Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-22 / 273. szám

2000. november 22., szerda Keleti KULTÚRA 8. oldal HÍREK □ Iskolabál A kisvárdai Weiner Leó Alapfo­kú Zene és Művészeti Iskola szülői munkakö­zössége iskolabált rendez Kisvárdán a szakkö­zép- és szakmunkásképző iskolában december 2-án 18 órától. A zenét a Fortuna együttes szolgáltatja. □ Bábszínházi program A gyermekeket várják november 26-án a nyíregyházi Kölyök- várba, ahol 10 órától a Hüvelyk Matyi kaland­jai című mesejáték látható. A darabot a Mese kert Bábszínház mutatja be. □ Ifjú zeneszerző Dragony Tímea Nyíregy­házáról elkerült zeneszerző koncertjére kerül sor szerdán Budapesten, a Fészek Művész­klubban. A fiatal muzsikus októberben a Mű­csarnokban adott nagy sikerű hangversenyt. Korok játékai Székesfehérvár (KM) - A Kiss Áron Ma­gyar Játék Társaság, a fejér megyei Múzeumok Igazgatósága és a székesfe­hérvári önkormányzat rendezésében november 10-12. között konferenciát rendeztek Székesfehérváron. Három napon át mutatták be egymásnak, az érdeklődőknek, a társadalomnak, hogy mit is tudnak az ország minden részéből érke­zett pedagógusok, pszichológusok, kutató muzeológusok, művelődésszervezők, kézmű­vesek, ipar- és képzőművészek, tervezők, gyártók és kereskedők a játékról. Megyén­ket két szakember (Bodnár Zsuzsanna és Puskásné Oláh Júlia) képviselte a konferen­cián, mindketten előadást is tartottak. Népi gyermekjátékok a Sóstói Múzeumfa­lu anyagából Bodnár Zsuzsanna felvétele Az első civilizációk Nyíregyháza (KM) - A homo sapienshez, a bölcs emberhez tartozunk, mely több tízezer év óta többé-kevésbé változatlan maradt. Mint tudjuk, a homo sapiens gyorsan meg­hódította a világot. A sziklafalakat borító festmények, a fara­gott kövek és fák már az ember művészi te­hetségéről tanúskodnak. Időszámításunk előtt, hatezer körül hatalmas változás fut végig a bolygón, az ember felhagy a puszta zsákmányolással, s termelővé válik. Megje­lenik a fazekasság, amely tehetségeket kí­vánt. Az első falvak lakásainak falait már számos festmény borítja, az építési techni­kák is fejlődnek. Háromezer évvel később megszületnek az első civilizációk. Az ősi Mezopotámiában megszületik az írás. Az egyiptomi fáraók fennmaradt emlékein már egy csodálatos kultúrát ismerhetünk meg. Az Égei-tenger világának kultúrája ma is rabul ejti az embert. A Larousse Világtörté­net sorozat új kötete a civilizáció kezdetét, a korabeli kultúrköröket jól áttekinthető, él­vezetes stílusban ismerteti. A régmúlt ese­ményeket gyönyörű illusztrációk elevenítik meg. A napokban megjelent Az első civilizá­ciók című kötet a kezdetektől az i. e. 970-ig terjedő időt, az emberiség történetének haj­nalát tekinti át. (Holló és Társa Kiadó) Kiállítás A Városi Galériában látható Urbán Tibor miskolci festőművész tárlata Elek Emil felvétele Egy kis Halleluja a színházban Az előadás minden szereplője érvényesen, hitelesen fogalmazta meg a szerepét Horváth László Attila és Hetey László a Hallelujában Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) - Új játék­helyet avatott a Móricz Zsig- mond Színház társulata. A színészház alatti Stúdió Szín­ház első bemutatója Kornis Mihály Halleluja című játéka volt. A darab érdekessége, hogy a Já­tékszín az 1980-81-es évadban mu­tatta be Zsámbéki Gábor rendezé­sében. Tíz évvel később Pécsett került színre, majd ismét tíz év múlva Nyíregyházán láthatja a közönség. A darabnak három sík­ja van: politikai, magánéleti és egy metafizikai. Az idők változá­sával más és más került előtérbe. Ha a politikai aktualitásokat akarnánk kidomborítani, akkor zsákutcába kerülnénk. Ettől füg­getlenül ijesztő azt tapasztalni, hogy ma sok tekintetben ugyanaz a helyzet, mint tíz vagy húsz év­vel ezelőtt. Kialakultak a hatalmi helyzetek, gyakran tapasztalni az egzisztenciális félelmet is. A szorongó ember Tasnádi Csabát, a darab rende­zőjét a magánszféra érdekelte. A darabban egy szorongó ember keresi a helyét a világban, a vá­laszokat az élet kicsi és nagy kérdéseire. Az előadás megrendezett zűrza­varral kezdődik, a nézőtérre igyekvők közé befurakodnak az utcai árusok, az elmúlt időszak különféle egzisztenciái, akik por­tékájukat kínálják, de van közöt­tük olyan is, aki szeretetre szom­jas, s azt kéri, hogy szeresse őt va­Nagyvárad (Csohány János) - 1900. október 1 5-én nyitot­ták meg a nagyváradi Szigli­geti Színházat. A százéves évforduló napját ko­szorúzás, kiállítás, a színház tör­ténetéről szóló könyv bemutató­ja tette emlékezetessé. A, jubi­leum fénypontja Tóth-Máthé Miklós: Tűz és kereszt című drá­májának ősbemutatója volt. A Tűz és kereszt egy sokra hi­vatott, de fiatalon felőrlődött Árpád-házi király, IV. (Kun) László tragédiáját dolgozza fel veretes magyar nyelven. Nem történelmi képeskönyvben, ha­nem drámában. Azt a mélyen emberi lelki dilemmát ábrázolja, ami az íróban éppen úgy meg­van, mint a legtöbb gondolkodó, érző mai emberben is, hogy a ke­reszténységet válassza, vagy a pogányságot. IV. László anyja laki. Nagy kérdés, hogy ebből a káoszból sikerül-e rendet teremte­ni. Ha másmilyet nem, művészit legalább. A nagyszínpadok mellett min­den színházban van olyan lehe­tőség, ahol bátrabban el lehet térni a sémáktól, ahol a közön­ségigényt másképpen is ki lehet elégíteni. Változik a helyszín Ezek a játszóhelyek a kísérlete­zés színterei, s az itt megszerzett tapasztalatokat a nagyszínpadi produkciókban is lehet hasznosí­tani. Mindezt azért fontos hang­súlyozni, mert itt nagy szükség kun, apja keresztény. Keresz­ténynek nevelték, de a szíve, if­jonti hevülete a táltosok világá­ba vonzza. Két lábon járó oltár­kép felesége helyett a hús-vér kun leányok és a vad kun harco­sok tivornyái tartják igézetük­ben. Másfelől a kunok katonai ereje is fontos számára a magyar főurak kiskirályi gyámkodása ellensúlyozására. Gáli László rendező 1984-ben Debrecenben már színpadra állí­totta Tóth-Máthénak A fekete ember című történelmi drámá­ját. Most is remekelt. Egyik kü­lönösen eredeti megoldását em­lítsük csupán: A hódtavi csata forgatagának érzékeltetésére fiimi megoldást talált. Bölöni Vilmos díszlettervező körfüggöny megoldással és jól megválasztott bútorokkal, Húros Annamária kort idéző pazar jel­mezekkel, Diményi Levente a ko­Elek Emil felvétele van a nyitottságra, a megszokot­tól való elrugaszkodásra. A Halleluját sem lehet úgy nézni, mint valamilyen lineáris (előre haladó) cselekménysort, hiszen folyamatos az ugrás az időben. Gyorsan változik a hely­szín, módosulnak a problémák. A legszívesebben vershez hason­lítanám a darab szövegét is, még inkább a megvalósult előadást. Meg lehet fejteni a szöveg jelen­tését, de mindez csak halvány le­nyomata lehet annak az érzelmi hullámzásnak, gondolkodásnak, amit az előadás kiválthat a néző­ből. Vannak persze állandóan visz­reográfia, Karsai János a lát­vány gazdagságával és Aldo boly i Nagy György zeneszerző méltó társa volt a rendezőnek és segí­tője a színészeknek. Medgyesfalvy Sándor, aki már remekelt a szerző Méliusz című drámájában, Kun László ábrázo­lása méltó a dráma hőséhez. A feleségét játszó Firtos Edit féltő szeretetével lebegett a király mellett akkor is, amikor az a kun leányokkal és a Némethy Zsuzsa által kitűnően megfor­mált kun szeretőjével, Éduával múlatta az időt. (Érdekes vélet­len, hogy a civil életben is Firtos Edit Medgyesfalvy felesége.) Hi­teles szerepformálás dicséri Fá­bián Enikő (Erzsébet), Ács Tibor (Gergely prépost), Varga Vilmos (nagy formátumú Fülöp), Hajdú Géza (Kézai Simon), Meleg Vil­mos (Törtei) és a többi színész já­tékát. szatérő mozzanatok. Lebovics- nak (Horváth László Attila) meg kellene oldania a leckéjét, de nem tud osztani, nem tudja, ho­va kell írni a maradékot. Tele van kétséggel, bizonytalanság­gal. Nem tud dönteni, mert nem tud felnőtté válni. Pedig van mi­vel szembesülni. Akkor is, ha az elmúlt évtizedek történéseit néz­zük, de akkor is, ha a mai világ­ban akar tájékozódni. Könyörgés szeretetért A Halleluja könyörgés szerete­tért, bár ebben a cselekvésképte­len magatartás is benne van. Az előadás kiemelkedő színészi telje­sítményekre is adott lehetőséget. Ebben a sorban fontos megemlíte­ni Horváth László Attilát, aki Lebovics tépelődését, tehetetlen­ségét kitűnően megformálta. Ugyanígy kiemelkedő alakítást láthattunk Hetey Lászlótól, aki olykor Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját is felidézte. Játé­kában a sugárzó szeretet és böl­cselkedésre való hajlam egyaránt megfogalmazódott. Nagyszerű alakításokat láthat­tunk Gados Bélától, Mezei Zoltán­tól, Pregitzer Fruzsinától, Róbert Gábortól, Tóth Károlytól. De a többiek, akiket a műsorfüzet csak zárójelben jelez, ugyanúgy érvé­nyesen, hitelesen fogalmazták meg a szerepüket. S éppen ez az együttes teszi az előadást kitűnő­vé. Lehet róla vitatkozni, tetszhet is meg nem is, de művészi értékei vitathatatlanok. S ezek - a rende­zés ötletességén, Zeke Edit díszlet- és jelmeztervezői munkáján túl - éppen a nagyszerű színészi játék­ból erednek. Dedikál a szerző Nyíregyháza (KM) - Sumo- nyi Papp Zoltán Szatmárné­metiben született, gyermek­korának jelentős részét me­gyénkben töltötte. Ez a ma­gyarázata annak, hogy szíve­sen írt itteni élményeiről (A nyírbátori Psalmus, Nyírségi utazásunk). Az író regényt írt a Batthyány-családról. Arról a családról, amelyik a XVI. századtól a XIX. századig alakította - vagy szerette volna alakítani - a magyar történelmet. A szerző szom­baton délelőtt 11 órakor a Nyír-Plazában dedikálja a családról szóló regényeit (A pelikán vére, A diadal íze). Mindkettőt a Magyar Könyvklub jelentette meg. Ősbemutató a centenáriumon Egy elfeledett nyíregyházi zenetudós Nyíregyháza - 125 éve an­nak, hogy a miskolci közkór­ház egyik kórtermében örök­re elnémult egy zenére han­golt emberi lélek. Szénfy Gusztáv nyíregyházi ze­neszerző, -esztéta, -tanár, -kriti­kus és a magyar zenetudomány alapjainak lerakója végleg befe­jezte azt a harcot, amelyért egy életet áldozott. 1819. augusztus 24-én Koll- mann Sámuel és Schulek Judit értelmiségi házaspár első gyer­mekeként látott napvilágot Nyír­egyházán. A szülők zene iránti szeretete Gusztávban már kora gyermekkorában különleges te­hetség formájában mutatkozott meg. Alapfokú iskoláinak végzé­sével párhuzamosan tanult meg igen rövid idő alatt zongorázni, hegedülni. Zenei képzésének má­sodik évében apja születésnapját már saját szerzeményű dalával köszöntötte, amely csak egyike volt annak az 50-60 apró, titok­ban szerzett zongoradarabnak, amely addig már repertoárját képezte. Korán megmutatkozó zenei te­hetsége ellenére édesapja ügy­védnek szánta. így került az eperjesi kollégiumba. Tanulmá­nyai mellett ott sem hagyott fel a zenéléssel. Költségeit zongoraok­tatásból fedezte. Diáktársaival zenekart alakított s annak veze­tője, zongoristája, hegedűse, csellósa és vezérkönyv-írója volt a szükségnek megfelelően. Az ügyvédi diplomát 1846-ban, Pes­ten szerezte meg. Zene iránti sze­retete zeneszerzésben és barátai szórakoztatásában nyilvánult meg. Az 1840-es évek népszerű zene­szerzője - közel tíz év után elő­ször - 1855-ben kezdte meg újabb nyilvános szereplését. A magyar történelem igen eseménydús év­tizedében, közéleti szerepvállalá­sai mellett sem feledkezett meg nagy céljáról, a magyar zene tit­kának megfejtéséről. A 17 éves korától folytatott népdalgyűjtést ebben az időszakban tudatosan és célirányosan végezte. Zongo­rát csak a népdalok lejátszása­kor használta. 1846-ban, a Pesti Divatlapban elkezdett fejtegetéseit a művé­szetről, a zeneművészetről 1855- ben folytatta a Vasárnapi Újság lapjait felhasználva, s fejtette ki nézetét „A magyar zenéről”. Szénfy összehasonlító népdalku­tatásai az ötvenes évek közepére hozták meg azt az eredményt, amely alapján kijelenthette, hogy megfejtette a magyar zene titkát, ismeri a magyar zene rendszerét. Kiinduló pontja az volt, hogy ahogyan az írók a népalkotta nyelvből hozzák létre a neme­sebb műfajokat, „úgy a magyar, magasztosabb igényeknek meg­felelő zenének is a népdalokból kell kifejlődnie.” Tehát ő a zene alapjának a népdalt tekintette. És ahogy a népeket legfőbb sajá­tosságként a nyelv különbözteti meg, úgy a nemzeti zenék leg­főbb sajátossága az adott népre jellemző népdalokban keresen­dő. A kutató belefáradva abba, hogy élete munkáját, fő művét ilyen méltatlanul kezelik, ott­hagyta a fővárost s visszatért Nyíregyházára. Szénfy azt a har­cot, amelyet a magyar zene meg­teremtése érdekében folytatott nem adta fel. Előbb a Magyar Színházi Lap, majd 1862-től a Zenészeti Lapok c. szaklap ha­sábjait használta fel arra, hogy elméletét bemutassa. Elkészült műve egyes részleteit néhány barátján kívül csak a fenti lap jóvoltából ismerhették meg kor­társai és az utókor. 1875. november 22-én Miskol­con hunyt el. Tóth Sándor HELYTÖRTÉNETI KUTATÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents