Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

2000. október 28., szombat Ketet« HÉTVÉGE 9. oldal Nem voltam marcona főnök Györke LAszló A hír nem újkeletű: Seres József dan­dártábornok, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetője leköszön. A hír azonban most vált aktuálissá, hiszen november 1-jétöl már nem ö az igaz­gató. Messziről indult. Nem földrajzi értelemben, hiszen Fehérgyarma­ton született 1945-ben, Nyírbátorban volt kö­zépiskolás, ide vonult be kiskatonának és itt lett tábornok.- Gyermekkoromat - mondja - meghatá­rozta, hogy édesapám rokkant ember volt. Fehérgyarmaton ak­koriban sem volt könnyű munkát találni az egészséges embernek sem. Elvállaltam hát mindent, amivel hasznára lehettem a csa­ládnak: vizet árultam a gyarmati állatvá­sárban, a kuglit állítottam a tekepályán, vagont pakoltam, nyaranta elszegődtem a vasútra krampácsolni, gyomot szedni, épít­kezéseken segédmunkát vállaltam. Egy idényre pedig az állami gazdaság kukoricá­sában csókát riasztottam kereplővel. Ma már mosolyog az ember ezeken a régi em­lékeken, de tény: akkor tanultam meg tisz­telni, becsülni a munkát, ami egyúttal önállóságra is nevelt. A nyári kereset nem­csak zsebpénz volt: abból vettem magam­nak ruhát, cipőt, meg ami kellett.- A fehérgyarmati csapatban rúgtam a labdát, mely annak idején a megyei I. osz­tályban szerepelt. Ezenkívül kosaraztam, tornáztam. Hivatásos katonaként már csak kedvtelésből álltam be játszani, de a sport iránti rajongásom ma is tart.- Különböző szintű parancsnokként min­dig az értékeket kerestem az emberekben. Meggyőződésem, hogy az emberi konfliktu­sok a pozitívumok előtérbe helyezésével könnyebben kezelhetők. Mindig a jóindulat vezérelt. Ha valakit elmarasztaltam, azt is jobbító szándékkal tettem. Ezt még akkor is jó útnak tekintettem, amikor megpróbál­tak megingatni hitemben.- Amikor első számú vezető lettem, el­gondolkodtam: vajon meg kell-e változnom. Szigorúbb, tartózkodóbb, távolságtartó le­gyek? Aztán jöttek a hétköznapok, és én nem tudtam marcona parancsnokká válni, nem tudtam kibújni a bőrömből. Azt meg­tanultam, hogy következetesnek kell lenni.- Magam kértem a felmentésemet. A Ke- let-Magyarországnak mondom el először ennek az okát. A kilencvenes évek elején a harmadik vonalból hirtelen az elsőbe ke­rült igazgatóságra egyre nagyobb nyomás nehezedik. Olyan nagy a szakadék az elvá­rások és feltételek között, hogy ezt sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem emberi­leg már nem tudom felvállalni. Az országos parancsnok, a miniszter úr megértette ké­résemet, és egy olyan gesztust tettek, ami jólesett: rendelkezési állományba kerülök, A tábornok munkahelye a szerző felvételei az országos parancsnok főtanácsadójaként tevékenykedem tovább. A köldökzsinórt te­hát nem vágják el, és boldoggá tesz, hogy tapasztalataimat kamatoztathatom.- Több lesz a szabad időm, de unatkozni nem fogok. Igazából három nagy szerel­mem van: a szakmám, a családom és az iro­dalom. Most végre több idő jut gyönyörű családomra, az olvasásra. És persze az ed­dig teljesen háttérbe szorult kertészkedés­re, horgászatra.- Sok elismerést kaptam, a legmagasabb kitüntetésem a Magyar Köztársaság Ér­demrend Kiskeresztje. De talán ennél is fontosabb, hogy akikkel együtt dolgoztam: a kollégák, a társszervek, a határ közelé­ben élő emberek - rendkívül nehéz körül­mények között is helytálltak, segítettek. Nélkülük nem ment volna... Az élete nem szerencsejáték Tisza László korábbi megyei tanácselnöktől kérdeztük: most hogy érzi magát? Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - Dr. Tisza László 1981-töl 1985-ig volt megyei tanácselnök. Azóta Budapesten dolgozik. Eltelt másfél évtized, tart-e még kapcsolatot a megyével? - kérdeztük.- Természetesen tartok, minden hónapban megfordulok itt lega­lább egyszer, de ezek jobbára magánjellegű kapcsolatok - vála­szolta. - Itt él ügyvéd lányom a családjával, két unokám van már. Hozzájuk havonta eljövök egy hétvégére, sőt itt járok fod­rászhoz is. Részt veszek régi kö­zépiskolám (a pénzügyi, vagy ahogy régen ismertebb volt: a „kefe”) alapítványának kuratóri­umában és a Kölcsey Társaság el­nökségi tagja vagyok, tehát nem szakadtam el a megyétől. □ Ön a bankvilágból került a közigazgatásba, utólag milyennek látja azt az időszakot? Kiváló munkatársak- Nyolcvanegyben már érződtek gazdasági-pénzügyi problémák, a központ a területi pénzeket igye­kezett megfogni, az áremelkedé­sek miatt már a költségek szinten tartása is nagy erőfeszítéseket igényelt. Nekem szerencsém volt, mert olyan osztályvezetők dolgoz­tak akkor, mint Agócs József, »............................... Annak idején én nem akar­tam elmenni, engem minden ideköt. Tisza László Medgyesi József, Bacsu József, Magyar János, akik szakterüle­tük kiválóságai voltak, helyette­seim közül pedig Gyúró Imrére, Lakatos Andrásra mindig bizto­san számíthattam, ez a csapat az egyik legjobb volt a megyék kö­zött. Az ő érdemük is, hogy gyak­ran kérték tőlem országos veze­tők egy-egy nagyobb horderejű tervezet véleményezését, ami ké­sőbb sorsomat is befolyásolta. □ Vannak konkrét sikerélmé­Családi körben lányánál, unokákkal nyei, netán ért meg kudarcokat megyei tanácselnökként?- Sok munkát adott akkoriban a települések egészséges ivóvíz­hez juttatása, a szennyvízhálóza­tok kiépítésének elkezdése. Tisza- vasvári, Nagykálló városi jogállá­sát meg tudtuk szerezni, Csenge- rén lendíteni. A nyíregyházi kór­házrekonstrukció különösen nagy dolog: abban, hogy most egy ilyen korszerű kórház van a me­gyeszékhelyen, a mi munkánk is benne van. □ Végül is 1985-ben miért ment el váratlanul a megyéből?- Először is én nem akartam elmenni, hiszen engem minden ideköt. A történet röviden: az OTP vezérigazgató utódját már évek óta keresték, s Faluvégi La­jos miniszterelnök-helyettes en­gem ajánlott. Talán éppen azért, mert az előzőekben említett kivá­ló megyei szakembercsapat mun­kájának eredményeképpen ga­ranciát látott személyemben. Ezt erősítette az MNB-nél és az OTP- nél szerzett szakmai tapasztala­tom és megyei tanácselnökként végzett, általa jól ismert mun­kám. Ám ez csak egy lehetőség volt, nem én voltam az egyedüli jelölt. A döntés alapja végül a me­gyei vezetés szava volt: úgy lát­ták jobbnak, ha „elvisznek” a megyéből. Ami jól is hangzott, hi­szen kiemeltek, ugyanakkor ma­gától megoldódott egy kényes probléma, mivel akkor engem magánügyben hírbe hoztak. Ez utóbb rendeződött persze, de én akkor már Pesten dolgoztam. Vé­A családi albumból gül úgy összegzem, hogy rossz szándék miatt kerültem el a megyéből, de nem tudok eléggé hálás lenni, hogy ez megtörtént. Sikerek Pesten- Nagyon szép évek következtek számomra OTP-vezérigazgató- ként. Ismét szakmai munka és rengeteg új dolog. Elkezdtük az elektronika bevezetését, az Euro- csekket a szocialista országok kö­zül elsőként hoztuk forgalomba, utazási irodát alapítottunk, kita­postuk az Austria Lotto útját, ke­ményen vállalkoztunk. A Taka­rékpénztárak Nemzetközi Szerve­zete szakértőjeként bejártam a vi­lágot Amerikától Japánon át Új- Zélandig. Ismét tanultam, ötven évesen tettem nyelvvizsgát. □ A rendszerváltozás aztán megállította a karrierjét...- A karrierem nem a rendszer- váltás idején tört meg, hiszen a bankrendszer átalakításának kez­detén én egy nagy szakmai kihí­vást kaptam: megszervezhettem a Szerencsejáték Rt-t, amelynek első elnök-vezérigazgatója lettem. Kétmilliárdos nyereségnél tartot­tunk, amikor valakinek kellett a helyem, és - egyszerűen kirúgtak 1991-ben. □ Mihez kezd egy elnök-vezéri­gazgató ilyen helyzetben?- Én vállalkozni kezdtem. In­gatlanközvetítéssel, pénzügyi szaktanácsadással foglalkoztam, végül kapóra jött egy (szerencse­játék-piacon működő) kanadai­magyar vegyes vállalat megszer­vezése. 1994-ben aztán visszahív­tak a Szerencsejáték Rt.-hez, amely akkor nemhogy milliárdos nyereséget nem produkált már, hanem 500 milliós veszteségnél tartott. Azóta újra nyereségesek vagyunk, és én - bár 64 éves va­gyok -, ma is ott dolgozom, buda­pesti területi igazgatóként. □ Jól tartja magát... Legyen kormánypárti- Nekem hobbim a munkám, na­gyon jól érzem magam, örülök, hogy olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek. Egyedül élek - fe­leségem évekkel ezelőtt meghalt -, a családom viszonylag messze van, így a munkában élem ki ma­gam. Hetente kétszer teniszem, ha tehetem vadászok. Nem politi­zálok, nem csatlakozom csopor­tokhoz, 1990-től párttag sem va­gyok. Baloldali a gondolkodásom, a szociális kérdések iránti érzé­kenységem mit sem változott. Az a véleményem, aki elvállal állami területen feladatot és azt tisztes­ségesen akarja ellátni, legyen kormánypárti. Függetlenül az ak­tuális politikai vonaltól. □ A megyéről hogy tájékozódik?- A családom mindig össze­gyűjti nekem a Kelet-Magyaror- szágot, abból tájékozódom, és per­sze régi barátaimtól. Szomorúan állapítom meg, hogy most sincs béke a vezetők között, ami koráb­ban is okozott már károkat a me­gyének. Számomra felfoghatat­lan, miért nem tanulnak legalább az elődök hibáiból, összefoghat­nának végre a viszálykodás he­lyett, hiszen annyi a tennivaló. Tisza László névjegye • 1937: Vaján született. • 1955-76: az MNB munka­társa, osztályvezető. • 1970: jogi diploma (ELTE). • 1976-80: OTP megyei igazgató. • 1980-81: elnökhelyettes. • 1981-85: megyei tanács­elnök. • 1985-90: OTP vezérigazgató. • 1990-91: Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgató. • 1991-94: vállalkozó. • 1995- Szerencsejáték Rt. területi igazgató. Politikus nyíregyházi gyökerekkel Kovács Éva Kisgyerekként az Érpatak kör­nyéke volt legkedvesebb játszó­tere, sétáinak, játékainak, csa- tangolásainak pedig a sóstói erdő, no meg a mezőgazdasági főiskola sportpályái a kedvenc helyszíne. Bállá Mihály, a Fidesz frak­cióvezető-helyettese, a Parla­ment külügyi bizottságának alelnöke Nyíregyházán, értel­miségi családban született, az 1-es gyakorlóban végezte az ál­talános iskolát, a Krűdy-gimná- ziumban érettségizett. Szülei ma is a megyeszékhelyen él­nek, fiuk azonban - bár nem felejtette el - kicsit távolabb ke­rült a szülőföldtől.- A középiskolai évek a leg­szebb élményeim közé tartoz­nak. Olyan tanáraim voltak, akikre máig csak szeretettel tu­dok emlékezni. Balogh Emil osztályfőnök, vagy Karádi Zsolt, aki miatt a tanárképző főiskolán a magyar szakot választottam. A főiskolának nemcsak a diplomá­mat, a feleségemet is köszönhe­tem, hiszen ott ismerkedtünk meg, s ma már két kisgyerek boldog szülei vagyunk. A diploma után Szentendrén szerzett állást, mint mondja, nem utolsó sorba azért mert ott ju- t o t t kifizet­hető al bérlethez is. Ekkor kezdte el az angolt tanul ni, amit az­tán oly Bállá Mihály mértékben megkedvelt, hogy több, nemzetközi érvényességű kurzust is elvégzett. Időközben bölcsészdiplomát szerzett, majd kisebb kitérők után telepedtek le Érsekvadkerten, felesége szülőhelyén, ahol a kétgyerme­kes család azóta is él.- Alcsútdobozon tanítot­tam, amikor 1994-ben először kerültem közel a politikához. Ottani állator­vosbarátom Fidesz színek­ben indult, s nekem tet­szett a párt szókimondása, dinamizmusa. Mint kiderül, olyannyi- : <f ra, hogy a következő válasz- * tásokon már ő is elindult, s nyert. A nógrádi 4-es választó- kerület egyéni képvise­lőjeként ül ma a Parla­ment díszes ku­polái alatt.- Megválasz­tott képviselő­ként léptem át először az Or­szágház kapuját. Megható él­mény volt. Bállá Mihály oroszul és ango­lul beszél, így kézenfekvő volt, hogy pártja a külügyi bi­zottság tagjai közé javasolta, mely bizottságnak 1999 szep­tembere óta alelnöke, 2000 ápri­lisa óta pedig a Fidesz frak­KM archív felvétel cióvezető-helyettese, a külügyi és a biztonságtechnikai kabi­net vezetője, ebbéli minőségé­ben a NATO- és EBESZ-delegá- ciók állandó első embere is. Utóbbi tisztségek lényegét firtató kérdésemre készséggel válaszolja:- Másfél éve annak, hogy a NATO kötelékébe tartozunk. Olyan időszakban lettünk ta­gok, amikor egymást érik a különböző válságok. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a migrációnak részben célpont­ja, részben átmeneti országa vagyunk, belátható, milyen fontosak ezek a kérdések, mennyire lényeges, hogy a NA­TO tagjai vagyunk.- Mostani feladataim, mun­kám sokrétű tevékenység, nagy kihívás számomra. Égy elma­radott térség országgyűlési képviselője vagyok, melynek adottságai szülőföldeméhez ha­sonlíthatók. Politikusként sze­retném elérni, hogy hazánk boldoguljon, előbbre jusson, hogy a valamikori palócföld visszakapja régi rangját, egy­kori fényét. Számomra nagy öröm volt, hogy 1998-ban a választóktól bi­zalmat kaptam. Remélem, a 2002-es választásokon kide­rül, rászolgáltam erre a biza­lomra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents