Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

2000. augusztus 19., szombat 9. oldal 'M ÜNNEPI OLDAL Vendégségben észt rokonoknál Révay Valéria Nyíregyháza - A finnugor népek tudomá­nyos életében fontos eseménynek számít az ötévenként megrendezett nemzetközi finnugor kongresszus. A 24 milliónyi uráli népességből csupán három nép, a magyar, a finn és az észt él önálló államban. S míg a magyarok államalapítása 1000 éves múlt­ra tekint, a finnek és az észtek csupán a XX. század elején vívták ki önállóságukat, amit azután az észtek csak rövid ideig él­vezhettek, mivel Észtország a II. világhá­ború végén szovjet fennhatóság alá került, s csak 1991-ben szerezte vissza függetlensé­gét. A fiatal észt köztársaság második legna­gyobb városában, Tartuban igazi ünnepi hangulatban fogadták a IX. Nemzetközi Finnugor Kongresszus résztvevőit augusz­tus 7-13. között. Az 1632-ben II. Gusztáv Adolf által alapított egyetem adott otthont az előadásoknak. Augusztus 7-én az egyetem, az Alma Mater Tartuensis aulájában összegyűlt mintegy 700 résztvevőt az észt Köztársaság elnöke, Lennart Meri üdvözölte. A kong­resszuson Magyarországot csupán 44 nyel­vész, néprajzos és irodalmár képviselte. A Tallinni képeslap plenáris és szekcióelőadók közül többen megpróbálták összegezni, hol tart az uráli nyelvek kutatása, a mintegy 7000, évvel ezelőtti alapnyelvről és a közös szál­lásterületről alkotott elképzelés a második évezred küszöbén. Vajon elfogadható-e az egyes kutatók által vallott nézet, mely sze­rint az uráli alapnyelv hatalmas területen - a brit szigetektől az Urálig - a lingua franca, azaz egyfajta közvetítő nyelv szere­pét töltötte be. Akárcsak napjainkban az angol nyelv, vagy az Urál hegység közelé­ben élő egykori egységes nyelvcsoportból fokozatosan váltak ki az egyes csoportok, így az ugorok, a permik, a marik, a mord- vinok, a balti-finnek és a lappok. Az egyes finnugor nyelvek egymással való kapcsola­taival foglalkozó több száz nyelvészeti előadás mellett a finnugor mitológia és népköltészet, a mai finnugor népek irodal­ma és történelme, valamint e népekkel kapcsolatos régészeti előadások is szere­peltek a kongresszus programjában. Az egyhetes kongresszus alatt lehetőség nyílt arra is, hogy a résztvevők bejárják Észtország nevezetesebb helyeit, ismerked­jenek az észt tájjal és műemlékekkel. Többek között eljuthattunk a szetuk föld­jére, akik ma csupán néhány ezren van­nak, s Észtország és Oroszország területén élnek. Míg az észtek nagy részeb evangé­likus vallású, ők ortodox vallásűak lettek, de nyelvüket továbbra is megőrizték. Szétszórt, kicsi településeiken most egy vidékfejlesztési program keretében újjáé­lesztik hagyományaikat. A fiatal Észt Köztársaságban, elsősor­ban persze a fővárosban, Tallinnban min­denütt a gyors gazdasági fejlődésre utaló jelek fedezhetők fel. Az egykori Hanza-vá- rosokból fennmaradt középkori épületek és templomok és a hangulatos faházas ut­cák mellett hatalmas irodaépületek, üveg­paloták nőttek ki a földből. E fejlődés el­lenére a magyar turistának mégis az az ér­zése támad, hogy a nemzeti nyelvnek és kultúrának, melyet annyi évszázados vi­szontagság közepette is sikerült megőrizni, sokkal nagyobb a becsülete, mint nálunk. Az észtek egyébként közvetlenek és ba­rátságosak, elevenek és segítőkészek. A tá­voli földről érkezett magyar vendéget iga­zán rokonként fogadták. Honfitársaink még nem fedezték fel Észtországot, s turis­taként egyelőre kevesen kelnek útra ebbe a szép balti országba, pedig e nem túl messzi földön élő rokon nép földjén a tör­ténelmi műemlékek iránt érdeklődők épp­úgy megtalálják számításaikat, mint a ter­mészetbarátok, a tűrázni vágyók. Új szívvel kezdett új életet Az Őrben lakó Herczeg Mariann az ország legfiatalabb újszívese Herczeg Mariannt a kórházban kedvenc együttese, a Fresh is meglátogatta. Tőlük kapta a hatalmas oroszlánt is Sipeki Péter felvétele Kovács Éva „Ballonpumpa védelmében tet­tük műtőasztalra. Hatalmas, alig mozgó szive van. Kivágjuk a szí­vet, majd az aránylag kicsi do­norszívet először a bal pitvarnál anasztonizáltatjuk. Csak ne len­ne akkora különbség a jobb pit­var mérete között.,, Az idézet a tizenhét éves Her­czeg Mariann kötegnyi záróje­lentései között olvasható, aki Őrben lakik, s Magyarország leg­fiatalabb újszívese. Az általános iskola első osztá­lyában, torna órán derült ki, hogy a kislány elfárad, fullad. Negyedik osztályban beírattuk balettre, akkor eldőlt: komoly probléma van vele. A nyíregyhá­zi kórházba került, majd Buda­pestre. Hosszú évekig gyógysze­reken élt. Sajnos, tavaly ősszel újra romlott a helyzet, keze, lába szörnyen megdagadt, gyakran el­veszítette eszméletét. Rettegés­ben éltünk. Akkor már az orvo­sok is megmondták: az orvossá­gok tovább nem segítenek, szívá­tültetésre van szükség. Herczeg Mariann sorsa ekkor végképp megpecsételődött. Ver­senyfutásba kezdett az idővel, a verseny kimenetele pedig egyál­talán nem függött tőle.- Csak annyit tudok, hogy egy tizenkét éves fiú szívét kaptam, Hogy ki volt, és miért halt meg, nem mondták meg nekem. A szívátültetésre várva hosz- szú hónapokat töltött Budapes­ten, az Országos Kardiológiai In­tézetben, ahol műszerek segítsé­gével tarthatták életben. Feküdt és várt, beszélgetőtársai a nővérek, betegek voltak.- Éppen a kötelező tornát vé­geztem, amikor belépett a kórte­CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - Az ember életének egyik legszebb pil­lanata - még ha egyesek később ezt bőszen tagadják is amikor választott párja oldalán kimondja a boldogí­tó igent. Nem is tudtak olyan példát mon­dani az anyakönyvvezetők, ami­kor valakit is noszogatni kellett volna: szólaljon már meg... Veres Ágnes, a nyíregyházi anyakönyvi csoport vezetője 12 éve esketett először. Előbb per­sze letette a szükséges szakvizs­gát. A kötelező szövegen - „Kijelenti-e ön...” - túl a köszön­tőt mindenki maga írja. Igyekez­nek mindig valamj újat is mon­dani, ám az ezerötszázadik esküvű után ez már nem is olyan könnyű... Mégsem érezzük úgy, hogy minden esküvő egy­forma, hiszen egy-egy pár más­más szolgáltatást - gyűrűcsere, koccintás, szülők köszöntése - kér.- Előfordul, nem is olyan rit­kán, hogy elgurul a gyűrű - mondja mosolyogva Veres Ágnes, - de az sem ritka, hogy otthon marad a menyasszonyi Veres Ágnes rembe a főorvos úr, és azt mond­ta, talán most sikerül. Dél körül aztán újra visszajött, s boldogan újságolta, biztos a dolog, telefo­nálhatok a szüleimnek, mert megkezdik az átültetést, rövide­sen átvisznek a városmajori Ér­sebészeti Klinikára.- Mit éreztem? Örültem is, meg féltem is. Erre vártam ugyan hetek, hónapok óta, de azért az is felötlött bennem, mi van, ha nem sikerül. Mariann két hónapot töltött el műtét után a steril szobában, amit utólag is nagyon unalmas­nak mond. Igaz, nemigen hagy­ták unatkozni. Rögtön az operá­ció után kötelezővé tették számá­ra a mozgást, amely az ő eseté­ben a helybenjárást jelentette. A tizenhetedik éves Herczeg Mariann ez év június 16-án má­csokor. Ha van idő, megvárjuk, míg valaki hazaszalad érte, ha nincs, csokor nélkül is összead­juk a párt. Elvégre nem feltétele a házasságkötésnek a bokréta - emiatt esküvő még nem maradt el. Nagyon sok szép esküvő van, s mi azt szeretjük a legjobban, amikor minden rendben zajlik - folytatja Ágnes. - Színesíti a ce­remóniát, amikor a barátok meglepetéssel készülnek, zenél­nek, énekelnek, szavalnak. Bá­jos, amikor az óvó néni vagy ta­nító néni esküvőjére eljönnek az ovisok, a tanítványok, hogy műsorral köszöntsék a szeretett pedagógust. Néha kicsit késik az ifjú pár, máskor meg bejelentkezik, azu­tán meggondolja magát. Eddig azonban csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy a vőlegény hiá­ba várt az arára... Ilyenkor az anyakönyvvezető legalább olyan kínosan érzi magát, mint az érintett - ráadásul neki kell ol­dani a feszültséget - jobb az ilyesmiről nem is beszélni. Tudni kell: egyenesági roko­nát az anyakönyvvezető nem es­ketheti. Munkatársát viszont igen. A csoport vezetőjének eb­ben is volt már része.- Furcsa helyzet - mondja ­Galambosiné Beja Margit sodszor is megszületett. Záróje­lentése szerint műtétje összesen 235 percig tartott, ennyi ideig fe­küdt nyitott mellkassal a műtőasztalon, eddig éltek helyet­te a gépek. A műtét idején 37 ki­ló volt, ebből 2,5 küót a szíve nyomott. Az operáció után 29 ki­lóra fogyott, mostanra eredeti súlyát is visszanyerte, sőt, hí­zott.- Gondolok-e sokat a kórház­ban töltött hosszú hónapokra? Nem, de nem is akarok. Tudom, hogy én vagyok a legfiatalabb új­szíves, de nem szeretnék szenzá­ció lenni. Legfeljebb azokra a kedves emberekre, orvosokra, ápolónőkre, asszisztensekre em­lékszem szívesen, akik közül so­kan a barátaimmá lettek. Több­jükkel szinte naponta telefoná­lunk, mindent tudunk a másik­mondtak hétköznap együtt dolgozunk, szombaton pedig egymással szemben állunk, ő az asztal egyik, én a másik oldalán. Érde­kes, izgalmas, de nagyon jó érzés is egyben. Miután többnyire is­merjük egymás beszédét, igyek­szünk valami személyes goldola- tot is becsempészni. S ilyenkor nálunk az a szokás, hogy a végén az összes kolléga köszönti az ifjú párt.- Engem - talán éppen a ko­rom miatt - a szülők köszöntése szokott meghatni - folytatja Az egyik legszebb epizódja az esküvőnek, amikor a gyermekek megköszönik szüleiknek, hogy felnevelték őket. Veres Ildikóval például már nem egyszer előfordult, hogy maga is meghatódott, amikor az ifjú pár odalépett a szüleihez, majd az idős nagyszülőket is pu­szival köszöntötte. Ő legszíve­sebben a sétálóutcái házasságkö­tő teremben esket. Meghitt a környezet, bensőséges a hangu­lat. Kolleganője, Galambosiné Beja Margit viszont nagyon meg­kedvelte a zeneiskola hangver­senytermét. Mostanában egyébként az amerikai stílusú esküvő kezd el­terjedni. Előbb bevonulnak a ko­szorúslányok, a vőlegény pedig r Veres Ildikó A szerző felvételei ról. Csak köszönettel tartozom az őri embereknek, a polgármes­teri hivatalnak is, mert aggódtak értem, segítették a gyógyuláso­mat. Mariann ma még csak maszk­kal lép ki az utcára, szervezete fokozott védelmet igényel. Tud­ja, esetében egy fertőzés, egy megfázás végzetes lehet. Ezt le­számítva igyekszik úgy élni, mint a legtöbb hasonló korú. Aki ránéz, egy törékeny alka­tú kislányt lát maga előtt. Aztán egyetlen perc alatt kiderül, na­gyon is határozott, erős egyéni­ség, hangerőért se kell a szom­szédba mennie.- Joci! Csönd legyen, és tűnés innen! - szedi ráncba tízéves fiú­testvérét, aki házuk előtt rohan­gálva és kiabálva zavarja a be­szélgetést. nemet az anyakönyvvezető asztalánál várja, hogy a menyasszonyt fel­vezessék. Margó például megfigyelte, a szemüvegesek a nagy napon Három helyen Nyíregyházán egy ideje há­rom helyszínen is fogadhat­nak örök hűséget egymásnak a fiatalok. Maguk választhat­nak: a sétálóutcái házasság- kötő teremből, a városháza díszterméből vagy a Zeneis­kola hangversenyterméből indulnak el közös életük út­ján. E hét végéig már túl lesz­nek az ötszázadik esküvőn a városban, a legtöbb boldogító igent a régi házasságkötőben mondták ki. nem viselik a pápaszemet. Bájo­sak, amikor szorítják egymás ke­zét, amíg egymás után kimond­ják az igent. S ma már egyre töb­ben koccintanak az ifjú pár egészségére - nem csak a tanúk és az anyakönyvvezető. Megtörtént, hogy a vőlegény, mielőtt válaszolt volna az anyakönyvvezető kérdésére, hát­rafordult, a barátokra kacsin­tott, s csak azután mondta ki az igent - erre persze hatalmas üdvrivalgás tört ki a teremben. Olyan is megesett, hogy nyeglén vetette oda a vőlegény az „egen”- t - de az arcán, szemén látszott a megilletődöttség, csak a haverok előtt akart nagyfiúskodni. Ildikónak az eddigi legna­gyobb élménye egy fradidrukker esküvője volt. Zöld öltönyéhez fehér inget és zöld nyakkendőt viselt, míg a menyasszony fehér ruhájához zöld-fehér csokrot ka­pott. Zöld volt a gyertya is, amelynek lángját együtt fújták el. A színválasztást persze nem bízták a hivatalra - a gyertyát maguk hozták, otthonról... Nekik még sosem

Next

/
Thumbnails
Contents