Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29 / 100. szám
2000. április 29., szombat Kelet«* HÁTTÉR 3. oldal Maga a csoda Angyal Sándor Ez maga a csoda! — mondja városszéli ismerősöm, aki mindennap látja, hogy a nyolcvanon túl lévő szomszédasszonya (két agyérgörcs után) apró léptekkel, félig meggörnyedve megy a kiskertjébe, kezében a parányi kapával, gereblyével és gondozza a növényeket. Egy ágyás zöldhagyma, egy ágyás borsó, odébb egy kis krumpli, s tenyérnyi helyen néhány bokor földieper. Ha már nem bír állni, letérdepel és úgy tisztítja meg a gyomtól a veteményt, vagy vékonyka karjaival huzigálja a földet a krumplitövekhez. Pedig nem is szorulna rá, hiszen van családja, naponta ránéznek, finom falatok is jutnak az asztalára. Ám az idős szomszédasszony azt mondja, ő csak addig él, ameddig munka van a keze alatt. Másik élményem az a takarítónő, aki panaszkodott a menyére, hogy nem főz, inkább az étteremből hordják drága pénzért az ebédet, vagy a vacsorát, mert neki nagyon fárasztó ott állni a konyhában a tűzhely mellett. A takarítónő pedig azt mondja: fiatalasszony korában hajnaltól napestig túrta a földet a határban, s amikor hazamentek, pihenés és kikapcsolódás kép- pen megfőzött másnapra. Május ünnepe közeledtén talán szebb szavakkal kellene festeni tetszetős képeket, virágokról, madarakról, napfényről, májusfákról, de hát ezek az élmények valahogy elő-elő tolakodnak minduntalan. Mert szép a lányoknak feldíszített májusfa, örömteli a még néhol divatban lévő éjjelizene, de a küzdő embert jellemző örök tulajdonság, a munkálkodás szépsége hervadhatatlan. Az az idős asszony, kinn a városszélen persze nem gondol semmilyen nemzetközi szolidaritásra, s talán majálison sem volt még az életében, csak azt tudja, hogy ha megéli a reggelt, akkor kelni kell, menni kell és tenni kell. Hasznossá tenni önmagunkat, amíg erőnkből telik, amíg mozdul a karunk. Az eredmény láttán aztán az ünnep is szebb, a pihenés is édesebb. gr mm OTTTTD rmrm mnnri nm FFFHTH rrrrrrn rrrmm mmn DTTTim ETTED ntrr Szerenád Bécikém! Akkor ne feledd, a vízszintes 8. és a függőleges 24. ablakhoz kérem a szerenádot... Ferter János rajza □ Kandót diák sikere Szombathelyen rendezték meg a jubileumi, tizedik országos műszaki tanulmányi versenyt, amelyen Ka- pin Zoltán, a záhonyi Kandó Kálmán Szakközépiskola tanulója második helyen végzett, így felvételi vizsga nélkül juthat be választott egyeteme műszaki szakára. □ Kulturális megállapodás Megállapodást kötött a nyíregyházi önkormányzat és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezete. Az önkormányzat erre az évre százezer forint támogatást nyújt a megyei MTESZ-nek a kulturális értékek bemutatása érdekében, s támogatja egy minisztériumi pályázatukat, aminek célja a színházterem és az előcsarnok felújítása. Azonos érdekek, más színű mezben Tíz esztendő után ismét közös utakat keresnek a korábban szétvált szakszervezetek Balázs Attila felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Hiba volt a szakszervezeti mozgalom egy évtizedes vargabetűje, az osztódás, az esetenkénti szembenállás, hiszen a konkrét szakszervezeti tevékenységben nem lehet különbséget tenni, legfeljebb a mez színe lehet más. Bálint Attila, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) szóvivője fogalmazott így, amikor a munka ünnepe előtt néhány nappal a Kelet-Ma- gyarország vendégeként munkatársainkkal időszerű szakszervezeti kérdésekről beszélgetett. A szóvivő elmondta: utólag világosan látszanak az okok is. Egyik oldalról a volt szakszervezeti vezetők egy része így remélt politikai menlevelet, a másik oldal viszont alternatívát, választási lehetőséget akart felmutatni. Azt ma már senki sem vitatja, hogy károkat okoz az egység hiánya. A tekintélyvesztés legjobban a munkahelyeken érzékelhető. Az MSZOSZ kongresszusa egy éve újólag megfogalmazta a szakszervezeti mozgalom egysége iránti igényt. Igyekszik is ezt építeni, kerüli a nyilvános vitát, ugyanakkor belső vitákban kívánja megkeresni a mai körülmények között hatékony érdekérvényesíNévjegy ♦ Bálint Attila (47 éves) újságíró, az MSZOSZ szóvivője. ♦ A nyíregyházi Vasvári és Krúdy Gyula Gimnáziumokba járt, utóbbiban érettségizett. ♦ Tíz évig dolgozott a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójában, majd hat esztendeig a Magyar Rádió Krónika műsorvezető szerkesztője volt. ♦ 1989-től dolgozik szakszervezeti mozgalomban. Bálint Attila tés lehetőségeit a munka világában. A hosszabb beszélgetés legérdekesebb elemeit címszavak köré csoportosítottuk Integráció, akcióegység — A megoldás csak úgy képzelhető el, ha az egyes szakszervezeti konföderációk felszámolják az egymással szembeni előítéleteket, megismerik egymás céljait, és akarják is megérteni egymás szándékát. További dolgokban is egyetértésre kellene jutni. Ezek közé tartozik például, hogy a szakszervezeti tevékenységet nem helyettesítheti a pártok kijáró szerepe. Azt is el kellene fogadni, hogy egy mégoly kiváló országos központból sem lehet mozgásban tartani a szakszervezeti mozgalmat, a helyi jelenlét nélkülözhetetlen és mindenképpen felértékelődik. — Az évtized kevés eredménye közül egyik, hogy a megyei szervezetek megmaradtak. Ezek jobbára csupán egyszemélyesek, de pillérét képezhetik a megújuló szakszervezeti munkának. Arról még nincs kialakult álláspont, milyen munkamegosztás lenne a legjobb a közszféra, illetve az új versenyszféra területén működő szakszervezetek között. Ez komoly választóvonal lehet. Egy másik fontos kérdés a szakmai szakszervezetek és a területi szervezetek közötti együttműködés. Az utóbbiak erősítését indokolná, hogy ma a foglalkoztatottak jelentős hányada kisvállalkozásokban dolgozik, s őket a szak- szervezeti mozgalom szinte teljesen magukra hagyta. Itt új felfogásra van szükség. Talán az lenne a célravezető, ha például egy kis, nyolc-tíz fős munkahelyi szervezet esetében nem a helyi titkár, hanem a jobb vitapozícióban lévő, szélesebb ismeretekkel rendelkező területi szakszervezeti képviselő tárgyalna a munkahelyi menedzsmenttel. Parlamenti jelenlét — Érzékelhető: ha egy szakszervezetnek ereje van, nem csak választások előtt keresik. Ha belső nehézségei vannak, maga kapaszkodhat politikai kapcsolataiba. Az is világossá vált az elmúlt tíz év alatt, hogy a szakszervezeti jellegű gondokat nem a pártok fogják megoldani, bármennyire szeretnék is. Fontos viszont a parlamenti jelenlét. Egy olyan szerveződésnek, amelynek képviselője nem tagja a parlamentnek, 70 százalékkal kevesebb információja van. Ezt pedig a szakszervezet nem engedheti meg magának. Alapelv viszont, hogy mandátuma birtokában ne próbáljon hatást gyakorolni a parlamentre munkavállalókat érintő ügyekben, mert annak nem az a színtere. A szakszervezetek számára azonban természetesen nem mindegy, milyen gazdaságpolitika valósul meg. Ha például egy kormány azokra, akiknek csak a munkaerejük van, terheket ró, tőlük elvesz, ugyanakkor azokat, akiknek, részvénye, opciója, vagyona van, nem, vagy kevésbé terheli — azt a kormányt a szak- szervezetek nem támogathatják. Jó példa most a minimálbér emelésének szondázása. Nem nagy emelésekről kellene beszélni, hanem azt mondani: a minimálbér reálértékét emelik. Mert a most közszájon forgó 40 ezer forintos összeg a munkavállaló számára valójában legfeljebb egy jól hangzó szlogen, vásárlóerejének értékét ugyanis elviszik a növekvő adók, járulékok és az infláció. Májusi üzenet — Induljunk ki egy május elsejei felvonulásból, amelynek többféle kódolt üzenete lehetne. Például ilyenek: megmutatná, hogy vannak néhány százan, akik képesek megvédeni az érdekeiket; vagy: ezerszám vannak olyanok, akik tudják, vannak érdekeik. Ez azért fontos, mert ma sok helyen jellemző a munkáltatótól való félelem. A kis cégnél a tulajdonos mindenható, egyszerűen elbocsáthatja az egyébként jogos érdekeiért szót emelő alkalmazottat. A nagy multinacionális cégekre pedig úgy néz „fel” az egyes „kis” munkavállaló, mint Dávid Góliátra. Utóbbi téren egyébként a tapasztalatok nagyon eltérőek: ha a cég központjának országában természetes a szakszervezeti jelenlét, a multik menedzsmentje hazánkban jó tárgyalópartner. Nyilvánvaló: a többieket is rá lehet kényszeríteni a munkavállalói jogok tiszteletben tartására, de ez egyénenként alig képzelhető el, viszont erős területi és szakmai szakszervezeti összefogással — igen. Jön a nyár Szilvási Csaba Engem nem igazán érdekel az olasz nyár pálmáival, forró köveivel, sárga csöndjével, piros lármájával. Az orosz télre sem vágyom zúzmarás reggeleivel, csilingelő trojkáival. Itthon szeretem az őszt is, pazar és verőfényes délutánjaival, üvegfényével, szőlőfürtök héjának viaszos halványságával, az avar illatával, amelyben távoli emlékké fakul az élmény és múlt lesz a jelen. A nyár, a tél és az ősz itthon ad egyszerre életet és halált, fájdalmat, mely szép és szépséget, mely fáj, megértetve, hogy csak az lehet szép, ami fáj. Nyár, tél, ősz. Bennük még nem csalódtam. De a tavasz az utóbbi években mindig több és több fájdalmat okoz, s ebben a fájdalomban egyre kevesebb a szépség. Ezen a kiszáradt tengerfenéken a tavasz hűtlen lett hozzám. Már rettegek az esőtől, a fellegektől is. Szomorú szemű embereket látok a gátakon, összedőlt házakat, dugába dőlt terveket, reményeket. Jön a nyár. Nagy, fényes hőségek után hogy szerettem nézni pár éve még a felvonuló zivatart, amely tombolva nyargalt végig a tájon, a villámokat, amelyek megvilágították a víztől csurgó falombokat. Most csak a vizet látom majd benne és mindig és mindenütt. Tavasz van. Az utcán rengeteg fiatal nő. Tündérba- buska szőkék, platinára festett angyalkák, kopott varjútoll-fe- keték. Ők sem a régiek. Nem gondolom, hogy a természet feltétlenül hibátlan. Néha rászorul egy kis javításra. De ennyire? Vagy tán csak bepók- hálósodtak lelkendező diákszemeim, amelyek a nyíregyházi korzón valaha úgy itták az üde lánymosolyt? Ha az ember egy ilyen tavaszi napon kimegy a természetbe, nemcsak egy csokor virágot hozhat, hanem egy kocsiderékra való megfigyelést is, feltéve, ha szertelen kíváncsisággal és alázatos lélekkel járkál ott. De én az idén először napok óta nem vágyom a szabadba. Hiányzik belőlem a boldog semmittevés, a „dolce far niente” felszabadult öröme. Mert vizet, vizet, vizet látok mindenütt. Vizet és pusztulást. Sok barátomat elvitte ez a tavasz. Az idén „meghalt” a Tisza és a Túr is. Hoz-e az új, 2001. húsvét nekik feltámadást? Ha nem, hová leszek nélkülük? .A.Z udvaron magam ültette kicsi, ártatlan nyírfácskáim hajladoznak fölöttem. A hirtelen jött kora nyári melegben rügyecskéik kidugták vüágo- szöld levélnyelvecskéiket. Tavasz van. Minden pillanatban történik valami. Bogár száll, felhő változtatja alakját. A fényes levelecskék boldogan remegnek. Ők nem gondolnak az elmúlásra. Tanácsok titkároknak Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — A Kistérségi Területfejlesztési Ön- kormányzati Társulások titkárait és térségmenedzsereit várja tájékoztató tanácskozásra a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Területfejlesztési Tanács (MTT) munka- szervezete, a Megyei Fejlesztési Ügynökség. Május 2-án, kedden 9.30 órától az Ügynökség tanácstermében (Nyíregyháza, Benczúr tér 7.) a meghívottak előtt részletesen ismertetik az MTT 2000. évi pályázati kiírását, egyben felkészítik a jelenlévőket a tanácsadási feladatok elvégzésére. A kisebb megyei közösségek elérhetik régóta tervezgetett céljaikat, ha megalapozott programjaikhoz jó pályázatokkal igyekeznek támogatást szerezni a rendelkezésre álló pénzügyi keretekből. Ehhez nyújtanak segítséget az ügynökség munkatársai. Autóbusszal Déltájban Nagykálló főteréről indulnak a környező községekbe az autóbuszok. Ilyenkor sokan várakoznak egy-egy járatra Elek Emil felvétele N fc.
