Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-18 / 245. szám
2000. október 18., szerda HATTER 3. oldal A kiadók adói Lefler György Xalán még a leleményes jelzőt kiérdemelt antik hősnek, Odüsszeusznak is elállna a szava napjaink adónem-kiötlőinek élénk képzelőerejétől. A rendszerváltozást követő kormányok e tekintetben nem (és sok minden másban sem) különböznek egymástól. Találékonyságuknak nem szab semmi határt. Annak idején megmosolyogtam, amikor I. Péter orosz cár adópolitikájáról olvastam. A kincstári bevételek növelése céljából a többi között vámot szedtek a tölgyfakoporsó eladása után, valamint a szakállasok szakálla után - azoktól, akik nem akartak megborotválkozni. Minő leleményeség, és micsoda hasonlatosság a leleményességben! - mondhatnánk az ezredfordulón. Az adót illetően, úgy tűnik, nincs új a nap alatt. Manapság nemcsak a tölgyfa-, de mindenféle koporsó után adót fizetünk, általános forgalmi adó képében. Mi több, a nyugdíjkorhatár felemelésével egyenesen bele is fektetik azokba a szegény adózó polgárt. A cáratyuska elámulna az ötletén is túltevő, a mai kor „kopor-show-bussines-szén". Szóval, leleményben nincs hiány! A legújabb ötletek egyike: a papírtermékdíj tervezett bevezetése. A gumiabroncsokhoz, akkumulátorokhoz és oldószerekhez hasonlóan a kormány a sajtótermékek alapanyagául szolgáló, úgynevezett információhordozó papírok környezetvédelmi termékdíját szándékszik megvalósítani. Mindemellett azt rebesgetik, hogy a lapok hirdetési bevétele után eddig fizetett félszázalékos kulturális járulékot is a duplájának szeretnék látni, sőt egy képviselői indítvány a reklám- és hirdetési adó bevezetését, illetve annak hatszázalékos mértékét szorgalmazza. Szakvélemények szerint az írott sajtó mindezzel óriási hátrányt szenvedne. Az olvasók nemkülönben! A tervezett lépés egyértelműen az elektronikus sajtó malmára hajtaná a vizet. A papírtermékdíj bevezetése, illetve az Európában szinte ismeretlen kulturális járulék felsrófolása lapáremelésre kényszeríti a kiadókat. Talán egy dolog miatt mégis visszakoznak: a választás is sok papírral jár. Ha olvasóval nem is. Kényelmes Ez a kutya egyre lustább lesz, mostanában a póráz helyett az autó kulcsát hozza... Ferter János karikatúrája HÍREK □ Véradás Három helyütt is szerveztek mára véradást a Vöröskereszt munkatársai. A tyuko- di konzervgyárban, Fényeslitkén, a faluházban és a tiszakóródi orvosi rendelőben (itt várják a tiszcsécseieket is) adhatnak vért. □ Gyengénlátók A Magyar Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetségének nyíregyházi irodájában minden kedden fogadóórát tartanak 9-14 óra között a fogyatékossági támogatással kapcsolatos tudnivalókról. A Hősök tere 9. alatt személyesen várják a tanácstalanokat, de telefonon is szívesen adnak tájékoztatást (42/407-486). □ Telepítés A nyíregyházi Szabolcs Vízmű HE a kezelésében lévő sóstói tavakba október 19-én (csütörtökön) pontytelepltést végez. így a horgászok által legkedveltebb halból az idén már öt tonna került a vízbe. Horgászni október 21 -én (szombaton) napkeltétől lehet. Őszi hangulat A meteorológusok azzal ijesztgetnek, hogy kifelé tartunk a szép időből Nagy István Attila felvétele Zenei trilógia Nyíregyháza (KM) - A Pro Ar- chi Egyesület a Piccoli Archi zenekar szellemi bázisára építve mindig nagy hangsúlyt fektetett olyan új értékek létrehozására, amelyek a város gazdagításán túl, az ország kulturális örökségét is gyarapíthatják. Október 23-án a nyíregyházi református templomban Sólyom Nagy Sándor Kossuth-díjas operaénekes közreműködésével A magyar nép zivataros századaiból címmel egy nagyívű kantáta hangzik fel, amely emléket állít Kölcsey Ferencnek, illetve a magyarság történelmi útjának. Ezt a művet a Régiós koncertek sorozatban október 22-én, vasárnap Szolnokon, másnap Debrecenben, a Nagytemplomban is előadják. Család nélkül egyedül az Életben Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) - Még csak 18 éves Andrea, elsősorban a tanulással kellene foglalkoznia, de ő egyedül van a nagyvilágban. Pénz és szülői támasz nélkül. De kezdjük az elején. Andreának abba kellett hagynia a tanulást, mert édesanyja egyik településről a másikra költözött, s a lány nem tudott a megyeszékhelyre utazni hol Tímárról, hol Mári- apócsról. A 18 éves lány azonban sehogy sem jött ki nevelőapjával, úgy mondja: semmilyen kapcsolatuk sincs. Végül már a nevelőapa sem követte a mamát, inkább Nagy- kállóban kezdett új életet Andrea 15 éves öccsével. Andreának minden kapcsolata megszakadt anyjával, s később hiába kutatott utána, nem sikerült Andrea magányosan A szerző felvétele rálelnie. A lány teljesen zárkózott lett, hiszen szörnyű körülmények között élt, s nem látott semmi reménysugarat. Végül úgy döntött, megkeresi édesapját. Régi levelek, fényképek után kutatva címet is talált. Idén februárban Gávavencsellőre utazott, ahol találkozott vér szerinti édesapjával. Nagyon megörültek egymásnak, hiszen több mint tíz éve nem találkoztak. Elhatározták, megpróbálják a közös életet, s a lány folytatja a tanulást. A tervek szépek, csak a megvalósítás nem megy zökkenőmentesen. Édesapja rokkant nyugdíjas, havi 13 ezer forintból él, és betegsége miatt nagyon sokat költ gyógyszerre. Igyekszik szerény gazdálkodással megteremteni a betevő falatot. Andrea után a családi pótlékát édesanyja bankszámlájára utalják, tehát ehhez a pénzhez sem juthatnak hozzá. Az csak pluszteher, hogy a lány nevelőapja nevét vette fel még kisgyermekként, így a vezetéknevét újra meg kellene változtatni, hogy valamilyen segélyt vagy támogatást kapjanak Gávavencsel- lőn az önkormányzattól. Jelen pillanatban jogüag az édesapjának semmi köze nincs hozzá, amit a Gyámügyi Hivatal is megerősített. Az iskola, a tanulás fontos, hogy minél könnyebben jusson majd munkalehetőséghez. A Wesselényi Miklós Szakközépiskolában Andrea újrakezdte a tanulást kötőipari-konfekció szakon. 2002- ben végez, s munka mellett szeretne majd leérettségizni. Édesapja megtakarított pénzéből vásárolták meg az iskolakezdéshez szükséges könyveket, taneszközöket. öccsével telefonon tartják a kapcsolatot. Tamás mesélte, jól érzi magát Nagykállóban, csak nagyon hiányzik a nővére. Már meglátogatta ő is édesapját Gá- ván. A fiú is hozzájuk költözne, de ahhoz valami csodának kellene történnie, hiszen édesapja havi jövedelme az éhenhaláshoz is kevés, nemhogy arra, hogy hárman éljenek belőle. LETKÉPEK Szüret idején Tóth Máté Miklós ________________ N"em tagadom, szeretem a bort. A jó bort természetesen, a hamisítatlant, az igazit. De hát ezzel nem vagyok egyedül a magyar irodalomban. írói, de főleg költői felmenőim közül sokan dicsérték már Bacchus italát - egyáltalán ki az aki nem? - és egyik-másik olyan szemléletesen, hogy még a bornemissza olvasó is kedvet kapott a megízlelésére. Kölcsey még a Himnuszban is szentelt neki egy szép sort: „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél... ” és Vörösmarty meg olyan hévvel buzdított a borivásra, hogy Erkelt is megihlette verse és Petur sikeráriájává tette a Bánk bánban. „Gondold meg és igyál / örökké a világ sem áll; / Eloszlik mint a buborék / S marad mi volt a puszta lég. ” Idézhetnék még vég nélkül Balassitól, Csokonaitól kezdve egészen a mai költőkig, de hát ez a jegyzet véges és különben sem irodalomtörténeti kutakodásra való. Egyszerűen csak azért íródott, hogy a magam módján kicsit újra reklámot csináljak a jó bornak. Miért? Mert az utóbbi évtizedekben mintha hátrébb szorult volna hazánkban a borivás a sör és a rövid italok fogyasztása mögött. Reklámja is jóval szegényebb, hovatovább csak akkor reflektoroznak rá, ha valami nagyobb borhamisításra derül fény és azt szellőzteti meg a sajtó. Pedig a magyart - és ez tény - boros nemzetként tartották számon nem utolsósorban a tokaji vüágnívójának is köszönhetően, és mára már mi is megközelítjük a bajorokat sörfogyasztásban. Mikor fordultunk el a bortól? Nem tudom. Egy azonban biztos, hogy apám nemzedéke még nagyon is borivó volt. Ha egy társaság jött össze nálunk, akkor bizony a boroskancsó járt körbe és töltötte tele a poharakat. A bor mellett kvater- káztak, kártyáztak és jött meg a kedvük a nótázásra is. És mivel a mi falunk, Tiszalúc Tokaj hatókörébe esett, így természetes, hogy minden más borokat a tokaji előzött meg ott. Apám, a falu papja is tokajit hozott úrvacsoraosztáshoz, általában furmintot, vagy szamorodnit és a harangozóval a parókia előszobájában töltögették át a de- mizsonokból a régi ónkupákba. Olyankor még a szobákba is belopódzott az a semmihez sem hasonlítható illat, amely csak a tokaji bor sajátja. Gyerekként ezt az illatot szívtam magamba, ezért nekem a tokaji ma már nem csupán bor, de emlék is. K^ésőbb persze megismerkedhettem más borokkal is. A Ba- laton-felvidékiekkel, a soproniakkal, az egrivel, az abasárival, a detkivel és sorolhatnám még tovább, de a tokajit egyik sem tudta kiszorítani a szívemből. És ha hűtlenkedem is olykor jó száraz, vörös borokat kortyolgatva, régi kötődésem a tokajihoz változatlan. Tehát a borhoz. Amit jó lenne már ismét asztalaink fő helyére tenni átlátszó, bepárásodott üregkan- csókban mint a régiek és újra Vörösmartyval szólva nézni, hogy: „Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi./ Tőle senki e jogát el / Nem veszi. / Törjön is mind ég felé az / Ami gyöngy. / Hadd maradjon gyáva földön / a göröngy." Németh Zsolt Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - K. É.) - Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára látogat október 18-án szerdán a Fidesz- Magyar Polgári Párt ifjúsági társ- szervezete, a Fidelitas nyíregyházi csoportjának meghívására Nyíregyházára. A délutáni program részeként 16 órától előadást tart a Nyíregyházi Főiskola hallgatói számára „Magyarország Európai integrációjának hatásai a határon túli magyarságra” címmel. Az előadás helyszíne a főiskola Sóstói úti telephelye (Sóstói út 31/b.) a főépület 1-es számú előadója. Németh Zsolt nyíregyházi programja részeként látogatást tesz a főiskola Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén. Atlétában Ritka az október, aminek derekán atlétára vetkőzve lehet etetni a galambokat a nyíregyházi Kossuth téren Balázs Attila felvétele
