Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-29 / 176. szám
2000. július 29., szombat Kelet# HÉTVÉGE ) 9. oldal ALKOTÓINK Az absztraktfestő BodnAr IstvAn Maguk a festő ismerősei, a műértők is meglepődtek két évvel ezelőtt, amikor megtekintették a Nyíregyházán élő művésztanár kiállítását a Városi Galériában. A képek sokasága, az alkotó sokoldalúsága, széles érdeklődési köre és a festmények művészi színvonala arról árulkodott, hogy igényes művészről van szó. Mint ahogy az egyik kritikus megfogalmazta: „harmóniára törekvő, színgazdag kompozíciók egy megálmodott világ üzenetét közvetítik. Ez teszi művészi értékké, és ezért tarthatnak számot művei a közönség fokozott figyelmére és megbecsülésére”. Tőkey Péter, noha nem a megyénkben született, már tősgyökeres nyíregyházinak számít. A Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, és 1977-ben szerzett diplomát a nyíregyházi tanárképző főiskola földrajz-rajz szakán, majd elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola környezetkultúra szakát is. majd amatőr képzőművészeti köröket vezet, és 1977 óta tanít rajzot a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban. — A fiatalság kimeríthetetlen kincses- bánya. Mindig arra próbálltam sarkallni a diákokat, hogy fedezzék fel önmagukat, ismerjék meg az önkifejezés lehetőségeit a művészetben a sportolásban, vagy más területen. Attól függően, ki miben tartja magát tehetségesnek. A képzőművészet viszont az önkifejezés egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája — mondja. A rajz, a festészet — mint sok minden más — fokozatosan teret hódított a Zrínyi -gimnázium életében. Olyannyira, hogy egy állandó kiállítóteremmel, is dicsekedhet néhány éve az intézmény. Tőkey Péter életének másik fontos (fontosabb?) része az alkotás. Gazdag életművet mondhat magáénak. Sokoldalú művész, szinte minden műfajban otthonos. Eleinte tájképeket fest, tanyákat, csendéleteket, portrékat, aztán a művészetében a természetelvűség mellett búvó patakként egy új terület jelenik meg: a geometrikus konstrukció, a formák és a színek újdonsága. Művészete ezután átalakult, és geometrikus absztrakttá vált. Műveit mértani pontossággal építi fel. Idézzük megint az egyik kritikusát: „A megszokott térábrázolási konvekciótól elszakadó geometrikus absztrak művei dinamikus hatással rendelkeznek. Tőkey Péter geometrikus formákból és egyedi színképekből összeálló festészete meditativ szemléletről tanúskoImmanens tér dik. A művész, hagyománytisztelő munkásságából kiindulva, megtalálta a számára legmegfelelőbb kifejezési módot”. — A kiindulás talán más, a dolgok lényege viszont ugyanaz — mondja az alkotó. Mindig izgalmas egy festő számára ha nem utánozza a természet formáit, hanem a gondolatai, érzései alapján teremt egy más világot. Sok művész számára a nyár nem elsősorban a pihenést jelenti, hanem a gondtalanabb alkotás lehetőségét. Köszönhető ez a különböző alkotótáboroknak.Tőkey Pétert is éppen két művésztábor között értük utói, a rangos hódmezővásárhelyi telep után augusztusban Kőkapura tart. Most az egyik debreceni kiállításon láthatók a képei. Korábban Finnországban és Észtországban is bemutatkozott már. A nyíregyházi Vénuszka Margócsy József Lapelődünk, a Nyírvidék, 1930. július 31-én írja, hogy előző nap a szép, lombos park elején felállították Kisfaludy-Stróbl Vénusz- szobrát. Klasszikus szépsége bűvöletbe ejt, kibontott haját isteni mozdulattal fésüli, alatta csobog a gyöngyöző viz. Amikor 1927-ben a Hősök szobrának tárgyalásai folytak, igényes, szépérzékű polgármesterünk, Bencs Kálmán ezt a szobrot is igényelte a városnak. Szeptember végén már szakosztályi ülésen is napirendre került az ügye. Kitűnt, hogy a mezítelen bronzszobrot nem látná mindenki szívesen, „erkölcs-pedagógiai” aggodalmak hangzottak el a városatyák részéről. Egyházi kedvezőtlen vélemény is felmerült. Más oldalról viszont hangsúlyozták, hogy Nyíregyháza lakossága „felnőtt gondolkodásának” jele, hogy megszerzi a világhírű mester kitűnő alkotását: ennek idegenforgalmi haszna is lesz, hiszen másutt nem látható. 1930 áprilisában kezdték meg a mesteremberek a technikai előkészületeket. A felállítás után nem sokkal az újság házi humoristája, Dioikus, azaz Barabás Tibor (tanítóképzős tanár) már megszólalt: „Végre áll a Vénus- szobor - a Károlyi parkban. - Gyönyörű, remek, csudaszép, - Mondják ottan, karban. - Elbűvölő bronz alakját - Nem győzzük élvezni, - S van még egy nagy előnye, hogy - Nem kell leleplezni. (1930. aug. 2.) A felállítás után néhány nappal arra lett figyelmes az éjjeli rendőrjárőr, hogy egy fehér csipkés ruhával „öltöztették fel” a szobrot. Intézkedett is: a kéznél lévő utcaseprővel leszedette. - Ilyen tréfáskedvű eset máskor is előfordult; a szépért rajongó ballagó diákok meg-megkoszorúzták iskolai búcsújukat követően. Vietórisz József a 40-es években írta: „A gárdista kacagá- nya” című versét. Ez ma már büszke legendaként szóbeszéde az öntudatos helybelieknek: a zord télben reggel lépésnyomokat leltek a szobor körül. Kitűnt, hogy a szemközti Bessenyei megsajnálta Vénuszkát és átjött, lovagiasan vállára borította kacagányát. - Annak idején a mérnöki hivatal még működtette a vizmozgást, illetve télviz idején faköpönyeget béleltek a szobor köré kellő védelem gyanánt. Az újabb időben már egyik sincs. A technokraták szerint Bessenyeit sem burkolták be télire, minek hát különbséget tenni? Nem lehet igazuk: a talpig felöltözött Bessenyeinek sokkal vastagabb a bronzöntése, és ő elvégre is férfi, aki így is jobban tűrheti a hideget, mint a pőre fiatal hölgy. Változnak az idők: manapság a sétálóutcái három pancsoló bakfis pucérsága már talán senkit sem botránkoz- tat meg, és a lányokat sem zavarják a zsibongó gyerekek és a röpködő galambok. A hatóságok ebben az esetben figyelmesebbek: betakarják őket télire. Koroknay Gyula említi művészettörténeti kötetében, hogy Nyíregyházán van a Vé- nusz-szobor kishúga: szintén Kisfaludy-Stróbl alkotása, márványból. Ez A strandoló. Ennek póza „egy sziklás parton ülő nő testtartása, arckifejezése talán egy beszéd közben ellesett mosolyt takar”. Aki nem ismeri, nem hiszi - nézze meg, ellenőrizze a Malom utcai Júlia fürdőben. Emlékeztetőül itt a képe. Bach-év Nagy művészek és szellemek elhalálozásának kerek évfordulóiról emlékeznek meg ezen a nyáron szerte Németországban: 100 éve halt meg Friedrich Nietsche, a filozófus, 250 éve Johann Sebastian Bach, a zeneművészet egyik halhatatlanja. Bach halálának évfordulója július 28-án, pénteken volt, s Lipcsében valamint Eise- nachban, a zeneköltő szülőhelyén, javában tartanak a koncertek és megemlékezések: 64 együttest és 156 szólistát hívtak meg bel- és külföldről. Lipcsében, ahol Bach 27 évig volt a Tamástemplom karnagya és városi zeneigazgató, Bach - a vég és a kezdet mottóval egy héten át 87 rendezvényen méltatják a komponista életét és munkásságát. A koncertek sorozata a felújított Tamás-templomban kezdődött: Georg Christoph Biller karnagy vezényletével, mások mellett a lipcsei Gewandhaus muzsikusainak közreműködésével, Johann Sebastian Bach alkotásain kívül fiának, Carl Philipp Emanuelnek és Mendelssohnnak a műveit is megszólaltatták. A Gotha melletti Wech- marban 180 műkedvelő mutatott be történelmi játékot arról, hogy miként érkezett meg a Bach-dinasztia alapítója, az ősatya Magyarországról. Ezekben a napokban szinte egész Lipcse Bach zenéjétől hangos. Játszanak a Tamás-templomnál lévő Bach-emlékmű előtt, de még a főpályaudvaron is felcsendültek kantáták. Táblát lepleztek le Christian Friedrich Henrici emlékére, aki egyebek között a Máté passió, a Kávé- és a Parasztkantáta librettóját rta. A KM VENDÉGE Polgári korzó a körforgalomban KovAcs Éva Dózsa György népművelő hosz- szú ideig volt a nyírbátori művelődési központ igazgatója, majd annak megszűnte után önálló vállalkozásba kezdett. Maradt a kultúra közelében, amikor útjára indította a Szárnyas Sárkány Kulturális Vállalkozást. Hogy miért éppen ezzel a címmel kezdett új életet? Bevallottan azért, mert Nyírbátorban köztudott a sárkány-kultusz, a város történelme szorosan összefonódik az immár jelképpé vált álattal Dózsa Gyuri - ahogyan őt ma egész Bátor ismeri - sokáig nem tudta, mi legyen belőle, de mint mondja, tizenöt éves kora óta a kultúrházak állandó lakója. Csinált mindent, amit ott lehetett. Táncolt, színjátszókörök tagja volt, zenélt és szavalt, ha úgy adódott. Érettségi után a Tanítóképző Főiskola következett, majd Hosszúpályi és Balmazújváros lettek életének állomásai. Nemrég fejezte be azt a párizsi magánegyetemet, ahol településfejlesztést és ingatlangazdálkodást hallgatott.- Miért adtam a fejem újra tanulásra? Mert még nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek - válaszol tréfásan, majd komolyra fordítva mondja: Azért, mert meggyőződésem, hogy a kultúra és a gazdaság elválaszthatatlanok egymástól, szerves egységet alkotnak, mindehhez a településfejlesztés is szorosan hozzátartozik. Szerintem botorság tehát azt mondani, amit manapság gyakran hallhatunk, miszerint ha jó lesz a gazdaság, akkor jut majd a kultúrára is. Másik fontos megfigyelésem, hogy a kultúra nem azonos a művészettel, illetve hogy a művészet a kultúra része, amire igenis áldozni kell.- A településeken emberek élnek, ami nemcsak a járdák, utak és | munkahelyek meglétét jelenti, hanem azt is, hogy a gazdaságba, a kultúrába is invesztálni kell, erre is fontos pénzt költeni, kér akkor van, ha a két dologban konszenzus létre. Hosszú évek óta élek Nyírbátorban, nekem fontos ez a város, melyet sokkal jobb sorsra érdemes településnek tartok, mint amilyen sorsot jelenleg él. Történelme komoly része a magyar történelemnek, de sajnálatos módon a mai szempontok szerint földrajzi fekvése meghatározza boldogulását, ráadásul ehhez - a politikai helyzet pluszban vagy mínuszban - mindig hozzátesz valamit. Ezért is tartom lényegesnek és meghatározónak az emberi gondolkodást, az összefogást, azt a tartalékot, amit az itt élők jelenthet- 1 nek. Emiatt találtam ki a polgári korzót, amely hétvégeken a megye szerintem egyik legszebb terén, a nyírbátori körforgalomban zajlik. Vasárnaponként kaszinóra, 9 Dózsa György sétára, sakkozásra, beszélgetésre várjuk az embereket, megpróbáljuk kicsalogatni őket otthonaikból, elérni, hogy ne be- gubózzanak, hanem beszélgessenek, találkozzanak egymással. A Szárnyas Sárkány egyéni vállalkozás, 1993 óta létezik. Örömömre szolgál, hogy az Utcaszínházi Fesztivállal együtt mára egyre népszerűbb, főleg, amióta az interneten is rajta lehetünk. Az elmúlt nyolc év alatt több mint 300 művészeti csoport volt a vendégünk, a lista japántól Braziliáig terjed. A hírünk ma már jó, egyre többen jelentkeznek, a legutóbbi rendezvényünk a napokban zárta kapuit, azóta sorra kapom a gratuláló, köszönő leveleket. Mostanra a lépésváltás is megtörtént, hiszen amíg az első időkben inkább családias, ma már javarészt nemzetközi a hangulat. Stratégiai ponthoz érkeztünk, most jött el az az idő is, amikor szükség lenne újabb léptékváltásra is. A hogyan tovább?-ra Dózsa György így válaszol:- Nemcsak rajtunk múlik. Ahhoz, hogy előbbrejussunk, nemcsak szándék, megfelelő partnerek is kellenek. Egyedül képtelenek vagyunk továbblépni. Folyamatosan fogalmazzuk azokat a pályázatokat, amelyekkel a szükséges anyagiakat előteremthetjük, az önkormányzat és az illetékes minisztérium támogatását is várjuk. Építjük a jövőt, mert szeretnénk folytatni a hagyományokat, ezzel is tisztelni megbecsülni a múltat.
