Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-16 / 218. szám
2000. szeptember 16., szombat Idei# HÉTVÉGE 9. oldal A szelíd motoros Lefler György A városháza udvarán parkoló autók gyűrűjében egy gyönyörű kétkerekűn, a Honda CX 500-ason akad meg az arra járók szeme. Mintha a nap is e motor nyergébe akarna pattanni, minden fényét azon csillogtatja. A tekintélyt parancsoló gép dinamizmusa rögtön kirajzolódik. Aztán jön a tulaj, s egy könnyű mozdulattól máris ütemesen duruzsol a Honda motorja.- A gép V2 elrendezésű, kardántengelyes, négyszelepes túra motorkerékpár - tájékoztat a Honda tudnivalóiról és paramétereiről a tulajdonos, Konczos Pál, aki a nyíregyházi polgármesteri hivatal hatósági ügyosztályának címzetes főmunkatársa. így hivatalosan, e hivatali beosztást végigmondva, alighanem egy roppant száraz, fiskális szellemiségű embert képzelünk el. No, ez nagyon nem így van! A munkájánál fogva szinte az egész város ismeri immár negyed- százada. A törvények nem mindig a vállalkozó pártján állnak, de a hivatali apparátus egyik láncszemeként, Konczos Pál igyekszik mindenben a segítségükre lenni. Legelőször is azzal, hogy emberi hangon szól az ügyfélhez.- A nagy szerelem, a motorkerékpárok iránti vonzódásom a gyerekkortól megvan - mondja, miközben egyre bővül a Hondát közrefogok köre. - Édesapám műszerész volt, és mindig akadt nálunk egy-két motor. Javításra és a tulajdonunkban is. Az első, már nagyobbnak számító, egy lemezvillás Csepel volt, amit nagyon szerettem. Felállítva, gyakran felpattantam a nyergébe, édesapámmal motorozva pedig elöl, a tankon volt a helyem. Az, ahogy a hajamat fésülte a szél, a mai napig kellemes bizsergéssel tölt el. Édesapámmal együtt jártunk a motorversenyekre, elevenen él bennem, amikor Nemes Sanyi bácsi egy pallódeszkáról motorral átugratott egy teherautót. Az utcánkon elhaladó motorokat zárt kapu mellett, a hangjuk alapján fel tudtam ismerni. Az idők során saját motorom volt me, a Honda Lefler György felvételei több is, legutóbb egy Harley Dawidsontól váltam meg. Nagyon szerettem, de egy idő után, amikor már teljesen megismerem a típust, mindig elcsábulok egy másik motorért. Nem kell feltétlenül újnak lennie, a mostani Hondám is több éves már. A volt tulajdonosa alig ismert rá, sikerült úgy kipofozni. A motorozás kétségtelenül drága mulatság, noha a motorostársadalmat nem a leggazdagabb réteg alkotja. Sokat segítünk a másikon, oda-vissza megy ez. Én példáid a kerékküllők befűzésével, centrírozással, egyéb szereléssel enyhítem a magam és barátaim motorozással járó költségét. Konczos Pál úgy százezer kilométerre taksálja a két kerék nyergében eddig megtett utat. Balesete egyszer volt, annak viszont napját, óráját, percét pontosan meg tudja mondani: 1973. október 18. reggel 8 óra 2 perc, helye pedig a Vasvári Pál utca egyik kereszteződése, ahol is egy teherautóval találkozott. Láb- és bokatöréssel 35 napot feküdt a kórházban, Bak Zsigmond, a ma Fe- ■ hérgyarmaton élő főorvos tette helyre a csontjait. A maródisága kerek egy évig tartott. Megfogadta, hogy soha többé nem ül motorra! Ahhoz képest, már gipszes lábbal megjáratta a motort. - Neked elment az eszed, fiam! - hallhatta édesanyja tömör megállapítását. Alighanem valami üyesfélét mondhatott a felesége is, amikor megtudta, hogy a barátaival mire készülnek. A 47 esztendős, roppant szelíd motoros hivatalnok, és hasonlóan szelíd társai jövőre Monacóba készülnek. Motorral, persze! Van, aki még nem merte megemlíteni a nagy tervet felesége előtt. Konczos Pálnak két gyermeke van: Pál már családos, Nóra most kezdett a miskolci egyetem jogi karán. Konczos Pál a vörös gróf Elment Bálint József Egy vérzivataros évszázad nagy tanúja, az újságírás nemzetközileg kimagasló mestere, egy nagy magyar hazafi távozott el a közelmúltban. Dessewffy Gyula augusztus 12-én kilencven éves korábban elhunyt a brazíliai Curitibában. Gazdagságba és tekintélybe született bele. Elődeinek nagysága egyszere jelenthetett büszkeséget és megterhelő felelősségtudatot. Édesapja Királyteleken (ma Nyírtelek) és Érpatakon 7200 kh. magánbirtok tulajdonosa, a Hangya Szövetkezet elnöke, ország- gyűlési képviselő, felsőházi tag. Édesanyja Bathyany Ella grófnő, miután Dessewffy Emil gróffal kötött házasságában megszületett három fia: Aurél, Tivadar, Gyula, elhagyta férjét. Az ifjú grófot az érettségi letétele után apja egyetemi tanulmányokra rendelte Párizsba, Bécs- be, de tanult a debreceni Akadémián is. A fiú nehezen tört be, látva mindezt az apa, felfogadta mellé Barankovics István tanárt. Megtörtént a csoda, Gyula elsajátította a tanulás-kutatás módszereit. Néhány év múltán már Szegfű Gyula vitapartnerévé nőtte ki magát. 1937-ben megalapította Az ország útja c. havi társadalmi folyóiratot. Ebben a folyóiratban mutatkozik be a fiatal arisztokrata a magyar politikai arénában. Amikor a fővárosi körök előtt kirajzolódott a férfi radikális demokrata politikai arculata és földreformpártisága, gúnynevet ragasztottak rá: ő lett a „vörös gróf’. Korán elvesztette édesapját, a tanítóján kívül még egy „pótgyám,” Teleki Pál miniszterelnök állt mellé. Hozzásegítette a Kis Újság c. napilap megvásárláDessewffy Gyula sához, ő lett a lap tulajdonosa és főszerkesztője. A világháború előrehaladtával egyre inkább edződött tiltakozása a náci nyomással szemben, sodródott a nemzeti ellenállásban a baloldali erők felé. A háború végére az FKgP egyik bizalmi vezető személyiségévé vált. Ott volt minden olyan megmozduláson, ahol antifasiszták, az igaz magyar hazafiak gyülekeztek, tettek vagy tenni akartak. A frontot mindhárom Des- sewffy fiú Budapesten várta be. Gyula hamarosan újra indította a Kis Újságot, országgyűlési képviselő lett. Királyteleki birtokát felosztották, majd a neki hagyott területet is államosították. A koalíciós harcokban az MKP vezetői kezdettől fogva élesen támadták a demokrata politikust, a vörös grófból, reakciós földbirtokos lett. Egy régi ismerőse értesítette 1947 júliusában, hogy kémkedés vádjával eljárás indul ellene, s mielőbb lépjen le. A francia követség tehergépkocsiján, egy szekrénybe csomagolva vitték ki Bécsbe. Később a Szabad Európa Rádió magyar szekciójának vezetésével bízták meg. Rövid idő múlva azonban ellentétbe keveredett amerikai partnerével, „felbuktatták” egy USA-beli beosztásba. Az állását néhány év múlva feladva, Brazíliában - a testvérei és anyja közelébe - ‘Curitiba városba telepedett le. A rokonok összefogásával ültetvényes- kedtek, majd egy kis vegyimanufaktúránál kötött ki. Tizenegy évvel ezelőtt látogatott haza, Tiszavasváriba is eljött, hogy lerója kegyeletét az ősök sírjánál. A rendszerváltást kitörő bizakodással üdvözölte, aminek hangot adott több magyar sajtótermékben is. Felcsillant a hazatelepülés lehetősége is. Tervezte, hogy a tőle elkobzott újjáéledő Kis Újság szerkesztésében szerephez jut majd. A kormány akkori elnöke erre a kezdeményezésére nem válaszolt. A költözésről nem mondott le, a kárpótlásból viszont nem lehetett fedezni a költségeket, így lekerült napirendről a hazatelepülés. Még ez év februárjában is derűs és bizakodó volt, ígérte rövidesen jön. Júliusban aztán már csak a lánya, Ilona és családja érkezett meg. Az apa még megvárta a híreket, az itt készült fényképeket. A Brazüiában emelt sírjára egy marék királyteleki föld is került, amit a lánya vitt magával. Egy Ady- adalék Jó hatvan éve már említette Ráskai Ferenc egyik könyvében az alábbi esetet. Valamikor a XX. század elején két iskolatárs és jóbarát rajongója volt a költőóriás Ady Endrének. Az egyik diák Kova Albert eldicsekedett barátjának Péner Tibornak, hogy a hajnali órákban nemegyszer találkozik a költővel a Meteor kávéházban. A kis Péner fiú könyörgött, hogy vigye el egyszer egy ilyen találkozóra, ő majd félreül, csendben lesz. Megtörtént a találkozás, nem kellett félreülni amikor Ady megtudta, hogy ifjú rajongójáról van szó. Kova elővette Jeremiás próféta héber strófáit és óraszám olvasott fel belőlük. Ady nem értett belőle semmit, csak a strófák ritmusát élvezte, míg végül így szólt Kovához: „Többezer éves kultúrátok idegrendszereteteket úgy kifinomította, hogy az extázishoz nincs olyan ösztökélő italokra szükségetek, mint az én lusta, keleti véremnek...” Ady neve ismert. Feures- tein-Kova Albert a szomszédos Bereg megyei Ódávid- házán született, 1921-ben emigrált, 1970-ben halt meg Tel-Avivban Avidgor Haméiri néven. (Erre heb- raizálta eredeti nevét.) Ö fordította le héberre Az ember tragédiáját, Petőfi, József Attila és természetesen Ady Endre igen sok versét. Péner Tibor neves fővárosi ügyvéd lett. Talán mondanunk sem kell, hogy Mátészalkán született. A KM VENDEGE Kísérletező társa a természet Nyéki Zsolt Sem az irodalom, sem az egykori országvezető hatalom nem tudta eltántorítani eredeti szándékától Zatykó Imrét, az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. tudományos munkatársát, hogy kertész legyen. Előbbivel nem kis belső vívódás után szakított - persze nem végleg -, utóbbi figyelmét pedig a sors segítségével játszotta ki.- Én azt hiszem, már akkor eldőlt minden, amikor megszülettem: bár Budapesten láttam meg a napvilágot, mély hatással volt rám, amilyen szeretettel szüleim a pomázi faiskolájukat és a jánkmajtisi gyümölcsösünket ápolták - merül el a több mint hat évtizedes emlékekben a kutató. Az elrendelte- tés persze korántsem volt egyértelmű, ezt bizonyítja, hogy felcseperedő ifjúként kettős irányultsággal küszködött: a gyümölcstermesztés tudományos mélységű megismerése ellenében ott állt a másik nagy vonzalom, az irodalom. Az orosházi gimnáziumi érettségi után döntött: maradt a kertész pályán, de most is elgondolkodva idézi a francia filozófust, Bergsont. „Az ember életútja tele van olyan roncsokkal, amelyek akkor képződnek, amikor az egymást követő döntési helyzetekben valamit választunk és ezzel valamiről végleg lemondunk.” Az irodalmi véna azért nem veszett el, előadásai során a szakmai mondanivalóiba gyakran épít klasszikus idézeteket, színesíti anekdotákkal a tudomány száraz szövegeit. A gimnáziumot befejezve a kitűnő érettségi bizonyítványával sem vették fel a budapesti Kertészeti Egyetemre, az ok „kor- ßf. édesapjának jß tipikus”: földje volt, gazdálkodott s ez akkoriban bűnnek számított. A következő évben az ELTE Természettudományi Karán kezdte meg tanulmányait, de szíve végig a „hortus”-hoz húzta. Második évben aztán egy kertészetis hallgatóval (aki meg inkább biológus akart lenni) helyet, azaz e g y e t e - <#• met cserélt és közelebb került ál- m a i megvalósításához. Megfő-1 gadta keresztapja, a híres kertész-botanikus MoZatykó Imre hácsy Mátyás intelmeit, amit a számára 1950-ben dedikált (mai napig féltve őrzött) könyvébe írt: a legcsodálatosabb mesterséget és tudományt választva kertészmérnök lett. Fiatal diplomásként keresni kezdte a helyét, előbb Cegléd, majd Bala- tonaliga állami gazdaságaiban dolgozott, később Buda várában a Műemlékvédelmi Felülte»,. gyelőség kertészeti főelőadójaként a műemlékekhez illő korhű parkrendezést irányította. Innen hívta csapatába az újfehértói kutató állomás akkori igazgatója, Pethő Fe1961-ben, ő igent mondott, azóta is itt dolgozik. Egymást érték a feladatok: a tápanyag-utánpótlás, a metszés, a talajuntság kérdésének vizsgálata, a megbízhatóbb termésbecslés módszereinek kidolgozása. Figyelmét közben mindinkább az alma termékenységét befolyásoló természeti tényezők kötötték le, ehhez kapcsolódva választotta kutató témának a termésszabályozást és a kedvezőtlen éghajlati tényezők károsító hatásainak mérséklését. Utóbbi az aszály és a fagykár elleni védekezést jelenti. A kutatómunka mellett joggal büszke gyakorlati eredményére: vegyészmérnök társával szabadalmaztatta a Frigocur névre keresztelt készítményt, amely a fagykár regenerálásában és a termésszabályozásban segíti a gazdákat.- Hiába sok, évekre előre tervezett megfigyelés, a legtanulságosabb kísérleteket mindig a természet állítja be - említ egy újabb „segítőtársat” Zatykó Imre, utalva az újabb és újabb különös jelenségekre, amelyeket körbe lehet járni. Ezzel azt is elárulja: rengeteg feladatot tud maga előtt, s ez ad értelmet életének. Gyorsan hozzáteszi: csak a család tán. Az 1978-ban megözvegyült kutató ugyanis több A szerző felvétele mint egy évtizednyi magány után újra megnősült, s amikor kisfia megszületett, akkor érezte igazán az új célokat, az emberi megújulás örömét.
