Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-27 / 174. szám
2000. július 27., csütörtök 3. oldal Kelet*» HÁTTÉR Szabadság? Szeretem! Kovács Bertalan Evek óta nem voltam szabadságon! - kesergett (lehet, hogy tán inkább büszkélkedett?) nemrégiben az egyik miniszter, aki nincs egyedül a szabadságtól való (ön)meg- fosztottságában. Annál is inkább, hiszen az ember úton-útfélen azt hallja mostanában: a prominens emberek - politikusok, üzletemberek, vállalkozók - egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy nyaraljanak. Tudom, a szabadság és a nyaralás nem szinonim fogalmak, mint ahogyan mondjuk egy külföldi utazás sem feltétlenül jelent pihenést. Mindazonáltal ez azért is elgondolkodtató, hogy a már idézett tárcavezető bizonyos felmérések szerint egymaga több időt töltött egy év alatt külföldön mint a miniszter- elnök és a külügyek irányítója összesen. Igaz, nyilván dolgozott, s nem nyaralt, hiszen - mint fentebb is idéztem - évek óta nem volt szabadságon. Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk azonban, a munka - méghozzá a jól végzett - után érdemli ki az emberfia, hogy elmehessen szabadságra. Éppen ezért paradoxon számomra, hogy valaki éppen a munkája miatt és okán ne tudjon pihenni. Mielőtt azonban krokodiluskönnyeket kezdenék hullatni a szabadságuktól megfosztottak (nem foglyok, csupán a munka rabjai!) sorsát látván, megkeményítem a szívem, s kijelentem: én gyarló ember vagyok és kifejezetten szeretem a szabadságot. Mi több, ki is veszem! S nem csupán azért, mert ehhez jogom van, hanem azért is, mert tény: nemhogy az ember, de még a legmárká- sabb elem is le-, illetve kimerül egyszer. Nekem mellesleg az is gyanús, ha valaki egész évben nem képes elfáradni annyira, hogy embertelenül (de nem ember nélkül!) kívánja a pihenést. Az ilyen bizony nagyon strapabíró. Persze az is előfordulhat, hogy akad, aki a munkahelyén is tud regenerálódni. Jó neki! Malvinka! Azt a gyönyörű szívét szeretném meghódítani Ferter János rajza HÍREK □ Kempingtalálkozó Nagyszabású kempingtalálkozót szerveznek az idén is augusztus 3-6. között a tiszateleki Tisza-parton. Sport- és főzőversenyekkel, ügyességi játékokkal várja a résztvevőket a Nagyhalász Ifjú- sági Szervezet. □ Ügyes kezek Július 31 -én indul és augusztus 4-ig tart az a tábor, melyet a nyíregyházi múzeumfaluban szerveznek. Az Ügyes kezek név jelzi, olyan 5-16 éves korú gyerekek érdeklődésére számítanak, akik szeretnek kézműveskedni, agyagozni, gyöngyöt fűzni. Információ a 429-107-es telefonszámon. Jelentkezni 31 -én a helyszínen is lehet. □ Véradás A nyírkércsi általános iskolában 8-12 óra között, Nyíribronyban, az Egészségházban 13.30-tól 17 óráig, Kisvárdán a Hajdú-Bét ebédlőjében 10-15 óra között várják a Vöröskereszt szervezői a véradókat ma. Értékelés, villámcsapásként Egyre rosszabb helyzetbe kerülnek a hátrányos helyzetű települések 17-------------r A tuzséri önkormányzat elszegényedési folyamata tavaly kezdődött. A vidáman játszó gyerekek erről még mit sem tudnak Balázs Attila illusztrációja Kovács Éva Nagyhódos, Ópályi, Tuzsér - (KM) - Két milliárd 52 millió forint. Ennyi az az összeg, amelyet az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések gondjaik enyhítésére kaphatnak, s amely a napokban megyénkbe érkezik. Mint nemrég lapunkban megírtuk, Szabolcs-Szatmár-Beregből összesen 170 település pályázott, s mindössze hat sikertelenül. Arányaiban nem sok, az elutasí- tottakat azonban rendkívül rosz- szul érinti a döntés. Lefaragott tételek Mihez kezdenek, tudják-e más módon pótolni a hiányzó összeget? - kérdeztük az elutasított falvak polgármestereit.- Hivatalosan még nem értesítettek bennünket arról, hogy pályázatunkat elutasították, csak félhivatalos információim vannak - mondja Erdélyi Miklós, Ópályi polgármestere -, pedig az igényelt pénzre igen nagy szükségünk lenne. Költségvetésünk készítésekor első körben közel ötvenmillió forint hiányt számoltunk össze, majd újra átnéztük a tételeket, s 24 millióra faragtuk le az összeget. Ennél lejjebb sajnos nem mehetünk, a pénzre tehát nagy szükségünk lenne. Nem tudom, mit csinálunk, ha nem kapunk támogatást. A pénzből az időseket, illetve a nagycsaládosokat szerettük volna segíteni. Megvárjuk a hivatalos értesítést, benne az indoklást, de azt már most tudom, nem hagyjuk annyiban, a második fordulóban újra pályázunk.- Helyzetünk egyébként sajátos, akár azt is mondhatom, az egyik szemem sír, a másik meg nevet, hiszen eddig sem ültünk ölhetett kézzel, amit lehetett, megtettünk a faluért. A mi közbenjárásunkra szélesítették ki a Nyírparasznya Ópályi közötti utat, újították fel a Kraszna-hi- dat, amelyhez negyven éve nem nyúlt senki, bővítettük az iskolát, a vasúttal közösen korszerűsítettük a vasútállomást, tervezzük további tennivalóinkat.- Az országgyűlési képviselőnktől tudom, hogy elutasították pályázatunkat - mondja Krakkó Adolf Nagyhódos társadalmi megbízatású polgármestere. Eladták a gázvagyont- Mindössze másfél millió forintot igényeltünk, azt is a működtetésre. Most, hogy nem kaptuk meg a kért összeget, fogalmam sincs, mit fogunk tenni. A településen összesen 163 ember lakik, hetven százalékuk öreg. Az ő támogatásuk így lehetetlenné válik, nem tudunk nekik egy árva fillért sem adni. Egyetlen intézményünk az öregek napközi otthona, a fenntartása pénzhiány miatt ellehetetlenül. Az iskolásaink Méhtelekre járnak át, nem tudom, miből adjuk majd oda nekik a közös fenntartásból ránk eső összeget. Eladtuk a gázvagyont, de a pénzt már feléltük.- Hallom, azért utasítottak el bennünket, mert nincs helyi adórendeletünk. Azért nincs, mert többe kerülne a leves, mint a hús. Nagyhódoson többnyire nyugdíjasok és leszázalékoltak élnek, ipar, vállalkozás egyáltalán nem létezik. Az elutasítás azért ért bennünket villámcsapásként, mert adórendelet eddig se volt, mégis kaptunk csekély támogatást. Egy biztos: ilyen helyzetben még nem voltunk, nehezen tudom megmondani, ezentúl mi lesz. Hogy pályázunk-e újra? Mindenképpen.- A mi ügyünk akár extrémnek mondható, hiszen tíz éve nem voltunk hiányosak - fogalmaz Révész László, Tuzsér polgármestere. - Az elszegényedési folyamat tavaly kezdődött, amikor tartalékaink fogyni kezdtek, kiderült, hogy a folyó bevételek még a működésre sem elegendőek, nemhogy fejlesztésre. A személyi jövedelemadó elvonása súlyosan érintett bennünket, hiszen jelentős összeget nem kaptunk meg, még az előző évhez viszonyítva sem. Mindezzel párhuzamosan a beszedett adó is csökkent, nemcsak a település, az emberek is szegényebbek lettek. így történhetett meg, hogy 2000-re 26 milliós forráshiányunk mutatkozik, ami költség- vetési rendeletünkben már meg is látszik. Ezzel szemben a bonyolult rendszer miatt csak nyolcmillió forintot tudtunk pályázni, most kiderült, ennyit sem kapunk. Nem tehetünk mást, újra felülvizsgáljuk költségvetésünket, tovább húzzuk a nadrágszíjat. Kevesebb bér- A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kevesebb bért fizetünk a pedagógusoknak, felülvizsgáljuk bizonyos pótlékok ügyét, s ezentúl is beáznak az óvodák, mert elmaradnak a rég aktuális tetőfelújítások is. Nem fizethetünk segélyeket, amiből a romák körében bizonyára nagy felháborodás lesz, hiszen a segélyek hatvan százalékát ők kapják, illetve kapták. MEGKÉRDEZTÜK: ÖN KINEK A BŐRÉBE BÚJNA LEGSZÍVESEBBEN? Ezen még nem gondolkodtam, de korábban titkos reményem volt a modellkedés. A jó volna modellnek lenni vágya, sajnos a magasságom miatt kútba esni látszik, megmarad továbbra is álomnak. Olykor, mint talán mindenki más, magam is eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha valamely sikeres embernek a helyébe léphetnék..., aztán gyorsan vissza a földre! Végül is jól érzem magam a saját bőrömben, és ez igy van jól, nemde?! Turóczi Ágnes TITKÁRNŐ Eddig még nem láttam olyan bőrt, amely arra ösztökélne, hogy cseréljek. Ez a mostani, igaz kicsit kopott, itt-ott még szűk is, de egészen megfelelő. Ami miatt leginkább ragaszkodom e kül- takaróhoz, az egy pici, de leglényegesebb része az egésznek - és ez az arcbőr. Erre, nem tudom miért, talán ösztönösen is, de nagyon vigyázok. Se elveszíteni, se cserélgetni nincs szándékomban. Ha belegondolok: ennyim van. Ez a vagyo- nom! Morvái Tibor MŰVÉSZTANÁR Igazán senkinek a bőrébe nem szeretnék bújni. Persze vannak, akiket olykor irigylünk, és talán úgy gondoljuk, milyen jó is volna a helyükbe lépni. A siker, a jobb anyagi helyzet vonzóvá válhat mások szemében, de nem ismerjük, hogy az illetőknek mit is kellett tenniük mindezért, és esetleg mit kell kiállniuk. Lehet, hogy akkor már annyira nem is vágynánk a cserére. Szerintem mindenkinek vállalnia kell magát. A saját bőrében. Nagy Gabriella REKLÁMSZERVEZŐ N em szeretnék senkinek a bőrében lenni. Nem szoktam a bőrömet cserélni, mint a kígyó, és szerencsére, a természetem is elüt e hüllőkétől. A sajátomban jól érzem magam, huszonkilenc évesen boldog családapa vagyok; két aranyos gyermeket nevelünk, és ahogy az Illés-nótában van: törvényes asszonyom is prímán bevált. A munkámat szeretem, bár csábítottak más helyekre, maradtam. Alapvetően derűs ember vagyok. Bagdi Lajos BIZTOSÍTÁSI tanácsadó Kérdezett és fényképezett: Lefler György S em korosabbnak, sem fiatalabbnak nem szeretnék lenni, kitűnően érzem magam tizenhatévesként. Bár, talán ez a legszebb időszak az ember életében. Úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját útját kell végigjárni, meg kell tudni valósítani önmagát. Természetesen, szeretnék sikeres ember lenni azon a pályán, amit választottam. Az idegenforgalomban. E cél érdekében igyekszem minden tőlem telhetőt meg is tenni. Vízi Eszter középiskolás
