Kelet-Magyarország, 2000. június (60. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-30 / 151. szám
2000. június 30., péntek 7. oldal 13 íim /j) .j J DSZARÁDI KÖRKÉP □ Saját címer és zászló Október 23-án saját címert és zászlót avat Tiszarád, ezzel teszi még emlékezetesebbé a forradalom és szabadságharc évfordulóját. O Tábort szerveznek Július 24-27. között gyermekhetet szerveznek a faluban. Ennek keretében 26-án 19-órakor a református templom előtti téren fellép a Kontinental Singers, melynek tagjait a gyülekezet szállásolja el. □ Ligetért pályáznak A homokbányából ligetet, kirándulóhelyet szeretnének kialakítani az idegenforgalom beindítása érdekében. A költségek előteremtésére részt vesznek a rekultivációs pályázaton. Kell a posta Egy kis faluban, ahol annak idején még telefon sem volt, a posta volt az, amely a nagyvilággal összekötötte a lakosságot. A tanácsösszevonás után 1970-ben a postát is el akarták vinni Tiszarádról. Papp Endréné, az egyszemélyes hivatal vezetője, minden követ megmozgatott, hogy ez ne történjen meg. Végül azt mondták neki az igazgatóságon: ha ad egy kis szobát a lakásukból, maradhat... 1971 óta ez így is van. Akkor még a régi házukból alakítottak át egy szobát, aztán amikor ‘77-ben építkeztek, eleve úgy tervezték a házat, hogy legyen benne helye a postának is. A cég annyival járult hozzá a beruházáshoz, hogy Pappék kamatmentes kölcsönt kaptak az építhezéshez. Papp Endréné 29 évig dolgozott a postán, ebből hat évet úgy is, mint polgármester. (Addig ugyanis tiszteletdíjasként tevékenykedett.) A posta volt az a hely Tiszarádon, ahol elbeszélgettek az emberek egymással. Zsokéhoz annyira hozzászoktak a magukra maradt, egyedül élő idősek, hogy mindig elmondták neki bújukat, bánatukat. Ő pedig türelemmel végighallgatta őket. Volt, aki hajnalban, mikor indult a mezőre, csak lerakta a csomagját a posta előtt. Tudták: Pappné majd megcímzi, elküldi, este pedig rendezik a számlát... Zászlót kapnak A millenniumi falunapot augusztus 18-án tartják. Ekkor veszik át az emlékzászlót is, az átadásra dr. Kovács Jánost, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjét kérték fel, akitől hivatalba lépése óta nagyon sok segítséget, tanácsot kapott a falu. A remények szerint ugyanekkor millenniumi emlékoszlopot is avatnak - kivitelezési költségeire pályázatot nyújtott be az önkormányzat a Falvak Kultúrájáért Alapítványhoz. Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Cservenyák Katalin. KAPONYÁS KLAUDIA KÁRMENNEK 2. születésnapja alkalmából jó egészséget és nagyon sok boldogságot kíván: testvére Fanni, szülei, nagyszülei és keresztapja. (430903/1K) BUZSIK JÓZSEFNEK Nyírtelek, Bedőbokorba. 73. születésnapja alkalmából erőt, egészséget és még hosszú életet kíván: lánya Irénke, veje Feri, unokái: Szilvia, Róbert, Dóra, dédunokája Patrik. (430633/1K) Tiszarád feléledt kétezerre Az új korszak a rendszerváltással kezdődött a település életében Megsárgult újságlapokat tesz elém Papp Endréné polgármester. Az egyik 1975-ös, másik 85-ös keltezésű. Az egyiken a nagy kép alatt: vajon milyen lesz itt az élet 2000-ben... Hát, nézzük! Tiszarádot 1970-ben nem meg, hanem leírták. Ekkor vitték át a tanácsot Vasmegyerre. Aztán összevonták a két téeszt, a központ odaát volt, pedig ez működött jobban - mondja a polgár- mester, akit itt mindenki Zsóka néninek hív. Elvitték az iskola felső tagozatát is. Életveszélyessé nyilvánították és lebontották a kultúrházat, amelyben színpad, mozi is volt, s az idősebbek, akik akkor voltak fiatalok, még emlékeznek rá, pezsgő közösségi élet folyt falai között. Sportkör, lövészegylet, színjátszócsoport működött. Hogy se munka, se iskola, se művelődési, szórakozási lehetőség nem maradt a faluban, aki tehette, szedte a sátorfáját és elköltözött. Az addig 800-850 lelkes településnek ‘85-ben hatszáz, 1990-ben Múzeum Összegyűjtik a régiségeket, korabeli használati eszközöket, házi szőtteseket a faluban annak érdekében, hogy tájházat, felumúzeumot nyissanak. A hajdan volt dalárdáról, színjátszó csoportról, régi lakodalmakról, szüretekről fotók őrzik a legszebb pillanatokat. pedig már csak 450 lakosa maradt.- Ha nem jön a rendszerváltás, az alsó tagozatot is elviszik - folytatja a polgármester. - Csak a Kiss házaspárnak köszönhető, hogy itt maradt a négy osztály - ők kitartottak a falu mellett, nem mentek nyugdíjba. Az űj korszak a rendszerváltással, 1990-ben kezdődött a település életében. Akik maradtak, akkor döntöttek arról: önálló önkormányzatot akarnak, élére pedig Papp Endrénét választották. Az akkori postamester asz- szony már a harmadik ciklust tölti a falu élén. Itt is emberek élnek Legnagyobb dolognak azt tartja, hogy 1994-ben végre megépült az évtizedek óta hőn áhított aszfaltút Nagyhalászig. Falugyűléseken, a népfrontban a hetvenes évek óta szorgalmazta ezt az akkori postás, a jelenlegi polgármester. Elmondta: itt is ugyanolyan emberek élnek, mint másutt. És még azt is: a nemzet nagy fájának a hajszálgyökere a község meg a falu. Ha azt elvágják, sérül, pusztul a fa is. Sokszor megkérdezték tőle, nem fél-e. Ő mindig azt válaszolta: a postáról a világon senki nem teszi ki, mert rendesen elvégzi a dolgát. Megépült az út Hat éve valóra vált a rádiak álma. A 2,5 kilométeres út elkészült, így a valóságban is - nem csak légvonalban - közel kerültek a városhoz. Félreértés ne essék, nincs nekik semmi bajuk a 20 év kényszerházasság után sem Vasme- gyerrel, sőt. A két falu fiataljai gyakran választottak párt maguknak a szomszédból. Hogy mennyi az évi költségvetés? Zsóka néni nagyot nevet: ő csak azt tudja, hogy 12 millió a forráshiány. Aztán megtudjuk: 30 millió van, ehhez kell még a 12. Nemrég beállítottak négy közhasznú munkást, így parkosíthatják a falu köpontját. Van két szociális munkás is, de csökönyösek az öregek. Nehezen fogadják el a segítséget, szégyennek tartják egymás előtt. Pedig előbb-utóbb mindenkinek jól- esik, ha rányitják az ajtót, feltakarítanak, adnak egy pohár vizet. A faluban víz, gáz, villany és telefon is van már. Most jön a szennyvíz, csapadékvíz. Együtt pályáznak a környező településekkel. Háborús emlékművet állítottak a templom elé, új buszforduló épült az idén, és épül a parókia a templomkertben. Talán nem véletlen ezek után, hogy 2000-ben a lakosságszám átlépte a bűvös ötszázas határt, s az immáron 518 lelkes Tiszarádnak így nem kellett körjegyzőségbe mennie. Összefogtak a faluházért Ha Vasmegyer felől érkezünk Ti- szarádra, kapuként fogad bennünket egy félkész épület. Még csak a téglafalak állnak, de máris látszik, tetszetős, ízléses lesz, ha elkészül. A leendő faluház teljes alapját társadalmi munkában készítette a falu lakossága. Azt remélték, pályázaton nyernek pénzt a befejezéshez. Hisz van-e attól szebb önerő, mint mikor egy település apraja-nagyja összefog a közös célért? Hideg zuhanyként érte őket: megkezdett beruházásra nem jár támogatás. Most keresik a lehetőséget, miként kaphatnának mégis pénzt a befejezéshez. Két országgyűlési képviselő is megígérte, segít, minden tőle telhetőt megtesz. Itt volna ugyanis az orvosi Támogatás kell a befejezéshez rendelő méltó helye. Most ugyanis a polgármesteri hivatalban van a rendelés, a váró egy levegőtlen, szűk szoba. Ide szerveznék az idősek klubját. Szükség van egy közösségi teremre, ahol a fiatalok is összegyűlhetnének, hisz nincs művelődési, szórakozási, kikapcsolódási lehetőség a faluban. Meg aztán házasságkötő terem sincs. Bővítik az iskolát Rövidesen vizesblokkal és egy tanteremmel bővítik (így most már kéttantermes lesz) az 1960-ban épült iskolát. Az 1928-ban épített egyházi iskola is működik, ebben tornaszoba és könyvtár is van. A közelmúltban jótékonysági estet rendeztek a két intézmény javára. A rádiak több mint 100 ezer forintot „táncoltak össze” azért, hogy őszre, az új tanévre mindkét iskolában játszóudvart alakítsanak ki az oda járó alsó tagozatos nebulóknak. Szegények az emberek Két Áfész-bolt és egy magánkereskedés gondoskodik a falu ellátásáról. Az egyik üzletben Szabóm Péntek Éva fogadja a vásárlókat.- Nagyon szegények az emberek, hátrányos helyzetű a falu - mondta. - A lakosság kilencven százaléka nyugdíjas vagy munkanélküli. Nagyon kevés áru fogy, és csak az alapvető, legolcsóbb dolgok, semmi luxuscikk, Kevés támogatást kap az önkormányzat is, bár amire lehet, pályázik a testület. Egy héten csak kétszer jár át az orvos, és nagyon rossz állapotban van a rendelő is. A fiataloknak nincs szórakozási lehetőségük. Gond, hogy Ibrányig nem jár busz, ezért a gimnazistáknak Keme- csén át kell szállniuk. Közben vevő érkezik, Enikő unokájával Szabó Lászlóm: — Nagyon be kell osztani azt a kis nyugdíjat, főleg most, hogy a villanyt, gázt emelték. A számlák befizetése, gyógyszerek kiváltása után már álmodni sem merünk egy színház- vagy mozijegyről, strandbelépőről, van egy kis földünk, de harmadik éve csak a pézt viszi, semmi meg nem terem. Csak az olcsó, alapvető cikkek fogynak Középen Várdainé, jobbról Udvarhelyiné, s közben megérkezett egy kis tereferére Lukács Károly is Elüldögélnek a kispadon Várdai Sándorné és Udvarhelyi Károlyné gyakorta elbeszélget a ház előtti kispadon. Ottjártunkkor épp az ebédet várták, amit Nagyhalászból hordanak át.- Magamért nem érdemes főzni - mondja Udvarhelyi Károlyné. - Egy hónapban négyezer forintot fizetek érte, és délről még marad vacsorára is. A polgármester nagyon kedves, megengedte, hogy itt adják le nekem a kapuban. A gyógyszert is kihozzák. Örülnek az összekötőút- nak. Azelőtt, ha kellett, biciklivel jártak át Halászba a ko- tyoros, hepehupás úton.- Csak az a baj - veszi át a szót Várdai Sándorné -, hogy üresek a házak, ahol meg laknak, egyedül, vagy másodma- gukkal. A fiatalok elmentek, hétvégeken járnak haza, segíteni. Addig egymást istápol- juk. Be-benézünk a másikhoz, megkérdezzük, hogy van.
