Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-27 / 252. szám

2000. október 27., péntek 3. oldal HÁTTÉR /\ személyeskedő jellegű névtelen levelek általában gyanakvásra adnak okot. Ha köz­ügyről van szó, az persze más. Az utóbbi idő­ben mintha a névtelenség mögé rejtőzők úgy éreznék, nem kezelik kellő komolyság­gal a nyilvánosságnak szánt információikat. Ezért aztán alákanyarítanak egy nevet, vagy többet. Sőt, címet is, hogy még hihetőbb le­gyen. A napokban az egyik Tisza menti városból kaptunk névvel, címmel ellátott levelet. íróját egyik cikkünk ihlette meg. Úgy gondolta: el­jött az ideje, hogy lerántsa a leplet a helybe­li polgármester, a jegyző tevékenységéről. De még a képviselőknek sem kegyelmez, ne­kik is kioszt egy-két szakszerűnek tűnő frics­kát. Úgymond megcáfolhatatlanfnak tűnő) té­nyeket tár elénk, jogszabályokra, rendeletek­re hivatkozik. A dolog igen komolynak és oly annyira hihetőnek tűnt, hogy mindenkép­pen meg akartam keresni, hiszen számos kérdést nyitva hagyott, melyekről több infor­mációt szerettem volna megtudni. Akkor esett le az állam, amikor a helyszínen kide­rült: a címben megnevezett utcában nincs olyan számú ház, mint amit a kedves levélíró megadott. Elírta volna a házszámot? De- hogyl Az utcában az emberektől megtud­tam: olyan nevű nem is lakik a városnak ab­ban a fertályában. Az ilyen fajta félrevezetés, átverés, úgy gondolom, a névtelenségnél is rosszabb, hi­szen a hírközlő, az informátor szavahihetősé­ge abban a pillanatban légbuborékként puk­kan szét. Miután átvert, félinformációit kény­telen voltam rémhírterjesztésnek felfogni. A másik fél, természetesen, így is meghall­gattatott. Ám arra nem kaptam, és valószí­nűleg már soha nem kapok választ, amit a kedves levélírótól szerettem volna megkér­dezni. Aranycipő Ferter János rajza □ Zongoravirtuózok A IX. Országos Ze­neiskolai Zongoraverseny jegyében ma 17 órától a nyíregyházi zeneiskola hangver­senytermében (Kürt u.) Keveházi Gyöngyi és Falvai Sándor ad koncertet. □ Melocco és Szörényi Október 27-én 16 órakor Mátészalkán a Szatmári Múzeum­ban Melocco Miklós szobrászművész kiállítá­sát Szörényi Levente nyitja meg, aki 18 órá­tól a művelődési házban koncertet ad. □ Posztumusz díj Sípos Istvánnak, a MÁV Rt. tavaly fiatalon elhunyt vezérigazgatójá­nak, Záhony első díszpolgárának szavazta meg az idei „Vasutasokért" dijat a Vasúti Dol­gozók Szabad Szakszervezete. □ Koncert trióban Október 28-án 18 óra­kor a nyíregyházi zeneiskola ad otthon annak az örmény kisebbségi önkormányzat szervez­te koncertnek, melyet a Trio Divertimento ad. A fiatal művészek Hacsaturján, Bizet, Lehár, Strauss, Kálmán-darabokat játszanak. Saját szemükkel győződhettek meg a gazdák az egyes fajták termőképességéről a nyírteleki kukori- cabemutatón is Martyn Péter felvétele Ilyen magas ár még nem volt Az idén az Alfa és a Furió adta a legnagyobb termésátlagot Galambos Béla Nyírtelek, Rakamaz (KM) - Érik a kukorica - ha az aszály már rég meg nem ér­lelte - itt van hát az ideje a gazdák jövő évi vetőmag-vá­lasztását megkönnyítő, a ter­més bemérésével is egybekö­tött fajtabemutatóknak. Az elmúlt napokban Nyíregyhá­za és Tokaj között két helyen is gyülekezhettek a kukoricaterme­lők egy-egy gazdatársuk földjén, hogy saját szemükkel győződ­jenek meg melyik kukoricahib­rid is viselkedett a legjobban eb­ben a már megint csak párját rit­kító évben. Úgy is mondhat­nánk, a gazdák ilyenkor mérik be magukat, hogy jövő tavasszal melyik hibrid termesztése mel­lett döntsenek. Jól vizsgáztak Nyírtelek mellett a hazai napra­forgó és kukorica fajtakínálat egyik vezető nemesítője, a No­vartis eég rendezett ilyen tapasz­talatcserét. Kovács József helyi gazdálkodó földjén 8 hibridből álló fajtasort vetettek el. Az egyes parcellák termésmennyi­ségeinek megmérését követően kiderült: az aszály ellenére is el­fogadhatóan vizsgáztak errefelé ezek a kukoricák. Az eredmé­nyek összehasonlítását követő­en, csalódást okoztak a korai, vi­szont kiváló eredményeket értek el a középérésű hibridek. A jelen lévő 25 termelő megbizonyosod­hatott afelől, hogy az országnak ezen a vidékén, idén az Alfa és a Furió nevű hibridek adták a leg­nagyobb, hektáronként közel 10 tonnás termésátlagot. Rakamazon a helyi gazdakör szervezésében mintegy 40 helyi termelő tájékozódhatott első kézből az olajos növényekkel is foglalkozó Monsanto cég kukori­cahibridjeinek idei teljesítmé­nyéről. Szloboda Béla gazdálko­dó földjén tartottak fajtabemuta­tót a cég szakemberei, akik a kí­sérlet tizenkét félhektáros par­cellájának termését itt is lekom- bájnolták, s a helyszínen meg is mérték. Országosan rendkívül szélsőséges kukorica-termésátla­gok jellemzik ezt a száraz évet, hangzott el. Ilyen körülmények között a cég Dekalb hibridjei kö­zül termő-, és alkalmazkodó ké­pességben, no meg - végső soron a szárítás költségét kímélő - víz­leadásban a DK 440-es és a DK 471-es vitte el Rakamazon a pál­mát 10-11 tonna közötti hektá­ronkénti terméssel. Ezt még az Asgrow hibridek AW 043-asa kö­zelítette meg a maga 9,4 tonnájá­val. Végre jó ár- Ilyen magas kukoricaár még nem volt - állapította meg öröm­mel a család 150 hektár saját és bérelt szántóján fiaival gazdálko­dó Szloboda Béla, aki a 90 hektá­ron termelt tengerijét saját szá­rítóján készíti el az idén tonnán­ként 30 000 forint+áfáért eladha­tó export minőségűre.- Nekünk gazdálkodóknak nagy szükségünk lenne rá, hogy ilyen szinten maradjanak a ter­ményárak. Ugyanis csak Így vol­na lehetőségünk olyan jövedel­met realizálni, amelyből a gazda­ságunk versenyképességéhez szükséges fejlesztésekre is futná. A szaktanácsadók is kiálltak a házigazda mellett: mostani ára­kon egyhektáronként átlagosan 8 tonnát termő kukorica, 240 ezer forint árbevételt hoz. Ennek a termelési költsége 120-125 ezer forintnál nem lehet több, így kö­zel ugyanennyi tiszta bevételt kasszírozhat a termelő. Ez azért már elég szép haszon, tették hoz­zá. Jövedelem kéne- Szükségünk is volna folyama­tosan a tisztességes jövedelemre- vélekedik Szloboda Béla -, hi­szen tíz éve még csak félmillióba került az az MTZ traktor, ame­lyért most négymilliót kell fizet­nünk. Ez csupán a gépeknél nyolcszoros árat jelent, s akkor még nem is beszéltünk a terme­lés többi, szintén súlyos költsé­géről. Ehhez képest alig-alig emelkedtek a mezőgazdaság által előállított termékek árai. Na­gyon úgy fest, hogy az elmúlt években a mezőgazdasággal fi­zettették meg az infláció kordá­ban tartását. Pedig itt sajátos a helyzet, hiszen a nagy értékű be­fektetések nálunk hosszú évekre történnek. így azután hiába a mélypont - például az általunk is folytatott húsmarha-hizlalás- ban is - pont ilyenkor nem sza­bad abbahagyni. Át kell vala­hogy vészelni a hullámvölgye­ket. Talán az a baj, hogy a mező­gazdálkodóknak ezzel a túlélési kényszerével túlságosan is tisz­tában vannak odafönt, s ezért hagynak mindig magunkra... Hősökre emlékeznek Csenger (D. J.) - Az első és a második világháború hőseire emlékeznek Csen- gerben október 30-án. A város önkormányzati kép­viselő-testület este 17.30 óra­kor helyezi el a megemléke­zés virágait abban a remény­ben, hogy spontán módon mások is követik példáját, s bizonyára egy imát is mon­danak a megjelentek a gyá- szoltakért. A képviselő-testület olyan módon kezdeményezi a meg­emlékezésnek ezt a formáját, hogy ha érdeklődés mutat­kozik, akkor ebből hagyo­mány is alakulhat a követ­kező évekre így halottak napja táján, október utolsó előtti napján. Kővágó gép Naményból Vásárosnamény (N. L.) ­Bővül, fejlődik és létszámot bővít a naményi vasasüzem, a Nafém Kft., amely a Bereg Expón a Megyei Kereskedel­mi és Iparkamara különdíját kapta. Egy holland cég meg­rendelésére új termékként kővágó gépeket gyártanak, a próbagyártást a napokban fejezték be. A témáról Szom­bati Béla ügyvezető igazgató adott információt. A kővágó gépeket kőbá­nyászok, kőfaragók, szobrá­szok használhatják Hollandi­ában. A hollandok évente 500 gép gyártására tartanak igényt. A kamara a szakmai díj odaítélésénél azt is figye­lembe vette, hogy a kft. több világhírű cégnek is beszállí­tója és a beregi térségben enyhít a foglalkoztatási gon­dokon. A General Elektric budapesti gyárának röntgen részegységeket és alkatré­szeket gyártanak a naményi- ak. Egy könnyűipari gépeket gyártó német cégnek alkat­részeket szállít a Nafém. A szintén híres soproni Rotto Elzett Gyárnak ugyancsak alkatrészeket készítenek. A műszaki fejlesztés keretében még idén egy 45 millió forint értékű lézervágó gépet állít munkába a naményi cég. Százhatvan embert foglal­koztat a kft. Egy húszfős be­tanított hegesztő tanfolyam nem rég ért véget, de még mindig létszámfelvétel van. üfgain _________ Túr-parti partitúra Szilvási Csaba____________________ Ez a szokásos őszi szatmári utunk, amelyet most egy érett­ségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a ko­rábbiaknál is rövidebbre, iga­zán csak „dakszlikutyafuttányi- ra” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősz­szel is tiszta tekintetű menyecs- ke-folyója most, az alacsony vízállás ellenére is szívszorító- an piszkosan, lomposan, unot­tan, koravénasszonyosan csor­dogál lefelé. Nem is bírom so­káig nézni. Inkább visszaford­ulok Gyarmat irányába és le­horgonyozok egy kicsit a Birhó mellett, az öreg Túr partján, ahol az alig csordogáló víz való­ságos perzsaszőnyeget sodort össze magának, s körülöttem mindent áthat a csodálatos fa­nyar avarillat. Nincs ilyen gyönyörű hely sehol a világon. Tiz évvel ez­előtt, júliusban itt töltöttem éle­tem legfeledhetetlenebb napját. Kiscsikóként száguldoztam és hemperegtem a meleg nyári zá­portól füstölgő réten. Olyan szabadnak, boldognak még so­ha nem éreztem magam, mint akkor. Most is egyedül vagyok, de körülvesznek a régiek. Ezerki- lencszázhatvanban itt horgá­szott Kim Sanyi bácsi, hetven­hétben Nagy Sanyi. Az öreg Kun, aki pecázás közben be-be­csusszant a vízbe, a Túr vizé­nek gyógyhatásúról, később ál­talam is tapasztalt étvágyzsön- dölyítő erejéről beszélt, Sanyi­tól pedig, aki akkor főiskolás volt, és tehetséges festőnek in­dult, egy frissen fogott gyönyö­rű csukát kaptam ajándékba. Már régóta mindketten odaát, a Léthé folyó túlsó partján-hor­gásznak. A harmadik Sanyi - ő már hál’ istennek a közeli valóság­ból - Katona Sanyi is megjele­nik előttem egy mosoly erejéig. „Hazajössz te még ide, pajtás” - mondja, mondogatja állandóan, azóta is bennem, ahogy néhány perce a gyarmati lokálpatrióta klubban biliárddákó-krétázás közben megjegyezte. Mármint hogy végleg haza. Mosolyogtam rajta, most is mosolygok, de azért jólesett. Alszik a folyócska. Szunyó­kál. Csak egy-egy csuka (talán a Nagy Sanyitól egykor aján­dékba kapott kapitális példány ki tudja hányadizigleni ivadé­ka) meg-megvillanó foltos háta s a lefelé mozgó levél-futósző­nyeg mutatja, hogy él a víz. Él a természet is, csak oda kell figyelnünk, hogy ezt észre­vegyük. Néhány lépésnyire tő­lem két fácánkakas pompázik büszke hím-együttlétben. Más élőlények férfiegyedeitől eltérő­en ők nem kakaskodnak egy­mással. Tudják, tele van bajo­sabbnál bájosabb tojókkal a Kö­kényes, a Csipkerózsás és a Re- kettyés. Nem szalad el a két tapsifüles sem, csak egy kicsit óvatosabban figyelnek messzi­ről,, lelapulva a barázdában. A madarak nyugalomról és békéről szólnak. Kórusuk úgy harsog itt lent a bokrokon, mintha július lenne, s tüdőm lombos bokrai boldogan nyúj­tózkodnak az ózondús csodála­tos szatmári levegőben.

Next

/
Thumbnails
Contents