Kelet-Magyarország, 2000. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-30 / 151. szám

2000. június 30., péntek 7. oldal 13 íim /j) .j J DSZARÁDI KÖRKÉP □ Saját címer és zászló Október 23-án saját címert és zászlót avat Tiszarád, ezzel te­szi még emlékezetesebbé a forradalom és szabadságharc évfordulóját. O Tábort szerveznek Július 24-27. kö­zött gyermekhetet szerveznek a faluban. En­nek keretében 26-án 19-órakor a református templom előtti téren fellép a Kontinental Sin­gers, melynek tagjait a gyülekezet szállásolja el. □ Ligetért pályáznak A homokbányából ligetet, kirándulóhelyet szeretnének kialakí­tani az idegenforgalom beindítása érdeké­ben. A költségek előteremtésére részt vesz­nek a rekultivációs pályázaton. Kell a posta Egy kis faluban, ahol annak idején még te­lefon sem volt, a posta volt az, amely a nagyvilággal összekötötte a lakosságot. A tanácsösszevonás után 1970-ben a pos­tát is el akarták vinni Tiszarádról. Papp Endréné, az egyszemélyes hivatal vezetője, minden követ megmozgatott, hogy ez ne történjen meg. Végül azt mondták neki az igazgatóságon: ha ad egy kis szobát a laká­sukból, maradhat... 1971 óta ez így is van. Akkor még a régi házukból alakítottak át egy szobát, aztán amikor ‘77-ben építkez­tek, eleve úgy tervezték a házat, hogy le­gyen benne helye a postának is. A cég annyival járult hozzá a beruházáshoz, hogy Pappék kamatmentes kölcsönt kap­tak az építhezéshez. Papp Endréné 29 évig dolgozott a postán, ebből hat évet úgy is, mint polgármester. (Addig ugyanis tiszte­letdíjasként tevékenykedett.) A posta volt az a hely Tiszarádon, ahol elbeszélgettek az emberek egymással. Zso­kéhoz annyira hozzászoktak a magukra maradt, egyedül élő idősek, hogy mindig elmondták neki bújukat, bánatukat. Ő pe­dig türelemmel végighallgatta őket. Volt, aki hajnalban, mikor indult a mezőre, csak lerakta a csomagját a posta előtt. Tud­ták: Pappné majd megcímzi, elküldi, este pedig rendezik a számlát... Zászlót kapnak A millenniumi falunapot augusztus 18-án tartják. Ekkor veszik át az emlékzászlót is, az átadásra dr. Kovács Jánost, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét kérték fel, akitől hivatalba lépése óta nagyon sok se­gítséget, tanácsot kapott a falu. A remények szerint ugyanekkor millen­niumi emlékoszlopot is avatnak - kivitele­zési költségeire pályázatot nyújtott be az önkormányzat a Falvak Kultúrájáért Ala­pítványhoz. Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Cservenyák Katalin. KAPONYÁS KLAU­DIA KÁRMENNEK 2. születésnapja alkalmából jó egészséget és nagyon sok boldogságot kíván: testvére Fanni, szülei, nagyszülei és keresztapja. (430903/1K) BUZSIK JÓZSEFNEK Nyírtelek, Bedőbokorba. 73. születésnapja alkalmából erőt, egészséget és még hosszú életet kíván: lánya Irénke, veje Feri, unokái: Szilvia, Róbert, Dóra, dédunokája Patrik. (430633/1K) Tiszarád feléledt kétezerre Az új korszak a rendszerváltással kezdődött a település életében Megsárgult újságlapokat tesz elém Papp Endréné pol­gármester. Az egyik 1975-ös, másik 85-ös keltezésű. Az egyiken a nagy kép alatt: vajon milyen lesz itt az élet 2000-ben... Hát, nézzük! Tiszarádot 1970-ben nem meg, hanem leírták. Ekkor vitték át a tanácsot Vasmegyerre. Aztán összevonták a két téeszt, a köz­pont odaát volt, pedig ez műkö­dött jobban - mondja a polgár- mester, akit itt mindenki Zsóka néninek hív. Elvitték az iskola felső tagozatát is. Életveszélyessé nyilvánították és lebontották a kultúrházat, amelyben színpad, mozi is volt, s az idősebbek, akik akkor voltak fiatalok, még emlé­keznek rá, pezsgő közösségi élet folyt falai között. Sportkör, lövé­szegylet, színjátszócsoport műkö­dött. Hogy se munka, se iskola, se művelődési, szórakozási lehető­ség nem maradt a faluban, aki te­hette, szedte a sátorfáját és elköl­tözött. Az addig 800-850 lelkes tele­pülésnek ‘85-ben hatszáz, 1990-ben Múzeum Összegyűjtik a régiségeket, korabeli használati eszközö­ket, házi szőtteseket a falu­ban annak érdekében, hogy tájházat, felumúzeumot nyis­sanak. A hajdan volt dalár­dáról, színjátszó csoportról, régi lakodalmakról, szüre­tekről fotók őrzik a legszebb pillanatokat. pedig már csak 450 lakosa ma­radt.- Ha nem jön a rendszerváltás, az alsó tagozatot is elviszik - foly­tatja a polgármester. - Csak a Kiss házaspárnak köszönhető, hogy itt maradt a négy osztály - ők kitartottak a falu mellett, nem mentek nyugdíjba. Az űj korszak a rendszerváltás­sal, 1990-ben kezdődött a település életében. Akik maradtak, akkor döntöttek arról: önálló önkor­mányzatot akarnak, élére pedig Papp Endrénét választották. Az akkori postamester asz- szony már a harmadik ciklust töl­ti a falu élén. Itt is emberek élnek Legnagyobb dolognak azt tartja, hogy 1994-ben végre megépült az évtizedek óta hőn áhított asz­faltút Nagyhalászig. Falugyűlése­ken, a népfrontban a hetvenes évek óta szorgalmazta ezt az ak­kori postás, a jelenlegi polgármes­ter. Elmondta: itt is ugyanolyan emberek élnek, mint másutt. És még azt is: a nemzet nagy fájának a hajszálgyökere a község meg a falu. Ha azt elvágják, sérül, pusz­tul a fa is. Sokszor megkérdezték tőle, nem fél-e. Ő mindig azt válaszol­ta: a postáról a világon senki nem teszi ki, mert rendesen elvégzi a dolgát. Megépült az út Hat éve valóra vált a rádiak álma. A 2,5 kilométeres út elkészült, így a valóságban is - nem csak légvo­nalban - közel kerültek a város­hoz. Félreértés ne essék, nincs ne­kik semmi bajuk a 20 év kény­szerházasság után sem Vasme- gyerrel, sőt. A két falu fiataljai gyakran választottak párt maguk­nak a szomszédból. Hogy mennyi az évi költségve­tés? Zsóka néni nagyot nevet: ő csak azt tudja, hogy 12 millió a forráshiány. Aztán megtudjuk: 30 millió van, ehhez kell még a 12. Nemrég beállítottak négy köz­hasznú munkást, így parkosíthat­ják a falu köpontját. Van két szo­ciális munkás is, de csökönyösek az öregek. Nehezen fogadják el a segítséget, szégyennek tartják egymás előtt. Pedig előbb-utóbb mindenkinek jól- esik, ha rányit­ják az ajtót, feltakarítanak, adnak egy pohár vizet. A faluban víz, gáz, villany és telefon is van már. Most jön a szennyvíz, csapadékvíz. Együtt pályáznak a környező települé­sekkel. Háborús emlékművet állí­tottak a templom elé, új buszfor­duló épült az idén, és épül a paró­kia a templomkertben. Talán nem véletlen ezek után, hogy 2000-ben a lakosságszám átlépte a bűvös ötszázas határt, s az immáron 518 lelkes Tiszarádnak így nem kel­lett körjegyzőségbe mennie. Összefogtak a faluházért Ha Vasmegyer felől érkezünk Ti- szarádra, kapuként fogad ben­nünket egy félkész épület. Még csak a téglafalak állnak, de már­is látszik, tetszetős, ízléses lesz, ha elkészül. A leendő faluház teljes alapját társadalmi munkában készítette a falu lakossága. Azt remélték, pályázaton nyernek pénzt a befe­jezéshez. Hisz van-e attól szebb önerő, mint mikor egy település apraja-nagyja összefog a közös célért? Hideg zuhanyként érte őket: megkezdett beruházásra nem jár támogatás. Most keresik a lehetőséget, miként kaphatná­nak mégis pénzt a befejezéshez. Két országgyűlési képviselő is megígérte, segít, minden tőle tel­hetőt megtesz. Itt volna ugyanis az orvosi Támogatás kell a befejezéshez rendelő méltó helye. Most ugya­nis a polgármesteri hivatalban van a rendelés, a váró egy leve­gőtlen, szűk szoba. Ide szerveznék az idősek klub­ját. Szükség van egy közösségi teremre, ahol a fiatalok is össze­gyűlhetnének, hisz nincs műve­lődési, szórakozási, kikapcsoló­dási lehetőség a faluban. Meg aztán házasságkötő terem sincs. Bővítik az iskolát Rövidesen vizesblokkal és egy tanteremmel bővítik (így most már kéttantermes lesz) az 1960-ban épült isko­lát. Az 1928-ban épített egyhá­zi iskola is működik, ebben tornaszoba és könyvtár is van. A közelmúltban jóté­konysági estet rendeztek a két intézmény javára. A rá­diak több mint 100 ezer fo­rintot „táncoltak össze” azért, hogy őszre, az új tan­évre mindkét iskolában ját­szóudvart alakítsanak ki az oda járó alsó tagozatos ne­bulóknak. Szegények az emberek Két Áfész-bolt és egy magánke­reskedés gondoskodik a falu el­látásáról. Az egyik üzletben Sza­bóm Péntek Éva fogadja a vásár­lókat.- Nagyon szegények az embe­rek, hátrányos helyzetű a falu - mondta. - A lakosság kilencven százaléka nyugdíjas vagy mun­kanélküli. Nagyon kevés áru fogy, és csak az alapvető, legol­csóbb dolgok, semmi luxuscikk, Kevés támogatást kap az önkor­mányzat is, bár amire lehet, pá­lyázik a testület. Egy héten csak kétszer jár át az orvos, és na­gyon rossz állapotban van a ren­delő is. A fiataloknak nincs szó­rakozási lehetőségük. Gond, hogy Ibrányig nem jár busz, ezért a gimnazistáknak Keme- csén át kell szállniuk. Közben vevő érkezik, Enikő unokájával Szabó Lászlóm: — Nagyon be kell osztani azt a kis nyugdíjat, főleg most, hogy a villanyt, gázt emelték. A szám­lák befizetése, gyógyszerek ki­váltása után már álmodni sem merünk egy színház- vagy mozi­jegyről, strandbelépőről, van egy kis földünk, de harmadik éve csak a pézt viszi, semmi meg nem terem. Csak az olcsó, alapvető cikkek fogynak Középen Várdainé, jobbról Udvarhelyiné, s közben megér­kezett egy kis tereferére Lukács Károly is Elüldögélnek a kispadon Várdai Sándorné és Ud­varhelyi Károlyné gyakor­ta elbeszélget a ház előtti kispadon. Ottjártunkkor épp az ebédet várták, amit Nagyhalászból hor­danak át.- Magamért nem érdemes főzni - mondja Udvarhelyi Károlyné. - Egy hónapban négyezer forintot fizetek érte, és délről még marad vacsorá­ra is. A polgármester nagyon kedves, megengedte, hogy itt adják le nekem a kapuban. A gyógyszert is kihozzák. Örülnek az összekötőút- nak. Azelőtt, ha kellett, bicik­livel jártak át Halászba a ko- tyoros, hepehupás úton.- Csak az a baj - veszi át a szót Várdai Sándorné -, hogy üresek a házak, ahol meg lak­nak, egyedül, vagy másodma- gukkal. A fiatalok elmentek, hétvégeken járnak haza, segí­teni. Addig egymást istápol- juk. Be-benézünk a másikhoz, megkérdezzük, hogy van.

Next

/
Thumbnails
Contents