Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-02 / 206. szám

2000. szeptember 2., szombat Idei# HÉTVÉGE 9. oldal Kutató a traktoron Galambos Béla ’’ Ratkos József Azt mondja, ma már nem álmodik a kutató laboratóriummal, a petricsészékben hálót szövő gombafonalak­kal, a nehezen meg­született tudományos eredmények kiértéke­lésével, szakcikkekké formálásának, konfe­renciákon történő elő­adásának gyötrelmes mégis boldog, felemelő perceivel. Meglehet. Ha a hitelességére annyit adó Ratkos József maga állítja, nyilván így van. Más, rohanóbb világban él már, ahol nincs idő a vérébe ivódott alapossággal, lépésről-lépésre modellezni a dolgokat. Egy vállalkozónak pillanatok alatt kell a leg­jobb döntést meghoznia. De térjünk vissza a rendszerváltáshoz, ami valóban nagy, már-már megrendítő változást hozott az egykor „homokkísér- leti”-ként ismert kutatóközpont szépremé­nyű rezisztencia nemesítője, a biológus és növényvédelmi szakmérnök dr. Ratkos éle­tében. Miután az azt megelőző években nemzetközi viszhangot is keltve sikerült a napraforgó egyik leggaládabb betegségét okozó gomba (Sclerotinia) biológiáját, gaz­da-parazita kapcsolatát feltárni, s a rezisz­tencia nemesítés szolgálatába állítani, amikor már jó esély volt rá, hogy a vi­szonylag szerény felszereltség ellenére el­lenálló fajtákkal is előrukkolhasson a ku­tató csoport, egyszerre csak az utcán talál­ta magát. A kényszerű létszámleépítések első transzportjába került, mint olyan kutató, akiből a döntést hozók kinézték: képes lesz megállni a maga lábán. A kedvencek: kert és kutya a szerző felvételei A sors nem volt kegyes hozzá. Nem en­gedte befejezni amit elkezdett. Finoman közölték, hogy amennyiben el akar menni, nem gördítenek akadályt elhatározása elé - emlékszik vissza alig észrevehető keserű­séggel. Közben gondolkodnia kellett, miből fog­ja eltartani a családját, így vállalkozást in­dított. Ahogy utóbbiban szaporodtak a parkfenntartási, -tervezési -építési megbí­zások, egyre inkább rá kellett jönnie a ta­nításról jobb ha lemond. Nyolc éve már, hogy az időközben szintén „leépítésre” ke­rült feleségével együtt csak a családi vál­lalkozásra kell koncentrálniuk. Egyébként sem volt ideje keseregni, dol­gozni kellett. Elvállalt mindenféle profiljá­ba vágó, vagy ahhoz kapcsolódó munkát, s közben együtt tanulta szakma csínját-bín- ját az embereivel. Sóstógyógyfürdő parka- jainak, hatalmas fáinak a gondozását vé­gezve ha kellett odaült a gép kormányá­hoz, fogott egy láncfűrészt s maga állt be a fakoronáig emelkedő kosárba. A saját ta­pasztalat aztán segítségére volt annak megítélésében, hogy mit is lehet megköve­telni az emberektől. Ma már olyan felké­szült szakgárda dolgozi a cégnél, amelyik például katasztrófahelyzetben harminc méteres magasságig képes helytállni. A krónikás újra és újra a múltat fesze­gető érdeklődésére a vállakozó biológus ed­digi két élete közötti különbségről így vall: „Évekig hatalmas lelki konfliktust jelen­tett a váltás megemésztése. Ismert terepről a teljes ismeretlenségbe ugorva kellett új egzisztenciát teremteni. Ez sokáig bizony­talansággal töltött el. A kutatásból azért hasznos volt átmenteni a vállalkozói világ­ba azt a mentalitást, hogy bizonyos alázat­tal kell a dolgokhoz látni. Az alaposság, a többszöri nekifeszülés itt is hozátartozik a sikerhez. Ugyanakkor itt már nem csak magamért felelek. Nagy felelősség tíz-tize- negy embernek munkát, a családjuknak folyamatos megélhetést nyújtani. Én vé­gigéltem, milyen kínzó érzés a létbizonyta­lanság, hasonló helyzetbe nem szeretném hozni az embereimet. A felfedezés közös élményünk Mindenki higgye el, nem vagyunk kevesebbek, mint a bármelyik térségben élők Nagy István Attila Amikor pályakezdésem első esztendejében a Zalka Máté Gimnázium igazgatója meg­tett osztályfőnöknek, még nem tudtam, mit csinálok annyi eleven, igazi tizené­vessel. Abban a fehérgyarmati osztály­teremben ült Bolyáki Attila is. Csendesen, megilletődötten. At­tila mindig akart valamit. Most ismét itt ül velem szem­ben, s arról beszél, milyen sebe­ket őriz magában, s milyen fela­datokat oldott meg eddig. Jelen­leg két főiskolai és két egyetemi diplomája van. 1999-ben került a Magyar Televízióhoz, ahol a kö­zéleti műsorok szerkesztőségé­nek a vezetője. » ....................... Az élethű valóság sok­oldalú bemu­tatására vállalkozunk. Bolyáki Attila Középiskolai tanárként kiépí­tett egy zártláncú televíziós há­lózatot az iskolában. Létrehozta Fehérgyarmaton a nagyközössé­gi antennarendszert és a városi televíziót. Az országban elsőként építette ki a pont-multipont AM MIKRO rendszert. 1996-ban meg­nyerte a Szamos Televízió frek­venciáját. Az első hónapokban az egymaga készítette műsoro­kat a saját lakásából sugározta. Két ízben megszervezte a Szat­Dömsödi Gábor riporter (bal oldalon) Kállai Krisztina és a szerző felvételei már-Beregi Televíziós Fesztivált, ahol a Kárpát-medence minden helyi stúdiója képviseltette ma­gát. A fehérgyarmati kézilabda­csapat kapuját a megyei II-tól az NB/IB-ig védte. Fegyelmit kapott-Úgy kellett Fehérgyarmatról eljönnöm, s a Duna Televízió el­nökjelöltjévé válnom, hogy nem köszönt el tőlem senki, kézilab- dásként a mai napig nem bú­csúztattak el. Amikor megcsinál­tam egy világon egyedülálló tele­víziós fesztivált, fegyelmit akasz­tottak a nyakamba. Úgy kellett otthagynom az önkormányzati televíziót, hogy lényegében elza­vartak. Ezután kényszerűségből meg kellett csinálnom a Szamos Televíziót, mert az önkormány­zatnak 1996-ban nem kellett az önálló frekvencia. Találtam egy vállalkozót, aki támogatott. Ha ő akkor nem segít, nincs Szamos Televízió, s akkor nem kerülök fel a Magyar Televízióba sem. Nem lennék most elnökjelölt. Tudomásul kellett vennem, hogy engem Fehérgyarmaton nem fo­gadnak el.- Pedig úgy gondolom, nem kellene szégyellni, hogy a Ma­gyar Televízióban főszerkesztő­ként dolgozik egy ember, aki eb­ből a megyéből került fel. Nem­csak magamért, hanem a vidéki értelmiségiekért, Szabolcs-Szat- már-Beregért is küzdők, amikor mindent megteszek a sikerért. Eddig nem volt rá példa, hogy egy szabolcsi gyereknek a neve felmerül egy országos televízió elnöki poszt betöltésénél. Arra tö­rekszem, hogy mindenki elhigy- gye, nem vagyunk kevesebbek, mint bármelyik térségben élők. Jó a műsorvezető □ Milyen szándékok hívták életre a Főtér című műsort?- Tulajdonképpen a Főtér cí­mű műsor is azért jött létre, hogy együtt fedezzük fel Ma­gyarországot a nézőkkel. Azt ta­pasztalom, hogy olykor azok is elcsodálkoznak, akik az adott kistérségben élnek, amikor lát­ják a televízióban mindazt az ér­téket, ami körülveszi őket. Hat térséget dolgoztunk fel eddig a megyéből: a csengerit, a keme- cseit, nyírbátorit, a tarpait, a kisvárdait, a mátészalkait. □ Milyen a műsor nézettsége?- Elég sokan néznek bennün­ket. Úgy gondolom, hogy nem le­het és szabad mindig ezt figyel­ni, mert a látványos, a hangos televíziós műsorok mellett kell valami mást is nyújtani. Ami el­mélyülést igényel, a felszínnél mélyebbre ás. Megpróbáljuk a valóságot élethűen, az emberi vonatkozásokat is megmutatni. Sikerült egy jó műsorvezetőt ta­lálni Dömsödi Gábor személyé­ben, aki mindent megpróbál és kipróbál, és ettől is hitelessé vá­lik a magatartása. Kell a kompromisszum □ Mit változtatnál, ha megnyer­néd a pályázatot?- Nem akarok erről még be­szélni, hiszen mostanában olvas­sák el a kurátorok a pályázato­kat. De, akik figyelik a Duna Te­levízió adásait, maguk is tudják, hol szükséges a változtatás. Szeptember végén lesz döntés. □ Nagyon ingoványos a talaj az elektronikus médiában. Ho­gyan lehet a zsombékokon közle­kedni annak, aki Fehérgyarmat­ról indult, és nagy-nagy hittel van tele?- Mindenütt vannak gáncsos- kodók, rosszakaratú emberek. Igyekszem megtalálni a kompro­misszumot. Mindenkivel szót kell érteni. Fontosnak tartom, hogy ha vannak elképzeléseim, akkor azokat meg kell tudni va­lósítani. A KM VENDÉGE A tirpákok tudósa Marik Sándor Ha valaki a Nyíregyháza-kör­nyéki tirpákok történetéről akar hitelesen tájékozódni, job­bára még ma is A bokortanyák népe című kötetet veszi kézbe, ami néprajzosok számára alap­mű. Pedig nem mai keletű munka: 1943-as dátum áll Már­kus Mihály háromszáz oldalas könyvén, amely a fiatal tudós­jelölt doktori disszertációja volt. A sikeres dolgozat a buda­pesti Magyar Néprajzi Múzeum kutatói állásához is hozzásegí­tette. A könyv egy dedikált pél­dányát az Asztalos családtól kaptam kölcsön, azzal az aján­lással: érdemes lenne a szerző­vel beszélgetni, sok olyasmit tud, amit mások nem. Márkus Mihály - dr. Michal Markus - ma Kassán él. Né­hány napja ünnepelte 88. szüle­tésnapját családja körében. Nem volt nehéz megtalálni: 1947-től ugyanabban az erdőal­jai kertes házban lakik.- Asztalos Jóskáék... az bi­zony régi történet már - vette fel az idők fonalát, amikor egy hatalmas diófa árnyékában le­ültünk beszélgetni. Nyíregyhá­zán születtem, ifjúságom oda köt, de az az 53 év sem kevés, amit Kassán éltem meg. Ver- bőcibokorban (Vrbovské sálase) laktunk, ott volt földje is a csa­ládnak, városi házunk pedig a Szarvas utca 33-ban. Négyen voltunk testvérek, négy fiú. A Kossuth-gimnáziumban érett­ségiztem, egyetemre Pesten jár­tam, egy évig Bécsben tanul­tam. Egész életemben sok előny származott abból, hogy magya­rul, szlovákul anyanyelvi szin­ten beszélek. Eredetüeg szláv filológiát ta­nult, első diplomája szerint szlovák nyelv szakos. A tirpá­kok életének tanulmányo­zása és tudományos igényű feldolgozása azonban fokozato­san a néprajz felé * térítette, amely­ben sikere arra alapozódhatott, hogy a fiatal ér­telmiségi maga is tirpák család sarja volt, a ku­tatáshoz nem kellett mindent az alapoknál kez­denie. Első publiká­ciói is ilyen témák hoz kötődtek: A tirpák véne téma, A nyíregyházi tali­ga (1938). Karrierje szépen alakult. A kutatás mellett tanított a buda­pesti és a szegedi egyetemen, dolgozott a Néprajzi Múzeum­ban. Az 1947-es esztendő azon­ban válaszút elé állította: akkor volt a magyar-csehszlovák la­kosságcsere. Majdnem kétszáz évvel azután, hogy az első tót telepesek Nyíregyháza környékére érkeztek, a Márkus család re­patriált. Szülei, testvérei vissza­mentek Léva kör­nyékére, ahonnan a família szár- mázott, Márkus M i ­Márkus Mihály név eredete, A tirpák szó eredete (1937). Minden érdekelte. Első kisebb tanulmányai: Állathívo- gatók és zavarók Nyíregyháza környékén, Népi vadfogás mód­jai Nyíregyháza vidékén, Teher­hordás fejen (1937), és a ked­A szerző felvétele hály azonban a szakmát és a hazatelepülést együtt választot­ta, amihez Kassa volt a megfe­lelő hely.- A családi kárpótlás révén kaptam ezt a házat, amelyből a korábbi lakó éppen Pestre köl­tözött - emlékezik. - Az önálló szlovák múzeum akkor szerve­ződött Kassán, nagy szükség volt olyan szakemberre, aki mindkét nyelvet bírja. Elkezdő­dött az új néprajzos nemzedék felkészítése, amit utóbb a Ke- let-szlovákai Múzeum igazgató­jaként szerveztem. 1957-től a Szlovák Néprajzi Intézet kelet­szlovákiai részlegét vezettem, miközben tanítottam is a po­zsonyi egyetemen. A Szlovák Néprajzi Társaság elnökeként jó kapcsolatokat ápoltam a ma­gyarországi kollegákkal, amire büszke vagyok, és öröm szá­momra, hogy a ma már szép eredményeket produkáló fiatal szlovák néprajzos nemzedék ki­nevelésében részt vehettem. Márkus Mihály még néhány éve is átjárt a magyar néprajzi konferenciákra, felszólalt, pub­likált, hozta-vitte a szakmai hí­reket. Ma már ritkán mozdul ki otthonról, inkább csak olvas - könyvszekrényében fő helyen áll az Én szőke városom című nyíregyházi gyűjtemény -. Het­venévesen ment nyugdíjba, 80. születésnapjára ünnepséget ren­dezett a szakma, a nyolcvanötö­dikre elkészítették életmű bibli­ográfiáját: 458 tanulmányt, cik­ket, recenziót írt, kutatási ered­ményeire sokan hivatkoztak. Élete párja már nem él. Az utódok felnőttek: a négygyer­mekes Iván gépészmérnök, vál­lalati igazgató Pozsonyban, Vi­rág vegyész, a Safarik Egyete­men ad elő, Krisztina építész­mérnök, a kassai műemlékvé­delmi hivatal igazgatója, most főleg a kassai székesegyház fel­újításával foglalatoskodik. Idén februárban Márkus Mi­hály a szülőföldön járt. Verbő- cibokorban rákérdezett egy ki­lencvenes éveiben járó asz- szony: ugye, te vagy az a fiata­labbik Márkus gyerek, aki tu­dós akart lenni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents