Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-10 / 263. szám
2000. november 10., péntek 12. oldal Kelet«* GYERMEKSZEMMEL Mi ketten Balázs Attila illusztrációja Drága Nagymami! Mi magunk sem számítottunk arra, hogy lapunk általános iskolásoknak hirdetett játékára, a Drága Nagymamira ennyi fogalmazás érkezik. Még iskolai osztályok, szakkörök is elküldték címünkre dolgozataikat a határidőig, október 20-áig. Az írásokat folyamatosan közöljük, olvasóinktól pedig azt kérjük, tegyék el ezeket az oldalakat, vagy jegyezzék meg, melyik tetszett a legjobban, mert a játék végén szavazni lehet arra, melyik három fogalmazás készítője - úgy is mondhatnánk: melyik három unoka - a legérdemesebb arra, hogy átvegye a 15, 10 illetve 5 ezer forintos ajándék csomagot az Interspartól. I NTER5RAR Nekem nincs nagymamám Nagymama... Én kijelenthetem, hogy számomra ez a szó ismeretlen. Ugyanis születésem előtt három évvel mindkét nagymamám meghalt; ugyanabban a kórházban, ugyanabban a szobában, ugyanazon az ágyon, sőt ugyanazon a héten. A hallottak alapján szüleim és nővérem mesélték el, hogy nagyon jó emberek voltak. A sok szép történet után én is nagyon megszerettem őket; és megmondom őszintén, hiányoznak. Sokszor hallom az osztálytársaimtól ahogy mesélik, hogy: ide mentünk a mamával, ezt kaptam a nagyitól, ezt csináltuk a nagymamával... és én csak szomorúan hallgatom, mert én nem mesélek ilyen történeteket, mert nekem nincs mamám. Igaz, hogy az egyik papám újra megnősült, így lett egy mostohanagymamám, de ez akkor sem természetes. Neki is vannak saját unokái és számára - úgy mint ő nekem - én nem az igazi vagyok. Szerintem, jó ha van egy nagymamája az embernek, mert ez a mama vigyáz rám, ha beteg vagyok, elmehetek hozzá nyaralni, és mindig ad meglepetést, ha elmegyünk hozzá látogatóba. A nővérem boldogan mesél a nagyikról, mert nagyon szerette őket, és nagyon jól érezte magát velük; sokat viccelődtek, kacagtak, huncutkodtak, meséltek neki. Én pedig csak figyeltem a nővéremet. Kondor Zsuzsa, ÓpAlyi Egy szép nap Egy közösen eltöltött napunkat szeretném elmesélni. Egyik nap, nem is olyan régen, elmentünk a parkba sétálni. Közben szedtünk sok szép illatozó virágot, nagyokat sétáltunk és sokat beszélgettünk. Nagymamát idegenek is megszólították, velük is sokat beszélgetett, én pedig a gyerekekkel játszottam. Lassan indulni kellett haza. Otthon aztán elkezdett varrni, én egy darabig néztem, de ebben segíteni nem tudtam, így elmentem tévét nézni. Egy jó mesefilmet vetítettek, ezért hamar elszaladt az idő. Közben nagymama is elkészült a munkájával és közösen gyönyörködhettünk az elkészült kis terítőben. Ezután a kis pihenés után kimentünk az udvarra. Talán tíz percet sem játszottunk és elkezdett esni az eső. Szaladvást mentünk be a házba, és onnan néztük, hogy mikor fog már elállni az eső. Sajnos, egyfolytában esett, ezért elővettem egy mesekönyvet és elkezdtem olvasni. Mikor végre elállt az eső, kibújt a nap, mi újra kimentünk az udvarra, de most már nem játszani, hanem friss levegőt szívni. Közben jót nevettünk, mert a kutyánk bundája vizes lett a fűtől. Észre sem vettük, hogy már beesteledett. A nagymama segített megmosakodni és a napot egy szép, nagy mesével zártuk, aminek a végére már nem emlékszem. Rinkács Annamária, Mándok Azért fárad, hogy nekünk jó legyen Az én Drága Nagyikám! Az én Drága Apukámat felnevelted nekem, most meg azon fáradsz, hogy nekem jó legyen minden. Az én Nagymamámnál nincs jobb a világon, értem fárad éjjelnappal. Hatéves voltam, amikor anyukám meghalt, édesapámmal maradtam. Nagymamám és Nagyapó magukhoz vettek és átvállalták nevelésemet. Nagyszüleiül 61 évesek, de nem vagyok terhűkre. Reggel, amint a Nap felkel, az én Nagymamám is felkel, hogy elkészítsen iskolába, reggelit készít mindig az én kedvemre, amit nekem el is kell fogyasztani. Napközis vagyok, de az iskolatáskába mindig készít egy szendvicset, hogy nehogy megéhezzek. Idehaza meleg, friss étel vár, mert Nagyi süt, főz, hogy amit kedvelek, itthon elfogyasszam. Szombaton, amikor Mama főz, vele szeretek én is babrálgatni, szeretném megtanulni a sütés-főzés alapjait. Az én Nagymamám igyekszik szépen, tisztán járatni, hogy ne Erzsiké mamám ebben az évben lesz 60 éves. Kora ellenére fiatalos, mindig jókedvű. Közel a városhoz, szép, csöndes helyen laknak. Az udvar és a ház rendezettségén meglátszik a mamám és papám keze munkája. Persze, szívesen segítek én is a fűnyírásban, locsolásban, ásásban, házimunkában. Nagyon szeretek náluk lenni, mert ott sok az állat és a mamám, papám engedékeny, vicces. Mama mindig szeret a kedvemben járni, kedvencemet főzi: tej- berizst, nudlit, tejbegrízt, tejfölös húst, palacsintát. Ha valami nem sikerül, és szomorú vagyok, a mamám jó kedve, vidámsága és simogató, fáradt keze felvidít. Csöndes, de tréfás papámmal kerékpározni, kártyázni szeretek. Gyakran járnak értem az iskolába, uszodába és ilyenkor én nagyon Nekem sajnos már csak egy nagymamám van. Az édesapám anyukája még születésem előtt megAz én mamám is a leg-leg, de persze mindenkinek a saját nagymamája a legcsodálatosabb a világon. Rajtam kívül van még négy unokája, meg egy dédunokája, de mind azt érzi, hogy ő a legkedvesebb. Mi együtt lakunk és én esténként látom rajta, hogy milyen fáradt. Hétvégén, amikor összejön az egész család, neki mégis van mindenkire és mindenre ideje. Szinte ő nevelte fel az unokáit, de még mindig van ereje arra, hogy a dédunokájával is játsszon és tanítgassa. Ő az egész család szeretetének a központjában áll, ha valami történik, mindegyikünkért nagyon aggódik. Amikor kórházban voltam, mindennap ott volt velem, és a szeretetével gyógyított engem. Még kicsi voltam, amikor előmaradjak el a többi.gyerekektől. Most 3. osztályba járok, felkészítettek az iskolai tanévre, nagyon szép kis könyvtáram van, de még mindig bővítjük, hogy kéznél legyenek a kötelező olvasmányok. Odahaza felkérdezi a leckét, együtt ismételgetjük a szorzótáblát. Ha valamit el kell készíteni az iskolába, besegít nekem a beszerzésbe, elkészítésbe. Nagyon boldog, ha jó eredménnyel jövök haza. Az iskolai kirándulásra is eljött velünk, ahol megnéztük Tokaj nevezetességeit, meg a sárospataki Rákóczi-várat. Nagyszüleiül elvittek az állatkertbe, a Sör- fesztiválra Jónás Rita műsorára. Felültem az ördögkerékbe, de egyedül, mert a mamám szédült. Nagyon sok szeretetet kapok tőlük, amit én is igyekszem viszonozni. szeretem őket, nélkülük üres lenne az életem. Őrködnek felettem, ha alszom, ha beteg vagyok, mindent elkövetnek, hogy jól legyek. Van még négy unokáígy szeret engem a mamám büszke vagyok, hogy a nagyszüleiül ilyen fiatalosak és segítőkészek. Egy szem unokájuk vagyok és remélem, még sokáig kényeztetnek a szeretetükkel, amit én halt. Az édesanyám anyukája még fiatal nagymama. Csupán 49 éves, de már négy unokája van. Ősszel, A nagyi és az unokák szőr elvitt a templomba, és azóta is vasárnaponként együtt megyünk, én ministrálok, és ő nagyon büszke rám. Nem lehet ilyen röviden leírni, milyen sokat tett értünk, és miért szeretLázár nagyi és az unokák juk, Nagymamám őket is nagyon szereti. Ők távolabb vannak, szünidőben egy pár napot mind az öten együtt voltunk. Jó volt egymás ellen enni a lekváros és kakaós palacsintát, amit Nagyi sütött. Szeretnénk, ha a mi Nagymamánk még sokáig élne és sokáig köszöntene bennünket egy igyekszem viszonozni. Vagy ahogy egymás közt szoktuk mondani: a lakodalmamon sokat táncoljunk még együtt! Hevner János, Nyíregyháza mikor elkezdődnek a betakarítási munkák, összefog az egész család és almát szedünk, kukoricát törünk vagy napraforgót bugázunk. Mindegyik munkának megvan a maga szépsége. Almaszedésnél sokat lehet fára mászni és egész télen ehetjük a finom, egészséges almát. Kukoricatörésnél anyukám és nagymamám csuhébabákat készítenek és mi azokkal játszunk, míg ők dolgoznak. Bugázásnál pedig mi is verjük egy bottal a ki- sebb-nagyobb napraforgó-tányérokat. Mégis legjobban a decembert szeretem, mikor segítségünkért nagymamám sok-sok ajándékkal lep meg minket Télapóra és karácsonyra. Horváth Boglárka Erika, Nagyhalász jük annyira. Ezúton is szeretném neki megköszönni a jóságát, kiapadhatatlan szeretetét, és kívánom, hogy sok-sok éven keresztül köztünk legyen. NagyÁdám, Nagykálló szál virággal születés- és névnapjainkon. Esténként pedig hol ő, hol én mondunk egy-egy mesét vagy történetet. Nem unatkozunk. Elmondjuk az esti imát, nyugovóra térünk, hogy reggel ismét ébredjünk friss erővel. Drága Mamikám! Nagyon szeretlek! Lázár Máté, Kék Bármit kérek, ő teljesíti Az én nagymamám Benken lakik, a Tisza-parti kis faluban. Én, igaz, nem velük élek, Nyíregyházán lakom. A nyári szünetet, és ha még közben iskolai szünetek vannak, azt mindig nagy örömmel és boldogsággal náluk töltöm. Bármit kérek a mamától, ő mindig elkészíti, soha nem mondja azt, hogy nem lehet. Az unokák között sem tesz kivételt. Mindegyik egyforma, nincs benne legkedvesebb. A nagymamába még az a jó, hogy nyáron, ha náluk vagyunk, kijön velünk a Tiszára, míg mi a vízben vagyunk, ő a bográcsban főz. Jó lenne, ha minden nagymama ilyen segítőkész lenne, ezt a kis verset őneki Írtam: Az én nagymamám Benken lakik, mindig nagyon fürge / nincs is tőle jobb talán, Ő a szemünk fénye. / Nagyon boldog, nagyon örül ő az unokáknak. / Éljen ő még több tíz évet nagy-nagy szeretetben. / A mi drága nagymamánknak nincs is párja Benken. Rostás Anett, Nyíregyháza Édességgel, szeretettel Az én nagymamám hajába egy kis pók korán ősz hajszálakat szőtt. Pedig még csak 58 éves, de még mindig korán kel, elszalad a boltba, bevásárol, és siet haza a két kis unokájához az ikrekhez, akik júliusban születtek, két kislány. Még vagyunk neki mi is: Józsika, Istvánka és én. Régebben nagyon sokat jöttek hozzánk, ő és a nagypapám, de most már a kicsiket gondozzák. Mindig elhalmoznak minket ajándékokkal, édességekkel, és ami a legfőbb, szeretettel. Másik nagymamám is él még, de ő már 68 éves. Elég beteges, sokat van kórházban. Ő is, ha tud, ajándékokat ad, és ha nem is sokat, akkor is szeretem, mert ő az én nagymamám. Nagyon örülök, hogy ezt mondhatom: nekem még él mind a két nagymamám. Puszilom őket kis unokátok Páléi Sarolta Simogató keze felvidított Őszi munka nagymamámnál Együtt a család Szeretetével gyógyított engem
