Kelet-Magyarország, 2000. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-29 / 150. szám

2000. június 29., csütörtök Keleti HÁTTÉR 3. oldal iiä'ZÖPüi'}? Látta a várost ^ j| Marik Sándor Nem titkolom, meglepődtem, amikor a napokban azt olvastam: akár Nyíregyháza lehet maholnap a legígéretesebb szállodai fejlesztések egyik színhelye. Hozzáértő szak­ember, a Magyar Szállodaszövetség elnöke, a fővárosi Hotel Gellért igazgatója véleke­dett így; előrejelzését a város szembeötlően gyors megújulására alapozta. Szerinte me­gyénk székhelye immár alig hasonlít tíz év­vel ezelőtti önmagára. Egyebek mellett rendbe hozták az egykori patinás szállodá­kat, és újabb családi panziók is bővítik az ide érkező látogatók, üzletemberek választá­si lehetőségeit. Csak egy lépésnyire va­gyunk attól, hogy a nagy nemzetközi hotel­láncok, vagy a magyar-külföldi vegyestulaj­donú szállodacsoportok egyike-másika meg­telepedjen itt. Hízelgő a vélemény, amihez persze hoz­zátartozott egy komoly feltétel is: igazi, minőségi változást az hozna, ha a térség megközelíthetőbbé válna. Ha autópálya, megfelelő minőségű gyorsforgalmi út vezet­ne végre idáig... Addig is, amíg ezek bekövetkeznek, érde­mes javítani az alapokat. Aminek lényege: elébe kell menni a vendégnek, ki kell szol­gálni őt. Néha meglepően egyszerű ötletek bizonyulnak nagyszerűnek. Nemrégiben külföldön két ilyet is láttam. Az egyik helyen abból indultak ki, hogy a városnézés helyi ismeret nélkül, térképpel is nehéz. Hol áll­jon meg a vendég, hol parkoljon, mit néz­zen meg és milyen sorrendben. Ezt megkönnyítendő, szakemberek kijelöltek egy városnéző utat, amelyen ötletes táblák­kal vezetik végig az autóst, főtértől színhá­zig, szép szoborig, kilátóig, előnyös fotós helyszínekig, körbe a nevezetességeken, és vissza, a kiindulási pontig. Aki ezen végig­ment, látta a várost. A másik jó ötletet egy világhírű, nagyon nagy múzeumban láttam. Egy kis tár­latvezető prospektust: „Ha Önnek csak egy órája van..." címmel felhívva a figyelmet a 12 legértékesebb műtárgyra, lerajzolva az utat, hogy lehet gyorsan megtalálni azokat több épület labirintusában. Ilyenek elkelnének nálunk is. Még mielőtt - a kereskedelmi multik után - valóban ideér­nek a szállodás multik. Öröm Remélem örültök kislányom, hogy kijöttem veletek a tóra Ferter János rajza □ Iskolakorszerűsítés Közel húszmillió forintos beruházás keretében a nyári szünet­ben felújítják a záhonyi Árpád Vezér Általános Iskolát. A munkálatok során energi­atakarékos nyílászárók beépítésére és a vi­zesblokkok felújítására kerül sor. □ Szünetel A Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Közlekedési Felügyeletnél június 30-án (pénteken) az ügyfélfogadás szünetel mind a Hatzel téren, mind a Lujza utcai telephe­lyen. □ Életmódra nevelnek A nyíregyházi Vasutas Művelődési Ház (Toldi u. 23.) Élet­módtábort szervez július 3-7. között, ahol természetgyógyászoktól, gyógytornászoktól, táplálkozási szakemberektől sajátíthatják el a résztvevők az egészséges életmód fortélyait. Nem a leépítés a jó megoldás Az egészségügyben elvándorlás kezdődött • Minimálbéren, túlórákkal Hiába a legmodernebb gép és berendezés, orvosok, egészségügyi szakdolgozók nélkül egyetlen kór­ház sem működhet Elek Emil illusztrációja Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Közel kétezer embert bocsátanak el az idén országosan az egészségügyben, mert a hí­rek szerint a kórházak már szinte semmin, csakis a bére­ken tudnak spórolni. A terv már csak azért is megdöb­bentő, mert a betegágyak mellett amúgy is kevés az ember, a nő­vérhiány olykor a gyógyítás színvonalát és hatékonyságát ve­szélyezteti. Csábítanak a multik Mi a helyzet megyénkben? Szük­ség van-e elbocsátásokra, vagy van más megoldás is a pénzte­lenség kivédésére? Séra Gyula igazgató-főorvos, Megyei Jósa András Kórház:- A létszámcsökkentés híre igaz, de nem az országos tenden­ciához igazodva, hanem saját terveink szerint. Kórházunknak ugyanis egy évekre szóló straté­giája van, amelynek a kapacitás, a teljesítmény folyamatos vizs­gálata is feladata. Mi tehát nem ötletszerűen, hanem a céloknak és feladatoknak megfelelően gaz­dálkodunk. Ez pedig azt jelenti, hogy azokon az osztályokon és helyeken, ahol az ágyak kihasz­náltsága tartósan alacsonyabb a kívántnál, meggondolandónak tartjuk a munkaerőcsökken­tést.- Terveink és elképzeléseink tehát az ésszerűség szempontjai szerint születnek, tény ugyanak­kor, hogy a kórházak finanszíro­zása, így a mienké is rosszabb a tavalyinál, s ez még inkább na­gyobb figyelmet követel. Nyír­egyháza helyzete ugyanakkor sa­játosnak is nevezhető annyiban, hogy a városban letelepedtek a jól fizető multik, akik olykor két- háromszorosát is fizetik annak, amit mi egy nővérnek fizetni tu­dunk. A létszámcsökkentés tehát egy hagyományos stratégia sze­rint történik, de nem nyugtala­nító módon. Az üres, tartósan betöltetlen állásokat számoljuk fel, nem hosszabbítunk meg bi­zonyos szerződéseket, s az át­szervezésekkel megüresedő állá­sokra sem veszünk fel új embe­reket. Egy biztos, a létszámcsök­kentés a 2100 ágyas kórházunk­ban 120 embernél többet nem érint. Nagyházi Árpád igazgatófőor­vos, Területi Kórház, Mátészal­ka: Szálkái növérhiány- Elbocsátás? Inkább a felvétel jelentené kórházunkban a gyógy­írt a bajokra, hiszen már-már tragikus nővérhiánnyal küszkö­dünk. Több bért kellene fizet­nünk a dolgozóknak, nővérek­nek, középkádereknek és orvo­soknak, mert amit a jelenlegi fi­nanszírozás mellett fizethetünk, az sajnos édeskevés, nem bizto­sítja a megélhetést. Azt kell mondjam, évről évre nehezebb a helyzetünk, az idén kevesebből gazdálkodunk, mint tavaly. Kifi­zettük a kötelező béremelést, tel­jesítettük a soros előlépésekkel kapcsolatos előírásokat. Jellem­ző, hogy amikor a minimálbér emeléséről kellett döntenünk, kórházunkban nyolcvan dolgozó neve jöhetett szóba, mivel eny- nyien kapták a lehető legkeve­sebb fizetést. Mindezek után nem csoda, ha e pillanatban 35 nővért tudnánk felvenni, s ennyi helyre van hét jelentkezőnk! Ráadásul a jövő egyáltalán nem kecsegtető. A szálkái egészségügyi szakközép- iskolában hatvan diák végzett, akiknek alig egyharmada óhajt az egészségügyben elhelyezked­ni, a többiek más területen kere­sik a boldogulást. Azt hittem, eb­ben a kórházban sosem lesz nő­vérhiány, mert a lányok, asszo­nyok döntő része családfenntar­tó, férjeiknek nincs munkahelye. Figyelmeztető és tanulságos, hogy mindez mégis bekövetke­zett. Minőségi munka kell Harsányt Imre főigazgató, Felső­szabolcsi Kórház, Kisvárda:- Nem hiszem, hogy bármi­lyen változásról, így a létszám- csökkentésről is az újságon ke­resztül kellene a dolgozókkal kommunikálnom, a témáról be­szélni konkrétan csak akkor tu­dok, ha ezt az intézményen belül is megtárgyaltuk. Kórházunk­ban 74 diplomás, 416 egészségü­gyi szakdolgozó, 246 fizikai kise­gítő és üzemviteli dolgozó, vala­mint 114 ügyviteli alkalmazott tevékenykedik. Az OEP-től ka­pott finanszírozás összege 1,8 milliárd forint. Az éves munka­erő-vándorlás 3-5 százalékos. Mindezek azt jelentik, hogy egy­re képzettebb munkaerőt ve­szünk fel, és nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a nem megfelelő munkát végző embereket to­vábbra is alkalmazzuk. Ez pedig szerintem nem létszámleépítés, hanem úgynevezett humánerő- gazdálkodás, mely azt is jelenti, hogy a meglévő munkaerők leg­magasabb szintű kihasználása a cél. Nem hallgathatjuk el persze azt sem, hogy az egészségügy ál­talános helyzetétől mi sem füg­getleníthetjük magunkat. Tény ugyanakkor, hogy a nehézsége­ket ma már nem csak az intéz­mények működtetése, hanem a lakosság megélhetése is jelenti, az esélyegyenlőséget egyre nehe­zebb garantálni. A lapjában véve sze­rencsésnek tartom magamat, hiszen ha nem is mindig sikerült, amire vágytam, komoly dolgok­ban soha nem ért nagy kudarc. Jogi egyetemre szerettem volna menni, s bár ez nem sikerült, ugyanakkor az Állam- igazgatási Főiskolára fel­vettek. Mire elkesered­hettem volna, már az örömhírt is tudtam. Bár jól érzem magam a főis­kolán, arról nem tettem le, hogy jogász legyek. Horváth Mariann FŐISKOLAI HALLGATÓ V isszakérdezek: ha ka­rambolozik, de egy karcolás nélkül megúsz- sza, akkor szerencsés? Bár sose voltam gazdag, alapjában véve szeren­csésnek tartom magam, mert látom, hogy boldo­gul építész fiam, egyete­mista és gimnazista uno­káim szépen haladnak. Negyvennyolc éve háza­sodtam, s mindig a csa­lád állt a középpontban. Olyan kudarc, szerencsé­re, sose ért, amibe bele lehetett volna rokkanni Horváth Jenő NYUGDÍJAS H a mérlegre kellene tenni a siker- és a kudarcélményeket, úgy gondolom, az első nyom­ná le a serpenyőt. Persze olyan nincs, hogy az em­bert csak ilyen vagy olyan élmények érik. Ki­sebb kudarcélményeim nekem is voltak, s olyan­kor nagyon jólesik, ha valaki megvigasztal. Nem szoktam sokat rágódni a sikertelenségen, mert alapjában véve optimista beállítottságú vagyok, és inkább előre tekintek. Szalkó Mónika FRISSEN ÉRETTSÉGIZETT DIÁK Kérdezett és fényképezett: Györke László A z én nemzedékem nem mondhatja el magáról, hogy szerencsés korban született. Már 8-9 évesen kapálni jártunk, 16 éves voltam, amikor kitört a háború. Tizenöt éve vagyok özvegy. Ne­héz volt az élet, hiszen négy gyermeket úgy ne­veltem fel, hogy közben a munkában is helyt kel­lett állni. Huszonkét évet dolgoztam konyhán, ha úgy vesszük, szerencsés­nek mondhatom maga­mat, mert volt munkám. Páll Miklósné NYUGDÍJAS E n nem hiszek a sze­rencsében, a véletle­nekben, szerintem min­dennek, ami történik, oka van. Valamilyen sze­repe a szerencsének per­sze lehet, de úgy gondo­lom, nem ez határozza meg az életünket. A ku­darccal nem sokat foglal­kozom, mert ami elmúlt, azon nincs mit töprenge­ni. Legfejlebb ha tanulsá­gul szolgál, akkor érde­mes végiggondolni, mit hol rontottunk el, hogy máskor jobban csináljuk. Gutát Tibor DIÁK Oil JJPOYM ÜOL1 mimm

Next

/
Thumbnails
Contents