Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-03 / 180. szám

2000. augusztus 3., csütörtök Kelet# MINDENFÉLE 6. oldal A Madách Macskája Nyíregyházán Nyíregyháza (KM) - Az ódon padláson minden évben egyszer macskabált rendeznek. Összegyűlnek a környék nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkező macskái, hogy eldalolják, eltáncolják az életüket. A Macskák a világ musicalszínpadának legnagyobb sikere, amelyet a Madách Szín­ház a londoni és a New York-i Broadway előadásaival egyenértékű színvonalon mu­tat be. A felújított előadás varázslatos fris­sességgel és ötletekkel gazdagítva kerül a közönség elé. Nyíregyházán a Bujtosi Sza­badidő Csarnokban augusztus 18-án este nyolckor látható, hallható a musical. A főbb szerepekben Hirtling István, Bencze Ilona, Ambrus Ákos, Kautzky Armand, Kö- kényessy Ágnes. Kanyó Béla felvétele Aranykezű tamarinok Szeged (MTI) - A Szegedi Vadasparkban élő aranykezű tamarin házaspárnak a mi­nap két csemetéje született. Az újszülött majmocskákkal együtt most már négy gyermeke van Lacinak és Tamarának, ugyanis tavaly szintén két utóddal örven­deztették meg a park dolgozóit és látogató­it. Az apróságok, Viktor és Olgi jól vannak, a nap nagy részét apjuk hátán, annak bun­dájába kapaszkodva töltik. A nevelési fela­datot Laci, az apa látja el, Tamara hatáskö­re csupán a szoptatásra terjed ki. Az aranykezű tamarin apró majmocska, felnőtt korában a súlya mindössze fél-egy kilogramm. A Szegedi Vadasparkon kívül más hazai állatkertben nincs aranykezű tamarin, amely azért kapta ezt a nevet, mert pracli- ja, tappancsa aranysárga színű. Stresszérzékeny állat, így lakóhelyéhez túl közel nem is mehetnek a látogatók a vadasparkban. Csúzdaland Alig egy hónapja adták át Hajdúszoboszlón az ország első Aqua- parkját, ahol hét óriási csúzda gondosko­dik róla, hogy a látogatók ne úszhassák meg szárazon Sipeki Péter felvétele „Még a föld is reng, amerre eljárok" A szállodai ágyak hullámzani kezdtek, az ablaktáblák zörögtek, az éjjeli lámpák citeráztak Nyíregyháza, Tokió (KM) - A nyíregyházi Pro Musica együttes hat hétre utazott el június végén a felkelő nap országába. Az énekkar rendszeresen levelet küldött lapunknak az élmények­ről. Mivel a hét végére már itt­hon vannak, íme az utolsó levél Japánból: Tisztelt olvasó, kedves ottho­niak! Az idő könyörtelenül halad előre, a napok megállíthatatla­nul követik egymást. Olyan jó volna egy igazi! - Le­gyetek nyugodtak, már elintéz­tem. Megrendeltem egyet Tokió­ba. Ezen mindenki jót nevetett, majd hazaérkezésünk után hala­déktalanul nyugovóra tértünk. Éjjel 3 óra 41 perckor megérke­zett a megrendelt természeti je­lenség. Az álmukból felriadok alatt a szállodai ágyak vízágy­ként hullámzani kezdtek, az ab­laktáblák zörögtek, az éjjeli lám­pák citeráztak. A két kisebb föld­lökést szerencsére nem követte több, így a fáradtságtól mély álomba zuhant énekkarosok fele csak reggel vett tudomást arról, hogy lemaradt az éjszakai „nagy előadásról”. Az énekkar nagy örömére megérkezett Kocsár Miklós Kos­Szabó Dénesné felvétele suth-díjas zeneszerző, aki a tur­né végéig az énekkarral marad. A tiszteletére rendezett verse­nyen, majd a Pro Musica esti díszhangversenyén - melyen hét művét is énekeltük -, nagy ün­neplésben részesítették a japá­nok. A húsz versenyző énekkar mind az Ő műveit énekelte. Mata Nyíregyháza Megyünk tovább, vár bennünket Hachinone, Aomori, Hakodate, Sapporo, Asahikawa lelkes hall­gatósága. Bizony nagyon idő­szerű az új japán kifejezés meg­tanulása: Uchie Yuku Michi - azaz a hazafelé vezető út Mata Nyíregyháza aimasho - találkozunk Nyíregyházán. Szabó Dénes Ajándék Komoréra Most az északi túra következik. Több ezer méter magasan, egy MD90-es, 166 személyes repülőn írom ezt az üzenetet, miközben a Pro Musica tagjai ismét gyö­nyörködhetnek a csodálatos légi bemutatóban. Fölöttünk azúrkék ég, alattunk puha felhőpama­csok és Japán különösen érde­kes, háromdimenziós hegy- és vízrajzi térképe. Ami a legfontosabb, mindenki egészséges. A múló kisebb rosszullétek csak az érthető fá­radtság és alváshiány jelei. Ha­mar feledésbe merülnek, mert mindig történik valami várat­lan, valami érdekes. A déli turné után visszain­dultunk tokió főhadiszállá­sunkra. Útközben persze adtunk néhány emlékezetes hangver­senyt Osakában, Nagoyában, Matsumotoban és Komoróban. Ez utóbbi egy közel 40 ezer fős kisváros, környezete gyönyörű, 2500 méter magas hegyek ölelik. Itt füstölög magában az Aszama Jama, Japán egyik leghíresebb tűzhányója. Itt a komoróiak azonban derűsen és bizakodva élnek a híres hegy lábánál, így Szereplés közben a Pro Musica mi sem aggódtunk. A hangver­seny utáni fogadáson megemlí­tettem, hogy Nyíregyháza köze­lében is van egy Komoró nevű település, ezek után á lelkes kö­szöntőt mondó polgármester kis ajándékot küldött magyar kollé­gájának. Rengés rendelésre A Tokió felé vezető buszúton kis számadást tartottunk: huszonhá­rom sikeres hangverseny, több mint 20 ezer lelkes hallgató, ajándékok, tenger és számtalan élmény. Mi hiányozhat még? - hangzott el a választ nem igény­lő költői kérdés. De a válasz még­is gyorsan megérkezett. - Egy földrengés! Mindig csak a tévé­ben hallunk a földrengésekről. Csomós János (balról) és társai Amatőr felvétel Kötélen lóg a barlangász Veszélyes vizeken Akadnak, akik különleges szen­vedélynek hódolnak. Ilyen Cso­mós János is. Az idén érettségi­zett fiú ugyanis barlangászik. 1997 áprilisában kíváncsiságból vett részt első barlangtúráján.- Eleinte szokatlan, és félelme­tes volt a sötétség, de egy idő után egyre inkább az előttem fel­tárulkozó látvány ragadott meg, hiszen különböző ősemberi kar­colatokban és egyéb természeti képződményekben gyönyörköd­hettem. Jánost akkor annyira megra­gadta a barlangok titokzatos szépsége és harmóniája, hogy onnantól kezdve folyamatosan részt vett különböző „kirándulá­sokon”. Az első, beavató út még nem volt veszélyes, viszont azóta elég gyakran került nehéz hely­zetekbe, sőt elmondása szerint ő kifejezeten az olyan vad barlan­gokat szereti, ahol nincs korlát, világítás és csak különböző esz­közök segítségével tud előbbre jutni. Ilyenkor még az is előfor­dulhat, hogy a kötélen lógás köz­ben egy vízesés kellős közepén találja magát. Ahhoz azonban, hogy ilyen feladatokat is meg tudjon oldani, sokat kellett ta­nulnia, például a kötéltechnika. Szinte már az egész országot bejárta, sőt néhány külföldi bar­langot is felfedezett. Most a Pe­dagógiai Természetbarát Egye­sület (PTE) Denevér Barlangjáró Csoportjába tartozik: ők készítik Magyarország legjobb barlang- film-dokumentációit.- A barlangban nem szabad rágyújtani, és a folyó, és egyéb ügyeinket sem szabad elvégezni, tehát megtanultuk visszatartani. Ha bárkivel bármi történik, nem hagyjuk cserben, hanem segí­tünk neki mindenben. A csapat­ban még senkivel sem történt komolyabb sérülés, ami barlan­gászunk szerint abból fakad, hogy mindig maximálisan meg­tartják a szabályokat, óvintézke­déseket, nem szegik meg a korlá­tokat. A hobbiját veszélyesnek nem, de annál inkább izgalmasnak tartó fiú véleménye szerint min­denkinek érdemes lenne egyszer részt venni egy barlangtúrán. A legközelebbi lehetőség erre a szeptember 8-10. között rende­zett Aggteleki Nyüt Barlangi Na­pok, ahol a bátrabbak kipróbál­hatják, mennyire bírják a mély­ség és a sötétség birodalmát. Simoki Renáta K. Péter nyíregyházi tanuló a gimnáziumi érettségi megszerzé­se után továbbtanulási terv és anyagi jólét hiányában úgy dön­tött,. szerencsét próbál a tenge­rentúli világban. Középfokú nyelvvizsga birtokában jelentke­zett egy pesti lap hirdetésére. Lelkesítő előadásokat tartottak a luxushajók rejtélyes életéről, óriási pénzösszegeket ígértek és eleinte minden a legnagyobb rendben ment. Péter egy angol hajómágnás amerikai leányvállalatának cir­kálójára kapott munkavállalási engedélyt, de a nyolc hónapra szóló konkrét szerződéskötés ügyének rendezését a hajóra ér­kezés utáni napokra ígérték. A kiutazás teljes körű megszerve­zését a közvetítő iroda egy az egyben magára vállalta, bár köz­vetítési díj címén 150 ezer forin­tot kellett átutalni a számlájuk­ra. Az egy hónapos felkészülési időszak után megérkezett San Jüanba, ahol már a repülőtéren megkezdődtek a problémák. Puerto Rico fővárosában a KLM légitársaság áldozata lett: csomagjainak egy része eltűnt. A dolog pikantériája, hogy az elve­szett bőrönd a szükséges munka­ruhákat és az orvosi papírokat rejtette magában. A hazautazásának tulajdon­képpeni oka a bánásmódra vezethető vissza. A nagyrészt Fülöp-szigetekről és Olaszország­ból érkezett felettesei emberüeg semmibe nézték, megalázó hang­nemben beszéltek a magyar dol­gozókkal. A három hónapos megalázta­tás után Péterben a távozást az ígért pénz és a megkapott összeg közötti jelentős csökkenés tette biztossá. Az alá nem írt szerző­dés havi 700 dollárt rögzített, de a vezetőség nemes egyszerűség­gel kijelentette, hogy csak 500 dollárt hajlandó kifizetni. Ezzel betelt a pohár, nem beszélve ar­ról, hogy a nagyrészt amerikai, angol és mexikói utasokból álló 1300 fős vendégsereg nem volt igazán adakozó kedvében. K. Pé­ter és megannyi társa döntését kitörő botránnyal fogadták. A munkaadók ezután mérle­gelték a helyzetet, s belátták, hogy kénytelenek elengedni őket, hiszen a szerződésben lefi­xált időtartam nem volt hitele­sítve. így Péter kezében a kifize­tett repülőjeggyel, zsebében pe­dig a megmaradt 150 dollárral térhetett haza. Megérte? Igaz, Pé­ter sétálhatott Rio de Janeiro ut­cáin, vagy hogy járhatott Afriká­ban, elég sovány vigasz. Néhány hónap után feléli a tartalékát, s mindent kezdhet elölről. Franczel Richárd A kép illusztráció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents