Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-25 / 121. szám

Kelet«» Magyarország 9. oldal SPORT 2000. május 25., csütörtök A VÉGEREDMÉNY A férfi röplabda Extraliga 1999/ 2000-es Idényének végeredménye j. Pini-Kaposvár 2. NYVSC-Szabolcs Gabona 3. Medikémia Papíron SC Szeged 4. Dunaferr SE 5. Vegyész RC Kazincbarcika 6. Kecskeméti RC 7. Szolnoki Titász SE 8. Csepel SC GABONÁS LEGEK A leghosszabb mérkőzés: NYVSC-Szeged 3-2 (2000. február 6.), 90 perc. Legrövidebb mérkőzés: NYVSC-Szolnok 3-0 (1999. november 28.), 42 perc. Legtöbb szerzett pont: 112 (Szolnok- NYVSC 2-3, március 18.). Legkevesebb pont: 58 (NYVSC-Dunaferr 0-3, november 7.). Leghatékonyabb támadójáték: 66% (NYVSC-Dunaferr 3-0, április 2.) — 73 táma­dásból 48 pont. Legkevésbé hatékony támadójáték: 39% (Szeged-NYVSC 3-0, november 5.) — 90 táma­dásból 35 pont. Leghatékonyabb nyitás: 35% (NYVSC- Kaposvár 3-0, október 29.) — 74 nyitásból 5 ász, plusz 21 olyan nyitás, ami az ellenfél nyi­tásfogadóját hibára késztette. Legtöbb ásznyitás: 10 (Dunaferr- NYVSC, január 27.). Legkevésbé hatékony nyitás: 13% (NYVSC-Szeged 3-2, február 6.) — 106 nyitás­ból 5 ász, plusz 9, az ellenfél fogadóját hibára késztető szerva. Legtöbb rossz nyitás: 19 (NYVSC-Kapos- vár 2-3, április 28., bajnoki döntő 4. mérkő­zés). Leghatékonyabb nyitásfogadás: 88% (NYVSC-Szeged 3-0, január 24.) — 49-ből 43 bejátszott fogadás. Legkevésbé hatékony nyitásfogadás: 58% (NYVSC-Dunaferr 0-3, november 7.) — 62-ből 36 jól bejátszott fogadás. Legtöbb pontot érő blokk: 14 (Szol- nok-NYVSC 2-3, október 3.). Legkevesebb pontot érő blokk: 5 (Csepel-NYVSC 0-3, október 23.). BOTOS MONDJA Az NYVSC-Szabolcs Gabona vezetőedző­jének véleménye Játékosai éves teljesít­ményéről Ernesto Rufin Martinez: Nyitásban és nyi­tásfogadásban a csapat nagy hasznára volt, de támadásban túlságosan erőltette a ke­resztütéseket, így nem volt olyan hatékony. Lassan sikerült feldolgoznia a státuszát itt, Magyarországon. Horváth Géza: Tavalyi teljesítményéhez képest rettentő sokat változott a játéka, amely már a két évvel ezelőtti önmagát idéz­te. Különösen nyitásban fejlődött sokat. Fekete Gábor: Tanulmányai miatt keve­sebb játéklehetőséget kapott, de amikor „oda­ért”, nem okozott csalódást. Horváth László: Kettős szerepet játszott, liberóként, később mezőnycsereként került a pályára. Időnként élt a lehetőséggel. Zirigh Balázs: Játszott liberót, feladót és négyesütőt, minden poszton tudott maradan­dót alkotni. Igazi csapatember. Bugyi József: Egész évben egyenletes tel­jesítményt nyújtott, nyitásfogadásban a csa­pat egyik legstabilabb játékosa volt, mellette eredményes is tudott lenni. Kellő mértékben tudta feldolgozni a személyét is érintő csapat­kapitányváltást. Schildkraut Krisztián: A csapat nagyon nehezen fogadta el. Előkészítésben az ország egyik legjobbja, ezt bizonyította, miként azt is, hogy nem tud veszíteni. Zajácz András: Ő is kevés lehetőséget ka­pott, inkább csak részfeladatok megoldására állt be, azok megoldásában a csapat segítségé­re tudott lenni. Pampuch Csaba: A tavalyj játékához ké­pest rengeteget fejlődött, az idei szezonra he­verte ki a tavalyi sérülését. Felugrásos nyitá­sával az ország egyik legjobbja lett. Veres Péter: A csapat univerzális játéko­sa, rengeteg terhet vállalt magára, ennélfogva nagyon sok volt a hibalehetősége. Egyik lege­redményesebb játékosunk volt. Sokat fejlő­dött sáncban, de a jövőben — akár itthon, akár külföldön — rengeteget kell foglalkoznia a nyitással és a mezőnymunkával. O nehezen viselte el a csapatkapitánykodással járó ter­het. Kívánom, hogy olyan közegbe kerüljön, ahol még többet fejlődhet. Tolnai József: Első évét töltötte a profik között. Három műszakban dolgozik, de igen szorgalmas, rengeteget fejlődött, ezért kap­hatta meg a lehetőséget, hogy a kupa bronz­mérkőzésén a győztes pontot ő üsse be. Az oldalt írta és szerkesztette: Bodnár Ti­bor. Fotó: Balázs Attila. Két éremmel sem teljes a boldogság Nehezen fogadták el a többiek Schildkrautot • Nem volt pénz a keret további erősítésére Schildkraut (szemben) a kaposvári Szajfulin bombáját igyekszik hatástalanítani Az NYVSC-Szabolcs Gabona férfi röplabdacsapata fennál­lása egyik legsikeresebb évét zárta. Az biztos, hogy a két éve szerzett aranyérem mindent überel, de az 1999/ 2000-es bajnoki évben szer­zett két érem azért igazán értékes. A bajnoki ezüst és a kupabronz jóvoltából a mostani esztendő ve­tekszik az 1990-es (bajnoki ezüst) és az 1991-es (kupagyőzelem) eredményességgel. Az már más kérdés, hogy a bajnoki döntőben és a kupaelődöntőben, a Kapos­vár ellen elszenvedett vereség fá­jó volt. — Az itt töltött három évem alatt ez volt a második legered­ményesebb — vágott az értéke­lésbe Botos Ferenc, a Gabona edzője. — Hozzátenném, az per­manensen nehezítette a dolgun­kat, hogy mind a három esz­tendőben más-más előkészítő já­tékossal vágtunk neki a szezon­nak, miközben a riválisaink rendre szinte azonos kerettel rendelkeztek. Nálunk négyen tá­voztak (Zádor abbahagyta, Nir- ka és Toronyai is búcsút mon­dott, valamint véget ért Kopilov edzőpartnerkedése is), miközben hárman érkeztek. Kétségtelen, hogy Martinezzel stabilizálódott a nyitásfogadásunk, igaz sokáig kétséges volt, hogy számítha­tunk-e rá. Zirigh Balázs amo­lyan jolly jokernek érkezett, hi­szen a centert kivéve minden poszton bevetettük őt. Hosszú időt vett igénybe, hogy Schild­kraut Krisztiánt elfogadja a csa­pat, mire ez megtörtént, akkor vágtunk bele a kilenc mérkőzés­ből álló veretlenségi sorozatunk­ba. □ Ekkor csillant fel annak az esélye, hogy újra komoly szerepet játszhat a csapat a bajnokság­ban, hiszen a körjátékban az élre állt. — Az eredeti célunk a négy közé jutás, illetve a dobogó éléré­se volt, de való igaz, a bajnokság második szakaszában felsejlett a döntőbe jutás lehetősége. Hoz­záteszem, ez a csapat végig erőn felül teljesített, hiszen csak hat-hét olyan játékosunk volt, akire folyamatosan számítani le­hetett. Ahogy mondani szokták, rövid volt a kispadunk, és ezt különösen a döntőben éreztük meg. □ Azzal egyetért-e, hogy az elődöntők során jobb formában röplabdázott a csapata, mint a fi­náléban? — Ez így van, de természete­sen az okokat is sikerült megfej­teni. Rövidebb volt ugyanis az alapszakasz és a rájátszás közöt­ti szünet, mint az terveztük. Em­lékezetes, hogy a Szeged kupakö­telezettsége miatt két hetet csú­szott az utolsó mérkőzésünk le­játszása, ezt az időt pedig a felké­szülésből vettük el. így aztán a csúcsformánkat nem lehetett úgy kitolni, mint két éve, ami­kor a negyeddöntőktől kezdve a finálé végéig egyenletesen jól ját­szottunk. □ Említette, hogy rövid volt a kispad. Ez ellen nem lehetett vol­na tenni? Az egyik légióshely nem volt betöltve és lehetett volna iga­zolni. — Csakhogy pénzünk nem volt az erősítésre. Kinéztünk ma­gunknak egy román játékost, akit azonban nem tudtunk meg­szerezni, így változatlan összeté­telű maradt a keret. □ Az eredményességen túl mit tart a legnagyobb előrelépésnek, és miben lehetett volna jobb a csapat? — Annak örülök, hogy a tava­lyi esztendőben tapasztalt döntő játszma fóbiánkat sikerült le­vetkőzni, és ezúttal kevesebb ötszettes meccset vesztettünk el, igaz a legfontosabbat, a döntő negyedik összecsapását és vele együtt a bajpoki cím megszer­zésének lehetőségét éppen üyen körülmények között buk- tuk el. — Egyértelműen javulnunk kellett volna a húsz pont feletti játékban, hiszen Dunaújváros­ban például kétszer is 24-20-ról veszítettünk. A sáncmunkában és a mezőnyözésben kellene még javulnunk, viszont nyitásban egyértelműen előreléptünk. Az egység nem volt az igazi A szakosztályelnök szerint bajnokságot kellett volna nyerni Bugyi (balról) és a többiek gyakran „összejártak" örülni Igen kritikus az NYVSC-Sza­bolcs Gabona vezetése. Ez derül ki Lakatos András szakosztályelnök szavaiból is, akit szintén az év végi értékelés kapcsán kerestünk meg. — Amint azt már korábban el­mondtam, a bajnokságban meg­szerzett második helyezésünket egyáltalán nem szabad lebecsül­ni, de ha jobban belegondolunk, akkor még ettől is szebb ered­ményt érhettünk volna el — kezdte Lakatos András. — Meg­győződésem ugyanis, hogy az egyéni képességek alapján en­nek a csapatnak meg kellett vol­na szerezni a bajnoki címet. □ Miért nem sikerült? — A csapategység sajnos nem volt olyan, mint a Kaposváré, sok belső problémával küszköd­tünk, sokan nem tudták az egyé­ni érdekeket a csapatérdekek alá rendelni. Gondot okozott, hogy Schildkrautot sokáig nem fogadta el a csapat, az ő megnyil­vánulásai gyakran adtak okot sértődésekre, emiatt sokszor érezhettünk feszültséget az öltö­zőben. □ Ennek más oka nem volt? — Ha arra gondol, hogy a fize­tések ütemezése csúszott, akkor azt kell mondanom, hogy nem. A játékosok tisztességes béreket kaptak, és ezekhez mindig idő­ben hozzájutottak, köszönhetően a szakosztályvezetésnek, a váro­si önkormányzatnak és a szpon­zoroknak. Harmincmillió forin­tos volt a költségvetésünk, igaz az évet még nem zártuk le, de úgy szeretnénk szabadságra en­gedni a játékosokat, hogy ne le­gyen velük szemben tartozá­sunk. □ Milyen a szakosztály jövőké­pe? — Veres Péter ügyében konk­rét megkeresés még sehonnan nem történt, és mivel a játékos­nak egy évre szóló szerződése van, vele komolyan számolunk. Persze, ha a szerződésében sze­replő összeget valamelyik külföl­di klub kifizeti, akkor elenged­jük. Ügy látom, hogy a város két spiccen lévő röplabdacsapatának jelenléte megosztja a forrásokat, de bízom benne, hogy nekünk is van még jövőnk. ■m ■ ■■ mm A jovo Fekete Gábor, Ernesto Rufin Martinez és Veres Péter kivé­telével valamennyi gabonás röplabdázónak lejár a szer­ződése. Vagyis, a szakosz­tályvezetésnek ki kell alakí­tania a jövő csapatát, miköz­ben a konkurencia hatal­mas, a nyíregyházi kulcsjá­tékosok iránt ugyanis igen nagy a kereslet. A szakosztály hétfői elnök­ségi ülésén ugyan elnapolták a jövővel kapcsolatos pont megtárgyalását, de Lakatos András szerint a szabadságo­lás megkezdéséig kialakul­hat a gárda jövő évi kerete. A szakosztályelnök szerint egy vagy két előkészítőre mindenképpen szükség len­ne. Botos Ferenc edző ezt az­zal egészítette ki, hogy jól jönne még egy center, illetve egy univerzális játékos. Frontember Martmez hasznos tagja a Szabolcs Ga­bonának

Next

/
Thumbnails
Contents