Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-25 / 276. szám

2000. november 25., szombat 8. oldal m HÉTVÉGE Légy és a... Elek Emil felvételei Együtt, mégis külön A dám János és Urbán Tibor alkotásai a Városi Galériában sajátos közösségben be­szélnek ugyanarról. Az előbbi a fotóművé­szet eszközeivel közelíti meg a valóságot, s nagyon gyakran impresszionisztikus tech­nikával fogalmazza meg a lényeget, míg az utóbbi a kísérletező ember örömével fedezi fel a világot. Egyúttal arra buzdítva mind­nyájunkat, hogy ne mondjunk le a máskép­pen való látásról, ne fogadjuk el a megszo­kott sémákat, mert a kreativitás új ismere­tekhez is vezethet. Együtt állítottak ki, de öntörvényű világgal rendelkeznek. Ádám János fotója A falrajz I.. II., III. Vörösmarty Mihály A szerelmes Hasztalan van olvasásom, Nyugtot nem lelek; Munkátlan toll áll előttem S puszta levelek. Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál S rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet: Képed benne van; A magány sem: képed ott is Üldöz úntalan. Ah nem tudlak elkerülni, Mert szivemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, De - kegyetlen vagy. Görbő, 1823 Aki megjárta a hadak útját A horányi Horsch a Pilist látva döbbent rá: noha nincs magyar rokona, ehhez a néphez tartozik Ladányi Tóth Iaios Hol volt, hol nem volt... Me­sébe illő história. Horsch volt, Horsch van, Horsch lesz... A szabolcsi földvárnál és a tuzséri dzsemborin járt megyénkben a magyaros kül­detését teljesítő, emberfor­mát öltött csodabogár. Horsch volt... Csupán hét nyarat élt meg még, amikor az átlagos küllemű, különleges lelkületű NDK-honpolgáron úrrá lett az Ázsia-kultúra iránti imádat. Utó­lag beismeri: bolondnak könyvel­ték el. A nagymamája lakhelyén levő gyárban magyarok dolgoz­tak, akik közelében mind jobban elmélyedt a szakirodalomban, el­hatalmasodott rajta a bizsergető érzés, miszerint ő eredendően kö­tődik a földrészről származó ma­gyarokhoz. A konkrét szembesü­lésre kristálytisztán emlékezik vissza:- Tizenkét éves voltam, amikor az iskolatársakkal állatkerti expe­díción vettünk részt. Rovarokat gyűjtögettünk a Duna-kanyarnál, vizsgálgattuk a természetet Pár­kánynál. Az egyik este a Pilist lát­va rádöbbentem, hogy bár egyet­len magyar rokonom sincs, én igenis ehhez a néphez tartozók. Ottlétünk alatt utána mindig elidőztem azon a helyen, eközben emlékképek villantak be az előző életemből... Megtanult szenvedni Memóriapezsdítés gyanánt pipára gyújt, füstfelhőben kémleli az eget, fürkészi a csillagokat. Éjsza­kai Horsch-meditáció, kaftán­ban... bolgár zene és kultúra. Majdnem célba értem, de a görög-bolgár határnál kutyákkal elkaptak, meghurcoltak, majd visszatolon- coltak egy olyan vonattal, amely sehol sem állt meg. Két év politi­kai börtönre ítéltek. A legveszé­lyesebb bűnözők közé kerültem, a legiszonyúbb megaláztatásokat él­tem át. Utólag azt mondom, szük­ség volt erre, nem vesztegettem el az időt, sokkal inkább megedződ­tem, megtanultam szenvedni. Amint kikerültem a szörnyű zár­kából, nagyon nehezen találtam a helyem. Rövid időn belül kilenc munkahelyem volt: többek között takarítással, tányérmosással, ide­genvezetéssel, kórházi gipszkészí­téssel, asszisztensi munkával fog­lalkoztam. Űj értelmet adott az életemnek az 1985-ös év, ugyanis megházasodtam. Tizenkét eszten­dei együttlét után váltam el a fe­leségemtől, a szakítás ellenére so­kat köszönhetünk egymásnak. Stoppal Mongóliában Magyar táncházba járt a párjával, mindeközben a Kabóca zenekar jóvoltából megismerkedett a népi hangszerekkel, a moldvai és a gyimesi csángózenével. Egyre csak erősödött benne az érzés: ne­ki a Kárpát-medencében a helye. Ezen felbuzdulva stoppal járt Mongóliában, a Kaukázusban, ahol megismerkedett a visszacsa­pó és a szkíta íjjal, volt Szibériá­ban, találkozott sámánokkal, a legősibb orvostudomány hordo­zóival, illetve a „rokonok” leszár- mazottaival, akik tudják, hogy kikhez tartoznak, és ismerik az eredetmítosz történetét. Megjárta a hadak útját.- Nekem sámánisztikus tehet­ségemnél fogva küldetésem van, Akit a pipafüst megcsapott...- Pokolian éreztem magam a bőrömben, egyszerűen szabadság­ra vágytam, látni akartam a vüá- got, és eltökéltem, hogy disszidá­lok. Méhész végzettséggel húsz évesen hagytam el az NDK-t. Bul­gáriába szerettem volna eljutni. Egyszerűen azért, mert érdekelt a A szerző felvételei amit önzetlenül, alázattal és sze­retettel igyekszem teljesíteni - jegyzi meg a pipafüstben. - Meg kell találni az egyensúlyt a koz­mosz, az Isten, az édes anyaföld és a testünk között. A természet a tanítómesterem, csakis így ismer­hetem meg a belsőmet, a saját Egy húron pendül a hangszerével mélységemet. Itt van például a to­rokéneklés. Hallottam más elő­adásában, később pedig felfedez­tem, hogy ez az adottság bennem is lakozik. Ezt nem lehet megta­nulni, képtelenség belenézni más torkába. A torokéneklés során fe­lezem a hangokat, amit minden­napos gyakorlással tartok ébren magamban. ; - Amikor másodjára disszidál­tam, céltudatosan Magyarország­ra jöttem. Eleinte utcazenész vol­tam a Halászbástyánál (mando­linnal, szájharmonikával a ke­zemben), közben pedig intenzíven elmélyedtem a magyarság múltjá­ban. Korántsem különc- Az állatorvos szüleim elfoglalt­sága miatt gyerekházban, bizton­ságérzet nélkül nőttem fel. Nem tagadom, alkoholista is voltam, ez mohósággal és önzőséggel járt együtt. Fontosnak tartom a pénzt, mert az anyagi biztonság birtoká­ban több idő jut arra, hogy a szel­lemet erősítsem. Eleinte lenéztek, most már tisztelnek a környeze­temben. Folyamatosan utazok, íjászbemutatókat tartok, az álta­lam készített ősi hangszereken ze­nélek, lovas-íjász versenyeken, táncházakban lépek fel. Kanadá­ban a szkíta kongresszuson tet­tem közzé a műsorom, de említhe­tem az indiánok rezervátumában bemutatott előadásomat is. A két­órás, önálló programomban a ma­gyarság révén megtett utat érzé­keltetem énekszóval, zenével. Egyáltalán nem tartom magam különcnek: ki kell egészítenünk egymást, számomra ez a szerep jutott. Az az általános tünet, hogy az emberek jobbnak látják a má­sikat, ami az önbizalomhiány­komplexusból ered. Sok múlik azon, hogy ki mekkora szeretet- ben részesült gyermekkorában. Nekem is nélkülözni kellett, előt­te a szüleimnek úgyszintén, ez pe­dig egy láncreakciót indított el. Régen nagyon magányos voltam, ma rengeteg barát vesz körül. Eb­ben a közegben jólesik terjeszte­nem az üzenetet. Itt, ebben az or­szágban a helyem, itt kell eleget tennem a küldetésemnek, legyen az Szabolcs, vagy Tuzsér... Alexander Horsch Lakhelye: Horány (Szentend­rei-sziget). Szülei állatorvosok, apja német, anyja orosz, anyai nagyapja orosz cigány szár­mazású. Anyanyelve: orosz és né­met, emellett folyékonyan be­szél magyarul is. Nevezetes ségeink A múlt esztendőben varázsolták újjá Csarodán a művelő­dési intézményt. A megszépült épület­ben színházterem, könyvtár, olvasó- és házasságkötő terem található. A Falu­házban december 2- án névadó ünnepsé­get rendeznek, az intézmény jövő szombaton Bállá Gyula, helyi születé­sű nótaszerző és népművelő nevét veszi fel Bodnár István felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents