Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-12 / 214. szám

2000. szeptember 12., kedd Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Járni jár, csak nem jut? Györke László A klasszikus mondás, miszerint „járni jár, csak nem jut", a tűzoltók esetére is igaz. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis a próbaperben kerek-perec kimondta: a tűzoltókat jogosan illeti meg a délutáni és éjszakai műszak- pótlék. A több száz jogerős bírói ítélet ellenére eddig csupán egyetlen miskolci tűzoltó kap­ta meg kamataival együtt az évek óta elma­radt, görgetett műszakpótlékát. Az eddigi egyetlen, akár történelminek is mondható sikert úgy érte el a miskolci lánglovag, hogy igen talpraesetten bírói végrehajtást kért. A szomszéd vármegyei kolléga sikerén felbuzdulva megyénk tűzoltói sem mulaszt­ják el, hogy harcba - pontosabbn perbe - induljanak az őket megillető pótlék(ok) ügyében. Feltehetjük a kérdést: hajár, akkor miért nem fizetik ki. A labdatologatás tipikus esetéről van szó. Az önkormányzatok ugyanis nem fizetnek, mondván: ennek biz­tosítása állami, tehát a központi költségve­tés feladata. A normatív finanszírozásban ugyanis a pótlékok nem szerepelnek. A Hi­vatásos Tűzoltók Független Szakszervezete egyenesen a belügyminisztert hibáztatja, mert mulasztásos törvénysértést követett el, amikor nem gondoskodott a több mint 5 milliárd forint elmaradt pótlék előteremtéséről. Rosszabb hírünk is van: a következő évi központi költségvetés tervezete sem tartal­mazza ezt az összeget. Tehát úgy tűnik, csak jogerős ítéletek lesznek, pénz azonban nem. Hiszen aligha várható el a működési gondokkal küszködő önkormányzatoktól, hogy magukra vállalják az elmaradt pótlé­kok kifizetését. Különösen megyénkben. N em első eset, hogy a feladatot megkap­ja az önkormányzat, a végrehajtáshoz szük­séges pénzt viszont nem. Ez a tény azon­ban aligha vigasztalja a tűzoltókat, akik sok­szor életük kockáztatásával teljesítik a rájuk bízott feladatot. Vajon valóban nem jut, csak jár? HÍREK □ Fogadóóra A mai nap dr. Veres János országgyűlési képviselő fogadóórát tart reg­gel 8.30 órától a nyírbogáti művelődési ház­ban; délelőtt 10-től Nyírgelsén a polgármes­teri hivatalban; 11.30-tól Nyírmihálydiban, szintén a polgármesteri hivatalban. Szeptem­ber 14-én, délelőtt 9 órától Nyírlugoson, a polgármesteri hivatalban várja a választó polgárokat. □ Hidlezárás Szeptember 12-13-án, ked­den és szerdán 10 és 15 óra között Penyige és Tiszabecs között, javítás miatt teljes egé­szében lezárják á Túr-hidat, csak a menet­rend szerint közlekedő buszokat engedik át. A lezárásról, a terelőutakról jelzőtáblák tájé­koztatják az autósokat. Virágos őszt! Szemet gyönyörködtető len­ne, ha ősszel is élvezhet­nénk a virágos város szín­pompás látványát, kellemes hangulatát. A főszezonban száznegyvenezer virág dí­szítette a közterületeket. Milyen jó lenne, ha az egy- nyáriak helyére hasonlóan gyönyörű és legalább olyan vidám, az év végi változé­kony időjárást tűrő szir­mok, bimbók, nyíló virá­gok kerülnének Martyn Péter felvétele Cselédkönyv helyett EMU-útlevél A vállalkozások itt még az életben maradásért küzdenek a maguk eszközeivel A magyar fémiparosokat az EMU elnöke, a holland Willemien van Gardingen asszony (középen) gar­dírozta az antwerpeni városházán Amatőr felvétel Galambos Béla Nyíregyháza (KM) - Nyíregy­házi résztvevője is volt az Európai Fémunió (EMU) szeptember elején Antwer­penben megrendezett ez évi kongresszusának, ahol né­hány, a magyar iparosságot is érintő korszakos döntés született. Az IPOSZ megyei szervezetének elnöke, Géresi József az EMU egyetlen nem európai uniós or­szágból származó tagja a magyar Országos Fémipari Ipartestület (OFI) alelnökeként volt tagja a Belgiumban járt delegációnak. A nyíregyházi gépésztechnikust az EMU kongresszuson tapasztal­takról kérdeztük. Életben maradni — A hazánkban 1992-ben mega­lakult, majd átmeneti hullám­völgy után 1998-ban újraszer­veződött OFI-t tavaly vette fel tagjai sorába az EMU. Ez jelen­tős állomás számunkra, ugyanis Magyarország Európai Unióba történő felvétele előtt megelő­legezett EMU-tagsági viszony ré­vén a hazai ipartestület tagjai már most közvetlen informáci­ókhoz jutnak azokról a követle- ményekről, amelyek megismeré­se elengedhetetlen a fémiparo­sok részére. A gazdasági átala­kulás a fémipar területén műkö­dő kisiparosokat sújtotta és sújt­ja napjainkban is. A vállalkozá­sok mindeggyike járja a maga útját, s küzd az életben maradá­sért a maga eszközeivel. ü Antwerpenben volt-e lehető­sége a magyar delegációnak, hogy megismertesse a nemzetközi EMU-tagságot a magyar iparos szervezet törekvéseivel?- Természetesen. Az OFI távol lévő elnöke, Szűcs György nevé­ben is köszöntöttem a kongre­sszust, és módom volt bemutatni a magyar fémiparosságot, érdek- védelmi szervezetének törekvé­seit, programját. A legfontosabb feladatainkról szólva beszéltem a tagjaink közötti együttműkö­dés elősegítéséről, a kapcsolat- felvételről az EU-tagországok ha­sonló szervezeteivel, a tagság könnyebb szakmai boldogulását elősegítő szolgáltatási-, és infor­mációs rendszer kialakításáról. Hírünk a világban- Arról is szóltam, hogy az OFI az innovációs folyamatok elindí­tása révén is elő akarja segíteni, hogy az arra alkalmas műszaki feltételekkel rendelkező kisipa­rosok eredményesen be tudja­nak kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Ezt a tudás szintjén is megalapozandó, az eredményes képzés érdekében szoros kapcsolatot akarunk kia­lakítani a közép-, és felsőfokú szakképzési intézményekkel. Ugyanakkor a szakmai gyakor­lat- és látókör bővítés miatt a külföldi „vándorutak” lehetősé­gét épp úgy ki kell alakítani, mint iparosainknak a nemzetkö­zi kiállításokon, szakmai rendez­vényeken való részvételéét.- A hozzászólásom végén rövi­den bemutattam a millenniumát ünneplő Magyarországot, benne szűkebb hazámat, a gazdaság- stratégiai szempontból is fontos keleti három határ szegletben elhelyezkedő megyénket, vala­mint a magyar iparos társada­lom hamarosan jubiláló szakmai szervezetét, a tízéves fennállását e hónapban ünneplő Ipartestüle­tek Országos Szövetségét. □ Volt reakció a magyar felszó­lalásra?- Céljaink megvalósításához kértük a hét EMU-tagország kép­viselőinek segítségét, akik közül a svájciak, osztrákok különösen készségesek voltak ezen a téren. De általánosnak mondható az a szimpátia, ami felénk irányult. Az pedig egyenesen példátlan tisztesség számunkra, hogy az EMU legfelsőbb grémiuma úgy döntött, ha elvállaljuk, jövőre a legfiatalabb tagországban, ná­lunk rendezik meg az Európai Fémunió éves kongreszszusát. Ajánló levelek O Születtek-e olyan döntések, amik a hazai iparosság jövőjét is befolyásolják?- Jóvá hagyták az EMU pass- port-ot, vagyis a fémunió útleve­lét, amelyet én a legnagyobb horderejű döntésnek tartok. Ezt az okmányt, amelynek mintapél­dányai már elkészültek, jövőre kívánja bevezetni a nemzetközi szervezet, amennyiben minden tagországa kölcsönösen elfogad­ja azt. Erre egyébként minden esély meg van. Az útlevél - ami a felmutató tulajdonosának nyújtott garancia, ajánlólevél jellege révén leginkább az egyko­ri cselédkönyvekhez hasonlítha­tó - mindazt az adatot tartalmaz­za, ami a (fém)iparos személyé­re, vállalkozására és tevékenysé­gére vonatkozik.- A másik fontos döntés az EMU európai uniós Leonardo programban való részvétele volt. Ez Brüsszel támogatásának el­nyerése révén a tagállomokon belül kiszélesíti a szakoktatási csereakciók lehetőségét. A nyel­vet ismerő hazai fiatalok szak­mai továbbfejlődését segíti majd jelentősen, hozzájárulva ezzel is felzárkózásunk felgyorsításá­hoz. Vitézeket avattak Budapest, Nyíregyháza (DM)- Kétszázhúsz személyt - köztük a megyénkből tízet - avattak vitézzé szeptember 9-én Budapesten a városlige­ti református székesegyház­ban. Ez alkalomból kitüntetéseket is átadtak, így a „magyarságért végzett kiemelkedő érdemei­kért” elismerést kaptak Géczi István székkapitány, Varga Ernő vitézi hadnagy, dr. Puskás Lajos, Erdélyi Béla, id. Ignáth Imre és Kulcsár Sándor vitézek. Az ünnepség résztvevőinek dr. Várhelyi András, az új fő­kapitány további sikereket kí­vánt. Budapest Örkény István A . Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a já­téküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött va­lami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd. Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a vil­lany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonle­mez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szema­for szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem fu­tott be a pályaudvarra. Mozdo­nya kazánjában reggelre ki­hűlt a víz. Egy hónap alatt elgyomo­sodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozó­iban; ezalatt a söntések polca­in is beszáradtak az étvágyger­jesztő italok. Minden élelmi­szert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket meg­ették az egerek. Az egér rop­pant szapora állat; ötször is le­fial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcá­kat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő köve­zet. Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Be­jutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljá­ra. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest bú­csúszava. De 'e már másnap, az Operá­val épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula: „Hozott szalonnával egérir­tást vállal doktor Varsányiné.”

Next

/
Thumbnails
Contents