Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-02 / 256. szám
2000. november 2., csütörtök 3. oldal Keleti HÁTTÉR iZŐPONT Sípos Béla Kíváncsian várom, milyen belpolitikai esemény borzolja holnap a józan életű magyar emberek kedélyét. Mert nem múlik el hét, hogy ne történne politikusi berkekben megmosolyogni való, vagy éppen a kisembert, a néhány tízezer forintból élő(?) becsületes dolgozót, adófizetőt mélyen felháborító botrány. Az már nem esemény, hogy az olajbizottság eredménytelenül ücsörög napokat, heteket, de legalább jól kivitatkozzák magukat, s esténként családi körben egy pohárka whisky mellett azt is elmondhatják: ma is jót dolgoztunk, jól elfáradtunk. Holott bizonyíték és eredmény semmi, viszont rágalom az van. Nemrég igazat adott a bíróság a miniszternek, elmarasztalva a parlamenti olajbizottság elnökét, aki ellen hétfőn a volt miniszter is pert nyert. Szinte már nem is emlékszünk a Postabankos százmilliókra és milliárdokra, de van újabb, s remélhetőleg nem merül a feledés homályába a húszmilliós vesztegetési botrány. Hordere- jét tekintve nem nagy dolog, de mindenképpen figyelemre méltó jelenség: a politikus szemrebbenés nélkül mondja, egyszintes házat épít, garázzsal az aljában, holott mindenki látta a tévében a három szintet. Nem szégyen az kérem, bárki megteheti, akinek pénze van rá. Vajon mi az igazság? Az igazság mindig szubjektív. Aki éppen elmeséli a történetet, annak mindig igaza van. S ha ezután meghallgatjuk a másik felet is, az általa elmondottak szintén az igazságot tükrözik. A közkedvelt kereskedelmi tévé közkedvelt riportere külföldön élő magyar dollármilliárdosokat mutatott be. Közben elkotyogta: kis hazánkban is szép számmal élnek gazdag emberek, csakhogy ők nem álltak kamera elé. A kifogásuk - félnek a bűnözőktől - még hihető, de volt az inkognitójuknak egy másik, sokkal súlyosabb érve is. Nevezetesen: Magyarországon a tavalyi legmagasabb befizetett adó nem sokkal haladta meg a kétszázmillió forintot. Rongyos kétszáz milkó, mi az ma már. Szóval, az igazi, az ő szájukból el nem hangzott érv úgy hangzik: nem akar akarnak az APEH látókörébe kerülni. Jut eszembe, nemrég Repka Attila olimpiai bajnokot kereste a rendőrség. Egy szabálysértésen érték, a büntetés harmincezer (I) kemény magyar forint. Nem fizette be ez a mindenre elszánt legény a büntetését, a bíróság így elzárásra változtatta. Repka pedig nem vonult be, ezért körözték. Hja kérem, neki peche volt. Őt rajtakapták. Az igazság Havi áthidaló Ferter János rajza SűKöíjM HÍREK □ Ügyfélszolgálat Az egészségbiztosítási pénztár novemberben keddenként és csütörtökönként kihelyezett ügyfélszolgálatot tart Fehérgyarmaton 9 és 14.30 óra között, Vásárosnaményban minden csütörtökön 9-től 14 óráig. □ Véradás November 2-án 8-tól 14 óráig Nyírbéltek Polgármesteri Hivatalában, 8-tól 12 óráig Kisvárdán, a Posta Rt. helyi fiókja dolgozói számára a véradó állomáson szerveznek véradást. Útilapu a Bóniban száz embernek Tájékoztatót tartottak a nyírbátori gyárban a nagy létszámú elbocsátás előtt KovAcs Éva Nyírbátor (KMJ - Az egykori, híres nyírbátori Béni manapság nehéz napokat él. A privatizáció utáni egyik utódgyárában, a Cereolban a napokban egyszerre száz dolgozónak kötöttek a talpára útilaput. Aki pár évvel ezelőtt ilyen időben, az őszi hónapokban járt a Bóni előtt, közlekedni is alig tudott a hazai, illetve messzi külföldről érkezett, magvakkal dugig rakott kamionok, teherautók hosszú sora miatt. A szállításra, a fuvarozókra ebben az utcában valóságos iparág épült az egyik házban presszót nyitottak, de idejártak biztos üzletet remélve a helybéli prostituáltak is. Az egykori híres gyár előtt most igen nagy a csönd. Ottjár- tamkor mindössze egy teharautó és egy pótkocsis traktor várt bebocsátásra a kapu előtt. Több lábon állni- Már hat órára idejöttem, nem tudtam, hogy csak fél nyolckor lehet bemenni - mondja Rácz Lajos, aki saját traktorán hozott rakományával Jánkmajtisról érkezett. Szavaiból megtudom, ösz- szesen 34 mázsa termést hozott, mert ott, ahol korábban szerződött, csak hetek múlva vennék át tőle az árut, ő pedig nem akarta megvárni, amíg hűvösre, esősre fordul az idő.- Nem kockáztathattam, hiszen így is sokat küszködtem az idén. Egy hónapra kelt ki a mag, ha tönkremegy, hiába dolgoztam. Rácz Lajos százhetvenezer forintot remél a leadott termésért, s ezzel igen elégedett. Annád is inkább, mert mint fogalmaz, tavaly ingyen dolgozott. Az árvíz és belvíz miatt semmi hasznot nem hozott számára a gazdálkodás, sőt, még neki kellett a korábban vetőmagra, egyebekre felvett pénzeket visszafizetnie.- Nem hallottam, hogy ennyi embert elküldték, hogy bajban van a gyár , de ha így történt, az bizony nagyon szomorú. Nehéz a világ mostanában - teszi hozzá elgondolkodva . - Nekem is több dolgot kell csinálnom, több lábon állnom, ha meg akarok élni. Vállalkozásban fuvarozok, közben gazdálkodom. A családot el Szinte kihalt az üzem... kell tartani, ha mindennek nem is, az egyiknek csak muszáj bejönnie... Az elbocsátottak a napokban egy közös, nagy, vállalati búcsúesten találkoztak utoljára. A rossznyelvek szerint azonban nem ez, hanem az utcára kerülés volt számukra az igazi etetés. Mint egy nevét felfedni nem kívánó alkalmazottól megtudtuk, a vacsorának és az elbocsátásnak azonban a valóságban egymáshoz semmi köze nincs. Az igazság szerinte mindössze az, hogy eddig minden évben tartottak egy karácsony előtti közös bulit, amire a történtek miatt idén immár nem kerülhet sor. Előbbrehozták hát a dátumot, s ha szomorú hangulatban is, de megtartották az eseményt.- Tudtunk a nagy létszámú elbocsátásról, amely előtt tartottunk a gyárban egy tájékoztatót. Azt kell mondjam, a százkét el- bocsátandóból jó ha tízen tettek fel kérdéseket, a többiek csak hallgattak, nem tudtak, vagy nem akartak kérdezni - mondja Hamza Józsefné, a Megyei Munkaügyi Központ nyírbátori ki- rendeltségének vezetője, aki igen szomorúan vette tudomásul a történteket. Annál is inkább, mert más, javasolható munkahely a városban nemigen létezik. Ha kapnak munkát...- A cereolosok közül eddig öten jelentkeztek képzés miatt, tizen pedig azért, hogy regisztráltassák magukat. Azt hiszem, sokan közülük arra spekulálnak, hogy táppénzre vétessék magukat. Annak összege ugyanis nyolcvan százalék, ami igen tisztes pénz akkor, ha a Cereolban kapott fizetéseket vesszük alapul. A Cereol ugyanis a legjobb fizető volt a városban, még a takarítónő is hetvenezer forintot vitt haza havonta. Végzettségtől és az eltöltött időtől függően a szakmunkásoknak 80-140 ezer volt a bruttó keresete, de 220 ezer forintos fizetésről is tudok. Azt gondolom, annak, hogy a most elbocsátottak nem jelentkeztek a központunkban, az is oka, hogy most még a felmondási idejüket töltik, megkapták a végkielégítést, ami a fizetések után nem kevés, így sokan még nemigen fogták fel, valójában mi történt velük. Akkor fognak majd megdöbbenni, ha lejár a felmondási idő és kiderül, harminc-negyven ezer forintért kell dolgozniuk, ha egyáltalán kapnak majd munkát. Jómagam sokakat személyesen ismerek a most elbocsátottak közül, tudom, ha szakmájukban vállalkozásba kezdenének, bizonyára nem járnának rosszul. Csakhogy az újrakezdéshez, az önálló munkához nemcsak pénzre, de bátorságra is nagy szükség van, igen nehéz megjósolni, mi lesz a dolog kimenetele. A dolog azonban közel sem egyszerű, hiszen munkát adni csak abból lehet, ami van. Márpedig Nyírbátor jelenleg nem dúskál a munkahelyekben, foglalkoztatási lehetőségekben. A városban közel ezren, a környéket, vonzáskörzetet is figyelem- bevéve pedig összesen 3400-an vannak a regisztrált munkanélküliek.- Teljesen meglepődtem, amikor a Cereolban tervezett elbocsátások hírét meghallottam - mondja Petróczki Ferenc, Nyírbátor polgármestere. - A multinacionális cég közelmúltbeli kétmilliárdos beruházása azt a reményt keltette, hogy hosszú távra gondolkodnak, évekig itt maradnak, munkát adnak. Már tudjuk, nem ez történt. Sajnos, a miütik döntésére nincs befolyásunk. Jelenleg igen nehéz a helyzetünk, a városban kevés a munkalehetőség. Nem tehetünk mást, minthogy előre menekülünk, s ezt meg is tesszük. Némi jó a rosszban, hogy ezekben a hetekben két nagy, - egy amerikai és egy holland - befektetővel tárgyalunk és kötünk egyezséget. Mindketten úgy döntöttek, befektetéseiket Nyírbátorban valósítják meg. Ezen a héten egyikük már nyolcvan ember meghallgatását tervezi, ami azt jelenti, hogy a jövendő gyár dolgozóinak és vezetőinek kiválogatása valójában megkezdődött. Újra indul? A Cereol vezérigazgatója, Kollár Lajos a napokban lapunk kérdésére azt válaszolta: az elbocsátás ideiglenes, reményeik szerint egy szebb jövőben újraindíthatják a termelést. Igaz, nem hallgatta el azt sem, hogy ahhoz az újraindításhoz már nemigen lesz szükség ismét a most elküldött száz emberre. Néhány, más gyárból hozott kulcsember is képes (lesz, lenne) elvégezni a munkát. MEGKÉRDEZTÜK: SZOKOTT-E ÖN ÁLMODNI? Kérdezett és fényképezett: Lefler György T ermészetesen szoktam álmodni. A nappali álom, vagyis az álmodozás egy teljesen más kategória, amiről már Vörösmarty is, mint az élet megrontójáról írt egyik versében. Szerintem azért álmodozni is szabad. Az éjszakai álmok jönnek maguktól, azokat nem tudjuk pusztán az akaratunkkal szabályozni. Ha valami borzalmasat álmodok, azt intő példának ve-. szem, a pozitív álmok viszont lökést adnak a mindennapokhoz. Deményfalviné Garai Tünde PR-manager H etente úgy kétszer álmodom, amelyekre reggelente, és később is, emlékszem még. Ha este nagyon fáradtan fekszem le, akkor reggelig húzom a lóbőrt, és nemigen jönnek elő az álomképek. Az álmaink többnyire kifejezik, tükrözik a pü- lanatnyi lelkiállapotunkat. Az álmaim színesek és pozitív töltésűek: mindig megmenekülök, ha üldöznek, a kalandos szerepeimet rendre ép bőrrel megúszom és diadalmaskodók a megmérettetéseken. Molnár Tamás OKTATÁS-KÉPZÉSI ELŐADÓ M inden éjszaka álmodom, az álomképek pedig örökké visszatérő- ek. Minden álmomban vagy a szeretett tiszate- leki általános iskola kis tanulói jönnek elő, ahol a már elhunyt párommal több évtizedet tanítottunk, vagy a szúkebb családom már eltávozott tagjai jelennek meg. A megfejtésükkel nem foglalkozom. Bár ha lenne, akkor valószínű fellapoznám reggelente. Rendszerint előre megálmodom a családomra leselkedő bajt, betegséget. Laskay Sándorné NYUGDÍJAS TANÍTÓNŐ íz éve már, hogy a feleségem eltávozott az élők sorából. Mondhatom így, de mondhatom úgy is, hogy csak a teste ment el. Minden éjszaka vele és a korábban meghalt szüleimmel álmodom. Sajnos, az édesanyámat és az édesapámat egyre ritkábban látom az álmaimban. Ahogy az ő képük halványodik, úgy erősödik fel a feleségem képe. Nagyon jó házasságban éltünk, és érzem, most is jelen van. Az álmaim nélkül nem léteznék. Jakó Ernő TUNYOGMATOLCSI NYUGDÍJAS K ülönösebben nem foglalkoztatnak az álmaim, s nem szoktak befolyásolni a döntéseimben, merthogy nem any- nyira mély nyomot hagyok. Szerintem rend- szertelenül álmodom, és nincsenek is visszatérő képek. Azt viszont tudom, hogy az álmaim mindig színesek, és többnyire pozitív jellegűek. Igazából a mindenkori lelkiállapotomat látom visszatükröződni bennük. Inkább az ébredés előtti időszakban szoktam álmodni. Nagy Katalin KOZMETIKUSTANULÓ
