Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-13 / 241. szám

2000. október 13., péntek HÁTTÉR 3. oldal Telekkönyvi szemlélődés! 23* Kovács Bertalan N em mondhatni, hogy a közvélemény kü­lönösebben felkapta volna a fejét annak ide­jén arra a hírre, miszerint egy közhasznú tár­saság koordinálásával elkészül(het) a nemzeti kataszteri program, magyarán egyszer meg­születik a nagy honi telekkönyv. Mielőtt azonban kézlegyintéssel elintéz­nénk a dolgot (mondván: megint egy olyan ügy, amire sem szót, s főként pedig súlyos milliókat nincs értelme áldozni), érdemes a jobbára még csak néhány lapjában létező in­gatlan-nyilvántartás kötete fölé görnyedni. Eddig elsősorban a nagyobb városok enged­hették meg maguknak azt a (tán nem is annyira) luxust, hogy a saját dolgukat is megkönnyítendő, s nem utolsósorban a felé­jük kacsingató befektetők bizalmának elnye­réséért elkészíttessék precíz ingatlanlajstromu­kat. Modern korunkhoz illően digitalizált tér­képekkel (is) látványossá, könnyen elérhető­vé téve azt. Igaz, ha az anyagiakban nem is dúskálnak az ominózus települések, minden­képpen a módosabbak közé tartoznak. A ka­taszter elkészítéséhez szükséges anyagiak 40 százalékát ugyanis saját maguknak kellett előteremteniük, mindazonáltal a nem csekély maradékot meg az állam finanszírozta. Ez vélhetően így lesz egy darabig, ezért nyilván­való, a kisebb települések számára nem ma­rad más lehetőség, mint az összefogás. A Kisvárda és Záhony közötti köz- és vasút­ra felfűzött települések képviselői a napok­ban túlestek a puhatolózó tárgyaláson, ame­lyet a nem túl régen alakult, s a térségfejlesz­tést zászlajára tűző Kiút Egyesület szervezett. Az eszmecserén ugyan első hallásra picit sok­nak tűnt a kistérségi kataszter elkészítésével kapcsolatban emlegetett cirka 110 milliós sa­ját erő, ám az is kiderült: lemarad, aki nem ezen az úton halad. y\mfg ugyanis Németországban, Svájcban 70 százalékban készült el az állandóan nap­rakészre frissíthető telekkönyv, addig hazánk­ban ez az arány jóindulattal is csak 10 száza­lékosnak mondható. HÍREK □ Díszpolgár A Borsod megyei Rátka köz­ség első díszpolgárává választotta Frisnyák Sándort, a Nyíregyházi Főiskola egyetemi ta­nárát. Az elismerést a millenniumi emlékzász­ló átadása napján nyújtották át a pro­fesszornak, aki korábban kutatómunkát vég­zett a környéken és megírta a település tudo­mányos igényű monográfiáját. □ Csiga-pont Komlódi Judit grafikus- művész és N. Vajas Mária kerámikusművész Csiga-pont című kiállítását nyitja meg Boros György fotóművész október 13-án a Visuart Galériában. □ Jogszabály-változások A mozgáskor­látozottak megyei egyesülete október 16-án 10 órától Gávavencsellőn tart csoport­gyűlést, amelyen többek között ismertetik a súlyos fogyatékosság megállapításával kap­csolatos jogszabályváltozásokat. Önként mennek, önként maradnak A feladatok csökkenésével létszámleépítésre kényszerülnek a gazdasági kamarák Készülnek a műanyag lencsék a mátészalkai japán Hoya gyárban Elek Emil felvétele amellyel az elmúlt 3 év alatt 72 megyei vállalkozót támogattunk meg a kamara műszaki innováci­ós fejlesztési alapjából - készít gyorsleltárt a régi-új elnök. Az általános gazdasági érdek­érvényesítésnél említi, hogy a különböző rendeletek és törvény- tervezetek véleményezésével si­került olyan módosításokat elér­ni, mely a vállalkozók számára kedvezőbb helyzetet teremtett. A kamara 1998. július 1-jétől végzett közigazgatási feladatokat, közte a vállalkozói igazolványok kiadá­sát, ám ezt az okmányirodák ve­szik át. A feladatok számának csökkenése a kamarát létszámle­építésre kényszeríti, s a kötelező tagság megszűnése is új helyzetet teremt. A korábbi 20 ezres taglét­szám 718-ra apadt, viszont elég fajsúlyos csoportot alkot, hiszen ők adják a megye összes vállalko­zói árbevételének kétharmadát. Kedvező fejleményként értékelik azt is, hogy az önkéntes tagok 71 százaléka kisvállalkozó. Kedvezményekkel Ők az üzleti biztonságot látják a tagviszonyban, számítanak a ha­zai és nemzetközi partnerközvetí­tésre, amely november 1. után csak a bejelentkezett tagok szá­mára elérhető szolgáltatás. Az sem mellékes, hogy kedvezmé­nyes bérleti díjakkal vehetik igénybe a székházat és az egyéb szolgáltatásokat. A kamara veze­tő testületé a közeljövőben meg­keresi a gazdálkodó szervezete­ket, hogy megismertessék az új szervezet terveit, elképzeléseit. A tagságot önkéntes alapon is vállalók táborába tartozik Baga- méry Lajos, a Szakszig Kft. igaz­gatója, aki döntését így indokol­ja:- Mi tagjai vagyunk a szakmai szövetségeknek, és más egyesüle­teknek is, mely természetesen pénzbe kerül, de a dolgot nem le­het csak anyagi szemszögből megközelíteni. Nyugaton a kama­rai rendszer jól működik, haté­kony és erős. Egy jövőbe tekintő vállalkozónak hazánkban is be kell látnia, hogy a kamarai tag­ság hozzátartozik a vállalkozás minőségéhez. Az eddig felépített kamarai rendszert nem szabad eldobni, hiszen igenis vannak jól működő szolgáltatások. A kama­rának nem passzív, hanem az ed­diginél többet dolgozó, a vállalko­zások jövőjéért cselekvő tagja akarok lenni. Hiányzó jogok- A kamarák a rendeltetésükhöz képest tehetetlenek, igaz, részben önhibájukon kívül, mivel egysze­rűen nem rendelkeznek a szüksé­ges jogkörökkel - vélekedik Ma­kai Tamás fogtechnikus vállalko­zó. Ezzel elárulja: ő nem kíván a kamara tagja maradni, s a részle­tes indoklással sem marad adós. Nem sikerült például elérni, hogy az ipar kiváltásához ismét feltétel legyen a mestervizsga, nincs igazi szankcionálási lehe­tőség, ha valaki szégyent hoz va­lamely szakmára, nincs saját pénzügyi forrás, amelyből a leg­kisebb vállalkozók kérhetnének támogatást.- A bejelentkezők aránya ön­magáért beszél, sajnos, egyelőre még nem olyan a kamarai rend­szer, mint külföldön, ahol számta­lan, a tagdíj mértékét sokszoro­san meghaladó előnyökhöz jut­nak a vállalkozók - véli Makai Tamás. Azt is hozzáteszi: nem a honi tagdíj összegeit kifogásolja, hanem annak ellenértékét. Úgy látja, jelenleg főleg a nagyvállala­tok találnak új partnerekre a szervezet közvetítésével, a kiseb­bek háttérbe szorulnak. Lehet, hogy éppen az új feltételek hozzák meg az áttörést - ad hangot remé­nyének a fogtechnikus vállalkozó. Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) - Mennyire nem mindegy: maradni vagy távol maradni! Az új feltéte­lekhez igazodó gazdasági ka­maráknál november 1-jétől ez lesz az egyik legfontosabb kérdés. Közel az idő, amikor a vállalko­zók csak akkor fordulnak a gaz­dasági kamarákhoz, ha azt jónak látják: hivatalos ügyeiket novem­ber 1-jétől már más helyen inté­zik. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparka­mara október elején megtartott tisztújító küldöttgyűlésén Veres János országgyűlési képviselőt megerősítették elnöki tisztében, mandátuma négy évre szól. Egyre többen- A kamara elmúlt három évben végzett munkáját sikeresnek tar­tom, hiszen nemzetközi kapcsola­taink bővültek, a tagok közül egyre többen vettek részt rendez­vényeinken, az üzletember-talál­kozókon, bemutatkoztak kül- és belföldi kiállításokon, vásárokon. A konkrét eredmények között most csak az orosz válság, vala­mint a Tisza ciánszennyezése okozta károk következményeinek kivédésére tett lépéseinket, no meg azt a 170 millió vissza nem térítendő támogatást említeném, A kisvállalko­zók az üzleti biztonságot tartják a leg­fontosabbnak. Veres János W 1ÉTKEPÉK A Tisza és a Bodrog Bállá László IVIargitka és Editke az isko­lából mentek hazafelé, mikor az a nagy fekete kutya csatla­kozott hozzájuk. Érdekes: a többi járókelőre ügyet sem ve­tett, nekik azonban rögtön a nyomukba szegődött. Néha előreszaladt, majd megfordult, és kérőn nézett rájuk.- Éhes - állapította meg Margitka, s odanyújtotta hű­séges kísérőjének tízóraijának maradékát. Az mohón vetette rá magát, pillanatok alatt el­költötte, meg sem kottyant ne­ki.- Szegénynek - úgy látszik -, nincs gazdája és koplal, pe­dig milyen szép jószág - saj­nálkozott Margitka, s már sze­rette is a nyomában caplató ebállatot, s mert régen vágyott kutyára, úgy gondolta hazavi­szi, majd az ő kutyájuk lesz. Akkor adjunk neki nevet - ajánlotta Editke. - Legyen ta­lán Tisza. De Margitkának ez a név nem tetszett.- Nem jó. A Tisza az olyan világos név. Ez meg fekete ku­tya. Legyen inkább Bodrog. Hogy miért fekete név a Bodrog, és a Tisza miért nem az, azt nem tudta volna meg­magyarázni. De nem is volt fontos. Övé a kutya, ő ad neki nevet. Igen ám, de a szülei hallani sem akartak Bodrogról. Kis lakásban éltek, a negyedik emeleten. Hogy lehet itt helyet szorítani a kutyának is. Hogy esetleg Editkééknél? Hát ne­kik már volt kutyájuk. Tisz­tességesen megetették hát Bodrogot, s azt mondták a szü­lők: most már menjen az útjá­ra. Hanem Margitka igen saj­nálta az árva jószágot, s a két kislány elindult gazdát keres­ni Bodrognak. Pórázra vették, és sorra becsöngettek a házak­ba: „Nagyon szép fekete ku­tya, tessék már elvenni!” De Bodrog sehol sem kellett. Az egyik sokadik házban azon­ban mintha érdeklődést mu­tattak volna: Fekete kutya? Na, lássuk csak! Ám ahogy a gazda egy nagybajuszú férfi megpillantotta a kutyát, cso­dálkozva kiáltott fel: Hisz ez a Kertészék Tiszája. No, gyere csak, szépen visszaviszlek a gazdához. Már fogta is a pó­rázt, közben elmondta a gyere­keknek, hogy Tisza bizony gyakran elcsavarog. Nem sze­reti a gazdáit, mert rosszul bánnak vele. Keveset adnak neki enni, és minden semmi­ségért megverik. Ahogy elvezette Tiszát, a két kislány elkámpicsorodva állt az után. Nem ilyen véget szántak ennek a történetnek. Gondolták: lelnek a kutyának valami jó gazdát, ehelyett most a nagybajuszú visszavi­szi Kertészékhez (neki valami rokonai), s ott újra kezdődik az éhezés, az ütlegelés. ]\^argitkát mindez nagyon bántotta. De nemcsak ez. Az sem fért a begyébe, hogy a ku­tyát mégis Tiszának hívják. Hogy lehetett ennek a fekete jószágnak ilyen világos nevet adni? Szabványosítási világnap Nyíregyháza (KM) - A szabvá­nyosítási világnapot minden év október 14-én ünnepel­jük, ez az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) szü­letésnapja. Azért esett a választás erre a napra, mert ekkor kezdődött 1946-ban Londonban az az ülés, amelyen 25 ország küldöttei él­határozták: létrehoznak egy új nemzetközi szervezetet, amely­nek célja az ipari szabványok nemzetközi koordinációjának és egységesítésének megkönnyítés- e. (Az ISO hivatalosan 1947. feb­ruár 23-án kezdte meg műkö­dését.) A szabványosítási világnap célja, hogy tudatosítsa az egész világra kiterjedő szabványosítás fontosságát a világgazdaság szá­mára, népszerűsítse szerepét az üzleti élet, az ipar, a kormányzat és a fogyasztók igényeinek kielé­gítésében. Ez a nemzetközi ese­mény egyben elismeri azoknak az önkéntes résztvevőknek a munkáját is, akik világszerte se­gítik a szabványosítási tevé­kenységet. A világnap megünnepléséhez az ISO és az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) kö­zös üzenet megküldésével járul hozzá, amelyet a két szervezet el­nöke az ITU (Nemzetközi Táv­közlési Egyesülés) elnökével kö­zösen küld meg minden ISO-tag- országnak, így a Magyar Szabvá­nyügyi Testületnek is, amelynek az MSZT megalakulásától tagja. Ezt az üzenetet minden tagor­szág felhasználja a szabványosí­tás fontosságának, népszerűsíté­sének propagálására. 2000-ben a világnapi üzenet mottója: „Nem­zetközi szabványok a békéért és a jólétért”. „Aszfaltvarrás" Nyíregyháza igénybevett útjainak repe­déseit, kisebb hibáit javították ki a szakemberek gyors, kézi burkolatjavító berendezésükkel Sipeki Péter felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents