Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

2000. július 29., szombat HATTER 3. oldal én nyolcvanéves anyósom: egész életében ő sem engedte szeretni magát - idézte fel keserűen ismerősöm azt a telefonbeszélge­tést, ahol egy kútba esett látogatást szere­tett volna némi közbenjárással mégiscsak ki­eszközölni. Érthetőbben: a mostanában szokásos szép ünnepi alkalmak, a millenniu­mi zászlók átadása körül történt a kis falu számára lesújtó eset. Hosszú hitegetés után a neves politikus, aki a legfelsőbb szinteken dolgozik, mégiscsak lemondta a részvételét, így elmarad Szent István ünnepe táján a zászlólengetés a Tisza-parti településen. Pedig - miként a legtöbb városban, falu­ban, itt is - gazdag programot készített a millenniumi bizottság: lett volna parkavatás, iskolanévadás, mezőgazdasági gépek verse­nye, aratóbál stb. így viszont csonkult a program, mert a zászlóátadás későbbre ma­rad, kopik az ünnep fénye. Megérti az em­ber, persze, hogy megérti a bánatot, az előkészületek hiábavaló erőfeszítéseit, de re­álisnak kell maradnunk. Több, mint három­ezer település mindegyikére nem jut első számú tárcavezető, vagy államtitkár, hiszen akkor mással sem lennének elfoglalva, mint az ilyen eseményekkel. (Közbevetőleg: a meghívás mögött olykor az a szándék is megbúvik, hátha juttat egy kis támogatást majd a minisztériális ember a falunak.) Gond inkább az, hogy a pillanatnyi lelkese­dés még a felkért kiemelkedő személyiséget is magával ragadja, aztán persze, hogy jön a csalódás, ha a fontosabb államügyek lép­nek előbbre a teendők sorában. Talán már késői - vagy mégsem? - az eretnek javaslat: ne csak ismert politikusok, államférfiak, hanem más nagyra becsült, or­szágos, vagy világhírű személyiségek is hadd nyújtsák át azokat a zászlókat. Lehet­ne az átadó akár egy olimpiai bajnok, egy Kossuth-dijas művész, közismert professzor. Mert szerintem ezeknél az ünnepi perceknél nem a személy a főszereplő, aki átadja, ha­nem a zászló, amely azért leng, hogy mu­tassa egy nemzet összetartozását. □ Szobor Gégényben A millenniumi ün­nepségsorozat jegyében a gégényi önkor­mányzat Sebestyén Sándor szobrász­művésszel elkészítteti Szent István szobrát. A szobortervet a Képzőművészeti Lektorátus a közelmúltban véleményezte, jónak találta, így hamarosan megkezdődhet a kivitele­zés. □ Lelki segély A telefonos lelkisegély-szol- gálat most szombaton és vasárnap is ingyen hívható 18 órától 23-óráig a 06-80/505-555- ös telefonszámon. □ Zárva lesz A nyíregyházi Szent István ut­cán lévő Szent Erzsébet patika szerdától belső tatarozás miatt zárva tart, s várhatóan augusztus 14-ig zárva is marad. Fenyegetőznek is a csempészek Bűnbandák éjjellátó készülékkel, kiterjedt, jól működő nemzetközi kapcsolatokkal Györke László Nyírbátor (KM) - Féléves munkáját értékelte a napok­ban a Nyírbátori Határőr Igazgatóság. Ez alkalomból kértünk interjút Seres József dandártábornoktól. Ukrajna felől □ Szinte alig telik el hét, hogy ne adnánk hírt határsértők elfogá­sáról.- Pedig a nyilvánosság elé kerülő, ha úgy tetszik, dokumen­tált események többszöröse tör­ténik valójában az ukrán határ- szakaszon, hiszen gyakran elő­A magyar bandák igen jól felszereltek technikailag, újabban éjjellátó készülékük is van. Seres József fordul, hogy az ország belsejében buknak le a migránsok. Az igaz­sághoz tartozik, hogy megle­hetősen magas a látencia. Az em­bercsempészetek zöme - mintegy 90 százaléka - az ukrán határsza­kaszon történik. Ez érthető is, hiszen keleti szomszédainknál már évek óta jól szervezett cso­portok alakultak az újkori nép- vándorlás vámszedésére. Ráadá­sul Ukrajnában az idegenrendé­szeti feladatokat ellátó intézmé­nyek gyakorlatilag hiányoznak, ezért a visszatoloncolt menekül­tek időről időre újra megjelen­nek a zöldhatáron.- Sajnos, ma már az ukránok­kal együttműködő magyar ban­dák is technikailag igen jól fel­szereltek, újabban éjjellátó ké­szülékük is van, mellyel kifigye­lik a határőrök mozgását. Jól konspirálnak, a munkamegosz­tás magas színvonalú náluk. Kíméletlenül □ Nemrég arról adtunk hírt, fia idén eddig tizenhét százalékkal több utas, tizeneggyel több gépkocsi fordult meg a hataralloma- sokon Balázs Attila felvétele hogy még a csecsemőt sem átall­ják elszakítani anyjától.- Kétségtelen, hogy cudarul bánnak ezek a bűnözők minden­kivel: azokkal is, akiktől nem ke­vés pénzt vasalnak be. A cse- csemős eset - az anya lármázott, mert kicsinyét a másik kocsiba tuszkolták be, ezért az ember- csempészek büntetésképpen szívfájdalom nélkül kitették őt és két másik gyermekét az útra - is fényes bizonyítéka annak, hogy teljesen gátlástalanok. Nagy pénzekről van szó, s az egyre nagyobb pénzéhséggel ma­gyarázható kíméletlen magatar­tásuk: veszélyeztetik a határőrö­ket, a rendőröket, az útjukba kerülő kívülálló embereket. Nemrég borssal, u-szegekkel fel­szerelt, embercsempészetre kia­lakított kocsit hagytak hátra, majd elmenekültek. A szegeket az útra szórva biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak az üldöző határőrök, rendőrök gépkocsija kap dúrdefektet. Nagy, erős, el­sötétített Mercedeseken, BMW- ken száguldoznak, ha elgázolnak valakit - mint nemrég két kerék­párost - cserben hagyják. Sem a KRESZ, sem a látási, sem az út­viszonyok nem érdeklik őket. Nem válogatósak □ Nem környékezik-e meg a határőröket az embercsempészek?- Nemcsak megkörnyékezik, de ha nem érnek célt - s ez a jellemzőbb halálosan megfe­nyegetik a tiszteket, sőt családju­kat is levélben, telefonon. Volt rá példa, hogy az állandó zakla­tás miatt munkatársunk kényte­len volt titkosítani telefonszá­mát.- Konkrét eset volt, amikor külföldi utassal üzentek: gépko­csival le fogják szorítani az út­ról, nekihajtanak a járművének. Sőt, arra is van példa, hogy ha­mis, koholt vádakkal feljelentést tettek a Katonai Ügyészségen a szabályosan eljáró tisztjeink el­len. □ Korrumpálhatóak-e a határőrök?- Volt eset, nem is egy, hogy a nagy pénztől megszédült a határőr. Természetesen azóta ők már nem szolgálnak nálunk. Seres Józsefné Névjegye Fehérgyarmaton született 1945-ben. Középiskolába Nyírbátor­ban járt. 1964 novemberétől sorkato­na Nyírbátorban. Rövid kitérő a földhivatal­nál. 1968-tól hivatásos határőr, Tiszabecsen parancsnokhe­lyettes. 1971-ben fejezte be a Belü­gyi Akadémiát. 1990-től kerületparancsnok, mai néven igazgató. Közben elvégezte a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémiát. Külföldi tanulmányutak a volt Szovjetunióban, az Egye­sült Államokban, Németor­szágban. Családi állapota: 1966-ban nősült, felesége pedagógus, két gyermekük van: fia határőr őrnagy Orosházán, az igazgató jogtanácsosa, lánya banktisztviselő, három uno­kája van. LETKÉPEK A kommunikálás útvesztői Bodnár István Bizonyára nem vált volna hajdani ősünk emberré jelzé­sek, hangok, beszéd nélkül. Meglehet, hogy az ősemberek eleinte csak mutogattak, ma­kogtak, aztán egyszercsak lön, a beszéd. Az idők során bizony maga a beszélgetés szó is me­nnyit változott. Szépapáink, dé­danyáink még a kandalló mel­lett társalogtak, majd aztán mintha a fogalom is megválto­zott volna. Manapság mennyi csúnya kifejezés: dumálás, szö­vegelés, bájcsevegés, ugatás, pofázás. Újabban pedig már az idegen és jellegtelen kommuni­kálás szó jelzi az egymásközti érintkezés megannyi sokrétűségét. Álljon most há­rom „kedves” kis történet” en­nek szemléltetésére. A minap az egyik megyei pártvezértől (titkártól?) kellett volna sebtiben némi informáci­ót kérni az egyik cikkhez. Be­nyitok hát nagy vidáman a székházba, ahol egy kedves titkárnő fogad. A nagyajtó nyitva, benn a főnök, valakivel beszélget. Meglát, s kiszól nagy hangosan: villanyszámla? Nem, nem rázom a fejem meg- vidámodva. Talán akkor a gáz­számla? Az sem - konyulok le kissé. — Hát akkor milyen számla? - hangzik a folytatás. - Nem számla — menti a helyze­tet a titkárnő, az újságíró úr cikket szeretne írni... Az más, hallom, s azzal sebe­sen bezáródik az ajtó. * * * Nehezen találok az autóm­mal helyet az egyik fürdő előtt, aztán jön a megváltás, valaki kiáll, én meg befarolok a szűkös sorba. Nem veszem ész­re, hogy egy kis önkéntesen ki­alakított gyalogutat is lezárok a parkoló melletti pázsiton. Ettől ugyan még remekül lehet közlekedni a kocsim miatt, igaz néhány lépést kell szam- bázni, ha éppen ott akar át­menni bárki az úttesten. Vala­kinek ez mégsem tetszik, mert ahogy egy jó óra múlva vissza­jövök, már ott a szélvédőmön a papír, rajta a reszketős írás: Bizonyára vásárolta a jogosít­ványát!!! Máskor ügyeljen a gyalogosokra is!!! A neheztelő üzenetet nevetve mutatom az unokahúgomnak, aki csak le­gyint. A múltkor az én kocsim­ra meg azt írták, ha így szeret­kezel, ahogy parkolsz, akkor ne menj férjhez — mondja vi­gyorogva. * * * Nagy dolog a mobiltelefon, főleg annak, aki kedveli. Néha, távoli vidéken azonban meg­gyűlik a baj a misztikus tér­erősséggel. Mint köztudott, enélkül nincs hang, vagy na­gyon gyengén hallatszik min-, den. Megpróbál az ember ilyen­kor találékony lenni. Olykor az ebbeli ténykedés némi siker­hez is vezethet. A múltkorában szemtanúja voltam, amikor az egyik főiskolás lány az egyik határ menti településen az éde­sanyját szerette volna meg­nyugtatni, hogy minden a leg­nagyobb rendben van. Csak­hogy baj volt ezzel a tér­erősséggel. A lány először a mobillal a földre feküdt. Ez a tevékenység némi sikerre vezetett. De a cse- vej csak nem lett az igazi. Né­hány méterrel arrébb meglá­tott viszont egy vasból készült járókát, amelynek felmászott a tetejére. Ez aztán remekül be­vált, hiszen 30 méternyire mi is hallhattuk az útibeszámolót. A baj csak az volt, hogy az egyik nagy kuvasznak is meg­tetszett az ötlet, és elkezdett a lány felé mászni felfelé a járó­kán. A pokol elszabadult. Nagy ijedtség, riadalom és némi visí- tozás. A mama a vonal végén egyre ijedtebb lett, vajh’ mi történik most az ő telefonba si- kítozó nagy lányával? Bizony hosszan tarthatott otthon a ma­gyarázkodás. Pályázat hitellel Nyíregyháza (KM) - A beruhá­zásokhoz, fejlesztésekhez nemcsak a családok, hanem a gazdálkodó szervezetek, intézmények is sokszor vesz­nek fel hitelt. Ezek nagyság­rendekkel haladják meg a magánhiteleket, a jó előkészítés különösen fon­tos. A megyei közgyűlés a közelmúlt­ben hozzájárult, hogy a Jósa András Kórház 200 millió forint hosszú lejáratú fejlesztési hitelt vegyen fel. Megkötés volt azon­ban, hogy ezt az összeget csak központi pályázati pénzek kiegé­szítésére lehet felhasználni - ami azt jelenti, a 200 millió fo­rint hitel révén annak többszö­röséhez lehet hozzájutni. A képviselők azt is mérlegel­ték, hogy rendkívül fontos élet­mentő műszereket kíván megvá­sárolni a kórház. A szakemberek olyan konstrukciót dolgoztak ki, mely szerint az 50 millió hitel to­vábbi 82 milliós beszerzésre ad módot. A kórház hitelfelvételének egy másik lényeges területe az ener­giarendszer fejlesztési program­jához kapcsolódik. Ha van saját erő, pályázni lehet, nemcsak tá­mogatásokra, hanem kedvezmé­nyes, 8-9 százalékos kamatozású hitelekre. Ehhez is megteremtet­ték az alapokat. A képviselők gondoltak a jövőre is: nem egy­szerre, hanem szakaszolva hasz­nálhatják fel a 200 milliós keret­összeget.

Next

/
Thumbnails
Contents