Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

2000. augusztus 12., szombat HÉTVÉGE 9. oldal S ILKOTÓINK Lírai hangulat kőben, fémben Bodnár István Tóth Sándor Sipeki Péter felvétele Hosszú, sikeres alko­tópályát mondhat ma­gáénak Tóth Sándor Munkácsy-díjas szob­rászművész. A Magyar Képzőművészeti Főis­kolát 1959-ben végzi el, s mint az egyik tanára írta róla „Kisfaludi Strobl Zsigmond mes­ter osztályának egyik legkiválóbb növendé­ke volt. Szorgalom, kitartás és elmélyült- ség jellemezte tanulmányait.” Ez mondha­tó el ma is a művészi munkájáról. Szeged után 1974-ben telepedik le Nyír­egyházán. Azóta rendszeresen részt vesz a megyei tárlatokon, és számtalan önálló ki­állításon csodálhattuk meg mívesen meg­munkált alkotásait. Évtizedeken át aktí­van részt vett a megye művészeti életének fellendítésében. Az ő nevéhez fűződik a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti Alkotó­telep megalapítása, amely a világon az első ilyen művésztelep volt. Szorgalmas alkotó, kisplasztikák, na­gyobb munkák sora kerül ki a keze alól. Mint az egyik kritikusa írta róla: „lírai megfogalmazású kompozícióit a személyes hangnemen túllépve sikerrel alakította ál­talános érvényűvé. Domborításai festői ha­tással rendelkeznek, jelenetei közért- hetőek, narratívak”. Tóth Sándor munkásságát megyén in­nen és túl, külföldön is egyre jobban meg­ismerik. Firenzében megkapta a Giorgio Vasari éremverseny 3. díját, majd Raven­na város aranyérmét, és VI. Pál pápától ezüstérmet is kapott. Az 1998-as ravennai Dante Biennálén kapott 2. díj a legjelen­tősebb külföldi elismerése. Ha valaki sze­retne eligazodni a művész világában, alko­tásai közül csak néhányat áttekintve bi­zony meglepő, hogy a művészet és kultúra nagyságainak milyen széles skáláját min­tázta meg: Bocskai István, Széchenyi Ist­ván, Vasvári Pál, Kodály Zoltán, Jósa And­rás, Bay Zoltán, Mikszáth Kálmán, Juhász Gyula szerepel a listán. Ö mintázta meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálának 350. évfordulóján a Magyar Nemzeti Bank 200 forint értékű ezüstpénzét is. Növekvő elismerését jelzi, hogy a külföldet járó ma­gyar éremművészeti vándortárlatra is be­válogatták érmeit. Tóth Sándor szobrai számos helyen fel­lelhetők, Nyíregyházán viszont legkevés­bé. A művész úgy érzi, a város nem fogad­ta kegyeltjei közé, méltánytalanul kevés megbízást kapott. Sok gyűjtemény őrzi vi­szont vüágszerte műveit. A művész mun­kásságának külföldi elismerése, hogy Bécsben Kunsthistorisches Múzeumban és a Colorado Springs-i amerikai éremmúze­umban, a párizsi Magyar Intézetben, az iserlohni, kajaani, ungvári, szabadkai, új­vidéki, toledoi (Ohio) múzeumban is volt Nyár KM-reprodukció már egyéni kiállítása. Jelenleg az ópuszta­szeri Nemzeti Emlékparkban 600 érméből látható állandó tárlata. A mai művészeti életről nem túl hízelgő a véleménye.- A társadalmi változások következté­ben felszínre került a másod- és a harmad­rangú vonal a szépművészetek területén. Ezek tehetségük hiányát rámenősséggel és agresszivitással és kapcsolatrendszerükkel kompenzálják. Sajnálatos, hogy a több ezer éves európai hagyományokra alapo­zott szépművészeti alkotások helyett a di­vat és az üzlet a hagyománynélküli eklek­tikus amerikai ízléstelenségeket előtérbe helyezi. Tóth Sándor Szent István-szobrát Rúzsa községben augusztus 20-án avatják. Petőfi-legendák nyomában Koltó mellett fekszik Sáros-Nagyberkesz, rövidebben Berkesz Margócsy József Július 31-én volt 151 éve, hogy Petőfi Sándor eltűnt azon a bizo­nyos csatatéren. Életéről és halá­láról meglehetősen sok a legen­da, és azt sem lehet mondani, hogy olykor újabbak nem kelet­keznek. Fél évszázada bukkant fel a berkeszi. A nyíregyházi Kreskay Miklós (1906-1975), nyugdíjas ál­lománybeli járásbíró számol be erről a Kelet-Magyarország 1958. januári számaiban, a nemrég el­kezdett művelődés elnevezésű hétvégi kulturális rovatban. En­nek megvüágítását szolgálja itt a mellékelt reprodukció Petőfi egyik kötetéből, az 1846. évbeli verseiből. Az ötvenes években fedezték fel a berkesziek, hogy Petőfinek a Véres napokról álmodom c. versének keletkezési helyéül, alul Berkesz neve olvasható. Vagyis: az akkori időkben, 1846- ban már népszerű költő itt járt és bizonyára a földesúréknál, a Vay-kastélyban vendégeskedhe­tett. Az itt járó Kreskay olyan emberrel is találkozott, aki - az öregekre hivatkozva - rá is mu­tatott az egyik közeli házra, amely annak idején a költő éjjeli szállásául szolgált. A Petőfi-életrajzokból aztán Kreskay megtudta, hogy a verset a költő 1846. november 6-án ve­tette papírra: akkoriban a Teleki grófoknál vendégeskedett éppen a szatmári Költőn: emellett fek­szik Sáros-Nagyberkesz, rövi­debben Berkesz, ahová aznap ki­rándult a baráti társaság, így ott keletkezett a költemény. Lám, a szabolcsi, berkeszi visszaemlék­ezés a legendák vüágába utalha­tó. Vajon manapság van-e még ennek ott nyoma? A KM VENDEGE Az 1846. évi versekből Akad azonban nyíregyházi szájhagyomány is. Ez pedig az Inczédy családhoz kapcsolódik. Közismert Nyíregyházán a nagy­körút részét alkotó Inczédy sor és az is, hogy az 1837-ben királyi privilégiumlevelet elnyert váro­sunkban Inczédy György ügyvéd, annak idején a nemesek főhad­nagya viselte először a polgár- mesteri hivatalt 1838-1841 kö­zött. Három évi szolgálat után az akkor már 61 éves Inczédy le­mondott. Kései házasságából két leánya maradt: egyikük I. Karo­lina, később özvegy Marsalkóné, akivel százéves korában az akko­ri újságunkban, a Nyírvidék 1939. augusztus 24-i számában hosszabb beszélgetést folytatott egyik munkatársuk. Sok mindenről esett szó, ép­penséggel Petőfiről is, aki Karo­lina kisgyerek korában vendé­geskedett is a már akkor is öreg Inczédy-házban. Karolina féltest­vére volt három Gönczy fiú; a legidősebb Lászlóról tudnivaló, KM-reprodukció hogy osztálytársa volt Petőfi Sándornak a sárospataki kollégi­umban. így került errefelé a költő is egy nyáron: maradt utá­na egy füzetnyi verse is. Ezt azonban annyian megcsudálták, forgatták, hogy egyszer aztán el is tűnt már, jó ideje, ezért nem tudták megmutatni. Még 30 éve is élt ez a legenda. Akkoriban kanyarította a város a nagykörutat, és a mai vil­lanyrendőr helyén állt a már rossz állapotban lévő árkádos, eléggé nagytömegű ház a Bocs­kai utca és Inczédy sor sarkán, félig keresztben. - Voltak lelkes érvelők: hagyják meg, hiszen ez az egyetlen szabolcsi épület, amelyben járt annak idején Petőfi. 1973. április 9-én lebontot­ták. így a legenda is szertefosz­lott, annál is inkább, mert lehet igaz, hogy a Gönczy fiúk Pata­kon tanultak, de Petőfi sohasem volt ottani diák. így az sem csu­da, hogy a verses füzet sem ke­rült elő soha. Aki földre téríti az álmokat Mán László „Az álmomban egy olyan pálya szerepel, amelyen szinte min­den technikai sportág verse­nyét megrendezhetjük: gokart, ralikrosssz, autókrosssz, mo- tokrossz, gyorsasági verseny. A pálya úgy épül tovább, mint egy nagy legóépítmény. Ami­kor lesz pénz, újabb felületet betonozunk le, mert a végcél egy négy kilométeres betonpá­lya....” A fentiek lapunk majd négy év­vel ezelőtti számában jelentek meg. Akkor talán már nem, de korábban sokan megmosolyog­ták Rabócsi Tibort (52), aki ez­zel az ötlettel állt elő. Sokan mint nyíregyházi, pontosabb borbányai tüzépest ismerték, mások, akik vonzódtak a tech­nikai sportágakhoz, mint meg­szállott gokartost. Mert a név ott sokat mondott. Klubvezető­ként, menedzserként, alkalmi szerelőként, sportvezetőként, azaz mindenesként az időseb- biké, versenyzőként a fiáé. Ki gondolta volna mondjuk a konzervgyárbeli kollégák kö­zül, hogy az agilis sofőrből pá­lyatulajdonos lesz! Sportolt, fo­cizott majd húsz esztendeig, a meccseken kitette szívét-lelkét, már ott nagy küzdő volt. Pilóta- ként persze, hogy vonzódott az autók vüágához, a hatvanas években a Tátra volánja mö­gött ő is részt vett ügyességi és amatőr versenyeken. Talán az ország és világjáró modern vándorokra jellemző, hogy nyitott szemekkel járnak a messzi vidékeken, és néznek, látnak, megfigyelnek. Mint ré­gen a vándorló mesterlegé­nyek, ő is úgy gyűjtötte magá­ba a tapasztalatokat. Talán ő már akkor tudta azt, amit má­sodik csak jóval később. A világot kicsiben megváltók nyitott szeméhez bátorság és merészség is kell. Megvolt ben­ne, hiszen húsz esztendeje az elsők között lett maszek. Fuva­rozással kezdte, aztán bővült a profil, rájött, hogy az sem rossz, ha mástól szállítja a só­dert, a téglát, de még jobb, ha ő az, aki kereskedik is. Ezért vá­gott bele az építőanyag-keres­kedésbe. Hál’ istennek, ment az üzlet, persze a sikert, a pénzt nem adták ingyen. Ahhoz kőkemény meló, időnként akár napi húsz óra is kellett. Aztán amíg más a pénzt aranyra, régiségre, vagy érték­papírra váltotta, tán kaszinóba, vagy egyéb rencsejátékra herdálta, ő a hobbijára, a gokartozásra fordította. S megál­modta! Elő­ször csak egy gokartpályát, mert unta azt, hogy a tesztelő sekhez, edzé­sekhez utaz nia kell Építe akart hát egy pályát, ám ilyen vagy olyan okok miatt ez meg­hiúsult. Jó nyolc esztendeje, a kiváló és ismert máriapócsi fo­gathajtó Miklós Bandi szólt: eladó a lovaspálya. Rabócsi Ti­bor töprengett, kalkulált, majd bevillant: ez az én földem, az ál­maim földje. Ajánlatot tett, amit az akkori illetékesek elfo­gadtak. Az álom földre szállt, mégpe­dig a szülőföldre, hiszen a szü­lei egykoron a közeli Petriben éltek. A pócsiak közül sokan idegenkedve fogadták, a millio­most látták benne, aki a jólét­ben nem tudja, hogy költse pénzét. Korántsem ez volt a helyzet, amire lassacskán ráéb­redtek az ott élők. A pá­lya pedig épült, épülgetett, egyre pofásodott. Köz­ben Rabócsi Ti­bor hol éveket öregedett, mert mondjuk nem jött meg időben a be­ton, hol ugyan­annyit fiatalo­dott, mikor végre Nagy írók Szabolcsban Kállai János A Nyíri Múzsa Füzetek 6. köteteként látott napvilágot a múlt év végén elhunyt Ka­tona Béla irodalomtörténész Nagy írók Szabolcsban című tanulmánygyűjteménye. A posztumusz könyv régi­ónk országosan is legismer­tebb literatúra-kutatójának korábbi részpublikációit fog­lalja egybe. Az öt dolgozat újabb, eddig megrajzolatlan „vonásokat” ad klasszikus íróink, költőink - Kölcsey, Jósika Miklós, Vörösmarty, Tompa Mihály és Szilágyi István - arcképéhez. A sze­rény küllemű, de lényeges mondandókat tartalmazó fü- zetecske méltó tisztelgés az élete csaknem utolsó pilla­natáig, lehetőségeihez mér­ten serényen tevékenykedő szerző, elkötelezett lokálpat­rióta, szenvedélyes „tudós­mesélő” emléke, munkássá­ga előtt. A kiadvány bevezetőjét Németh Péter fogalmazta meg. Személyes hangvételű, dokumentatív adalékokban sem szűkölködő írásának a „Béla bátyó” címet adta, mintegy ráhangolva az olva­sót az anekdotázva is tudo­mányosan értekező dolgoza­tok befogadására. A közért­hető, szemléletes stílusú Ka­tona-tanulmányok kitűnően hasznosíthatók a közép- és főiskolai irodalomoktatás­ban. (Katona Béla: Nagy írók Szabolcsban. Nyíregy­háza, 2000. R and R Papír és a Grafit Nyomda „R” Kft. ki­adása) Rabócsi Tibor Sipeki Péter felvétele sikerült befejezni egy adott munkát. Akik ismerték, ismerik, azt hihették, hogy kitalált valamit, aztán csak úgy, izomból belevá­gott, majd lesz valahogy ala­pon. Nem ez a helyzet. Mikor először álmodott a pályáról, szorgalmasan gyűjtögette az in­formációkat. Versenyeket járt, Forma-l-es futamokra, gokart­ra, ralira, ralikrosszra és mo­torra. Mindent megfigyelt, pá­lyaépítést, rendezést, hová kell tenni a büfét, mi legyen a leg­fontosabb harapnivaló, vagy itóka. Heteken át lakott kint a pá­lyán. Megbízott ő a dolgozók­ban, de az a típus, aki akkor nyugodt, ha ott van mindig, ha beül az erőgépbe, ha betonozik. Nagy próbatétele volt ez a há­zasságnak is, ám párja látva azt a hatalmas erőfeszítést, amellyel lehetetlent nem ismer­ve tört előre az úton, mellé állt, hiszen egyedül nem megy. A véget nem érő álom először akkor valósult meg, amikor 1996 novemberében egyházi avatás után az első ver­senyt rendezték a RabócsiRin- gen. Második megvalósulás ak­kor volt, amikor tavaly az első országos bajnoki futamot ren­dezhették. A harmadik szep­tember közepén lesz, amikor Közép-Európai Zóna Trófeának ad majd otthont a RabócsiRing. S persze, hogy nincs vége. A ra- likrosszban Éurópa-bajnoki fu­tam a cél, ám a pálya, a Rabó­csiRing még korántsem teljes. Egy igazi szabadidő-paradicso­mot álmodott, a technikai spor­tágak arénája mellett egy euró­pai színvonalú központot étte­remmel, panzióval, lovasturiz­mussal, koncertekkel, helikop­ter-leszállóhellyel. Hogy esetleg van, aki most mosolyog? Sokan tették ezt pár esztendeje. A fia szintén megszállott, ám ő már igazi menedzserszemléletű.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents