Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13 / 111. szám
2000. május 13., szombat Keleti hétvégi 8. oldal Jifr&IiSSr ___________J Művészeti örökség-A. magyar görögkatolikus egyház művé- szeti örökségének megőrzésére, tudományos feldolgozására és bemutatására alapították azt gyűjteményt, amelyet Nyíregyházán a Bethlen Gábor u. 5. szám alatt lehet megtekinteni. A gazdag és látványos anyag főleg a mára elenyészett fatemplomokból származik, és felöleli a magyar görögkatolikusság történelmének, kultúrájának több évszázadát. Istenszülő a gyermekkel Elek Emil felvételei Ady Endre Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek, szabad mellű örömök S pusztuljatok, bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az élet csörtetett. Óh, ifjúi, szent megjózanodás, Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az élet és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyok S kisértenek élt éltem árnyai S az elbocsátó iskolapadok. S én, vén diák, szivem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. Ez itt a női (fodrász) szakasz A vendéghez mindig légy kedves, különben azt hiszi, haragszol rá Liliké keze egy pillanatra sem áll meg a szerző felvétele CSERVENYÁK KATALIN — Tessék csak helyet foglalni itt nálunk, a szaunában — invitál kedélyesen a férfifodrász, aki rövid időre átlépte a „demarkációs vonalat", hogy két vágás közti szünetében szusszanjon egyet — no meg üdvözölhesse a váltást. Merthogy ez itt a női szakasz. A búrában az utolsó „fej” szárad a délelőtti műszakból, a stafétabotot perceken belül átveszik a dél- utánosok. Én pedig azért vagyok itt, hogy kicsit hallgatózzam. Mert hát, végül is egy fodrászüzletben sokmindenről esik szó — amiről másutt talán nem... Arcán az elmaradhatatlan mosollyal máris érkezik Liliké (teljes nevén Szegedi Lászlóné). Pillanatok alatt kidobálja munkaasztalára a kellékeket, s mire észbekapnánk, szőkíti is első vendége lenőtt hajtincseit. Anci néni könyvei Mi addig elmerültünk a beszélgetésben Anci nénivel. Fölötte mintha megállt volna az idő. Mit sem változott azóta, hogy huszonegy éve utolsó osztályát elballagtatta a Zrínyiben. Utánuk ment nyugdíjba. Katona Béláné — mert róla van szó — boldogan újságolja: tegnap kapta meg a mintapéldányát annak a kötetnek, amelyet még férje kezdett el nyomda alá rendezni, de már ő, az özvegye végezte el rajta az utolsó simításokat. — Nagyon szép lesz — mondja. — A címlapon a tornyos városháza és a Báthoryak címere. Jó a képanyag is. A millenniumi évre adták ki a város és a kulturális intézmények támogatásával. Béla nagyon szerette Nyírbátort. Ezért gondolta, hogy ez az első, nagyobb tanulmánysorozat legyen Nyírbátoré. A könyv címe: Nyírbátor és környékének irodalmi hagyományai. A posztumusz kötet anyagait már Anci néni adta oda a báto- riaknak. Mikor a honoráriumról érdeklődtek, csak annyit mondott: Béla sem kért volna... Egyébként előkészület alatt egy másik könyv is Eördögh János — a megyei írócsoport támogatója — nyomdájában. — Nekem szánták meglepetésnek — fátyolosodik el Anci néni tekintete. Mert ezt a meglepetést már nem tudta megszerezni feleségének Béla bácsi... Megszakítjuk a beszélgetést, mert Liliké végzett az előbbi vendéggel, s most Anci néni következik. Közben újabb vendégek érkeznek. A figyelem egy vadonatúj szandálra terelődik. Hol vette? Mennyiért? — fontos kérdések. A hatezret senki nem sokallja, leszámítva a lábbeli viselőjének lányát, aki szerint tiszta bolondság ennyi pénzt adni egy műanyag vacakért. — Ugyan már! — kontráz valaki a búra alól — Tizenháromezer forintért láttam a múltkor egy egypántosat! A tervezőt futtatnám meg benne! Itt ebédel Hogy jön ide a Plaza, nem tudni, mindenesetre az egyik asszony szerint még nem az igazi. Üresek az üzlethelyiségek. — Nekem viszont nagyon tetszik — szólal meg Neumann Gáborné, miközben egy rövid barna hajú hölgy első ősz szálait próbálja meg eltűntetni. — Jól megépítették, tágas, szellős. Az igaz — ismeri el —, hogy lehetnének kedvesebbek az eladók. Nyugaton addig le nem száll rólad a kereskedő, míg valamit nem vásároltál. És persze az is kiderül, hogy a sajtburgerbe itt már paradicsomot és paprikát tesznek, nem úgy, mint másutt, csalamádét. Végszóra érkezik egy hölgy, nagy papírzacskóval — benne az ebéd. Vállalkozónak látszik... Az is: mielőtt hozzálátna, lebonyolít egy „mobilt”. Mire pedig megeszi a salátáját, mehet is a mosóba. Liliké közben büszkén újságolja: nyugdíjkorú Trabantja — amit egyébként kiváló érzékkel bütykölget maga is — átment a műszakin. Igaz, harmincötezer forintot hagyott a szervizben. Erről persze rögtön a szigorodott rendőri ellenőrzés, meg a nemrég megszavazott pontrendszer jut a hölgyek eszébe. Igazából senki nem érti, hogy fog működni, attól viszont mindenki tart — már akinek jogsija van —, hogy hamar be lehet „kapálni” azt a néhány pontot... Lüike úgy döntött, hogy most én következem. Ha már itt vagyok, legyen valami értelme. S míg a hajamat nyírja, legalább megtudom: vajon azt is tanítják-e az iskolában, kivel, miről, hogyan kell beszélni. — Csak azt, hogy légy kedves és udvarias — hangzik a válasz. A többire születni kell. Liliké viszont ebbe nőtt bele. Édesanyja volt az első női fodrász ebben az üzletben 1957-ben, s mikor ő nyugdíjba ment, vendégeit a lánya örökölte. — Vannak még, sajnos egyre kevesebben, akik 57 óta járnak ide — mondja Lüike. — Aztán hozták a gyerekeiket, unokáikat, dédunokáikat. — Különben — folytatja — nem szabad, hogy lássák rajtad, ha szomorú, vagy bosszús vagy, különben azt hiszi a vendég, rá haragszol. Észnél keU lenni. Egyszer azt mondja az egyik kedves vendégem: meg sem kérdezted, mi van a férjemmel... Hát nem elfelejtettem a mandulamútétjét? — Aztán előfordulnak kínos helyzetek is. Hozzám járt egy asz- szony, a férje szeretője meg a kol- léganőmhöz. Folyton attól rettegtünk, hogy egyszer összetalálkoznak... Ne akard, hogy részletezzem, milyen érzés volt, amikor egy másik házasság zátonyra futott. Otthagyta a férj az asszonyt (aki hozzám járt) el akart venni egy másik nőt (aki hozzám járt) és nekem igazat kellett adnom neki, mikor otthagyta, s mindent visszaszívni, amikor kibékültek... Egy kis politika Végszóra érkezik Éva néni, aki most kap egy kis fejmosást. Rég látták errefelé, s be sem jelentkezett — ez rá nem jellemző. Az eltelt 43 év alatt legalábbis ritkán fordult elő... — Drágám, ez „program” függvénye. Spórolok. Ha be tudom iktatni, jövök, ha nem fér a keretbe, nem —, szabadkozik nevetve a nyugdíjas asszony. Érdeklődöm — mert eddig még egy szó sem hangzott el ebben a műfajban — szoktak-e politizálni az asszonyok. Nemigen — hangzik a válasz, de ha már itt tartunk: — Én nagyon sajnálom azt a szegény Katona Kálmánt — mondja Éva néni. — Derekasan végigcsinálta az árvizet, egy örök mosolygós, kedves ember, és most így kibabrálnak vele — céloz a közlekedési, hírközlési, vízügyi miniszter körül kialakult helyzetre. — A múltkor még levelet is akartam írni neki, hogy milyen szép tiszta volt a vonat, amivel utaztam, hadd örüljön. Elvégre a miniszter is csak ember! Világjárás gondolatban A törzsvendégek itt családtagnak számítanak. Persze, hogy van miről beszélni. — Én már beutaztam a vüá- got! — büszkélkedik Liliké. — A vendégeim behozzák megmutatni a fényképeiket a nyaralásról... Tunéziában többször jártam. Már én mondom, mit láttak Spanyolországban. A Colombus-emlékművet talapzatáról felismerem, még ha maga az emlékmű le is maradt a fényképről... Volt, aki az én kedvemért lefotózta a szállodát, amelyben lakott. Múltkor mondom az egyik vendégnek: Karthágóban jártál és nem is voltál a mahmaták földjén?! Beduinnal sem találkoztál? Néhány hónappal ezelőtt, tavaly decemberben megfiatalodott Nyíregyházán egy százéves épület, új szárnnyal bővült a Kölcsey-gimnázi- um. Ennek köszönhetően egy helyen tanulhatnak a gimnazisták. Az új rész szépen illik a térbe, az utcába. A falak mögött tornaterem, nyelvi laboratórium, számítástechnikai terem és új tanterem áll — többek között — a diákok rendelkezésére Elek Emil felvétele Nevezetességeink
