Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-15 / 112. szám

2000. május 15., hétfő Keleti HÁTTÉR 3. oldal Testőrök árnyékában M. Magvar László kJ IN/Iindnyájan izgatottan várjuk a magyar írásbeli érettségi tételeinek kihirdetését ma reggel. A pénteken és szombaton még bal­lagó diákok és szüleik természetesen azért szorítanak, hogy minél jobban sikerüljön a dolgozat, mi kívülállók pedig leginkább arra vagyunk kíváncsiak: korosodó fejjel vajon melyik tételt lennénk képesek még jól meg-, írni. Az érettségiző fiatalok is találgatták az elmúlt napokban, vajon milyen témák is ke­rülhetnek szóba. Egyesek úgy vélték, hogy a feladatok minden bizonnyal kapcsolatban lesznek a millenniumi évfordulóval, s így esetleg hazafias versekre is számítani lehet. IVlég jól emlékezhetünk azokra a botrá­nyokra, amelyek az elmúlt években az érett­ségikhez kötődtek: kiszivárogtatott tételek. Pestről szétküldött borítékok idő előtti fel­bontása borzolta a kedélyeket, hogy csak néhányat említsek. Mindezek elkerülésére vezették be azt, hogy rádión és televízión keresztül jelentik be a tételeket. Mégsem lé­legezhetünk fel megkönnyebbülve, ugyanis újabb botrányokról hallhattunk a napok­ban. Győr több iskolájában a tűzszerészek indítják hétfőn az érettségit, mivel az utóbbi években megszaporodtak a bombariadók az intézményekben, s a tanárok attól tarta­nak, a fontos vizsga alól is egy fenyegető telefonnal akar majd kibújni néhány diák. Ezért tűzszerészekkel vizsgáltatják át még hétfő hajnalban az iskolákat, hogy tudják: csak álfenyegetés érkezhet az iskolába. Az átvizsgált épületekre biztonsági őrök vigyáz­nak majd, s a héten csak személyes moto­zás és táskaátvizsgálás után lehet belépni. Nem irigylem az ottani végzősöket, hogy „testőrök" árnyékában kell bizonyítaniuk tu­dásukat, felkészültségüket. Lesipuskás társaik gondolkodása nevetsé­ges, ugyanakkor döbbenetes, hogy a bom­bariadó ötletével szeretnének elkerülni egy megmérettetést. Csak remélni lehet, hogy végül győz a józan ész, s nem követnek el olyan tettet, amely már meghaladja a diák- csíny fogalmát... Hétfő reggel Ferter János rajza □ Vendégek lserlohnból Nyíregyháza német testvérvárosának, lserlohnnak delegá­ciója érkezik ma, május 15-én Nyíregyhá­zára. A csoportot a városházán Csabai Lászlóné polgármester fogadja. □ Irány a Budai Vár A megyei nyugdíjas­szövetség május 24-én és június 13-án kirán­dulást szervez a fővárosba, ahol a Budai Vá­rat és környékét, valamint az Országházat nézik meg. Jelentkezni Nyíregyházán, a Hő­sök tere 9., fszt. 12. szobában lehet. □ Párbeszéd a dialógban A nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület május 16-i ven­dége Tasnádi Csaba színházigazgató lesz, akivel terveiről, vágyairól beszélgetnek majd a résztvevők, illetve arról, hogyan érzi magát Nyíregyházán. A megváltozott munkakepesseguek egészségi állapotuknak megfelelő munkát keresnek a lakónépesség száma, aki tehet­te, elvándorolt innen. A gazdasá­gilag aktív népesség 1991-95 kö­zött ötvenötezer fővel csökkent. Mindeközben Szabolcs-Szatmár- Bereg lakossága folyamatosan öregszik. Míg az ország öregségi nyugdíjasai közül csak közel négy százalék, a rokkantsági nyugdíjasoknak azonban a dup­lája, 8 százaléka él megyénkben, ahol jelenleg hatvanezer rok­kantsági nyugdíjast tartanak nyilván, és további 25 ezer a já- radékszerü ellátásban részesülő, megváltozott munkaképességű személyek száma. Ezekkel az adatokkal az egyik legrosszabb helyzetű területnek számítunk. Kétirányú megoldás — Nem hallgathatjuk el azt sem — folytatja Mádi László —, hogy bár a munkaképességcsökkenést választók jelentős része valóban beteg, vannak, akik gazdasági érdekből kérik a leszázalékolást. Bármennyire is tisztában va­gyunk ezzel, adminisztratív esz­közökkel nem tudjuk megoldani a problémákat. Meggyőződésem, hogy csakis az érdekek oldaláról történő megközelítés hozhat vál­tozást, az tehát, ha olyan helyze­tet teremtünk, amelyben nem a munkaképesség csökkenése, ha­nem annak megőrzése lesz kifi­zetődőbb mindenki számára. Kétirányú megoldásra gondolok. Egyik, hogy munkahelyeket te­remtsünk, megélhetést nyújt­sunk, másik, hogy a munkaerő- piacról kiszorulóknak újabb esé­lyeket adjunk, hogy a megválto­zott munkaképességűek újabb, állapotuknak megfelelő elfoglalt­sághoz, keresethez jussanak. Eh­hez pedig nemcsak a képzés, de a személyiség formálása, valamint megfelelő motiváció is szüksé­geltetik. Drámai megváltozás — Sajnos, ma Magyarországon az a tapasztalat, hogy aki dolgoz­ni tudna, az sem szívesen dolgo­Elek Emil illusztrációja zik. Egy felmérés szerint a meg­kérdezett leszázalékoltak döntő többsége semmilyen módon nem kívánna ismét aktív dolgozóvá válni, és ez nagyon szomorú. Különösen igaz ez akkor, ha tud­juk: miközben az öregségi nyug­díjastábor egyre öregebb, a rok­kantnyugdíjas tábor egyre fiata­lodik. — Mindez azért is figyelemre­méltó, mert a fiataloknak gyer­meket, családot kell eltartani­uk... A rokkantosítás nemcsak az egészség romlását, de a család jövedelmének drámai megválto­zását is jelenti. Nem csoda hát, ha ma a rokkantnyugdíjasok 11 százaléka vállal különböző mun­kákat, keres mellékes, kiegészítő jövedelmet, hiszen az ilyen csa­ládok mintegy háromnegyedé­ben nincs aktiv, azaz állandó munkahellyel rendelkező sze­mély. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezáltal az állam, a költség- vetés vállára nehezedik mind nagyobb teher. Kovács Éva Mádi László gának alelnöke, a foglalkoztatási bizottságnak tagja, van tehát rá­látása a problémára. — A kezdetekkor, a munka- nélküliség dinamikus emelkedé­si időszakában évente közel 3,5 ezer fővel csökkent megyénkben Nyíregyháza (KM) — Sza- bolcs-Szatmár-Beregben összesen százhúszezer nyug­díjas él, közülük hatvanezer a leszázalékolt, rokkant. Ezzel az adattal nemcsak a nyug­díjasok, de a leszázalékoltak te­kintetében is dobogós helyen va­gyunk. Szakemberek szerint ez nincs véletlenül: a mi megyénk­ben legtöbb a munkanélküli, leg­kevesebb ma is a munkahely. Elhasználódtak — A problémák tiz évvel ezelőtt, a rendszerváltoztatáskor kezdőd­tek, amikor szinte egycsapásra tűntek el a munkahelyek. Az el­telt évtized alatt összesen másfél millió munkahely szűnt meg, s mindössze százötvenezer új léte­sült. Mindez nem történhet kö­vetkezmények nélkül. Az embe­rek fizikailag, szellemileg elfá­radtak, elhasználódtak, felőrlőd­tek a bizonytalan időszak alatt, ennek következménye az egész­ség romlása, később a leszázalé- kolás, a rokkantnyugdíjazás lett — mondja Mádi László, a Fidesz megyénkben képviselője, aki a parlament költségvetési bizottsá­Az ország rokkantjainak nyolc száza­léka a mi megyénkben él. Rokkantak megyéje vagyunk A megváltozott munkaképességűek száma folyamatosan nő az utóbbi években Felajánlották tiszteletdíjukat Baktalórántháza (KM) — Kül­döttközgyűlést tartott a napok­ban a Baktalórántháza és Vidéke Áfész, ezen belül értékelték a szövetkezet 1999. évi gazdálkodá­sát. A tagok örömmel állapították meg, hogy az áfész az elmúlt év­tized legeredményesebb eszten­dejét zárta. A közgyűlés zárása­ként a küldöttek tiszteletdíjukat felajánlották a megye árvízkáro­sultjainak megsegítésére, és ezt az összeget az áfész kiegészítette 100 ezer forintra, melyet a Vö­röskereszt megyei szervezetén keresztül juttat el a rászorultak­nak. Pihenőben Mindig akad egy csendes hely, ha távol akarunk maradni a város zajától Martyn Péter felvétele Terefere a buszon Györke László _______________________ Egy asszonyság ül le mellém a buszon. Beszédes kedvében van. Érdeklődéssel bólogatok, így aztán még jobban nekibáto­rodik. — Tudja, ketten maradtunk az urammal. A gyerekek szét­széledtek, a lányom itt lakik nem messze Nyíregyházától. Most tőlük jövök, mert már nem bírtam ki, hogy ne lássam a kisunokámat. Csuda az a gye­rek! Még csak négyéves, de már olyan csibész, hogy még. A múltkor vittem neki egy ci­cát, hát ha látta volna azt az örömöt! El is keresztelte Bitó­nak. Mert az r betűt még nem tudja mondani. Meg kell enni, mikor elkezdi énekelni, hogy „nem vadok Bon(d)...”. Táncol­ni is szeret. Aztán komorabb témára vált. — Ottmaradt a nagy porta kettőnkre. Nem szeretnek a mai fiatalok falun lakni. Az uram rokkantnyugdíjas, tudja, elitta az egészségét. Én se na­gyon bírok, mióta megoperál­tak. De hát élni kell, a nyugdíj kicsi, muszáj gazdálkodni. Disznót tartunk, meg aprójó­szágot, még a gyerekeket is mi látjuk el hússal. Micsoda köny- nyebbség azért, hogy se tojást, se húst, se krumplit nem kell nekik venni. Ha kifogynak, ki­jönnek, aztán bepakolnak. De hát az ő munkájuk is benne van vastagon. — A jó múltkorában arra megyek ki a kapuba, hogy egy kiskutya nyüszít kegyetlenül. Nem falubeli volt, mert azért azokat ismeri az ember. Csak arra gondoltam, hogy valami városi ember hagyhatta ott. Biztos már nem tudta tartani, eladni nem akarta, hát így sza­badult meg tőle. Nem tudom. Na, fogtam hát, bevittem, felne­veltük. Szép kutya, ennek is nagyon örült a kisunokám. De ezt nem hagytam, hogy elvigye magával. Arra gondoltam, ha nálunk marad a kiskutya, gyakrabban jönnek majd hoz­zánk a lányomék. Hát már csak ilyen önző vagyok, jobban szeretem, ha hozzánk jönnek. De most már nagyon régen nem voltak, azért kereked­tem fel, hogy meglátogassam őket. — A vejem is rendes ember. Csak hát most éppen nincs munkája, és ilyenkor egy ki­csit ideges. Kőműves, nagyon rendesen dolgozik, sokszor vál­lalnak külföldön is munkát. Ha nincs munka, akkor nem leli a helyét. Amúgy elég szépen ke­res. Régebben bent laktak a vá­rosban, de nem bírták a panelt. Na, én sem bírnék az emeleten lakni. Hogy még egy köpet ud­varom se legyen... Na, ahogy összejött egy kis pénzük, vet­tek egy tízéves családi házat a kertvárosban. Jó állapotban volt, alig kellett rá költeni. Sze­rencséjük is volt, mert aki el­adta, meg' volt szorulva, nem nagyon alkudozott. Most már nagyjából egyenesben vannak, csak hát az a baj, hogy elég messze kerültek tőlünk. A ben­zin meg drága, hogy minden héten jöjjenek. Kellemes kávé illat csapja meg az orrom. Az asszonyság látja, hogy szaglászom, elneve­ti magát: A táskámból jön az, a lá­nyom adott egy kis finom ká­vét. Mert tudja, erre nemigen szoktam pénzt kiadni, pedig szeretem. Na, lassan le kell szállni. A csatlakozásig van még időm, addig elintézek pár dolgot. Na, Isten áldja! Kevés a bérelt Nyíregyháza (KSH-Malakuczi- né Póka Mária) — A kilencvenes években a lakásprivatizáció és az állami lakásépítés megszűné­se a lakáshoz jutási lehetősége­ket átrendezte. E folyamatok ha­tása a kilencvenes évek végén már jól regisztrálható, hiszen az évtized végére a szerkezeti átala­kulások gyakorlatilag befejeződ­tek. A magyarországi lakásviszo­nyok feltérképezése céljából a KSH 1999 májusa és júniusa kö­zött reprezentatív lakossági adatfelvételt hajtott végre. A fel­vétel eredményei szerint a laká­sok 91 százalékát tulajdonosaik lakják. A tulajdonosaik által la­kott lakások 17 százalékánál a privatizáció néven váltak tulaj­donossá a lakók. A bérlők által használt lakások az összes 9 szá­zalékát adják. A bérelt lakások kétharmadát önkormányzattól bérlik a háztartások. A tulajdo­nos által lakott lakások több mint négytizede jó, vagy kiadó minőségűnek tekinthető. Ezen belül azonban a privatizált laká­sok csupán egytizede felel meg az előbbi lakásminőségnek. Legked­vezőtlenebb a bérelt lakások álla­pota. Ezek közül a legjobbak minősége is csak tizede a tulajdo­nosaik által lakott legjobb minő­ségű lakásokénak. (A minősítés egy komplex mutató segítségével történt. Tulajdonforma és hasz­nálati jogcím szerint a lakásokat 5 csoportra bontották.)

Next

/
Thumbnails
Contents