Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

2000. április 29., szombat 9. oldal HÉTVÉGE A hálás bronz megformálója Bodnár István Furcsa szerepet tölt be Zagyva László éle­tében a véletlen. Az életrajzát nézegetve feltűnik, hogy magyar létére Németország­ban született. Ért­hetőbb a dolog, ha megtudjuk, hogy 1945-ben történt, a háború torkolattü- zében. Az ok egy­szerű, mondhatni véletlen, a család menekült, és az örvendetes ese­ményre Bayerisch Eisensteinben ke- Zagyva László rült sor. A család aztán ismét véletlenül, rossz időben Szat­márnémetibe sodródott, és egyik napról a másikra Románia alattvalója lett. Zagyva László tehetsége azonban a tör­ténelem fintorairól mit sem tehetett, ki­bontakozott. A fiatal művészjelölt el is végzi annak rendje, módja szerint Kolozs­váron a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiát. Ezután Erdélyben élt 21 évig. Nem mondhatni, hogy nem kapott olykor megbízatásokat. Ezek közül a legjelen­tősebb a marosvásárhelyi színház előtti négy nagy méretű szobor, amelyekre a művész joggal lehet még ma is büszke. A folyamatosan érkező megbízások azonban hiányoztak, a szobrászoknak Romániában a nyolcvanas évek nem voltak igazán ked­vezőek. A sors ha olykor kedvezett is, a megszületett művek főleg a szocreál szelle­mében készültek, és — mint például Av- ram Janku szobra esetében — kifejezetten némi magyarellenességet is sugalltak. Mindenesetre a marosvásárhelyi korsza­kában születtett tömbös, meteorit-súlyú nagyobb alkotásai Medgyessyre és Moore műveire egyaránt emlékeztetnek. Zagyva László aztán 1990-ben Magyaror­szágra, Nyíregyházára költözött. Hogy mit hozott számára az elmúlt tíz év? Elsősor­ban nyugalmat, belső békét és eredményes alkotókorszakot. így esett, hogy a kapcso­latok hiánya miatt a Romániából áttelepe­Aki dudás akar lenni km- reprodukció dett szobrász pályakezdőnek számított. Aztán a művésztársak lassan befogadták, a nyíregyházi művészeti szakközépiskolá­ban munkát is kapott, szobrászatot tanít­hatott. Az igazi nagy megbízások azonban késtek, de néhány középületet díszítő al­kotás mégis dicsérheti Zagyva László művészi tehetségét. így például Nyíregy­házán a Bem József Általános Iskola előtt egy mellszobor, a tűzoltólaktanyában lévő dombormű, az újfehértói múzeum udvará­ban és a rozsréti általános iskolában lévő egy-egy alkotás. Tény, hogy nagyon sokat köszönhet a sóstói művésztábomak, az érem- és bronzöntő telepnek, ahol a kis formák, az új technikák és lehetőségek új kifejező eszközöket jelentettek. És termé­szetesen új kapcsolatokat, ezeknek kö­szönhetően külföldi kiállításokat Csehor­szágban, Finnországban. Mindezek mellett bronzból készült kis­plasztikák sora született az évek alatt. A művész kedveli a bronzot, mert mint mondja, nemes, engedelmes, itőtálló anyag. Több szín, több formai lehetőség. Leginkább figyelemre méltó sorozatában a dudát, ezt a furcsa hangszert jeleníti meg a legkülönbözőbb formákban. A mátészal­kai őszi tárlaton például az Aki dudás akar lenni című kisplasztikáját láthattuk. Ismerjük a mondást, aki dudás akar lenni — pokolra kell annak menni. Mint ahogy az egyik kritikusa írta róla: Zagyva Lász­ló szobrászata ugyanis rejtve és kimondva egyaránt példázza azt az alkotói magatar­tást, amely személy szerint érzi magát felelősnek a táncért, s felhatalmazottnak arra, hogy érdemeseknek az ünnep, az ün- neprontóknak viszont a halálbatáncolta- tás szertartását celebrálja. A művész aforisztikus kisbronzai és egyre karakteresebb érméi bölcs mo­sollyal, groteszk fintorral emlékeztetnek arra, hogy a Mindenség viszonylatában csupán játékszerek vagyunk. Bessenyei hamvai Nyíregyházán Zeco.l * *** Hatvan évvel ezelőtt — 1940. május 4-én — Puszta- kovácsiból kerültek Nyíregy­házára Bessenyei György hamvai. 1747-ben született Tiszabercelen középnemesi családból. 1755- 1760-ig a sárospataki református kollégiumban tanult. 1765-ben került fel Bécsbe testőrnek. Lát­va műveltségi elmaradottságát, szorgalmasan olvasott, tanult. Szívta magába a felvilágosodás eszméit. írogatott, 1772-ben öt műve jelent meg, közte az Ágis tragédiája. A felvilágosodás iro­dalmát számítjuk innen. 1773- ban megvált a testőrségtől. 1782- ben hazament szülőfalujába Ti- szabercelre. 1787-ben Pusztako­vácsiba került és ott gazdálko­dott. Magányában írt, de nem ad­ta ki műveit. Itt keletkezett A bi­hari remete című írása. 1811. február 24-én halt meg és Pusztakovácsiban temették el. Nyíregyházán 1861-ben indult meg a gimnáziumi oktatás az Evangélikus Gimnáziumban. Önképzőkörét Leffler Sámuel alapította és Porubszky Pál ne­vezte el Bessenyei Györgyről. 1898-ban jött létre Nyíregyházán a Bessenyei Kör és 1899-ben állí­tották fel a szobrát a megyeháza előtt. A szobrot Kallós Ede alkot­ta, aki a Petőfi pesti szobrát is készítette. 1928-ban a szobrot a Széchenyi utca elejére vitték át, mert a helyén állították fel Kisfa- ludi Strobl Zsigmond Hősök szobra kompozícióját. 1930-ban érkezett a Kossuth Gimnáziumba dr. Belohorszky Ferenc, aki a budapesti bölcsész­karon Bessenyeiről írta szakdol­Kolozsvár, Nyíregyháza (KM) — A Babes-Bolyai Tudománye­gyetem kapcsolatai a magyaror­szági egyetemekkel témájú kerek- asztal-megbeszéléssel pénteken délután megkezdődött Kolozsvá­ron a romániai magyar profesz- szorok találkozója. A 3 napos rendezvény szervezé­A költő szobra Nyíregyházán gozatát. 1931-ben a gimnázium Bessenyei ifjúsági önképzőköré­nek diákjaival kiadta Bessenyei kisebb költeményeit. Dr. Belohorszky a Bessenyei Körben igen tevékeny volt. Mint főtitkár 1940-ben megszervezte, hogy Bessenyei hamvait Puszta- kovácsiban hántolják ki és szál­lítsák Nyíregyházára. 1940. má­jus 4-én temették el újra az Észa­ki temető főkapuja közelében sében a Magyar Professzorok Vi- láganácsa (MPV) és az MTA Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tu­dományos Testületé működött közre, tájékoztatta lapunkat a két grémium elnöki tisztét betöltő, s a szombati plenáris ülésen is elnöklő Kecskés Mihály. A tanács­kozáson, amelyen részt vesz töb­Martyn Péter felvétele díszsírhelyen. Ezen a temetésen nemcsak én, hanem osztálytársa­im is részt vettünk. Érettségi ta­lálkozóinkon mindig itt talál­koztunk. Köztünk volt osztály- főnökünk dr. Belohorszky Fe­renc is. Ő 1991-ben meghalt. Sír­ja alig száz méterre van a Besse­nyei sírjától, akit életében kuta­tott és hamvait Nyíregyházára szállíttatta. Dr. Reményi Mihály bek között Tőkés László és Markó Béla is, együttműködési szándék- nyilatkozatot írnak alá az MPV il­letve az Erdélyi Múzeum Egyesü­let és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság között. A találkozó végén a részt vevő pro­fesszorok ajánlásokat dolgoznak ki a kormányzat számára. Szótár­szenzáció Nyíregyháza (K. J.) — Szó­tár születik a Nyíregyházi Főiskola Ukrán-Ruszin Fi­lológiai Tanszékén. A napokban hagyta el a nyomdát az Ukrán-magyar szótári adattár VI. kötete, mely zárórésze lesz annak a nagyszótárnak, melyet 2001- re kíván befejezni a rajta munkálkodók közössége. A hatodik sorszámú, de publikálás szempontjából el­ső könyv hétezer szótári egy­séget tartalmaz, tizedét a het- venezres egységszámú teljes szériának. A rendkívüli pon­tosságot, szakértelmet, türel­met igénylő munkát Udvari István, az MTA doktora, tan­székvezető, egyetemi tanár mint szerkesztő irányítja, fogja össze. A nyíregyházi tanszék ok­tatói, valamint néhány „kül­sős” — mindössze nyolcán! — fáradoznak azon, hogy az adatbázis mind a hat tomusa (kötete) a tervezett határidő­re elkészülhessen. A Nyíregyházi Főiskolán ez év szeptemberétől elkezdik az egyetemi szintű ukrán filo- lógusképzést. Tanárszakon ukrán nyelvet és irodalmat oktató pedagógusokat képez­nek. Fesztivál Nyíregyháza (KM) — Április 26- án ünnepi hangversenyt tartot­tak a nyíregyházi zeneiskolá­ban. Az eseményen közreműkö­dött a sapanyol Escola Munici­pal de Música de Tarragona gi­tárzenekara, illetve a Piccoli Ar- chi Gyermek- és Ifjúsági Zene­kar. Ez utóbbiak számára igazi fő­próba is volt, hiszen április 29-én az Erkel Színházban szerepelnek a Magyarország 2000. I. Összmű- vészeti Fesztiválon, amelyet a Magyar Televízió is közvetít. Magyar professzorok Kolozsváron ___ j,2j A sokoldalú rendőrtiszt Fullajtár András Kisújszálláson született, Nyír­egyházán nevelkedett, itt érett­ségizett, majd tanulmányait Budapesten folytatta. A fővá­rosban kezdett el dolgozni (rendőrnyelven felszerelt) 1978- ban, aztán újra a Nyírségbe ke­rült és jelenleg is itt teljesít szolgálatot Kovács Gábor alez­redes, a Szabolcs-Szatmár Be- reg Megyei Rendőr-főkapitány­ság Közlekedésrendészeti Osz­tálya vezetője. Az ő esetében túl egyszerű lenne, ha az eddigi pályafutásá­ban tett kör ezzel kiteljesedne és bezárulna. Olyan ember, aki állandó mozgásban van. Töb­bek között szakmájában ko­moly külföldi tapasztalatokkal rendelkezik, amit a fejlett nyu­gati országokban hosszabb-rö- videbb ideig tartó tanulmányai során szerzett. Sorsának alakulását alapve­tően maghatározta a német nyelvtudása, amelynek alapjait a Kölcsey-gimnáziumban sajá­tította el. Az érettségit köve­tően igazából még nem tudta, hogy merre tovább. Vonzotta az egyenruha, így előbb a kato­nasággal próbálkozott. Négy évig hivatásos katona volt, ahol nyelvtudását tovább gya­rapította, majd onnan átnyer­gelt a rendőrséghez. A Buda­pesti Rendőr-főkapitányságon közlekedésrendészeti és forga­lomellenőrző járőrként folytat­ta. Akkor még nem sejtette, hogy több kitérő után marad a •kaptafánál” és 21 év múlva megyénk közlekedési osztályá­nak parancsnoka lesz. A munka mellett előbb közle­kedési szakon képezte ma­gát, majd a tiszthelyette­si iskola után nem állt meg, elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakát is. A fris­sen végzett rend­őrtiszt hazatérését örömmel fogadták. Előbb a megyei bűn­ügyi osztály életvé­delmi csoportjánál dolgozott, majd a z Az első külföldi megmérette­tése Budapesten kezdődött és hét országban folytatódott. A Közép-Európai Rendőrakadé­mia egyéves speciális képzésén vett részt, ami a nemzetkö­zi rendőri együttmű- sw ködést kovácsolta \ össze. Az itt szer­zett diplomát mind a hét ország — Szlovákia, Cseh-, Lengyel-, Németország, Ausztria, Szlové­nia és Magyaror­szág — rendőrve­zetője hitelesítette aláírásával. Kovács Gábor A szerző felvétele ott szerzett tapasztalatokat a nyíregyházi rendőrkapitányság életvédelmi alosztályvezető- jeként kamatoztatta egészen 1995-ig. Visszatérésekor a főkapi­tányság vizsgálati osztályán dol­gozott tovább, ami ezúttal két évig tartott, ugyanis ismét kül­föld következett. A Német Szö­vetségi Rendőrség felkérésére fél évet töltött germánföldön, ahol a nemzetközi bűnüldözés terén korábban szerzett tapasz­talatokat és tanulmányait a gya­korlatban tökéletesítette. Amikor újra hazajött, a köz­lekedés területén folytatta — ott, ahol huszonévesen elkezd­te. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal megyei osztályve­zetőként kapcsolódott be a köz­lekedésrendészetbe. A kineve­zését többek között a külföldön szerzett tapasztalatai is indo­kolták. A külföldi „kiruccanásai” nem értek véget. A napokban jött haza Németországból. Az EU tagállamainak konferenciá­ján vett részt, ahol a közle­kedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek megvitatták az e téren legsürgetőbb feladatokat. A meglévő hazai közlekedés- biztonsági gondok mellett örömmel nyugtázta, hogy Ma­gyarországot a közlekedési bal­esetek számának alakulása alapján jó példaként emleget­ték a szakemberek. Konkrét adat van rá, hogy a számos au­tópályával rendelkező Német­országban — a lakosság ará­nyában — hasonló számú bale­set fordul elő, mint hazánkban. Kovács Gábor elképzelései között szerepel többek között: közlekedési kultúránkat felhoz­ni európai szintre. A szakem­ber elmondta: ehhez viszont gyökeres szemléletváltoztatás­ra van szükség a járművezetők részéről. Modern személygép­kocsik, egyéb járművek és megfelelő útjaink már vannak, de a közlekedési morál még kí­vánnivalót hagy maga után.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents