Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

2000. szeptember 30., szombat KeM« HÁTTÉR 3. oldal Méz a madzagon? Angyal Sándor Ka fontos, az egyén és a családok jöve­delmét közvetlenül érintő információ röp­pent föl az elmúlt napokban. Az egyik - az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának üléséről - a jövő évi reálbérek legalább 5, a bruttó kere­setek 15 százalékos emelését tartja megala­pozottnak, s azt is kezdeményezi, hogy az étkezési hozzájárulás jövőre legalább 3 ezer forint legyen... Ugyanilyen kedvezőnek tekinthető az az információ, hogy a parla­mentben a koalíció és az ellenzéki pártok egyaránt sürgetik a jövő évi személyi jöve­delemadó-tábla módosítását. Ennek a lé­nyege az, hogy emeljék föl az adósságok felső határát, így némileg több pénz marad majd a munkavállalók zsebében. Ha így együtt szemléljük a fentebb emlí­tett híreket, akkor akár örömünknek is han­got adhatunk: lám-lám, egyre inkább való­sággá válhat az az általános igény, hogy a jövedelmek terén is kezdjük meg a felzárkó­zást az Európai Közösség országaihoz, hi­szen erre a feltételek is adottak. Ismerősöm egyre gyakrabban mondja: ha annyiszor hangoztatják kormánypártiak és ellenzékiek, hogy az európai átlagot meghaladóan javul a magyar gazdaság teljesítőképessége, ak­kor miért ne lehetne a béreket is fokozato­san ennek megfelelően, de intenzívebben javítani. Demagógia volna tőlünk, ha most összehasonlításokat tennénk a kereseti vi­szonyok között az EU-országok és hazánk tekintetében, de a tény akkor is tény: nem 2-3, hanem sokkal többszöröse a tőlünk jobb körülmények között élők jövedelme, még ha akár a munkanélküli-segélyt mérjük is össze a mi bruttónkkal. Persze, mint min­den hasonlítás ez is sántíthat, hiszen azért nyugaton sem fonják kolbászból a sövényt, a lakbér ott is lakbér és a foghúzás ott sem olcsó, hogy a gyermekek taníttatásáról már ne is beszéljünk. ^Dvjuk viszont magunkat a túlzott opti­mizmustól és maradjunk realisták, feltételez­vén, hogy nem mézes madzagot húzogat­nak az orrunk előtt. Ám azt sem szabad el­felejteni, hogy az igények teljesítéséhez ma­gunknak kell megteremteni a feltételeket. Ferter János rajza □ Loccs... hírek □ Ingyenes szeminárium Új finanszíro­zási források a nyírségi kisvállalkozók részére a témája annak az ingyenes szeminárium­nak, melyet az Európai Unió PHARE Prog­ramja és a DFC Corporate Services spanyol konzulátus szervez október 3-4-én Nyíregy­házán, a PRIMOM Inkubátorházban. (Váci M. u. 41.). □ Millenniumi kézfogás Szolnok bemu­tatkozik címmel - a „Millenhiumi kézfogás" program keretében - egész napos rendez­vénynek ad otthont Nyíregyházán a Kossuth tér szeptember 30-án 10 órától. 3 Megbeszélés A Magyar Hadigondozot­tak Országos Nemzeti Szövetségének me­gyei szervezete szokásos havi találkozóját ok­tóber 4-én 9 órától tartja Nyíregyházán a Luther u. 3. szám alatt. A jó szándék és a rideg valóság Kecsegtető kezdet • Egy év a bürokrácia útvesztőjében • Lesz-e folytatás? Ibrány (KM - Gy. L.) - Tavaly júliusban ibrányi rászoruló nagycsaládosok számára megcsillant a remény: sor­ház épül a Rozmaring utcá­ban - tudtuk meg az egyik építtetőtői. A beruházó cég tulajdonosának és ügyvezetőjének írásbeli nyi­latkozata szerint az építkezést ez év augusztus 31-éig befejezik. Az előzmények A tényállás 2000 szeptemberének végén: három sorháznak az alap­ja készült el, kettőnek pedig a fa­lai állnak. Panaszosunk (név és cím a szerkesztőségben) és még tizenkilenc sorstársa hitelért fo­lyamodott a Hodászi Takarék- szövetkezethez. Ebből a cég 500 ezer forintot „felvett” a lakásépí­tés finanszírozására. Most, ter­mészetesen, aggódnak: mi lesz a lakással, mi lesz a pénzükkel.- A cég eredetileg meg akarta vásárolni a volt gumigyár há­rom épületét, ahol faipari és egyéb tevékenységet volt szándé­kukban folytatni - mondja Csongrádi Zoltánná dr. jegyző. - Menet közben felvetődött: felvál­lalnak egy szociális lakásépítési programot is referenciában, ked­vező áron. Az önkormányzat sze­repe annyi volt, hogy olyan tel­ket biztosítson, ahol van közmű. Amikor közhírré tettük a lehető­séget, a húsz lakáshelyre hatvan család jelentkeztek. Ezért az ön- kormányzat úgy döntött, hogy nem egyedi, hanem sorházakat építtet, ami negyven rászoruló családnak oldja meg a lakáskér­dését. Ehhez viszont módosítani kellett az 1983-ban jóváhagyott településrendezési tervet. Remél­Nagy szükség van Ibrányban szociális lakásokra tűk: néhány hónap alatt sikerül ezt a problémát megoldani. Té­vedtünk. A huszonhét szakható­sági engedélyre egy évet kellett várni. A cég a jó szándék ellené­re nem tarthatta a határidőt az elmondottak miatt sem. Közben a megyei területfej­lesztési tanácsnál munkahelyte­remtő beruházás támogatására pályázott az Eurotrade Internati­onal Kft. Eredménytelenül. A be­ruházás elmaradt. Sürget az idő Az önkormányzat ingyen adta a telket, sőt, mivel mélyen fekvő területről van szó, azt fel is töl­tötték saját költségükön. A cég szerződést kötött minden építte­tővel. Voltak, vannak, akik a hu­zavona láttán szerződést akartak, akarnak bontani. Ez azonban nem igazán nyerő megoldás, hi­szen ha vissza is kapja a pénzt a cégtől az építtető, annak kamatai addig is ketyegnek a hitelezőnél. Az Eurotrade International Kft. megterveztette a lakásokat, ami nem kevés pénzbe került. Az építtetők lakás-előtakarékos- sági szerződést kötöttek, s a készfizető kezességet maga a cég vállalta. Tehát aligha áll érde­kükben torzót hagyni Ibrány­ban. Elek Emil felvétele- A megoldás a kialakult hely­zetben csak az lehet - mondja a jegyző -, ha a szerződő felek összefognak, és mielőbb olyan stádiumba hozzák az építkezést, hogy a lakástámogatásra, az úgynevezett „szocpolra” meg tudják kötni a szerződést. Az idő sürget, hiszen az idén még bizto­san „él” a szociálpolitikai ked­vezmény. Folyt. köv. A Eurotrade International Kft. nem megyebeli cég. Telefonon kerestük meg Dalmi Jánosné dr. ügyvezetőt, aki elmondta: az építkezést hamarosan folytatják. Hármas ikrek Hármas ikrek szület­tek Nyíregyházán lom- bikbébi-program segít­ségével. Luca (1800 g), Marcell (1718 g), Dorka (1280 g) tegnap látták meg a napvilágot a Jósa András Kórházban dr. Orosz László szü­lész-nőgyógyász segít­ségével. A babák mindannyian egészsé­gesek, pillanatnyilag a koraszülött-osztályon töltik napjaikat. Édesanyjuk, Lengyel- né Tarkó Edit is jól érzi magát Balázs Attila felvétele LETKÉPEK Öregdiákok Bállá László Az idei tanévkezdéskor már a legidősebb unokám is szülő­ként volt jelent az ungváry Dayka Gábor Középiskola év­nyitóján. Nekem s a feleségem­nek szívet melengető élmény volt ez: immár leszármazotta- ink harmadik nemzedéke láto­gatja ugyanazt az iskolát. Ne­kem ebben nem volt szeren­csém: tanulmányaimnak alapo­san közibe vágtak a harmincas évek végi politikai események és a háború: én három ország­ban, hat helységben koptattam a különböző fokú tanintézetek küszöbét, így az alma mater fo­galmának kialakulása számom­ra nem egészen egyértelmű. Kalandos diákpályámért azon­ban úgy látszik ezt kaptam kár­pótlásul: fiaim a betűvetéstől az érettségiig ugyanabban az intézetben szerezték meg kö­zépiskolai ismereteiket, ide jár­tak, járnak az unokák s immár egy dédunoka is. És milyen érdekes volt meg­figyelni, hogy fiaink mennyire nem tudtak egykori iskolájuk­tól elszakadni! Jóformán min­den rendezvényén megjelen­tek, akkor is, amikor még nem voltak maguk is szülők és nem a kötelesség hozta ide őket. És volt egy sajátos szokásuk: érettségi után tovább számlál­ták az osztályaikat. „Én most tizenharmadikos vagyok...”, „Én most tizennegyedikes...” És másokról így beszéltek: „A tizenhatodikosok.” Mindig valami szépet, vala­mi meghatót éreztem ebben a nem mindennapi öregdiák­tempóban, s úgy gondolom: még csak a kárpátaljai ma­gyarság fennmaradása, tovább­élése szempontjából is van az ilyesminek jelentősége. Az anyaiskolának - esetünkben: Ungvár magyar iskolájának - a szeretete s ok tekintetben roko­na annak az érzésnek, amelyet hazaszeretetnek nevezünk: a minket magához ölelő kis kö­zösséghez való ragaszkodás édestestvére annak a kötődés­nek, amely a nagy családhoz, a nemzethez kapcsol bennünket. Ide, ezekhez tartozunk! Az identitásérzés kialakulása itt kezdődik, az iskolában. Szóval: örömünket leljük ab­ban, hogy most már leszárma- zottaink több nemzedéke csügg a Daykán, s ez bennünket, a feleségemet és engem is kárpó­tol bizonyos fokig a hányatott múltért. Olykor már ezt az is­kolát tekintjük a magunk szá­mára is alma maternek, köz­ben elmerengünk rajta: milyen jó lett volna annak idején ne­künk is így legyökerezni egy intézetben. Hanyadikosok is lennénk már? Hát bizony... hatvanhetedi­kesek. Közigazgatás­történelem Nyíregyháza (KM) - Ran­gos tanácskozás színhe­lye volt tegnap a törté­nelmi település. Vaja. Itt rendezték meg ugyanis az Állam- és Közigazgatás Magyarországon az egyes történelmi korokban cím­mel tartott tudományos konferenciát. Az összejöve­telnek a polgármesteri hi­vatal adott otthont. A ta­nácskozáson neves közigaz­gatási szakemberek vettek részt. A konferencián a XVIII. század elejétől tekin­tették át az igazgatás hely­zetét, a Rákóczi-szabadság- harc államának törvényho­zásától a mai törvények ki­dolgozásáig. Több előadás Vajáról szólt. A résztvevők megtekintették a Kari Vey metszetgyűjteményből ren­dezett kiállítást is.

Next

/
Thumbnails
Contents