Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

2000. november 24., péntek KetetW HÁTTÉR 3. oldal \ A mezőgazdaság a vidék gerince - szögez­ték le az egyébként önmagában semmiféle új­donságot nem tartalmazó tényt azokon a ren­dezvényeken, amelyek az elmúlt napokban megyénk több pontján is a mezőgazdaság fej­lődésének lehetséges irányairól és feltételeiről igyekeztek képet adni. Az viszont szöget üthe­tett a hallgatóság fejében, hogy miközben er­re a gerincre támaszkodunk, azaz élelmisze­rért, takarmányért vagy ipari alapanyagokért (ki-)használtuk a természet nyújtotta lehetősé­geket, mennyire rövid távú gondolkodás jelle­mezte az egyént és a társadalom egészét. A sajnálatos jelenség szemléletesebb igazo­lására az óceánon túlról érdemes példát emlí­teni: miközben az Újhazában a századfordu­lón csaknem hatvan órányi munkát kellett for­dítani egy tonna termés előállítására 1,66 ton­nás búza átlagtermés mellett, addig napjaink­ban a héttonnás termések elérésénél alig több mint egy óra a munkaigény. A történelem egyes időszakaiban a hatékonyság már-már el- borzasztó ütemű fejlődése háború és béke kérdése volt: az éhes ember könnyebben uszítható, a jóllakott pedig elkényelmesedik. Nagyon jól tudják ezt már évezredek óta („Panem et circenses"), de az elmúlt fél évszá­zad magyar históriája is valahol erről szólt. Szerencsére a durván ínséges idők elmúltak, s már régen nem politikai kérdés, hogy legyen elegendő élelem, s a semmi sem drága ala­pon kiszórt műtrágya, növényvédő szer sem divat. Ahogy növekszik az életszínvonal, úgy lesz egyre fontosabb: enni kell, de nem mind­egy, hogy mit. Ha vigyázó szemeinket nyugat­európai boltokra vetjük, láthatjuk, hogy az élelmiszerek minőségében megkezdtük a fel­zárkózást, de a lemaradás elég nagynak tűnik. Ám mielőtt túlságosan szomorkodnánk, elég egy pillantás a keletre eső vidékekre, s köny- nyen belátható: a helyzet igazából ott szomo­rú. Mint a világon minden, ez is nézőpont kér­dése, de a viszonyítási alapok megválasztásán sok múlik. HÍREK □ Karácsonyi díszek A Sarkantyú u. 30-36. szám alatt a Családsegítő és Gyer­mekjóléti Szolgálat pedagógusai minden pénteken 13-16 óra között várják azokat a gyerekeket, akik szívesen készítenének közö­sen karácsonyfa-díszeket és ajándékokat. □ Záhonyi fények Az elmúlt hetekben húszmillió forintért korszerűsítették Záhony közvilágítását. A több mint hatvanszázalékos energiaköltség-takarékos megoldás, egyben a korábbinál lényegesen jobb közvilágítást eredményező fejlesztés a megtakarításokból három év alatt megtérül. □ Nyílt nap November 24-én, pénteken nyílt napot tartanak a Nyíregyházi Főiskolán. Az ide jelentkezni szándékozók az intéz­ményben folyó oktatásról, képzésről tájéko­zódhatnak. Szerelemcsírák a malacétlapon Nagyobb az igény a mangalicára, mint amennyit képesek vagyunk tenyészteni belőle A búzaszemek nyolc nap alatt zöldülnek ki a szerző felvétele Galambos Béla Nyíribrony (KM) - Elégedett le­het nyíribronyi sertéstelepé­nek eredményeivel a világhí­rű spanyol sonkagyáros J. V. Olmos. A további termelésnö­velést célozva egyrészt meg­hökkentő tudományos kísér­letekre nyújt itt lehetőséget, másrészt újabb tőkét fektet a kapacitás növelésébe. A jövő évre tervezett beruházás- a jelenlegitől is kétszer na­gyobb fiaztató és malacnevelő is­tálló megépítése - nyomán meg­többszöröződik a spanyol-ma­gyar tulajdonú mangalica te­nyésztő vállalatként ismert Olmos és Tóth Kft. nyíribronyi telepének kibocsátó képessége. Az idén már 4200 meghizlalni va­lót termelő telep számára egyér­telműen a 13 ezer darab - a világ ínyencei körében is különleges 99 ................ A beruházással évi 13 ezer malacot fogunk előállítani. Ádámszki László ...........................................99 csemegeként emlegetett sonká­nak való hátsó combokat növesz­teni képes - malac előállítása a cél. Kétszer annyi kéne- Egyelőre nem tudunk az or­szágban annyi mangalica hízót előállítani, amennyire szüksége lenne az Olmos család évszáza­dos segoviai vállalkozásának - utal az ősi sertésfajtánkkal kap­csolatos mai szakmai gondokra Kürti László a Mangalicate­nyésztők Országos Egyesületé­nek tenyésztésvezetője. - Az ott­hon évente 1,5 millió darab son­kát előállító spanyol tulajdonos­nak az ottani ibériai sertéseken kívül évi 40 ezer meghizlalt man­galicára lenne szüksége Ma­gyarországról. Ehhez képest a magyar társtulajdonos Tóth Pé­ter által felépített Real Manga- litza Programban tavaly csak 20 ezer darab sertés sonkáját (kara­ját, lapockáját is) sikerült kivin­ni, hogy azokból a nyugati piaco­kon azután hungarikumként for­galmazott, igen értékes áru­cikklek) jelenjen(ek) meg. Egy szó mint száz, akkora a kereslet a végtermékekre - még a Gyulai Húskombinátban a program szerint itthon maradó mangalicarészekből készülő kol­bászokra, szalonnákra is -, hogy a jelenlegi 1800 mangalica kocá­val szemben legalább 3000-re len­ne szükség az országban. Az is kiderül az egyesületi tenyésztés­vezető szavaiból, hogy a fajta felszaporítása egyáltalán nem könnyű, hiszen tiz éve még a nem sokba nézett mangalica bi­zonyos genetikailag értékes vál­tozatainak tenyészanyagát nagy tételben adtuk el külföldre. Újdonságra nyitottan- Egyesületünk nyitott, bárki tagja lehet, aki rendelkezik man­galicákkal, elfogadja a szabályo­kat. Cserébe tagjaink megkap­hatják az országban ma elég rit­kán tapasztalható termelői biz­tonságot, hiszen a meghizlalt ál­latokat mind egy szálig felvásá­rolja az Olmos és Tóth Kft. Ráadásul több forrásból is igény­be vehető állami támogatás az állatok tenyésztésbe állítása után - villantja föl a lehetőséget Kürti László. Miközben a mangalicáról be­szélgettünk, a telepvezető Ádám­szki Lászlóhoz két fiatalember toppan be. Budapestről érkeztek azt a kísérletképpen működtetett berendezést ellenőrizni, amelyet a szakavatottak csak vlzkulturás csíráztatónak hívnak.- Gabonamagvakból napi 70 kilónyi zöld csíratakarmányt ké­pes előállítani ez berendezés - mutatja már a szekrény kinyi­tott ajtaján át a benne egymás alatt elhelyezett tálcákban duz­zadó-, megpattanó héjú, azután csírázni kezdő, végül a nyolca­dik napra arasznyi, üdezöld csí­rát növesztő búzamagvakat Ungurián László, a berendezést a legkülönfélébb haszonállatok takarmányozásában országszer­te tesztelő Biologik 2000 Kft. ügy­vezetője. Zöld malacviagra- Itt október eleje óta folyik az etetési kísérlet, amelyet a búza­csírának már az emberi táplál­kozásban is ismert kiváló bioló­giai hatásának vizsgálatára vég­zünk. Itt a mangalicáknál a hí­zók húsminőségére, így a sonka márványozottságára, az állatok súlygyarapodására gyakorolt ha­tását vizsgáljuk, de figyelemmel kísérjük a tenyészkanok libidó­jának, azaz szerelmeskedő ked­vének, illetve a kocák vemhe­sülésének, malacnevelő képessé­gének alakulását is. A leginkább jókora gyeptéglá­hoz hasonló formában készülő zöldcsíra-etetési kísérletek eddi­gi eredményei igazán biztatóak. Miként a szakember mondja, igazolják a kedvező külföldi ta­pasztalatokat: hatására a brojler csirkék súlygyarapodása egyti- zeddel javult, a tyúkok több és nagyobb sárgájú tojást tojtak. De a sertések körében is kedvezőek a napi zöldcsíra fogyasztás kö­vetkezményei. Egyértelműen élénkítő hatást figyeltek meg a kanokon és eredményesebb volt a kocák vemhesülése is ettől az egyszerűen csak malacviagra- ként emlegetett sűrű kefeszerű vitaminbombától. ÉLETKÉPEK A vonat világa Bállá László_______________ .Amnak idején a foglalkozá­som úgy hozta, hogy gyakran kellett vasúton hosszú utakat tennem. Szerettem ezeket a tá­voli kiruccanásokat: ilyen utak alkalmával ki-kialakult körülöttem egy kis sajátos mikrovilág. Az útitársaim - csupa új ember - erre a rövid időre ugyanolyan tartozékai lettek az életemnek, mint oda­haza közeli ismerőseim. És az én mozgó otthonom! Voltaképp nem egyszerű otthon: az ilyen távolsági vonatszerelvény nem egyéb, mint egy ad hoc létre­jött földrajzi és etnográfiai egy­ség, ahol minden kocsi külön város, sajátos, a mi vagonunk­tól eltérő lakossággal. Nos, elhelyeztem már a cso­magjaimat, átadtam a kalauz­nak a jegyemet és váltottam is vele néhány szót, kissé össze­melegedtem a fülke másik há­rom utasával - és most kezdőd­nek a fölfedező utak. Az első akkor, mikor ebédelni indulok az étkező kocsiba.- A kilencedik vagon ebben az irányban - igazít útba ben­nünket a kalauz, s akad, aki zúgolódik, hisz ez azt jelenti, hogy kereken tízszer kell át­mennünk a két kocsit összekö­tő kis közön, ennek ingatag padlózatán, zakatoló kerekek fölött - de engem nem zavar a dolog: a nyolc közbülső kocsi feltárásra váró világ. A most utamba eső például nemcsak abban különbözik a mienktől, hogy falainak nem kék, hanem barna a borítása: nyilván a vé­letlen műveként itt sok fiatal utazik így, a mi vagonunk nyu­godt csendjével ellentétben itt valami különös élénkség ural­kodik: az utasok nyolcan-kilen- cen is bezsúfolódnak egy-egy fülkébe (mások üresek), zson- ganak, nevetgélnek. A következő kocsi jellegze­tessége a lelógó bajuszú, kövér­kés kalauz - valamiért a roz­márra hasonlít -, olyan nehéz­kesen is mozog, de azért izgá­gán sürög-forog, be-bekukkant a fülékbe: bizalmatlan ember, örökké ellenőriz. A negyedik kocsiban ismerősök utaznak, egyetemi tanárok, közéjük beülök pár percre, ízesen elbe­szélgetünk. Tovább a követke­ző vagonba. Itt az egyik fülke zárt ajtaja mögött csendben gi­tározik valaki. Mintha fülkét tévesztenék, benyitok. „Jaj el­nézést.” Ám a barna képű fiút nem zavarja a jelenlétem, ba­rátságosan int, hogy üljek be hozzá egy kicsit, és pengetés közben halkan el is dúdol ne­kem egy dalt valami számomra ismeretlen nyelven. Kezet rá­zunk, kész a barátság, és én jó hangulatban indulok tovább. Lámpaoltás után pedig ki­kipillantok az ablakon. Sűrű csillagos az ég, a Tejút kanya­rog fölöttünk, mintha egyene­sen a vonat irányát követné. S én úgy érzem: á mi szerelvé­nyünk is amolyan kisebb Ga­laktika. Vonul-tágul a végte­lenbe, sodorja magával a ko­csi-csillagokat. És mindegyik egy világ. Ajak megkapja Ajak (KM) - Szerdai számunk­ban a gázközmüvagyonnal kapcsolatos kompenzációs törvényjavaslatról írtunk. Ebben megszólalt a Települé­si Önkormányzatok Orszá­gos Szövetségének főtitkára. Felsoroltuk a megyében érintett településeket, többek között Aja- kot is. Kovács Pál polgármester arról tájékoztatta szerkesztősé­günket, hogy Ajakon a gázközmű- vágyon rendezett, melyet a kor­mány jóvá is hagyott és az össze­get az önkormányzat elfogadta. (A gázberuházás egyébként 1993. augusztus 31-én lezárult.) Kozma Péter országgyűlési képviselő ezt még kibővítette az­zal, hogy a júniusi törvényja­vaslatban Ajak nem is szerepelt, hiszen az ötvennégymillió 620 ezer forintos kompenzációt az önkormányzat elfogadta. (Egy felülvizsgálat ugyanis kiderítet­te, hogy Ajak nem tartozik hét­millióval, hanem épp ellenkező­leg: az állam adósa az önkor­mányzatnak.) Az augusztus 9-ei (1066-os) határozat az előlegről szól. Ezt azonban még nem kap­ta meg a község, hiszen a 50 mil­lió feletti igényekre az előleget várhatóan decemberben utalja az ÁPV Rt. Aranylakodalom Fazekas Ferenc és Nagy Ilona az el­múlt hét végén tartotta aranylakodalmát Kisvárdán. Az ötven évvel ezelőtt kötött házasságból két gyermek született. Ma raj­tuk kívül öt unokájuk és egy dédunokájuk köszöntötte őket a szép ünnepen Amatőr felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents