Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15 / 89. szám
2000. április 15., szombat m HÉTVÉGE 9. oldal A keramikus nagy öröme Bodnár István Nánásiné Vajas Mária keramikus számára talán a munka folyamata, a mű születése a legnagyobb öröm. Amint testet ölt az egyik legcsúnyább szürke anyagban a gondolat, mint testben a lélek, megszületik a mű, a szépség. — Elvarázsol ez a folyamat, alig bírok magammal, olyan öröm tölt el, amikor a kezem között életre kel a Nánásiné Vajas Mária mű — mondja Vajas Mária. — Az alkotó munka lenyűgöző — teszi hozzá. Ha ez így van, akkor a keramikus öröme sokáig tart. Hetek telnek el, amíg elkészül az alkotás. A művész először is megtervezi a művet. Rajzokat készít hozzá — mint Mária. Aztán az ágyából megformálják a formát, majd egy jó hétig tartó szárítás következik, hogy az agyag a kemencében szét nem durranjon, szét ne törjön. Az eredmény némi zsugorodás. Aztán zsengénk a formát, azaz az első égetés következik, úgy 900 fokon, amikor még több felesleges víz távozik belőle. Nánásiné Vajas Mária még kisdiák korában jegyezte el magát ezzel a sok türelmet igénylő szép mesterséggel. Nyíregyházi lévén nagy szerencséje volt, hogy akkor nyüt meg a megyeszékhelyen a művészeti szakközépiskola, amikor ő kikerült az általános iskolából. Mint mondja, sokat tanult tanárjától, Mészáros Gábortól, aki megkedveltette vele a kerámia több ágát, azon belül a gipszöntéses technikát is, és egy életre felhívta figyelmét a pontosságra, a tiszta formákra. Arra, hogy még a munka körül is rend legyen. A négy év elvégzése után, Máriának nem sikerült a főiskolára jutás, maradt hát még két évet a nyíregyházi művészeti szakközépiskolában némi utóképzésen. Ez mindenképpen hasznára vált, mert mint megfogalmazta, A művek Elek Emil felvételei későn érő típus. Talán ekkor érett meg igazán Vajas Mária, és sejtett meg valamit a művészet igazi folyamatából. Aztán bekerült a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol elsősorban a teljesebb látásmódról, a nyitottságról sejtett meg fontos dolgokat. Két évvel ezelőtt végzett, aztán egy kis mellékvágány következett, művelődés- szervezői tevékenységet vállalt. Maga sem akarta elhinni, amikor ennek a tanévnek az elején a Nyíregyházi Főiskola Rajz tanszékére hívták. A hallgatókat egyenrangú partnernek tekinti, ám elvárja tőlük, hogy véleményét, tanácsait meghallgassák. A fiatal művész megkér arra is, tegyem közzé, hogy sokat köszönhet szüleinek, akik nemcsak, hogy nem akadályozták meg különleges érdeklődésének kiteljesedését, hanem anyagilag is komoly áldozatot vállaltak azért, hogy elvégezhesse hosszúra sikeredett tanulmányait. Nézegetem a tanársegéd művész alkotásait. Kedveli a gömb formákat, az ívek és a gömbök találkozását. Szereti a mozgást, azt, ha a művel kommunikálni lehet, ha az alkotás visszejelez. Az egyik legutóbbi alkotása ősi formákra emlékeztet. Ha hozzányúlunk, mozog. Ugyancsak életre kel egy másik alkotása is, a kínáló dobozka. Azon sem lepődnék meg, ha nézelődés közben muzsikálni kezdeni. — Minden munkámba megpróbálok életet lehelni. Arra törekszem, hogy ha hozzáérnek, mozgásba lendüljön, hangot adjon. Izgat a gömb és él, a pozitív és negatív kapcsolata. Vallja, hogy meg kell alázkodni ahhoz az anyag előtt, hogy utána közös erővel megszülessen az emher által megálmodott mű. Örül, hogy kerámiái nemcsak díszek, hanem használati tárgyak is. Nánásiné Vajas Mária műveivel még nem sok helyen találkozhattunk. Legutóbb a főiskola rajz tanszékének jubileumi kiállításán láthattuk néhány munkáját. Ősszel pedig újabb tárlatra készül. Látnivaló A „Magyar nép zivataros századaiból” nyitottak kiállítást Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfaluban. Történelmi személyek, események, szimbólumok a paraszti és polgári dísztárgyakon bemutató sokak érdeklődésére tarthat számot InterNET szüNET Budapest (MTI) — Százhúsz számítógépből álló, nyilvános internetes laboratóriummal, ingyenes internet-használattal és gazdag programmal várja az Írisz-Sulinet programiroda a tavaszi szünetben, áprüis 16-19. között a diákokat — tájékoztatta a rendezvényt szervező Oktatási Minisztérium az MTI-t pénteken. A tavaszi szüNET izgalmas programjának ígérkezik a honlapkészítő verseny. A vállalkozó kedvű diákoknak híres közéleti személyiségek, művészek, sportolók, illetve különböző médiumok honlapját kell elkészíteniük. A rendezvény idején a versenyzők személyesen is találkozhatnak többek között Dávid Kornéllal, Gubás Gabival, Bochkor Gáborral, Boros Lajossal, valamint az Animal Cannibals együttessel. A húsvéti hímes tojás Farkas József Szatmárban a lányok a hímes tojást húsvét első napja délután készítették. Hárman-négyen összejöttek rokonlányok, barátnők és nekifogtak. Először a kántálókét és a kisebb fiúkét készítették el. Az üyenekkel nem sokat bajlódtak. A tojásokat jó keményre megfőzték, majd vershagyma héjából főzött lében megfürdették, megszárították, aztán zsíros kézzel fényesre simogatták. A rokon fiúknak és a legényeknek ennél igényesebbet készítettek. Leginkább a faggyúgyertyából olvasztott, majd ceruzaformára gyűrt íróeszközzel boldogultak. Ezzel a megfőzött tojásokra virágmintákat és állatfigurákat rajzoltak, ezután az előkészített festékbe eresztették óvatosan, ahol kis ideig pihentették. Miután kivették a léből, megszárították és a faggyút letörölték. A törlés helyén kirajzolódott hófehéren az állatforma. Ahol méhek is voltak a gazdaságban, ott forróra olvasztott lép- ből nyert viackkal véknyan és egyenletesen csorgatva szárnyas madarakat rajzoltak a nyers tojásokra. Megfőzésük után szép sárga színben maradtak meg az állatalakok a tojáshéjon. A szorgos lányok nem is sejtették, inkább génjeikben érezték, hogy az ember ősi párválasztó jelzőrendszerét adják tovább amikor vágyakozó lélekö- römmel készítik a hímeseket. Mostani lapuk hajdani elődjének húsvéti számaiban számtalanszor írtak, írtunk a hímeské- szítés fortélyairól. Néhány momentumot azonban akkor mellőztünk. Ma már ideírhatjuk. A tojás önmagában is erotikus tartalmú jelkép. Eredeti magyar neve Mony. Talán azért merült feledésbe, mert egy idő után a ló heréjének nevévé vált, ugyanis a csődört leginkább monyos-lónak mondták. Szatmárban az öreg emberről az a szójáték járta, hogy „orra monya mindig csepeg”. A körülmetélt zsidó emberre meg azt mondják: nyomamet- szett, a piciny férfiasságára, hogy gilimonyú. Nagy öregek még napjainkban is mondják a leölt tyúkból kiszedett apró tojásokra, hogy „mennyi mony volt benne” kár volt megkopasztani. A meddő asszonyok — ezelőtt uruk vérét egy tojásfehérjével és sárgájának fehér magvával — székjével — összekeverve elásták oda, ahova az vizelni szokott. A madarak közt a búvárkacsa a legősibb lélekszimbólum. A világ népeinek teremtésmondáiban mindenütt megtaláljuk. A Kalevala szerint a kacsa tojásából lett a világ, törött héjából a Föld és az ég, sárgájából a Nap, fehérjéből a Hold. Az ázsiai népek teremtésmondáiban Isten (a Felső Ég) az ördögöt küldi a tenger fenekére búvárkacsa képében egy kis földért, hogy abból teremtsen a víz tetejére lakóhelyet az ember számára. Ezt a mondani kacsát ertiknek nevezik a török népek, ebből származik a magyar ördög neve. Az ördög azonban nem adja oda a tenger fenekéről felhozott földet csak részben. Tehát már ezt a teremtésmondát a honfoglalás előtt ismerték eleink. A későbbi finn kutatók kimutatták, hogy ezen mondák babiloni és iráni eredetűek. Hajdani leányaink hí- mesfestés közben bizton nem gondoltak mindezekre. —------------------------I Rí Aki két családról gondoskodik Kovács Éva Dr. Szabó Istvánná szabolcsi születésű, itteni gyökerű, ezért talán nem véletlen, hogy immár több mint három évtizede, 1967 óta él Vásárosnaményban. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd párt talált magának, és órvosférjét követve költözött a Tisza parti településre. Fiatal pályakezdőként is mindketten sokat dolgoztak, tempójuk azóta sem lassult. Szabóné jelenleg nemcsak a naményi intézmény irányítója, de a megyebeli kollégiumi igazgatók munkaközösségének vezetője, a Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, az egyetlen kollégiumi szakértő, akinek a kollégiumok, kollégisták számára tervezett pedagógiai programok véleményezése, minősítése is gyakori feladata. Tíz esztendeje annak, hogy kollégiumigazgató lett, abban az intézményben, melynek alapításában is jelentősen közreműködött. Komoly része van abban, hogy a Babus Jolán Középiskolai Kollégium mára majdhogynem önálló a maga nemében, — a megyében mindössze négy kollégium működik ezen szisztéma szerint — hiszen nem kötődik iskolához, önállóan tevékenykedik, szakmaisága ezáltal maximálisan garantált. — A megye egyetlen bázisintézménye vagyunk. — mondja a mindig mosolygó, vidám igazgatónő. Ez pedig azt jelenti, hogy a megyebelei kollégiumi nevelők továbbképzését, különféle szakmai bemutatókat, műhelybeszélgetéseket szervezünk, kollégiumunk a nyári pedagógiai táborok rendszeres otthona. Rengeteg az elfoglaltságunk, szinte naponta kérnek tőlünk a kollégák se- , gítséget, szakmai taná- / csókát. Mindezt a tetemes, felelőségteljes L munkát természete- sen nem egyedül végzem. Nagyon jó kollegáim vannak, * akikkel öröm együtt j lenni, együtt gondol- ! kodni, mert a maga területén mindenki a i maximumot igyekszik teljesíteni. A nevelő- w testülettel azonos célokért dolgozunk, bármilyen feladat adódik, egy emberként igyekszünk megoldani, helytállni. — Nagyon szeretem ^ ezt a súlyozott, családi hangulat egy életre meghatározó lehet számukra, hiszen közel hatvan százalékuk hátrányos helyzetű, **"■" rendezetlen tSBfcfeii családi kö- • rulme- '» nyék között, . , zaklaDr. Szabó Istvánná munkát, amelyben elfáradni lehet ugyan, megunni azonban sohasem szabad. Legszebb részének azt tartom, amit a gyerekekkel töltök. Úgy érzem, a kollégium miliője, az ott tapasztalható nyugodt, kiegyenElek Emil felvétele gazdálkodás, a működési feltételek megteremtése, az anyagiak folyamatos biztosítása. Fenntartónk a vásárosnaményi önkormányzat, velük szemben egyre nehezebb a kollégium intézményi érdekeit érvényesíteni. Tudom, szinte minden ön- kormányzat pénzhiánnyal küszködik, belátom tehát, nem is annyira a szándék, mint a szükséges anyagiak előteremtésének gondja okoz olykor súrlódást, konfliktust. A pénz kevés, a munka sok. Szabó Istvánné igyekszik igazi pótmamájává lenni a kollégiumban élő gyermekeknek. Ma már több időt is fordíthat rájuk, hiszen sajátjai felnőttek, saját lábukra álltak. Nagyobbik lánya, Zita szálloda és vendéglátó szakon szerzett diplomát, azután Németországba ment férjhez, s egy bűbájos unokával ajándékozta meg a nagyszülőket, akik egyebek mellett arra is joggal büszkék, hogy az idegenbe született kisunoka két és fél évesen németül és magyarul egyaránt tisztán, szépen beszél. Krisztina, a kisebbik lány a mamája nyomdokába lépett, hiszen jelenleg a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola kollégiumában dolgozik, és közben számviteli főiskolára jár. — Elégedett vagyok az életemmel, hiszen mindkét családomban boldog vagyok. A kollégiumban a diákok, otthon a férjem, gyermekeim segítségére igyekszem lenni. Pedig sokszor nem könnyű égyeztetni a programokat, életünket a párom elfoglaltsága miatt. Legnagyobb elégedettséggel az tölt el, hogy felnőtt lányaim ma is szívesen vannak itthon, nagyon igénylik, hogy együtt legyen a család, így hétvégén nálunk mindig teltház van. Nagyobbik lányomék épp most tervezgetik, hogy hazatelepülnék Németországból. A vöm azt szeretné, ha az unoka olyan hangulatban és szeretetben nevelkedne, amüyet nálunk lát, aminek nálunk ő is rendszeres részese...
