Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-19 / 116. szám

2000. május 19., péntek HATTER 3. oldal Nagyra nőjenek! CSERVENYÁK KATALIN /vnikor megszülettem, nagyapám egy al­mafát ültetett el a kertbe. Utánam Kati fá­nak nevezte el. Két év múlva újabb csemete kezdte bontogatni rügyeit a jonatán mel­lett: egy delicsesz — amelyik húgomról a Csilla nevet kapta. Akkoriban, ha gyermek érkezett a család­ba, szokás volt fát ültetni a nagy esemény örömére. Nem is tudom, miért ment ki a di­vatból. Talán azért, mert elég furcsán néz­tek volna arra a tizediken lakó apukára, nagypapára, aki a lakótelep betonrengete­gében kisásóval, locsolókannával a kezében folytatja a családi hagyományt. Arról most nem beszélek, hogy dolga végeztével fel sem ért volna az apuka az emeletre, már ki is törte a csemetét valamelyik arra kódorgó suhanc... Szimpatikusnak tartom Nyíregyháza pol­gármesterének ötletét, hogy fel akarja ele­veníteni a régi szép szokást, és szeretné, ha minden megszülető nyíregyházi kisgyer­meknek ültetne fát a városban az önkor­mányzat. Névtáblácskát is tennének mellé­jük, így aztán a felcseperedő kicsinyek is tudnák, melyik az övék. És persze óvnák, vi­gyáznák, gondoznák — játszom el a gon­dolattal —, mert hát egy olyan fát, amely­nek „tulajdonosa" van, nem szabad csak úgy sorsára hagyni. Naivan azt hiszem, a vandálok is emberibb módon viselkedné­nek, ha egy ilyen csemete mellett haladnak el — főként akkor, ha saját nevüket olvas­sák valamelyik mellett. Mert hát a rossz fiúk is csecsemőnek születnek... Ami pedig még fontosabb: egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, megold­hatatlannak, hogy évtizedek múltán, mielőtt bárkinek is eszébe jutna kivágni az addigra gyönyörű lombot növesztő fákat, kutya kötelessége lenne engedélyt kérni at­tól, akinek születése emlékére ültették. IVIostanában ugyanis mintha túl sok fa vált volna úgymond vágáséretté a város­ban: intézmények udvaráról, magán- területekről, helyenként közterületekről tűn­nek el az árnyat adó lombok. Amiket cse­meteként pedig apáink, nagyapáink ültet­tek nekünk, gyermekeinknek, hogy ne le­gyen olyan kopár és élettelen ez a nyírségi, homokos táj. JV-VA yA ÜA Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája ír fi! HÍREK □ Előkészítő A megyei gyermekkönyvhó- nap keretében Nyíregyházán, a megyei és városi könyvtár gyermekrészlege Szomszé­doló 2000 nemzetközi megyei olvasótábor előkészítő módszertani tanácskozást szervez, a partnerszervezetek képviselői részvételével május 19-én 10 órától. □ Értekezlet A megyei Közoktatási Alapít­vány és a megyei Pedagógiai, Közoktatási és Továbbképző Központ intézményvezetői ér­tekezletet tart május 19-én 9-től 12 óráig a továbbképző központban (Nyíregyháza, Bú­za u. 5.). A megbeszélésen tájékoztató hang­zik el többek között a taneszközök felmérésé­nek tapasztalatairól is. □ Fogadóóra Lakatos András országgyű­lési képviselő május 19-én (pénteken) 15 órától fogadóórát tart Baktalórántházán a polgármesteri hivatal kistermében. A sztráda nemcsak útpálya-ügy Az M3-as egy nemzetközi közúti és vasúti hálózat kulcsfontosságú része (2.) Az M3-as barabási és záhonyi elképzelt változata. A szaggatott piros a korábbi, a piros az újabb változat, a szaggatott fekete a 4-es főút- ba visszakötő szakasz KM-iiiusztráció Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — M3-as ügyben megyénkben most az a gyakorlati kérdés, hogy mikor döntik el a végleges útvonalakat és mikor indul­hat a konkrét kivitelezés. A nemzetközi összefüggések csak ezután következnek. Sokféle információ napvilágot látott az M3-as autópálya nyom­vonalával kapcsolatban az el­múlt egy hónapban. Még az a hír is felröppent, hogy Nyíregyházá­tól 25 kilométerre délre kereszte­zi majd a 4-es főutat. Ezek egy része alaptalan túlzás volt, a töb­bi a négy elkészült nyomvonal­variáció különböző értelmezé­séből fakadt. Van egy fix pont A kedélyek mára többnyire meg­nyugodtak. A legfontosabb pon­ton a terv nem változott: az autó­pálya Nyíregyháza déli várostáb­lájától 3,1 kilométerre keresztezi a 4-es főutat. Ez azt jelenti, hogy a sztráda Nyíregyháza környéki szakasza valóban lehet a megye- székhely elkerülő útja, ha megé­pülnek a keleti és a nyugati tehermentesítő utak is, amelyek szintén a sztrádaprogram részét képezik. Újabban kormányszin­tű állásfoglalások ismeretében várhatjuk a megye számára egyébként kedvező fejleménye­ket. A nagy földmunkagépek indu­lására azonban még nem számít­hatunk, hiszen előbb el kell készí­teni a részletes nyomvonalterve­ket, meg kell történnie a kisajátí­tásoknak, mindkettő időtrabló, ám elkerülhetetlen. Nincs vita a Nyíregyháza-Vá- sárosnamény közötti szakaszról. A Kiút Térségfejlesztési Egyesü­let megrendelésére a Közlekedés Fővárosi Tervező Iroda által ké­szített — és a közlekedési szakma számos reprezentánsa által támo­gatott — új változat kb. Nagyvar- sány határánál tér el a korábban elképzelt „barabási” nyomvonal­tól. Eredetileg egy új Tisza-hídon át, majd Tiszaszalka határában elhaladva Barabástól északnyu­gatra érné el az ukrán határt. Ami változna — Az új elgondolás szerint Nagy- varsány határától Jéke felé venné az irányt, majd Tornyospádca és Fényeslitke között egy csomó­pontnál ketté válna — magyaráz­za Rákóczi András, a Kiüt Térség- fejlesztési Egyesület ügyvezető el­nöke. — Eddig tartana az építés első üteme. Innen Komoró és Fé­nyeslitke között ez öt kilométeres összekötő szakasszal visszavezet­nék a forgalmat a 4-es útra. Ekkor a határ felé irányuló forgalom Komorótól a mai 4-es úton át érné el az országhatárt, ahol a meglévő, nemrég felújított közúti hídon és határátkelőhelyen át jut el Ukrajnába. Használható ma­radna a közelmúltban a határ mindként oldalán megépített ka­mionterminál és az ezekre épített logisztikai kapacitás, amelyben még jelentős tartalékok vannak. A 4-es út és a határátkelőhely forgalmi kapacitásának kimerülé­se után valósulhatna meg a II. ütem, amelynek során a Komoró- Mándok-Záhony közötti szakasz is megépülne. Az építkezések körülbelül egy évtizedre szóló elképzelések ter­vét fogalmazzák meg. Ilyen horderejű beruházásoknál ez ter­mészetes is, mint ahogy az is: a kivitelezést szakaszolni kell. Nagyobb összefüggések Saját terveink dédelgetése közben érdemes a tágabb összefüggések­re is figyelni. Szakmai körökben ismert, hogy az egységes színvo­nalú, hatékony, összeurópai köz­lekedési rendszer kialakítása ér­dekében 1997 nyarán Helsinkiben tartották meg a harmadik összeu­rópai közlekedési konferenciát. Ennek alapvető célja az volt, hogy országhatárokon túlmutató, or­szágcsoportokat, régiókat felölelő nemzetközi léptékű közlekedési vonalak rendszerét dolgozza ki. Mégpedig akként, hogy az Északi- és Földközi-tenger, valamint a FÁK-országok egymás közötti és az Európai Unióval összekötő közlekedési kapcsolatai javulja­nak. (Vége) Kapcsolatok az V. közlekedési folyosón Az V. közlekedési folyosó Nyu- gat-Európa déli, Kelet-Európa középső területei közötti és Uk­rajnán keresztül további keleti kapcsolat megteremtésére hiva­tott. A folyosó egyik kiinduló­pontja Velence és Trieszt, mint az Adria jelentős kikötővárosai, Olaszország és Ausztria irányá­ba is jó közlekedési kapcsolatok­kal. A folyosó szlovén szakaszán jelentős hosszban az autópálya megépült, jelenleg is építik. Épül a Muraszombat-Hodos (határál- lomás)-Zalalövő közötti vasútvo­nal, amelynek révén közvetlen vasúti kapcsolat létesül Szlové­nia és Magyarország között. Az V. folyosó magyarországi közúti szakaszai az M70, M7, M0 és M3 meglévő és tervezett gyorsforgalmú utak, vasúti ge­rincvonala a Hodos-Székesfe- hérvár-Budapest-Miskolc-Nyír- egyháza-Záhony-Csap vonal. A vasúti gerincvonalhoz nemzet­közi megállapodás alapján csat­lakozik a Gyékényes-Dombó- vár-Budapest-Szolnok-Debre- cen-Nyíregyháza vonal is. HBESSl Suprika Szilvási Csaba __________________ A gyarmati határban az ap­ró boldogságok öröme hat át. Elcsavargom az időt. Délre már megint nem leszek ott­hon. Micsoda szedett-vedett is­ten jószág az a Dunántúlról szakadt, Szatmárból elrugasz­kodott rokonféle, aki el tud bámészkodni egy vadkörtefán vagy a Tisza füzesein, s köz­ben nem tiszteli az ebédidőt? — bosszankodhat már az asz­talnál a sógorom, aki szerint a déli harangszó a jel a nagy családi együttfalatozásra. Húsz perc késéssel érke­zem. Amit kapok, nem is te­szem zsebre. Rendszerető De­zső sógorom tekintetéből lá­tom, legszívesebben elsupri- kálna tiszteletlenséggel felérő pontatlanságomért. Az asztalon egy nagy tálban már ott gőzölög a leves. Sze­rencsém, hogy azért még nem volt ideje kihűlni. Az illata mint a liliomé, de ez az illat nem pusztán esztétikai gyö­nyörűség, hanem ínycsiklan­dozó, étvágygerjesztő élvezet is. Akárcsak a tarpai szilvóri- um aszalt szilva szaga, amely­ből apetitóriumként lehají­tunk egy kupicányit. A leves előírásszerű. Ahogy nagyanyám hajdan — ha te­hette — saját magától is meg­követelte. Úgy kell készülnie, hogy abban legyen marhahús is meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt aztán együtt főzöm annyi ideig, legalább huszon­négy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is meg kell abban puhulnia. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy ka­kas, öreg kakas, amelyik már évek óta gyakorolja a szere­lem művészetét. Egy ilyen tá­nyér leves, az én levesem a be­teget lábra állítja, az öreget pedig viruló ifjúvá teszi — mondta anyám anyja, édes­nagyanyám, Terka néni. Ebben a levesben, amelyet nővérem az ifjabbik Terka, Ré- zike főzött, kacsa ugyan nincs, (hol kap az ember manapság belevaló házi kacsát?), de van benne marhalábszár és kakas­hús, meg sárgarépa, ahogy itt­hon, Szatmárban mondjuk, murok, petrezselyem, karalá­bé, zeller és egyéb zöldségfélék. A tejfölös paprikás csirke (pontosabban paprikás kakas) és a töltött káposzta után hát­ra van még a sütemény és az emésztéshez szükséges jó kis házi bor. Előbbit kistányérról esszük, utóbbit vastag falú po­hárból isszuk. A bornak olyan illata van, mint a szőlővirág­nak. Nincs is jobb ital a Lajcsi papó, Lapapa lugasában ter­mett Othelló levénél, a tavaszi illatot árasztó őszi nedűnél. Jó itthon lenni. Jó érezni, hogy tavasz van. Süt a nap, a jó tavaszi nap, s a lelkűnkben gyűrűző őszi-téli bajokat ki- hessegeti, kisuprikálja belő­lünk aranyos seprűjével. Versenyre olvastak Nyíregyháza (KM) — A me­gyei gyermekkönyvhónap egyik kísérő rendezvénye­ként szerdán tartották a hangosolvasási verseny me­gyei döntőjét. A huszonöt kisiskolásnak egy húszsoros ismeretlen szöveget kellett felolvasni. A verseny ar­ról győzte meg a hallgatóságot, hogy a gyerekek valóban szeret­nek és tudnak olvasni, de arra is képesek, hogy ezt másokkal meg­szerettessék. Tisza Krisztina, a kisvárdai Váry Emil Általános Iskola tanu­lója (felkészítő tanár: Tóthné An­nus ka Zsuzsa) lett az első, máso­dik helyen végzett Vadász Viktó­ria, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola diákja (felkészí­tő: Filep Vilmosné), harmadik lett Tóth Tünde, az őri Bibó István Általános Iskola diákja (felkészí­tő: Szabóné Fekete Ildikó). íriszek Négyszáz fajta írisz pompázik Nyírpazony egyik ker­tészetében Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents