Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

2000. szeptember 30., szombat 9. oldal Az időutazó Horányi Zsuzsa Egyik cigarettáról gyújt a másikra, s csak akkor oldódik fel igazán, mikor az autók­ról kezd mesélni. Komoly, megfontolt külső, határozott egyéniség. Ki gondolná, milyen kalandos életút áll Avri (Avraham) Ravid mögött, aki ma a Nyírplaza ügyve­zető igazgatója. Arra kér, tegeződjünk, mert nem ottho­nos a magázódás területén, hiszen 9 éve­sen hagyta el szüleivel Magyarországot, a gyereknyelvben pedig ritka a tessékelés. Izraelben a haditengerészet búvárkom­mandóját választotta 18 évesen. Az első próbaként ezer önkéntest teljes menetfel­Avri Ravid irodájában munka közben A szerző felvétele szerelésben háromnapos tengerparti sétá­ra küldtek. Napi kilencven kilométer gyorsmenetben. Aki próbálta, tudja, csak az viseli el ezt a pszichikai és fizikai ter­het, aki iszonyatos akaraterővel rendelke­zik. Avri utóbbiak közé tartozik. Éles har­cokba is bevetették, s a sebesülést sem tudta elkerülni. Ma, ha elhívják vadászni, - ami előfordult már többször is, mióta is­mét Magyarországon van, - azt mondja, csak akkor megy, ha a róka ugyanúgy lesz felfegyverkezve mint a vadász. Az esélyek másképpen nem egyenlőek. Kikapcsoló­dásként kereskedelmi hajótársaságnál ta­lált munkát, rengeteg utazott, Új-Zélandtól Alaszkáig, a Csendes-óceán szigetvilágától Izlandig kóborolt a tengereken. Azt mond­ja, könnyebb megnevezni azokat az orszá­gokat, ahol nem járt, mint felsorolni azo­kat, ahol megfordult. Bostonban kötött ki, ahol a MIT egyetemen tanult. Hétvégén kamiont vezetett vagy roncs-derbiken in­dult, hogy megkeresse a tandíjra valót. A tanulást fontosnak tartotta, gépészmérnök diplomát szerzett, másoddiplomásként közgazdász lett, s harmadik egyetemi kép­zésen is részt vett, MBA üzletvezető. A hétköznapi életet olykor nagyon unal­masnak tartotta, hiába dolgozott autógyár­ban pályakezdő mérnökként, ott kiderült, nagyon kevesen tervezhetnek igazán autó­kat, neki sokkal egyszerűbb tervek készí­tésével kellett beérnie, a munkamenetet készítette el. Nem is maradt ennél a cég­nél sokáig. Érdekesebb feladatokat kapott a Shell izraeli motorolajgyárának főmér­nökeként többek között bevezették a bank­kártya-rendszert munkatársaival. Minden benne volt ebben a munkakörben, amit egy nemzetközi óriásnál át lehet élni. Avri olyan ajánlatot kapott ismét, amit nem lehetett visszautasítani: amerikai tu­lajdonú cégnél a privatizációs menetben vett részt szülőhazájában. Érdekesebbnél érdekesebb munka várt rá hazánkban, majd jött a felkérés, Kelet-Magyarország ingatlanfejlesztésében, a Nyír-Plaza veze­tőjeként dolgozhat, s jelenleg ezt a munkát végzi. Azt mondja, mikor 1995-ben ismét Magyarországra érkezett, úgy érezte ma­gát, mint egy időutazó, hiszen hazánkban olyan szokások voltak a gyakorlatban, mint a hetvenes évek elején Nyugat-Euró- pában. Bankkártyával csak egy-két na­gyobb szállodában lehetett fizetni. Holott ő már hozzászokott a plasztikhoz. Látta, hogy a fejlődés elindult és belátható időn belül hazánk is átveszi a nyugati gazdasá­gi szokásokat, csak azt nem tudta megjó­solni, milyen ütemben valósul ez meg. Be­bizonyosodott, az elmúlt öt évben roham­léptekkel fejlődött Magyarország, aminek van jó és rossz oldala. Ma már a köztudat­ban is érvényesül az a tudat, hogy az em­berek a szolgáltatásért fizetnek és el is várják, hogy minél magasabb színvonalon szolgáltassanak. Az autók iránti szeretete megmaradt, je­lenleg Mitsubishi Galanttal járja az uta­kat. Volt már arra példa, hogy a Buda- pest-Nyíregyháza utat két órán belül tette meg Vezetés közben is dolgozik, telefonál, hol angolul, hol héberül, hol magyarul vá­laszol a kérdésekre, s igyekszik azon a nyelven gondolkozni, amelyen beszél. A „nyíregyházi modell" diplomásai A többség a pályán maradt • Tankönyvíró és filozófiaprofesszor az első évfolyamról Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - A Nyír­egyházi Főiskola most első­sorban a napjainkban zajló integráció révén hallat ma­gáról: hatezer hallgatójával igazán nagy intézmény lett. Egy kis csapat azonban mégis a múltra emlékezett a hét végén a főiskolán: a legelső Nyíregyhá­zán kiállított tanári diplomák birtokosai. Az induló két évfo­lyamról kibocsátott magyar sza­kosok találkoztak, majdnem negyvenen, először 35-36 év után. Marczinkó István kisvár- dai szakközépiskolai igazgatóhe­lyettes érdeme, hogy néhány tár­sával összegyűjtötte a szerte az országban, sőt külföldön szétszó­ródott kétszer ötven magyaros címét. Igaz, már tavaly szerették volna, de csak mostanra sike­rült. 150 diák, 40 tanár Volt mire emlékezni. A főiskolát 1962-ben alapították, 50-50 hall­gató kezdett a magyar, a bioló­gia, a matematika szakokon. Negyven tanár gondoskodott ok­tatásukról, köztük két Kossuth- díjas: Kovács József és Almásy Károly. Nemzetközileg ismert pedagógus volt Szász Gábor ma­tematikus, kandidátus, Kálmán György, a pedagógia kiválósága, Rajkai Tibor biológus, akik né­hány munkatársukkal és a nyír­egyházi középiskolai tanárok legjobbjaival - például Bereznai Gyulával, Bachát Lászlóval, Margócsy Józseffel - vállalták a főiskolaalapítást. Olyan igény volt a fiatal tanárokra, hogy az első évfolyam hallgatóit már félidőben, két esztendő után ta­nítani küldték. Ez volt a „nyír­egyházi modell”: a főszak és a pedagógia teljes tananyagát gyorsított ütemben két év alatt sajátították el, a második szak és az ideológia tárgyaiból már taní­tás mellett vizsgáztak. Erős évfolyam volt: sokan ha­mar iskolaigazgatók, a művelő­dési osztályok munkatársai let­tek, egyetemet végeztek, dokto­ráltak. A találkozón szokásos névsorolvasás tanulságos volt. A nagy többség ma is tanít, általá­nos, közép- vagy főiskolán, sőt egyetemen. Vannak látványos karrierek. Bállá Árpád például sikeres tankönyvíró lett, hatodi­kos történelemkönyve már a 21. kiadást érte meg, ami ritkaság, Tóth Antal pedig a Veszprémi Egyetem filozófiaprofesszora lett. Harminchat év nagy idő: a hölgyek egy része az idén már nem nyitotta ki az osztályköny­vet, többen most kezdték nyugdí­jas éveiket. Életpályák Néhány életpálya, amely a nyír­egyházi főiskoláról indult: Regőczi Miklós Szentesről pá­lyázott 1965-ben a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolára. A magyar szakot végezte el és öt évig Hajdú megyében tanított, majd megpá­lyázta a Fejér megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesi poszt­ját, s tíz esztendeig ott kamatoz­tatta tudását. Aztán újra váltott: kilencedik éve a seregélyesi mezőgazdasági gépész szakképző iskola igazgatója. Miközben taní­tott, maga is tanult: elvégezte az egyetemet, majd régi magyar iro­dalomból doktorált. A megyével nem szakadt meg a kapcsolata, a Szatmári Irodalmi Napok majd,, mindegyikén részt vett. A főiskoláról így beszél:- A kecskeméti piaristák mel­lett a nyíregyházi főiskolától kaptam a legtöbbet, máig is az itt tanultakból építkezem, külö­nösen szívesen emlékszem Mar­gócsy Jocó bácsira, ő sokkal több volt, mint egy tanár.” Csipkó László Ceglédről jött tanulni Nyíregyházára, s oda is ment vissza magyart tanítani. Második szakja ének-zene volt, s bár a nyíregyházi főiskola hall­gatója volt, Egerbe járt vizsgáz­ni, mert itt még nem szervező­dött meg a tanszék. 1972-ben for­dított egyet az élete során. Keve­sellte a kétezer forintos fizetést, a lehetőségeket, többre, jobbra vágyott.- Egy IBUSZ-csoporttal men­tem Bécsbe, de már az indulás­nál biztos voltam abban, hogy nem térek haza - emlékezik. - Másfél évig sofőrködtem, próbál­tam beilleszkedni, kapcsolatokat keresni Ez aránylag hamar sikerült is. Szerencséje volt a zenével, a bé­csi konzervatóriumban zongorá­ból sikeres különbözeti vizsgát tett és 1976-tól zongoratanár a zeneszerető Bécsben. Mellette egy római katolikus egyházi énekkarba jár, s a templomban orgonái is. Családot alapított, jól érzi magát új hazájában. Az elsők között jelentkezett a talál­kozóra - impozánsnak tartja a főiskola fejlődését. Egyetlen munkahelyen Rangoni Károlyné Erdei Valéria viszont ma is első munkahelyén, az orosi általános iskolában tant, eszébe sem jutott, hogy máshová menjen. Szereti az oro­si gyerekeket, jó a kapcsolata a szülőkkel és kollegákkal, meg­győződése, hogy igényes oktatási munka részese. Országos közok­tatási szakértő, megyei szakta­nácsadó, szívesen vesz részt ta­nulmányi versenyek szervezésé­ben, tíz szakmai publikációja je­lent meg az értő olvasás témakö­réből. Évfolyamtársai közül so­kakkal harmincöt éve most talál­kozott először. A főiskola mai diákjainak ünnepi viselete az öregdiákoknak is tet­szene Balázs Attila illusztrációja Szily Nóra osztálytalálkozóra készül CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - A na­pokban Nyíregyházán járt a tévéből ismert műsorve­zető, Szily Nóra, aki ezúttal háziasszonyként vett részt a Polgármesterek városu­kért elnevezésű főző­versenyen.- Tavasszal találkoztunk a Whirlpoollal. A cég mint médi­ában ismert személyiséget vá­lasztott háziasszonyául - ma­gyarázta. - Azóta csak az ő gé­peiket használom, s miután van két gyermekem - a nagyob­bik épp most ment iskolába, a kisebbik oviba - és egy műkö­dő háztartásom, jó szolgálatot tesznek. Másrészt: ha az ember évek alatt elérte, hogy a nézők megszerették, nem engedheti meg magának, hogy csalódja­nak benne. Ha dicsérek egy gé­pet, akkor az olyan is legyen. Egyébként bátortalan kony- hatündémek tartja magát, bár egyre több receptet próbál ki mostanában, az utóbbi időben süteményeket is készít. Inkább egyszerűeket, amelyeknél a joghurtos pohár a mérce. Meggyes sütit például, amit a . jil gyerekek csak Titanicnak / Aj*'® hívnak. A név onnan jött, hogy kukucskáltak a tűz­hely üvegablakán, és lát­ták: ahogy feljön a piskóta, f ä úgy süllyed el benne a ki-1 magvait meggy. Nóra praktikus háztartást ve­zet, heti egy nagy bevá­sárlással. A napi fő ét- ke­helye, ahol minden­ki elmondhatja aznapi élmé­nyeit.- Hét köz­ben nem va­gyok nagy fő- zőcskéző mondja Szily Nóra - in- k á b b szomba­ton és vasár i nap zes a vacsora, legfőképp ami­att, mert ilyenkor együtt lehet a család. A vacsora- asztal a családi fó­rum szín­Nóra élvezettel kóstolgatta a polgármesterek főztjét Balázs Attila felvétele Időnként azon­ban a párom is meglep egy-egy finom ebéddel, vacsorával. Szily Nóra kilenc évvel ezelőtt tűnt fel a tévé képernyőjén. Eredeti szakmája pszichológus. A mé­dia világába úgy ke­rült, hogy - mint a pszichológu­sok általában - kíváncsi, érdek­lődő, megérteni vágyik a mási­kat. Beleérzésre, empátiára eb­ben a szakmában nagy szükség van.- Végzés után megismerked­tem rádiósokkal, akik ifjú kí­váncsiakat kerestek - emléke­zik a kezdetekre. - Ennek az lett a vége, hogy kaptam egy magnót, és már az első anyago­mat leforgatták a rádióban. Ez lett a végem, illetve a kezde­tem... Nem sokkal később - kilenc éve - olyanokat kerestek a té­vébe, akiknek van mikrofonru­tinjuk, de arcuk még ismeret­len a képernyőn. Nóra ilyen volt. Szép lassan megtanulta ezt a szakmát is. Most pedig nagyon boldog, mert júliusban leszerződött a TV2-höz, Friderikusz Sándor őt találta alkalmasnak arra, hogy átvegye tőle műsorát, az osz­tálytalálkozót. Az első adás ok­tóber ötödikén lesz. S hogy me­lyik két osztállyal? Azt is elá­rulta: a Staller Ilonáéval, va­gyis Cicciolináéval, illetve a Kupa Mihályéval. Rögtönzött eszmecsere sok év után: Regőczi Miklós, Erdei Valéria, Csipkó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents