünk csak egy nagy­mamánk van. A papánk egy éve halt meg. Alig várjuk a hétvégét, hogy a mamánknál lehessünk. Nagyon szeretünk nála lenni, mindig szeretettel vár minket. Minden kívánságunkat teljesíti. Nagymama és öt unokája: Kinga, Tamáska, Mónika, én Erika és Zolika Nagyon jókat főz, de még fino­mabbakat süt. Nekem a kedvencem a fánk, amit én meg akarok tőle tanulni, mert annál a vüágon nincs jobb süti. Már megengedte, hogy én is segítsek. Együtt dagasztottuk be. Örömöm volt, mert jól sikerült, és mindenkinek ízlett. A ma­mámtól csak jót lehet tanulni, de én már sokat segítek neki. Na­gyon jól el tudunk beszélgetni. Ő soha nem ideges. Az a kívánsá­gom, az Isten sokáig éltesse, hogy sok évben tudjuk még a születésnapját köszönteni, a sok jóságot meghálálni. Kovács Erika, Szakoly Az én nagymamám, csupa jóság és szeretet, Jó anyukámnak ő adott életet Panasz szava neki soha nincs Ő a példaképem, léte drága kincs. Senki nem tudná pótolni őt Timi, mama és én, Éva Amatőr felvétel Az én nagymamám a legkedve­sebb és legjobb nagymami a vilá­gon. Nyolcvan éves. Velünk él. Jószívű és kedves, szeret ismer­kedni, megértő, jókedvű, szereti a szomszédokat. Nagyon szeret „sütkérezni” fi­nomságokat. Sokszor én is szok­tam neki segíteni. De nem csak ebben, más dologban is. Mikor a testvéremmel hazaérünk az isko­lából, itthon sok finomság vár az asztalon. Nyolcán vagyunk unokák, akik neki a szeme fénye va­gyunk - és a legkisebb a déduno­ka, aki a nyáron született. Azt szóval nem lehet kifejezni, hogy mennyire örült, hogy ő ezt még megélhette. Ő minden unokáját nagyon szereti a legnagyobbtól a legkisebbig. Mivel mindenki egy faluban lakik, így minden uno­kát nevelt kicsi korától, mikor a szülők dolgoztak. Etette, pelen- kázta, de közben még elkészült a finom ebéd is. Mi mindezért há­lásak vagyunk neki. Ha közele­dik a születésnap vagy névnap, ő mégsem kér semmi ajándékot, még egy harisnyát sem, mert „nekem már mindenem van, amíg élek”. így aztán édességgel és virággal szoktuk felköszönte- ni. De ő az édességet is akkor bontja fel, amikor megjönnek az unokák. Mikor fánkot, kalácsot vagy éppen egy nagy fazék ten- geris káposztát tölt, abból az egész család eszik, ugyanis tele­fonon megy a lánc, hogy éppen mami most mivel várja az ő sze­retteit. Mint az elején írtam, egy ház­tartásban élünk, engem nagyon sok mindenre megtanít: süte­ményt, palacsintát sütni. És mi­kor nagyon fáradt, akkor meg­kér, hogy vigyek neki egy kis vi­zet vagy gyógyszert. Ha valaki megkérdezné, hogy milyen az én nagymamám, én mindenkinek azt felelném, hogy ő egy pótolha­tatlan nagymami. Vajda Éva, Vaja Szíwel­lélekkel „Nagyanyó sokáig éljen, hajnal madár ezt dalolta kint az őszi réten. ” Az én nagymamám Nyíregy­házán lakik, sajnos, már nem­csak öreg, hanem beteg is. Amikor fiatalabb volt, mindig vágott disznót és nagyon fí- -:üpm kolbászt ^készített, mely­nek ízét még most is a szám­ban érzem. Mikor meglátogat­tuk, a kapuba érve mindig mondtam, nagyikám éhes va­gyok. Nagymamám felsorolt többféle ételt, de a kolbászt szándékosan nem mondta. Ekkor azt kérdeztem: hát már kolbász nincsen? Összecsapta a tenyerét és kihozta a kol­bászt. Ez volt a mi közös játé­kunk. Nagymamámnak volt egy vágya, mivel vallásos, szerette volna, ha valamelyik unokája konfirmálna. Szeret­ném ezt a vágyát teljesíteni, és ezért a hittant is szívvel-lé- lekkel tanulom, hogy büszke lehessen rám. Botrágyi Tamás, Pátroha Dőlünk a nevetéstől Szép nyári nap volt, az udvar is csendes lett volna, ha mi nem hangoskodunk annyira. Minket egyáltalán nem zavart a forróság. Sanyika, az unokatestvérem előhúzta mamáék rettentő régi szekerét. Mindenki rögtön helyet foglalt a szekérben, Sanyika pe­dig húzta. Persze hamar megun­tuk a játékot, de ekkor eszünkbe jutott, hogy mamát is be keüene ültetni a szekérbe. Nagy nehezen rá is vettük ártatlan arcocskáink­kal. Fogtunk egy kisszéket s be­tettük a szekérbe, hogy kényel­mes legyen mamának, s mi is beültünk a szekérbe. Sanyika el­kezdte húzni, de a szekeret épp hogy meg tudta mozdítani, de ek­kor történt a baj. Megakadtunk egy gödörben, Sanyika elengedte a szekér rúdját, s mi hátrabillen­tünk. A kisszéknek eltört a lába, s mama rámesett. De nekem se kellett több, elordítottam magam: jaj, most halok én meg. Szeren­csére túléltük. Amikor csak eszünkbe jut, csak úgy dőlünk a nevetéstül. VlNCZE JÚLIA, FÉNYESLITKE A világon a legjobb Én nagyon szeretem a nagy­mamámat. Hogyha odame­gyünk, mindig azt süti, amit mi akarunk. Mi ketten va­gyunk testvérek én Kinga és Erika. Öt unokája van. Nagyon szeret minket. Hús- vétkor mindig eljön hozzánk és együtt megyünk a temp­lomba. Ennek nagyon örü­lünk. Ő süti a világ legfino­mabb palacsintáját. Sohasem fárad el, ha az unokáiról van szó. Nagyon jó szíve van. Ked­ves és sosem ideges. Szeretek vele beszélgetni, főleg ha a szomszéd kutyájá­ról van szó. Mindig megenge­di, hogy átmenjek hozzá vagy áthozzam. Mindig lopok ne­ki a legfinomabb falatokból. Hát ezért ő a világ legjobb na­gyija. Kovács Kinga, Szakoly A mamám... Szeretete pótolhatatlan Az én nagymamám 56 éves. Leánykori neve Bittner Aranka. Férjes neve Kosa Miklósné. Van egy fia és egy lánya. Az én anyu­kám a mama lánya. Nekem is van két lánytestvérem, én va­gyok köztük a legkisebb. Mama nagyon finom kalácsokat süt. Kis nyugdíjából mindig elvisz nyaralni. Most nyáron Tiszafü­redre vitt el. Onnan elmentünk Mezőkövesdre, a hullámfürdőbe. Nagyon jól éreztem magam. Ma­ma nagyon szereti a természetet, és sokszor elvisz minket kirán­dulni. Jövőre a Marócsára akar elvinni minket. Az a jó az egész­ben, hogy csak pár lépésre lakik, így a testvéreim és én bármikor átmehetünk hozzá. Mama na­gyon jószívű, mindenkinek segít. Anyának is sokat segít a kerti munkákban és még sok minden­ben. Nála van mindig valami fi­nomság. Például cukor, keksz, csoki és még sok minden. Szere­ti a virágokat, és ha meglepjük egy-egy rajzzal. Szerintem ő a vi­lág legjobb nagymamája Beregszászi Eszter, Gelénes ...és én

Next

/
Thumbnails
Contents